Esztergom és Vidéke, 1912
1912 / 50. szám
Esztergom, 1912. XXXIV. évfolyam 50. szám. Csütörtök, junius 20. AZ ESZTERGOMVÁRMEGYE1 KÖZSÉGI ÉS KÖRJEGYZŐK EGYESÜLETÉNEK HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: ESZTERGOM, JÓKAI-UTCA 17. SZ. Megjelenik vasárnap és csütörtökön. SZERKESZTIK: ELŐFIZETÉSI ÁRAK: KEMPELEN FARKAS Egész évre . . ... 12 K Negyedévre . . . . . 3 K és Félévre . , . ... 6 K Egyes szám ára . . . 14 f. VARSÁNYI IGNÁC Kéziratot nem adunk vissza. Nyilttér sora 60 fillér A villamos összekötő. (K. F.) Lapunk mull számában a hírek közt röviden jeleztük, hogy az összekötő vasút ügye zaj nélkül halad előre a a megvalósulás felé. Miután Esztergom közönségét a lehető legközelebbről érdekli ennek a vasútnak minden fejlődési fazisa, e helyen reprodukáljuk a tervező Egyesült Villamossági és Gépgyár R. T.-nak e hó 10 én kelt értesítését, amelyet a Takarékpénztár igazgatóságához intézett. A vasútra vonatkozó része igy hangzik: „A tervek annyira készek, hogy 8—10 napon belül a közigazgatási bejárás elrendelését már kérhetnők, de a dunahid terhelési sémáját, melyet úgy a minisztériumnál, mint a vasútnál folyton szorgalmazunk, még nem kaptuk kézhez. Végre ez ma a Máv. gépgyárának f. hó 8-iki levelével hozzánk érkezett s igy annak adatai felhasználásával munkánkat serényen folytathatjuk. Ezen terhelési séma adataitól függőleg még a közigazgatási bejárás kérelmezése előtt leszünk kénytelenek esetleg T. Címhez fordulni azon nehézségek előzetes elhárítása végett, melyek a dunahid folytán merülnek fel, amit ezzel csak előre jelezni akartunk. Ettől fog függni az is, hogy meg lehet-e felelni az elektromos lokomotív teljesítőképessége iránt támasztandó igényeknek, illetve az lesz megállapítandó, hogy meg birja-e a hid a tervezett módosítást, mert hiszen azon másik kívánalomnak, hogy a lokomotivok legyenek erősebbek, természetesen nagyon könnyen meg lehet felelni. Egyszóval, mindezekre a lehető leggyorsabban fogunk visszatérni.“ Ebből az értesítésből kiviláglik, hogy a türelmetlenkedőknek nincs igazuk, mert az előmunkálatok folynak s csak külső akadály miatt szenvedtek némi késést, de nincs okuk örülnek konkurenseknek sem, mert a vasút léügsu’ése előtt semmiféle akadály sincs. Mej| keir^il^gitanunk itt a közlés egyik [pontját, amely a tervezett módosításról tesz említést. Az első hozzávetőleges terv szerint ugyanis csak 3—4 teherkocsi volt egy mozdonyhoz számítva, a jelzett módosítás egy későbbi kivanannai emu, aintuy szerint 5—6 kocsiból álló vonatok tervezése vált szükségessé. A tervező r. t. a dunahid terhelési sémájának adataitól teszi függővé, hogy hogy megbirja-e a hid ezt a tervezett módosítást. Mi a műszaki dolgokban laikusak vagyunk ugyan, de ennek dacára is bátran merjük állítani, hogy a dunahid teherbíró képessége nem képezheti akadályát ennek a módosításnak. Nem képezheti pedig azért, mert a hid egyizben már műszaki vélemény alapján ennél a tervezettnél jóval nagyobb megterhelés elbírására mondatott ki alkalmasnak- A hid határozottan gözmozdonyú vasút részére épült. A takarékpénztár pedig elektromos lokomotivokkal akar vontatni, amelyek jóval csekélyebb súlyúak a régi típusú gőzmozdonyoknál is. A Török-íéie tervnél pedig az említett felelős szakértői vélemények alapján megengedte a minisztérium a hid használatát gőzmozdony által vontatott 50 darab normális teherkocsi részére. A takarékpénztár módosított tervében a kis típusú gőzmozdonynál csekélyebb súlyú elektromos mozdony mellett csak 6—8 teherkocsiról van szó. Az adott esetben tehát ki van mondva, hogy a hid sokszorta nagyobb súlyt is meg bir, mint Bleszl vasútjáé lesz. E szerint semmi okunk se lehet aggodalomra, hogy itt fennakadást szenvedjen a vasút terve. Hisszük es reméljük, hogy ha a mű„ESZTERGOM és VIDÉKÉ“ TARG&JÄ. titokzatos kődobálások. Bizonnyal emlékezetében van még minden olvasónknak a kőrösbányai rejtélyes kődobálás esete, a melynél a 14 éves Valean Frina nevű román cselédleányra havonkint kövek, fadarabok hulltak úgy az udvaron, mint teljesen elzárt helyen is. A lapok tudósításai erről az esetről a lehető legnagyobb felületességgel és tájékozatlansággal emlékeztek meg, a nyilatkozatra legilletékesebb szemtanukat úgyszólván szóhoz sem engedték jutni, mig azok, a kik nem láttak semmit sem, uton-utfélén hirdethették saját becses véleményüket a kőrösbányai esetről. Dr. Borbély Zoltán kir. járásbirósági jegyző, az esetnek egyik szemtanúja mondja el itt tárgyilagosan, híven, hogy mily jelenségeket tapasztalt ő és vele együtt a többi jelenlévő : „1910. dec. 31-én este 10 óra 30 perckor vettem észre a társasággal együtt, a mely Dóczy Bálint kir. aljárásbiró lakásán egybegyült, hogy hol a ház falát, hol az ajtókat kődobálások érik. Valami éretlen csínyre gondoltunk mindnyájan és én kimentem az udvarra meglesni a dobálót. Ez alatt is repült egynéhány kő és pedig V4 órai időközben. Dóczy azonnal átugrott a palánkon, mely a szomszéd kertbe vezetett és a honnan a dobás jönni látszott, de senkit nem látott. Habár a kert puszta és friss hóval fedett volt, sem lábnyomok nem látszottak, sem a messze áttekinthető térségen, emberalak nem volt észrevehető. A dobások ismétlődtek. Ezúttal Dóczy revolverlövéseket tett a dobások irányában, de a dobások tovább tartottak, nemcsak a szomszéd kert irányából, hanem ellenkező irányból is. Ismét vadászatra indultunk. Az alatt, mig Dóczy és én a szomszéd telken lesben állottunk, ugyanabból az irányból, ahol mi állottunk, dobások történtek a házra, amiket a házban tartózkodó feleségeink és a cselédség is hallott. Korrelativ suggestioról tehát szó sem lehet. Ejfél után két óra is lehetett, mikor az én cselédem, Mik Lina elbeszélte, hogy Valean Frina cselédleány a dobálások célpontja, akit ezek a dobálások anyja halála óta üldöznek. 1911. január 1-én a dobálások ismét megkezdődtek. Délelőtt 10 óra 30 perckor panaszkodik Frina, hogy a fáskamrába megy fáért, onnan mindig fa dobódik utána egészen az udvarra. Dóczy és én bemegyünk Frinával a fatartó színbe, amely egy köröskörül jól elzárt, hibátlanul zsindelyezett épület üvegajtóval. Alig hogy Frina a fával telerakott kosarat felemelte és kifelé indult, a fásszin mestergerendájához ütődik valami, mire én hirtelen felnézek és egy vágott fahasábot látok a tetőhöz ütődni és onnan leesni a lábainkhoz. Az általam látott tetőhöz ütközés a tető síkjára körülbelül merőleges volt, a leesés pályája egyenes vonalú volt, de nem merőleges, vagyis ez nem esés volt, mert az ütközés törvényei szerint merőlegesen kellett volna a hasábnak a földre esni. Nem áll meg Az Újságnak az a felületes megjegyzése, hogy a faszinben egy hasáb esett le a farakásról. Nem áll még azért, mert a fahasáb hajított mozgás után a tetőről pattant vissza, de a fizika legelemibb törvényei szerint sem tulajdonítható lehullásnak egy fadarabnak 45° alatt felülről való lecsapódása. További észleleteink abban állapodtak meg, hogy valahányszor Frina a színből kifelé indult és hátat fordított a fásszinnek, egy-egy fahasáb esett utána, de nem a farakásról, a mi különben
