Esztergom és Vidéke, 1912
1912 / 65. szám
Esztergom, 1912. XXXIV. évfolyam 65. szám. Csütörtök, augusztus 15. AZ ESZTERGOMVÁRMEGYEI KÖZSÉGI ÉS KÖRJEGYZŐK EGYESÜLETÉNEK HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: SZERKESZTIK: ESZTERGOM, JÓKAI-UTCA 17. SZ. KEMPELEN FARKAS Megjelenik vasárnap és csütörtökön. és VARSÁNYI IGNÁC ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre ....................12 K Negyedévre.........................3 K F élévre ...... 6 K Egyes szám ára . . . 14 f. Kéziratot nem adunk vissza. Nyilttér sora 60 fillér A hazaszeretet nyáron. (K. F.) Úgy lesz valamiképpen, hogy a tél folyamán mázsásra dagadt hazaszeretet a nyár sugaraitól megolvad, szétlapul. Tessék csak körülnézni a Tekintetes Haza hősei, kurucai között télen. Még azt is huncutnak deklarálják, a ki nem köp egyet, a mikor Bécs nevét kénytelen kiejteni a száján. De ez a szittya sovinizmus csak idénycikk, a melyet a nyár első forróbb napján becsavarnak naftalinos ruhába és sietnek tőle menekülni. Hová ? Természetesen idegenbe. Vagy a szidott „nimet“ fürdőjeibe, vagy a gyűlölt Ausztriába viszik ki a magyar pénzt, á mit ott már holt bizonyosra várnak hotelosok, penziósok, „kur- direkciók“ es egyéb kisebb-nagyobb piócák, a melyek legnagyobb reszt magyar pénzen híznak meg. Hát ha „mungó“ csinálja ezt, arra ráfér, azért mungó. De ha valaki az újságokat, fővárosiakat, vidékieket vegyest végigböngészi, arra a tapasztalatra kell jutnia, hogy bizony a zsarnok Tisza Geszten nyaral, mig a tigrisek, a restitúciósak német szóra kényszerítik ajkaikat, sorra mind. Hej tulipán, tulipán, magyarok virága de gyorsan jött gyászos herva- dásod! Talán az volt oka, hogy Bécsben gyártattak a magyar kebel gomblukai számára. Hány milliót hurcolnak ki a koldus országból igy nyáron a különféle Hallókba, Badokba, — Hadúr a megmondhatója. Pedig, — de ne siessük el a dolgot. Világot látni helyes dolog, tanulmány- utakat tenni idegen, műveltebb országokban, körülvezetni a serdülő legénykét Európán, hogy lássa a különbséget Bugacz és Berlin közt : hasznos az országra, a közre is, mert beleoltják vele a fogékony fiatal szívbe azt a vágyat, hogy ő is segítsen Hunniának utolérni az előbbre járó nyugatot. De podagrát, csúzt, gyomorbajt, miegyébb nyavalyákat a mi áldott földünk vizei, csodaforrásai éppen olyan jó sikerrel tudnak gyógyitani, mint a Hallök és Bádok. Karlsbád helyett van Korytnicánk, Marienbad helyett Búziásunk, Reichenhall helyett Szovátánk. Vízaknánk, Francens- bad helyett Tárcsánk, Abbázia helyett Balatonunk, vagy legalább magyar-horvát tengerpartunk. Oh ösmerjük jól a kifogásokat is. A lukas kanapé, a rossz koszt, meg a nyúzó fürdődirektorok, lakásadók. Hát szomorú, hogy ezekben a kifogásokban sok igaz dolog akad, de nem gondoljak tisztelt honfitársaim, hogy éppen az az oka ennek az elmaradt és nyúzós állapotnak, hogy az a tömérdek pénz, a min uj kanapékat lehetne venni, jobb vendéglősöket szerződtetni, s a nagyobb konkurrencia révén az árakra is mérséklő- leg hatni, ez a sok pénz mind nem e hiányok megszüntetésére fordittatik, hanem folyik íolydogál ki évről- évre külföldre, Ausztriába ? „ESZTERGOM bs VIDÉKE“ TÁRCÁJA. Egy fiatal özVeöy és egy éltesebb bácsi. Irta : Bertalan Vince. Ott lenn, a határmentén a tovaszáguldó folyó völgyében, egy városkában találkoztam vele. Vele, akit azelőtt sohasem láttam és egy cukrászdában volt szerencsém megismerni. Ott ült a zongora mellett könnyed, nyári gyászruhában s bizonyos unottsággal szalasztotta végig ujjait a billentyűkön, mintha oly dalt keresett volna, amely csillapítja a fájdalom érzéseit ... de nem találta meg. Szép, nemes vérű, szőke érdekesség volt a nő. Kérdőleg tekintett reám, aki már túl vagyok azon a koron, hogy megbolygassam a nők érzelem világát. De mégis a szív embere vagyok s engedelmet kértem, hogy a zongorán felválthassam őt. Kérésemet készséggel teljesítette. Én melléje ülve, végig szaladtam a billentyű soron, hogy megpengessem a húrokat, amelynek rezgésében öröm és bánat egyaránt meg van, ha reá talál az ember. És reá találtam a d. mohban, hogy megte- litsem a kis terem légkörét azzal a dallal, amely minden leányt szerető és szerelmet viszonzó szívben viszhangra talál, hogy hát: Azért csillag, hogy ragyogjon, azért asszony, hogy megcsaljon, Azért jöttem a világra, hogy bolonduljak utána . . . utána Azért erdő, hogy zöldeljen, azért vihar, hogy tördeljen, Azért a szív, hogy bánkódjon, bánatában megszakadjon . . . szakadjon. Alighogy a végső akkordot befejeztem, szelíden fénylő kék szemével reám tekintve megragadta a karomat, gyermeki érzéssel kérdezve tőlem : „Bácsi tudo'tt-e valaha szeretni? . , . Szeretni igazán . . . s tud-e még szeretni ? — Hogyne ! — feleltem. Tudok bizony, de tudtam is, azzal a külömbséggel, hogy valamikor bimbót fakasztóan tudtam szeretni . . . szeretni úgy, hogy már jobban nem lehet . . . szeretkezni ártatlanul a virágok között, de vigyázva, hogy ölembe ne hullhasson . . . Igen, szeretni húgom valamikor régen régen ! Nos és most is tudok szeretni. Tudok bizony. Már hogyne tudnék az én családi körömben, ahol az unokák sarjai a szeretkezésnek. — Bizony édes húgom — folytatám — az idő ha eljárt is, de a szív megtartotta emlékeit, amelyen elmerengve vissza-visszaidézem azokat, mikor . . . igen, mikor azt huzattam a cigánnyal: Te vagy, te vagy szőke kis lány, szemem lelkem fénye . . . Te vagy az én üdvösségem egyetlen reménye, Ha ez az egy reményem is csak múlandó álom Nem leszek én boldog sem ezen, sem a más világon. — Hej pedig dehogy nem lettem ! Lettem bizony s ma fiamat tanítom szeretkezni. — S azzal tovább játszottam a zongorán, kiverve a vigasztalót : Gombház 1 ha leszakad, lesz más ! — Ugyan kedves bácsi, oly könnyen megy az? — Hát hogy ne menne kedves húgom. A bánatnak is van orvossága, s ez az idő. Az idő csőF1Ü- VAGY LEÁNY intézeti kelengyét legjutányosabban szerzünk be Virág és Szánté Ugyanitt szerezhető be az esztergomi vizivá áruházában, ahol mindennemű és nagyságú fehérneműből teljes raktárt találunk. Méret után pedig a legpontosabban mosott és monogramozott állapotban kitűnő anyagból 10 nap alatt szállít a cég! si leánynevelő intézet egyenruhakelméje is.
