Esztergom és Vidéke, 1912

1912 / 77. szám

2 ESZTERGOM és VIDÉKE. 1912. szeptember 26. Hieronymi után Beöthy Lászlót nevezték ki kereskedelmi ministerré, bizony nem nagy várakozással néztünk munkája elé. Legfeljebb azok, akik bihari főispán ko­rában ismerték, mint e sorok Írója, ki hosszabb ideig Nagyváradon újságíró volt, — tartották a választást szerencsésnek, mert meg voltak győződve, hogy ez a zseniális ember, ha kezdetben nem is tudja áttekinteni a kereskedelmi kormány hatal­mas kerületet, olyan szorgalommal, mint az övé, hamar készén lesz vele és hogy koncepciói vannak, azt mindazok tudták, akik vele egy politikai hajóban eveztek. Azóta, hogy Beöthy László minden hatáskeresés nélkül a dolgozó ember szür­keségével beült a ministeri szobába, — sok minden megváltozott. Akik a ministe- riumban bent vannak, vagy akiknek a ke­reskedelmi ministeriumban dolguk esik, csodákat beszélnek, hogy a mélyed a mi­nister kicsiny es nagy ügyekbe és mily alapossággal tanulmányozza a megoldásra vágó kérdést. Csak a legutóbbi reformja, a mellyel a vasutakat demokrátizálja, mu­tatja, felfogását és felfedi terveinek irányát. Hogy a vasutakon a gyorsvonatok sze­gényebb pénzű embereket is vigyenek, a kiknek csak a harmadik osztályúra tellik, ez már Beöthy László érdeme. De ez csak kezdet, a munka vonalán hiszen a keres­kedelmi ministert leginkább az alaposság jellemzi, hogy minden uj reformot annak minden szálián átgondol. Halljuk, hogy a telephon terjedése, népszerűsítése érdeké­ben a dijak megállapításában uj és egész­séges alapra helyezkedik, nevezetesen arra, hogy a telephon előfizetők beszélgetései száma szerint fizessenek. És voltaképpen ez is az igazság. Nincsen a kereskedelmi tárcának olyan ága-boga, melyben a kor­szerű szükséghez képest a minister ne tervezne, ne fejlesztene, ne igazitana. Se­rény, lázas munka folyik ott. De a mi nekünk leginkább imponál, az a ministernek hajthatatlan jelleme es igazsagszeretete. Ez irányban csodákat be­szelnek. Okkal-e vagy ok nélkül, de ré­gen beszélik a kereskedelmi rninísterium- ról, hogy ott mennek legjobban a kijárá­sok es ott van fényes sikere a protekció­nak. A felelőtlen pletyka még a panama szagát is terjesztette. Mióta Beöthy László a miniszter, azóta se kijárás, se protekció a legkevésbbé pedig panama nincs. Tu­dunk eseteket, midőn egyszerű jelentke­zésre, a minister sürgősen berendelte a már kiadásra érett aktákat és ha csak egy szemernyi jele volt annak, hogy a dön­tésben a kijáró ember szava, a protekció ereje az igazság ellenére döntött, a minis­ter áthúzta az egészet és úgy intézkedett, a hogy az igazság, a méltányosság az állami érdek és a közjava kivanta. Mind­erről beszédes példákat tudnak a Duna- parti palota körül, azért hatott tehát az igazságnak hatalmas erejével. Tisza Ist­vánnak az a kijelentése, hogy egy igaz embert értek politikai vakszenvedelyből azok az inzultusok, melyek az igaz em­bert nem megalázták, hanem felmagasz­talták. A magyar közvélemény is egyet ért Beöthy ministernek azzal a vélekedésével, hogy a parlamenti inzultusnak véletlenül lett reszese, mint ahogy az ember az erupcióhoz, a tűzhányó lávaszerü kiöm­léséhez közel érvén, ennek elemi kitöré­sét kénytelen elszenvedni. Egy munkábzn eltöltött gazdag élet minden tisztessége éri a ministert e na­pokban midőn az elfogulatlan közvélemény egy nagy igazságtalanság tényét és ennek helyreigazítását érzi. A mi államférfiaink nem szoktattak valami nagyon ahhoz, hogy minden erejüket és alkotásra hevülő becsvágyaikat, valamint fényes tehetségei­ket tartalék nélkül a dolgozó asztal elé hozzák : most van egy minister, aki mind- ezőket a tündöklő erényeket hivatalába vitte. Becsüljük meg és nézzünk nagy vá­rakozással munkássága elé. Egy barátom emlékkönyvébe. Szomorú utalás az élet Ijf ßö lesöt öl a sírig. Ilz emßert szülök, rokonok H)araßig elkísérik; De már ök gyöngék, öregek 'Ily nekéz útra kelni, Ugy-egy temetökapunál 99iegallanak pihenni . . . (loväßß mész ßüsan, egyedül, Élőre, csak előre, — 99íig egyszer egy sölét, üres 2ij sir mered elődbe- És itt a vég. — 3£iú5a már, a vágy feszíti keß led, § agyadßan eszmék árja forr : íPihenned kell, pihenned. S megirallan marad a dal, És festetlen a vászon, 9dCely s^erlevitte vön neved És hired a világon. — — Ifz ut rövid, a vég kófel, perc fut észrevétlen . . . Dolgozz* teremts, előre hát jfz nevében! Kempelen Farkas. — Eljegyzés. Griviéic Karlettó, hadnagy a cs. és kir. 76. gy. ezredben, Griviőié Iván cs. és kir. ny. gyalogsági tábornok és Diomelli Eugenia fia, eljegyezte Bessenyői Szabó Kláryt, Bessenyői Szabó Mihály ny. főispán és Wimmer Anna leá­nyát. (Minden külön értesítés helyett!) — Az érseki helynök egészségi állapota örvendetesen javul. Már annyira megerősödött, hogy f. hó 29-én, vasárnap Kéménden ő fogja megtartani a bérmálást. — Acsay Ferenc betegsége. Acsay Ferenc győri főgimnázium igazgatója, városunk fia, ked­den hirtelen rosszul lett. Acsay ugyanis rendesen reggel 5 órakor szokott felkelni; kedden azonban még negyed 8 órakor sem jött ki lakosztályából. Környezete rosszat sejtve, felnyitotta szobáját és az igazgatót az ágy előtt fekve talál.ák. Rögtön orvosokat hívtak, akik Jobboldali szélütést állapí­tottak meg. Az orvosok véleménye szerint Acsay állapota kielégítő, de végleges véleményt csak 3—4 nap múlva adhatnak. Acsaynak tudvalevő leg Esztergomban is kiterjedt rokonsága van, ért­hető tehát, hogy a tudós igazgató súlyos beteg­sége városunkban is nagy részvétet keltett. — Tanító választás Dorogon. Vasárnap, f. hó 22-én töltötték be Dorogon a tanítói állást^ melyre Darvas Kálmán és Hegedűs Béla pályázott A két pályázó közül Hegedűs Béla választatott meg. — Az uj hajóállomás főnöke. A Magyar Folyam és Tengerhajózási Társaságnak váro­sunkban felállítandó uj állomásához főnökké Leőw Sándort, a dömösi hajóállomás főnökét nevezték ki, a kit a szervezési munkálatok vezetésével is megbíztak. — Merénylet a jegyző ellen. Páthy Dezső muzslai jegyző f. hó 19-én éjjel fél 1 óra tájban hazamenet, három ordítozó, berúgott legénnyel találkozott az utcán. A jegyző csendes haza­menésre szólította fel a csendháborítókat, akiket a sötétben nem ismert föl. Azok a felszólításra el­szaladtak, de egyikük mintegy tiz lépésnyiről egy kődarabot dobott a jegyző felé, amelylyel azt jobb vállán súlyosan megsértette. A Páthy társa­ságában volt tanitó a legények után szaladt és a merénylőt meg is fogta, aki azonban kiszabadí­totta magát a tanitó kezeiből. Még is sikerült megállapítani, hogy a három legény Palik István, Morvái István és Vajda Márton volt s ez utóbbi dobta meg Páthyt a kővel. Persze mindhárman tagadnak, de ez nem sokat fog használni nekik s bajosan szabadulnak meg a jól megérdemlett dutyitól. — Az alkapitány hivatalban. Csernák Béla rendőralkapitány élvezett szabadságáról kedden bevonult s hivatalát elfoglalta. — Vidéki városok rendőrségének államo­sítása. Most vasárnap tartották meg az ország összes vidéki rendőrségeinek kiküldöttei nagy kon­ferenciájukat Budapesten, az I. kér. kapitányság helyiségében. Számtalan terv, előterjesztés, meg­szívlelni való módosítás merült fel a tárgyalás fo­lyamán a vidéki rendőrség egységes rendezésére és államosítására vonatkozólag. E végből előző­leg a választmány tagjaihoz 19 kérdést intézett Angyal Armand dr. győri főkapitány az országos egyesület elnöke, aki a választások alapján megszövegezte javaslatát, — amely több okból jelentős. Először, mert elnöki minőségében sű­rűn érintkezett az e kérdésben irányadó körök­kel, velük nézetcseréket folytatott; másodszor pedig azért, mert javaslatát 24 esztendős gyakor­latának adataiból dolgozta ki. A javaslat Győr városára vonatkozik ugyan, mégis érdekel ben­nünket is, mert több oly eszmét vet föl, amelyek esetleg némi módosítással Esztergomban is jól beválnának. így pl. Győrben két külvárosi csend­őrőrsöt javasol felállítani, akiket sokkal alkalma­sabbaknak vél „a rakoncátlan népek“ megfegyel­mezésére, mint „a folytonos kritikák, sajtótáma­dások miatt tekintélyében meggyöngitett“ rend­őrséget. Mivel szerinte is a vidéki városok rendőrségének államosítása egyszerre be nem következhetik, az csak fokozatosan lenne keresz­tülviendő, kezdve a nagy gyári és ipari gócpon­tokon, de a többi városra nézve egy egységes rendőri törvénynek mielőbbi életbeléptetését nagyon szükségesnek tartja. Végül igen kívánatosnak jelzi a kényszermunkára berendezett dologházi intézmény meghonosítását, amely által a szegény­segélyezés is erősen leapadhatna. Nagy érdeklő­dést keltett az ülésen Peterdy Kálmán kapitányunk memoranduma, amelyet Szabó min. tanácsos külön magához vett, hogy a készülő rendőrtörvény alap­jául szolgáljon. E memorandumban Esztergom közrendészetére vonatkozólag a következő előter­jesztéssel élt Peterdy Kálmán : Legsürgősebb teendőnek tartja a legénység létszámának szapo­rítását és fizetésük megjavítását. A legénységi lét­számot 40 főre tervezi. A város külterületére csend­őrség szervezését ajánlja a mezőőrök helyett. Kel­lene 18 csendőr, akik 3 járőrt állítanának ki. A tervezett 40 főnyi létszámon belül a párkányná- nai vasúti állomáson 1 altisztből és 10 emberbő álló rendőri kirendeltséget óhajt felállítani. A le­génység járandóságait egyelőre a következő ösz- szegekben tervezi : őrmesternek 1200 korona, ti­zedesnek 1118 korona, I. oszt. rendőrnek 1032

Next

/
Oldalképek
Tartalom