Esztergom és Vidéke, 1912

1912 / 52. szám

1912. junius 29. ESZTERGOM és VIDÉKE. 3 arra nézve, hogy a rendes szolgálati időn túl legalább még két évet tényleges szol­gálatban töltenek. Ez után az iskola megkezdéséig csa- pattestüknél legalább 6 havi katonai ki­képzésben részesülnek, ezt követőleg pe­dig legalább 2 hónapon at egy alosztályi irodában bevezetik őket uj szolgálati águkba. Hangsúlyozandó, hogy azok a kato­nák, akik az iskolát (a kezelőiskolát) meg­felelő eredménnyel végzik, III. o. szám­vivő altisztekké fognak kineveztetni és kizárólag irodákban alkalmaztatnak. Ha csapattestüknél kevés lenne a hely, olyan más csapattestekhez helyezik át őket, a hol mielőbb I. o. számvivő altisztekké lehetnek. A hadügyminiszter azt az újítást is be akarja hozni, hogy a számvivő altisz­teket általában oly javadalmazásban része­sítse, (végkielégítés stb.) mint a csapatal­tiszteket, a mi által őket oly anyagi hely­zetbe juttatná, hogy 4—6 évi tényleges szolgálat után a végkielégítés segélyével egy kisebb, önálló üzletet nyithatnának, ha ugyan nem látnák jobbnak végzett ta­nulmányukra való tekintettel a tényleges szolgálatban maradást, hogy annak idejen a tisztviselői állásra jogosító igazolvány­nak a törvényben biztosított kedvezményei igénybe vegyek. Munkásbiztositás. Határozatok. A kerületi munkásbiztositó pénztárnak min­den igényjogosult részere külön-külön meghatáro­zott összegben kell az ideiglenes segélyt folyósí­tani. Több igényjogosult részére közösen egy összegben való folyósításnak nincs helye. (A. Mb. H. 1912. év V. 52/1. szám.) A kerületi munkásbiztositási pénztárnak se­gélyezés tárgyában hozott határozatait indokolás­sal kell ellátnia és a fél kezéhez kézbesítési bizo­nyítvánnyal kézbesittetnie. A háziipar terjesztésére alakult egyesületnek alkalmazottjai betegségi biztosításra kötelezettek. Nem a végzett munka minősége, hanem az alkalmaztatási jogviszony jellege adja meg a biz­tosítási kötelezettség alapját. [Kereskedelemügyi minisztérium 1912.] A rikkancsok az egyébkénti törvényes fölté­telek fönforgása esetén betegségi biztosítási köte­lezettség alá esnek. [Kereskedelemügyi miniszté­rium 1912.] Erdei munkások, ha a munkaadó vállalata nem őstermelés, hanem ipar-, illetve vállalatsze­rűén űzött kereseti foglalkozás, betegség esetére biztosítási kötelezettség alá esnek. [Curia 1911. évi október hó 25-én 1230j 1911. P. szám.] Halált okozó balesetért az elhalt szülői kár fejében csak oly tartásnak megtérítését követel­hetik, amelytől elestek és amelyre fiuk velük szemben törvénynél vagy, törvényes gyakorlatnál fogva kötelezhető lett volna. Azon vagyon el­vesztéséért azonban, amelyhez a szülők nem az elhaltnak törvényes kötelezettsége folytán, hanem csak önkéntes adomány útján jutottak, ugyan­azok kártérítést nem igényelhetnek. [Curia 1912. 1729|911. sz.] Aratás előtt. (V.) Akármi történik emberek gyarló tévedéséből, elvakult gyűlöletéből, pártvi­szályból, ebből a magyar átokból, — az idők kereke mégis csak tovább forog és ha a közélet tábláján aggódva is nézge- lődünk szét, — a búzatáblákban annál nagyobb öröme van a gazdának. Gazdag áldást terített az Úr és ha ebben a buza- kalászt érlelő junius derekatáji napokban ölt legnagyobb fokot az ég áldásáért való aggodalom, hinni, remélni kell, hogy meg­elégelte a gondviselés szenvedéseinket s legalább egy jó terméssel kárpótol a köz­élet sivárságáért, reménytelenségéért, azo­kért a nagy csapásokért, melyek egyre- másra következtek ebben a szomorú esz­tendőben : Balványosváralján a Tornádó, Komárom és Esztergomban katasztrófalis jégverés, Lúgoson, es ki tudná még el­mondani, hogy hol, vizaradás. Oda lett az emberek vetése; annál vigasztalóbb, hogy az ország általában reményt keltve várja az aratást s valóban komisz dolog, ha igaz, hogy ahol még a sarjukalász is tele- szemet Ígér: Debreczenben lelkiismeretlen kezek keverik a kártyát és sztrájkra iz­gatnak. Nem nagyon hisszük, hogy a kaszás ember ez uszító szóra hallgasson. Volt már egyszer nem is messzire Debreczentől aratási sztrájk és akik abban résztvettek: nagyon megégették a száju­kat. És ez nem pesti műhely, ahol ha egy napig szünetel a munka, az nem olyan baj. Bejön a munkás masnap és tálán külön órában elvégzi a dolgát. Ha az alföldi munkás ember nem dolgozik aratáskor koplal, ha volna is olyan sztrájkpénztár, amely győzné eltarthatni újig, — mert az alföldi mun­kás az egesz teli kenyerét aratáskor ke­resi meg. Sőt még az is existenciáját veszélyezteti, ha akármi szervezet taná­csára az aratasi szerződés megkötésé­től vonakodik. Mert az aratás nem tréfa dolog. Itt a gazda nem várhat arra, hogy talán mégis meggondolják az ő rendes aratói a dolgot és munkába állanak. A gazda nem rendelkezhetik ilyen bizonyta­lanságra. Neki munkást kell szegődtetni es ha vannak szegődő aratói, a régiek hi­ába jelentkeznek ; későn van. így maradt ki Hajdudorog, Szoboszló táján nehány év előtt nehány ezer gaz­dasági munkás, s hej ! de keresték, a ki őket az aratási szerződések késedelmes kötésére izgatta. Mert alapjában még értelmetlen dolog is a munkából való kihúzódás és az ara­tasi szerződések kötésétől való vonakodás. Hiszen a munkástörvény óta a munkások úgyis alternative szerződnek. Tegyük föl, hogy a termés annyira meghibásodik, hogy a munkás keresete, ráfordított munkája kárbaveszett. Ebben a helyzetben a mun­kástörvénynek azt a kedvezesét veheti igénybe a munkás, hogy dologba állás előtt nem termésrészt, de napszámbért kivanhat. Nem mondhatja tehat, hogy ő látatlanba nem szerződhet, viszont eppen a búzatermés aratasanak időhöz való kö­töttsége és elodázhatatlan sürgőssége te­szi szükségessé rá nezve, hogy az aratási szerződéseket idejere megkösse. Nálunk nincs efemer jelentősége en­nek az Írásunknak; de mégis, jó az ilyet megbeszélni, mert csalóka ábrándok és a zavarosban való halászás vágya, ki tudja hol akarja a maszlagot vetni és családos embereket koldussá tenni. Oly gonosz játék, hogy csodálkoz­nánk, ha ebben a gonosz időben meg nem próbálkoznának vele. De a munká­sok legyenek résen s a zajütőt, a ki se­hol sincsen, mikor már a fringia ki van rántva, — füleljék le és tanítsák meg, hogy rontásukra ne törekedjék a jöven­dőben. Od«KX>0 ftesiönatio. 3/Cagam mondtam, le álmaimról, Ssépek, voltak; £ csalfák; nagyon. Ssegény szivemet majd megölték . . . £ serdül már nem álmodom. °u gy élek majd sivár közönnyel, Tán boldogan is, meglehet, úyíig a felejtés sűrű fátyolt Sző lassan a múltak felett. £5 én emlék nélkül, álmok nélkül Ú/Legjárom lassan utamat, 3/Cig fáradt lábam egy újon hányt Sir szélin egyszer megakad. Kempelen Farkas. — A főispán Esztergomban. Meszleny Pál főispán ma Esztergomba érkezik és pár napot itt szándékozik tölteni barátai kőiében. — Primicia. Farda Ignác holnap, f. hó 30-án reggel 8 órakor tartja első szentmiséjét a belvárosi plébánia-templomban, Mátéffy Viktor manuduktorsága mellett. — Esküvő. Benedek Dénes oki. vaskohó­mérnök jun. 23-án esküdött örök hűséget arájának, Viszolajszki Gizellának a hontmegyei Szetén. — Uj állatorvos. Hegedűs Sándor móri (Fehér m.) járási állatorvos Esztergomba helyez­tetett át. Az uj m. kir. állatorvosnak működési területe Esztergom város lesz. — Egy elmaradt beszéd. A vasárnap meg tartott népgyűlésen Kobek Kornél is a hivatalos szónokok közt szerepelt, azonban még meg sem nyitották a gyűlést, midőn sürgönyt kapott, hogy kis leánykája lebukott egy magasan levő ablak­ból. Természetes, hogy az aggódó apa haza sietett. — Magyary László ünneplése. Köztudo­mású, hogy Magyary László, aki már 11 éve, hogy megalapította és vezeti a „Magyarországi Munkások rokkant és nyugdijegyesület“-et, eddig következetes szerénységgel kitért minden ünne- peltetés elől. Most aztán sorsát ő sem ke­rülhette el. Csütörtökön este ugyanis meghív­ták őt az ipartestület kerthelyiségébe, amely tes­tületnek ő érdemes elnöke, egy kis barátságos vacsorára. A barátságos vacsorából azonban lel­kes ünneplés lett, miről Magyarynak előzetesen nem volt tudomása. Megjelentek a vacsorán a város tisztikarán kívül Esztergom közéletének kiválóságai impozáns számban és folytonos, lel­kes l hangulatban ünnepelték az erre igazán méltó férfiút. Egész sereg felköszöntő hangzott el a vacsora során, igy Bartalos Vince az ipar­testület alelnöke az iparosság nevében, Mátéffy Viktor plébános a Kath. Legényegylet nevében, Krainiker Ferenc a nyugdijegylet tagjainak nevé­ben köszöntette fel az ünnepeltet. Beszédet mon­dott még dr. Prokopp Gyula, mint iparhatósági biztos, O’sváth Andor v. főjegyző és még igen számosán. Magyary Lászlót igen meghatotta a nem várt, de valóban kiérdemelt becsülésnek és ragaszkodásnak ünnepi megnyilatkozása, amely­hez ellenkező politikai elveink mellett is, mi is őszintén csatlakozunk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom