Esztergom és Vidéke, 1912

1912 / 51. szám

2 ESZTERGOM és VIDÉKE. 1912. junius 23. kert megszerzi. Régi mondás, hogy a ta­nítóra nézve három fokozat állapítható meg: Jó tanító jó módszerrel, jó tanító rossz módszerrel és rossz tanító rossz módszerrel. A „jó“ tanító alatt hivatásá­nak mély áterzőjét, becsvágyát és szorgal­mát kell érteni. Kulturális téren a mi hazánk nagy lépéssel ment előre. A kormány uj válasz­tói tervezete szerint 114 választó kerület­ben lenne titkos a választás, mert itt a választók 70 %-a írni és olvasni tud. Ha még ehhez vesszük, hogy a választók kor­határa a 30 esztendő, és igy egész bizo­nyos, hogy ha a korhatárt kisebbre ten­nék, az írni és olvasni tudás arányszáma a 70 %-nál is kedvezőbb lenne, csak még inkább örvendhetünk. Ez a statisztikai adat legfényesebb bizonyítéka annak, hogy az iskolák falai között az elmúlt évtizedek alatt fényes sikerű munka folyt. Ez a statisztikai adat a legmeggyőzőbb iskolai vizsga és csak gratulálhatunk Magyarország tanítói kará­nak, hogy ezt az elmaradt országot idáig vitte. Hisszük, hogy egy két évtized múlva meg tovább viszi. X, — Lapunk legközelebbi száma a kettős ünnep miatt szombaton reggel jelenik meg. Délután folyamán a bútorokat kihordták a lakásból, úgy hogy az odaérkezett Uhlik nevű uradalmi gépész, hogy valamit lásson, három tég­lát vitt be a szobába és a fal mellé egymásra helyezve, felszólította a titokzatos erőt, hogy mozdítsa meg azokat. A felső tégla azonnal a szoba közepére esett. Wiener korcsmárost, ki a lakásba lépve, hangos kifejezést adott kételkedé­sének, két egymásra tett kefe érzékenyen hátba ütötte. Kételkedésével azonban csak akkor hagyott fel, mikor a téglák ismétglt repülését ő is látta. Tulis Jánost, ki a kamrában — hol rajta kívül más nem volt — egy farakásra ült le, egy előugró fahasáb annyira megütötte, hogy három hétig hordta a nyomát. Egy üres hordó, mely a kamrában állott, a szögleteket elkerülve, az ajtónál megfelelő irány­ba fordulva, kigurult a konyhába. A tűzhelyen lévő kávéőrlő egy falba vert szögre, rendes helyére illeszkedett. Egy bádog itce majdnem mindig a levegő­ben röpködött. Végre Gregorovits nevű kocsis egy erős zsi­neggel az ablakrácshoz kötötte, de az itce elsza­kította a kötelet és a kertésznéhez vágódott, kit a benne levő vízzel végig öntött. Nehéz tárgyakat, ágyakat, szekrényeket, ládá­kat, asztalokat borogatott fel ez a titkos erő, még pedig nem olyképen, hogy azok egyszerűen eldől­tek volna, hanem egy pillanat alatt fordultak meg és lábukkal égnek meredve, pontosan előző he­lyükre állottak. Ez eseményeknek körülbelül 50 szemtanúja volt, köztük a kastély úrnője és több intelligens úri egyén, kiknek szava teljes hitelt érdemel. Langhammer főszolgabíró utólag kezdte vizs­gálni ezt az ügyet, de miután hatósági beavatko­zásra okot nem talált, teljesen felhagyott vele. —n. Ülés a győri kamarában. A sokak által túlságosnak látszó kortézia, a zajos érdeklődés, idegenjárás, a szavazók felhaj­tása és kapacitálása után megválasztott kamarai tagok csütörtökön utaztak első Ízben a kama­rai ülésre, hogy Esztergom vármegye választói­nak megbízásából érvényesítsék hozzászólási joga­ikat és használjanak tehetségük szerint a megye kereskedelmi és ipari érdekeinek. Az egész közelfekvő Győr városba elég hosszadalmas ut és rossz összeköttetés mellett jutunk el. A Royal szálló elegáns helyiségeiben kitűnő konyha csillapítja étvágyunkat. A díszes étkezőterem asztalainál a komáromi, pápai, veszp­rémi és esztergomi kültagok csoportja külön-külön ülve diskurálgatnak. A régibb ismerősök melegen üdvözlik egymást és mi uj tagok úgy érezzük magunkat, mint az úgynevezett gólyák az egye­temen ; irigykedve nézzük a régi, otthonosan mozgó tagokat, akik hervadhatatlan érdemeik tudatában jóindulatú és mégis fölényes mosollyal vizsgálnak minket. Az ebédet befejezve, átmegyünk a nagy épület másik szárnyába a kávéházba, a hol az agilis kamarai titkár, Szendrői Mór vesz minket védő szárnyai alá. Az emeleti helyiség egyik nagy asztalánál már kevésbé feszes a viszony. Itt már bemutatkoztunk valamennyien egymásnak. A szót természetesen Szendrői viszi. Eszes, körültekintő és alapos okfejtése úgy politikai, mint közgaz­dasági téren mindnyájunknak kedves beszélgetési tárgy. Teleszky János pénzügyminiszter uj adója­vaslatának előnyeit fejtegeti. A III. oszt. kereseti adó kulcsának leszállítása 3°/o-ra lehetővé teszi, hogy az adófizető alanyok ne legyenek kénytele­nek „polgári becsületszavuk“ ellenére valótlansá­gokat bevallani. Majd a bostoni világkiállításra tervezett nagy hajóutra hívja fel a figyelmet. Amerika összes iparvállalatai szives szeretettel fogadják a magyar kamarai kiküldötteket, a mi által tanúlságosabb utazást e szeptemberi kirán­dulásnál nem ismer. Ámde hiába vágyódunk ez ut megtételére ; arra mód és alkalom csak kevésnek adatott. Két hónapot elszakítani a hivatástól nagyon ne­héz dolog. De az utazási ár sem csekély, mert 3000koronát lefizetni, a mellékesen felmerülő kiadá­sokat is fedezni a mai drágaság mellett bizony jól megfontolandó dolog, de nincs is mindenki­nek módjában és igy majd meg kell elégednünk azoknak a referálásával, kik éles szemmel figyel­nek az eseményekre, a kik nemcsak utazni, de látni is tudnak és a kik hasznos benyomásai­kat formába öntve ki is tudják majd fejezni. Negyed 3 órakor a kamarai ülésre indulunk. A kamarai épület szép, uj, modern és barátságos alkotás. Berendezése, előkelőén szép komfortja kifogástalan. Az elnöki szoba, a titkári iroda, a nagy tanácsterem mind céljának meg­felelő világos, szép helyiség. A tanácsterem négy sarkába mellszobroknak szolgáló mélyedések van­nak beépítve. Két ércmellszobor már ott áll, hir­detve a kegyeletességet, az érdem maradandó megemlékezését. Egyik Weidmann Adolf, a ka­mara elhunyt alelnöke, a másik csanaki Jerffy Antal kir. tanácsos jelenlegi elnöké. De őt ezúttal nem ismerhettük meg. Beteg s helyette Meller Ignác m. kir. keresk. tanácsos vette át az elnöki széket. Első sorban az először megjelent eszter­gomi tagokat üdvözölte, kik közül ezúttal Magyary László és Födi Félix hiányoztak. Meleg érdeklő­désre, ez üléseken való pontos megjelenésre kér­te fel őket. Majd Schrank Béla és Ödön eszter­gomi cég királyi kitüntetéséről emlékezett meg, mint a mely kitüntetés az egész kamarára dicső­séget jelent. Indítványára e fölötti örömét a kamara az ülés jegyzőkönyvében megörö­kíti. Schrank Béla személyesen köszönte ke­resetlen szavakban a kamara eképpen megnyil­vánult jóindulatát. Utána az előre kidolgozott pontok és elő­terjesztések tömege következett. Szendrői titkár mint előadó éles okfejtéssel beszél. Az egyes tár­gyak elintézésének mikéntiségére nézve kész ja­vaslatot hoz a közgyűlés elé. Minden tárgy min­den oldalról meg van világítva. A tagok alig szó­lalnak fel. Minket a levelező tagok megválasztása ér­dekel legjobban. E tisztség majdnem azonos a rendes tagokéval. A levelező tagok részt vehetnek az üléseken, indítványokat tehetnek, csak éppen szavazati joggal nem bírnak. Meller elnök, az esztergomiak felé fordulva, kijelenti, hogy Bleszl Ferenc esztergomi takarékpénztári igazgató a helyi közigazgatás terén hatalmas érdemeket szerzett, kiváló és tartalmas egyénisége révén feltétlenül rászolgált, Dóczy Ferenc 20 évig volt kamarai tag annyira ügybuzgó volt, hogy mind­kettőnek levelezőtaggá való megválasztását java­solja, amihez a közgyűlés egyhangú lelkesedéssel hozzájárult. A kamara 100 koronás ipari munkás jutal­makat is szokott szétosztani, ezzel a tisztességes munkát fokozni óhajtván, amennyiben e jutalmat csak az egész hosszú időn át egy helyen szolgá­ló munkás kaphatja meg. Ilyen jutalom jutott Jakobek esztergomi hercegprimási gyári mun­kásnak is, a ki már harminc éven túl szolgál egy helyen. A vasúti menetdijak felemelése tárgyában átiratot intéz a kamara a keresk. miniszterhez. Azt kívánja, hogy a nagyobb vidéki városok szomszédos forgalmát 30 kim. távolságig ne érintse az áremelés, mert ez az emporiumok hanyatlását vonná maga után. Adassanak ki a gyorsvonatra is menettérti jegyek, mert az idő is drága, nem­csak a pénz. Vezessék végre be a gyorsvonati III. osztályokat is, mert ezzel tartozik az állam a kereskedelem felvirágoztatásának még az eset­ben is, ha a Mávra nézve anyagi kár is jár a nyomában. Az elnöki előterjesztés fájdalmasan említi, hogy a személydijszabások változtatása tárgyában a kamarákat, sőt még az országos közlekedési tanácsot sem hívták fel véleménya­dásra és igy a javaslat célszerűségére nézve az illetékes tényezők nem is nyilatkozhattak. A többi kérdés már minket esztergomiakat nem érdekelt. Azt láttuk, hogy városunk ipari és kereskedelmi fejlesztésének érdekében alig lesz módunk eredményesen közbeléphetni. A mi ja­vunkra irányulhat, azt a kamara amúgy is mele­gen pártolja. Mindezt azért irtani meg ilyen kimerítően, hogy azok, a kik szavazataikkal megtiszteltek, lássák, hogy miből áll a kamarai tagság, lássák, hogy nem rajtunk múlik, ha nem tudunk nekik kívánatos eredményeket produkálni. Reméljük azonban, hogy a jövő önmagától is javunkra fog formálódni és ez csak azon esetben lesz elérhető, ha külső segítség nélkül, a magunk erejéből fo­gunk boldogulásunkhoz utakat keresni. Lenkei Emil. 0CZE™e2>0 — Uj doktor. Sebők Ferenc, adóhivatalunk egyik nagy tehetségű főtisztviselője a napokban szerezte meg az államtudományi doktorátust a budapesti kir. magyar tudományegyetemen. Gra­tulálunk 1 — Nyugdíjazás. Welle Olivér főreáliskolai tanárt a közoktatásügyi miniszter szeptember 1- től nyugdíjazta.

Next

/
Oldalképek
Tartalom