Esztergom és Vidéke, 1912
1912 / 52. szám
2 ESZTERGOM és VIDÉKE. 1912. junius 29. mindene van, — csak közlekedési eszközei hiányosak. Tizenöt évvel ezelőtt Esztergomnak ugyan még nem volt Dunahidja és vasútja sem, mert a Budapest—esztergomi h. é. vasút csak 1898-ban nyilt meg és a Duna hídja is csak alig néhány hónappal azelőtt készült el, de azért ez uj közlekedési eszközök sem lendítettek a város sorsán. A stagnálásnak főoka, hogy az a vasúti hálózat, mely Esztergomot valahogyan eléri, oly fekvésű, hogy az a körülfekvő bányák és gazdaságok nyersterményeit nem vezeti be Esztergomba, sem pedig át nem vezeti Esztergomon, mert ott van az óriási torlasz : a Duna. Nem létezhet klasszikusabb példa arra nézve, hogy miként lehet a legnagyobb kincs és áldás — valóságos átok, mint Esztergom fejlődésének viszonya a Dunához. A város önmagában .gyenge a Dunát, a természet eme nagy ajándékát magáévá tenni. A vasúti korszak, mely a városokat és az országot annyira emelte és fejlesztette — Esztergomnak csak kárára volt, mivelhogy a Duna miatt nem kapcsoltatott be kellő időben és kellő módon a nemzetközi vasúti hálózatba és ezért — a Duna miatt — Esztergom város ma is egész jövőjével és létével egy nagy kérdőjel előtt áll. Félve írjuk le ezen alig 8 kilométer hosszú vasút közgazdasági jelentőségét, — mert divattá lett a gúnyos mosoly, mikor egy h. e. vasút tervezésénél ezt aszót: világforgalom, vagy pedig a világpiacot leírjuk, — pedig ha helyiérdékü vasutak nem volnának, akkor nem emelkedett volna 40 év alatt Magyarország évi budgetje 540 millió koronáról 1800 millió koroná(Polgári lakás. A leány zongora előtt ül. Mellette egy széken a vőlegénye.) — Játsszam valamit? — Szívesen hallgatom. [A leány felnyitja a zongorát, melynek fedeléről egy kis papír hull a szőnyegre.] — Ah, Mancika maga is lelkesedik Havasi költészetéért ? — Ez egy jó vers. — Verset ritkán ir, de akkor olyant, amely tele van érzéssel. Ha jól tudom, itt lakik valahol ebben az utcában. — A mellettünk levő házban. — Milyen jól tudja! — Olvassa csak ezt a kis versét, mennyi minden van benne. Olyan megható, szívhez szóló melegség árad ki belőle, annyi lemondás, bánat, szomorúság van minden sorában. [Hirtelen.] Meg fogom ismerni ! — Komolyan mondja? Hát fogadjunk, hogy nem fog vele megismerkedni. — Meg fogom ismerni! — Azért még sem fog vele megismerkedni. Nem jár ő sehova. — Áll a fogadás ? — Ha csak meg nem szólítja maga, ő ugyancsak békén fogja hagyni a bemutatkozásával. — Áll a fogadás hát ? — Két héttel hamarabb tartjuk meg az esra, és például a szatmár-bikszádi kis vasúton szállított bükkfa nem képezné adásvétel tárgyát az antwerpeni tőzsdén. E kis villamos vasút lesz hivatva az Esztergom körüli vasúti hálózatot, mely eddig Esztergom városát gondosan kikerülte, a várostól a forgalmat eddig csak elvonta és elvezette, — annak szolgálatába kényszeríteni. E vasút lesz hivatva a személyszállítást nem csak Párkány-Nána es Esztergom vasúti állomások között, hanem ugyanezen állomások, továbbá Esztergom sz. kir. város, valamint Párkány mezőváros között lebonyolítani és ez által főkép a Budapest-Wieni fővonalon, továbbá a Ga- ram és Ipolyvölgyi vonatokkal a várostól oly távol eső és csak hosszú utón, vagy drága pénzen megközelíthető Párkány- Nána állomásra érkező utasokat kényelmesen, olcsón és gyorsan Esztergomba és Párkányba hozni és ez által e városok forgalmát emelni. Ezen felül a vasút főfeladata lesz a Duna jobb és bal partja között a transitó teherforgalmat lebonyolítani. A gazdag Ga- ram és Ipoly völgye e vonalon át jut legrövidebb utón a Budapest-Almásfüzitő- esztergomi vasutakhoz, viszont az esztergomi oldalon levő szén, márvány és mész- bányák, cement és egyéb gyárak e rövid és olcsó utón juthatnak Párkány-Nánára, tehát egy világvasut egyik gócpontjára. Bizonyára számottevő lesz azon áruforgalom is, mely az-esztergomi, de különösen a párkánynánai vasúti állomások és Esztergom sz. kir. város és Párkány város között kifejlődni fog. De ezen felül e vasút lesz még hivatva Esztergomban egy dunai átcsapó és átrakodó állomást létesíteni, olykép, hogy benn a városban átrakodásra kerüljön a szén, búza, cukorrépa, építőkő, cement, küvőt, ha megismerkedik vele. A feltétel, hogy maga nem fogja megszólítani őt. — És ha elveszteném a fogadást? — Akkor két hónappal később. — Meg fogom nyerni a fogadást. — Az alatt a négy hét alatt, mig távol leszek a várostól, jól viselje magát Mancika mennyasszony. — Igenis vőlegény úr! (Magában) Ez az idő éppen elég lesz a fogadás megnyerésére. (Hosszú bucsúcsókok.) * Egyszer aztán nagyot nézett a háziasszony, hogy az ő szomorú szobaurának pár nap óta olyan csodálatos jó kedve van Szemei szokatlan tűzben égnek, ajkai mintha beszédre akarnának nyílni, csak nincs senki, aki előtt kiönthetné lelkének örömét. Pedig nem történt más, mint egy édes babafejet pillantott meg a szomszédos ház utcai szo- bácskájának ablakában. Véletlenül esett oda ma a pillantása, mikor este hat órakor a szerkesztőségből hazajött. Másnap megismétlődött ez a jelenet, csakhogy más is történt. Úgy esett a dolog, hogy amikor odaért az ablak elé, a leány hirtelen, éppen akkor dugta ki azon szép fejecskéjét. Ez olyan meglepően törásványviz stb., ami a város környékén termeltetik — a vasutaktól a Dunára és fordítva. Bátran állítjuk, hogy vasutalapitáshoz ennél kedvezőbb körülmények és kilátások alig képzelhetők, mert nincs az országban még egy ilyen alkalom, hol egy rövid 8 és fél kilométeres vasút: két nagy forgalmi vasúti főállomást és ipari s nyers terményekben gazdag két vidéket kötne össze, mely útközben az állomásoktól mesz- sze fekvő 21.000 lakossággal biró két népes városon haladna át és ezek mellett még két nagyforgalmi dunai átrakódéval is bírna. Mindezeknél fogva a befektetett tőkének legalább polgári kamatozása biztosan várható. Számvivő altisztképző iskolák. A közös hadügyminiszter elhatározta, hogy a jövő 1913-ik évtől kezdve számvivő altiszteket képző u. n. kezelőiskolákat létesít. Ezekbe az iskolákba a tényleges szolgálatban álló altiszteken kívül felvétetnek mégoly katonák is az összes fegyvernemekből, a kik ebből a célból három évi szolgálatra önként jelentkeznek. Az ily önként jelentkezőktől a német nyelvnek és egyik, Magyarországon ezred- nyelvül előirt nyelvnek (az 5. sz. hadtest területén a magyar, vagy tót) tudását kívánják meg. Az olyan ifjak, akik a német és magyar (vagy tót) nyelvet bírják, tanulmányaikat bármely okból nem akarják, vagy nem kepesek folytatni, a katonai szolgálat iránt kedvet és szeretetet éreznek, és számvivő altisztek óhajtanak lenni, — 17-ik életévük betöltésekor e célból atyjuk, vagy gyámjuk beleegyezése mellett előzetesen önként felavattathatják magukat. Az ily fiatal embereknek ezen felül nyilatkozatban kell kötelezniük magukat ^ tént, hogy a férfi kezéből kihullottak az újságok, amiket magával hozott a szerkesztőségből. Az iró ajkain önkénytelenül szaladt ki halkan ez a pár szó: — De megijesztett a baba 1 — Megijedt? Igazán nem akartam! — volt a kedves válasz, mialatt az iró gyorsan fölemelte az újságokat. — Ugy-e, azért nem haragszik ? — szólt a leány ismét. — Haragudni? Én, magára? Hiszen nagy örömet szerzett nekem azzal, hogy közelről is láthatom. Azután beszélgettek még egy darabig. Az iró bemutatkozott s mikor a lány búcsúra nyújtotta kezeit, a saját kezét mintha remegni érezte volna az övében. Arca égett az örömtől, a boldogságtól. Ledőlt a díványra s újra átélvezte azt a gyönyört, melyet a leány kedves kézszoritása és mosolya nyújtott. Álmait megvalósulni hitte és csöndesen engedte át lelkét az édes ábrándozásnak . . . A szeszélyes fogadást megnyerte a leány. Az írót pedig nem látták többé abban a házban. Elüldözte onnan az a kis ablak, amely azóta csukva volt mindig ....