Esztergom és Vidéke, 1912
1912 / 50. szám
2 ESZTERGOM és VIDÉKE. 1912. junius 20. szaki Scillán átsiklik, a financiális Karib- disznél sem fogja baj érni. Hanem az utóbbi szempontból még sem zárkózhatunk el az elől, hogy vajha a sokat emlegetett fúzió létesülhetne, a takarékpénztár és hév. között, mert mégis csak nagy úr a készpénz! Egyébiránt rövidesen meg kell már érkeznie a hév. válaszának erre a kérdésre is. A takarékpénztár addig is dolgozzon tovább. Ha lehet fúzióról beszélni, akkor a tervek fogják a stafirungot képezni, ha pedig nem lenne fúzió, akkor — nos akkor megpróbáljuk, hogy mire mennénk egyedül, de Isten segítségével. Serényi Gyula dr. emlékezetére. Az esztergomi izr. hitközség saját tanácstermében, mint előre jeleztük, vasárnap délelőtt egybegyült, hogy elhunyt kiváló elnökének, Be- rényi Gyula dr. halálának egyéves fordulónapját kegyeletesen megünnepelje. Kevés embernek jut ki már életében, hogy embertársai teljes mértékben kimutassák iránta tiszteletüket; azonban a nagy ür, a mely egyes kiválasztottak helyén hátramarad, önkéntelenül is emlékeztet a kiváló jellemek egyéniségére és ilyenkor s különösen már egy hosszú év múlva kegyeletes érzéssel, meghatottan állunk a boldo- gultnak emlékénél, hogy a nekünk is kijutó elmúlás, a végtelen semmiség nyomasztó hatása alatt könnyeket sírjunk . . . Előkelő közönség töltötte meg a tanácstermet. Á vendégek között ott voltak : Meszleny Pál főispán, Perényi Kálmán alispán, Vimmer Imre polgármester, Hoffmann Ferenc, Peterdy Kálmán, Bleszl Ferenc, a hitközség elöljárósága és képviselőtestülete, a nőegylet elnöksége, az elhunytnak nagyszámú rokonsága és még nagyon sokan előkelőségünk sorából. Fél 11 órakor a hitközség elnöke Áldori Mór dr. a következő, szépen átgondolt beszéddel nyitotta meg a gyászünnepélyt : „Kegyeletes Diszgyülés! Az élet viharos küzdelmeiben, mely a legerősebb idegrendszert is megrendíti, — a legbátrabb ember is lejtőre kerülhet, ha már idejében az ellentállás kifejtésére kellően vértezve nincs. A bölcsek és tudósok sokféleképpen magyarázták azt a lelkierőt, amellyel az ember az életharcot végigküzdi, de megállapodásra jutni nem tudtak ; megnyugodtak egy ismeretlen végtelenben, a mely végnélküliségben az ember mégis megnyugvást talált és ez — a hit. Igenis a hit az, amely lelkűnknek erőt ad, idegrendszerünket erősiti és az életben ért esélyek leküzdéséhez edzetté tesz. Felekezetűnknek kiváló tulajdonságai közé tartozik, hogy a hitközség elnöke egyszersmint őre a zsidó hitéletnek. — E hivatást kevesen teljesítették nagyóbb szeretettel, mint az, a kinek emlékére e kegyeletes díszközgyűlés ma egybegyült, mint Te boldogult Berényi Gyula dr. Egybegyültünk, hogy vallásunkszabta szokásai és törvényei szerint Rólad megemlékezzünk. Lelked-tested a Mindenható époly kifürkészhetetlen, mint mindnyájunkat mély gyászba borított akarata váratlanul korán magához szólitá, de mi utódok, a hitközség vezetősége, a képviselőtestület, barátaid, kedves nőd, gyermekeid és rokonaid, a hit és szeretet kegyeletében emlékedet megörökítendő, bocsáss meg, hogy háborgatunk de velünk vagy és vágyódunk jóságos képedet újból láthatni. Az őszinte szeretet és tisztelet hozta egybe e kegyeletes diszgyűlést, hogy kedves imádat, amellyel betegséged alatt oly sokszor könyörögtél a Mindenhatóhoz, itt mi is kiáltsuk: „Halld Izrael, az Isten örökkévaló! Az Örökkévaló egy!“ Isten akarata után hiába fürkészünk. Nagy volt a csapás, amely községünket érte. Nagy a fájdalmunk, melyet átszenvedünk. Tudjuk, érezzük, hogy e megható pillanatban köztünk vagy. Látjuk hideg ajakad megnyílni ! „Nyugodjatok meg az Úristen szent akaratában és legyen áldott az Ő szent neve.“ Dr. Weisz Sándor dr. alelnök a beszéd folyamán leleplezett arcképet kegyeletes szavak mellett a hitközség részéről átvette ; utalt arra a jószívűségre is, amellyel mindenki maradandó emléket vívhat ki magának. Utalt az elhunytnak kiváló jótékonyságára. Beszéde után az egybegyűltek a szomszédos zsinagógába vonultak. Bender Zsigmond főkántor szívhez szóló éneke, a női kar kísérete mellett nagyon meghatotta a boldogultnak nagyszámban megjelent tisztelőit. Spiegel Ármin főrabbi gyászbeszéde is nagyon értékes és szépen kidolgozott szónoklat volt. Három neve van mindenkinek — úgymond — egyik, amelyet szüleitől örökölt, a másik a melyet maga viv ki magának, s a harmadik, amellyel embertársai ruházzák fel. Az elhunytnak legbecsesebb neve az utolsó volt, mert ideálisan tisztességes jelleme folytán minden ismerője a legjobb véleménnyel volt irányában. Majd a jelenlegi elnökhöz, Áldori dr.-hoz fordulva, Isten nevében arra kérte őt, kövesse az elhunytnak dicső és szép példáit, szeresse azt a hitközséget, amelynek élére kei ült, ne csüggedjen el, ha némelykor nem teljesülhet nemes óhaja és a Mindenható áldása lesz mindenkin, a ki a boldogultnak szellemében cselekszik. A hallgatókat könnyekre fakasztó beszéd után Bender főkántor gyönyörű hangján halotti dalt énekelt és á jelenvoltak a pietásnak eképpen megnyilvánult nagyon szép ünnepélyén eltűnődve, távoztak a gyászünnepély szomorú aktusáról. (L.) jj£ szmtiAz Dr. Patek Béla hatalmas társulattal vonult be Esztergomba. Már a színtársulat első bemutatkozása alkalmával látszott, hogy kitűnő művészi erők alkotják javarészét. A rendkívül intelligens színigazgató minden áldozatot meghozott, hogy az utóbbi években elrontott esztergomi szinházláto- gatási kedvet fokozza, illetve oly színdarabokat mutasson be közönségünknek, melyek irodalmi színvonalon állók s amellett szórakoztatók. Egy jó színigazgató nagyon természetesen egyenrangú a közönséggel. Amiért a színház látogató közönség megfizet, azért jót is ad. Ez utóbbira pedig a garancia meg van. Tehát most már csak a közönségünkön múlik, akarja-e a jövőben évről-évre egy elsőrangú szintársulat játékát élvezei. * * * Egy a fővárosi színpadra beillő előadást láttunk a „ Táncos huszárok“ ban. A nézők közül néhányan a Király színházban is élvezték e darabot s azon meggyőződésüknek adtak kifejezést hogy a jelen előadástól alig különbözött a fővárosi. Az előadás fényéhez nagyban hozzájárult a szép díszlet is. Elsősorban kell megemlítenünk Bihari Bös- két, a társulat primadonnáját, aki elegáns, kedves megjelenésével, aranyszőke fejével már is is alacsony volt, hanem repülő mozgással nagy erővel ütődött a földhöz. Valamely dobáló személy jelenléte a fás- színben teljesen ki van zárva, mert semmi összeköttetés szomszéd helyiségekkel nincs, sem nyílás, sem repedés, sem átjárás utján, a fásszin teljesen izolált, zárt helyiség, padlása nincs. Azért fektetem a fősulyt ezekre a megfigyelésekre, mert egyedül ezek a fásszinben észlelt jelenségek zárják ki teljesen az emberi kéztől eredhető dobálás gyanúját. Itt sem hetero-, sem korrelativ suggestio fenn nem állhat, mert itt nem hallásról, koppa- násról, hanem repülő fadarabok látásáról és meg- tapintásáról van szó. És most térjünk a jelenségek részletesebb vizsgálatára : 1. A hajítás pályája a talajjal átlag 45°-ot bezáró szögben haladó egyenesnek látszó vonal. 2. A hajított tárgyak esése minden egyes esetben roppant nagy zajjal ment végbe. Az ütközés hangja nem állt arányban a tag nagyságával és mozgási sebességével, mert az apróbb kavicsok odaütődését lövésszerü zaj kisérte. Ez minden egyes esetben észleltetek. 3. A mozgási sebességnek az ütközés ereje nem volt aequi valense egyetlen esetben sem. 4. Megállapítható az is, hogy a hajított tárgyak az ütközés után nem pattantak vissza, hanem csak lehullottak, mintegy elveszítve előbbi energiájukat. 5. Az üvegablaknak irányult hajítás esetében a lehulló fadarab lábamra esett, ebből megtudtam állapítani, hogy csak nagyon gyenge érintést gyakorolt. 6. A hajításban célra irányulás látszott, mert következetesen csak e leány felé irányultak, de ez a leányban rejlő valamelyes természeti erőnek tulajdonítható. 7. Frina távozásával pedig Dóczy albiró lakásán dobálások többé nem fordultak elő. Ellenben Schissel Mária tanítónő lakásán, a hová a leányt felvették, rendkívül sűrűén ismétlődtek a dobálások. 8. Az, hogy a hajításokat a leány maga intézte volna, teljesen ki van zárva. 9. A leány szubjektív megfigyeléseit mellőzöm, mert az események hatása alatt felizgult kedélyállapotba jutott, de csak mióta látja, hogy komolyan megfigyelik. Többek állítása szerint az előtt, a mikor ezek a dobálások falujában üldözték, meglehetős egykedvűen vette a dolgot, legfeljebb haragudott, ha a hajított tárgy megérintette és sirt, ha az ütés fájt. Szükségesnek tartottam az eset részleteit nyilvánosságra hozni azért, mert itt egy természeti tüneményről van szó, amelynek komoly tárgyalásától a közvélemény irtózik azért, mert babonát, képzelődést sejt mögötte. Ilyen szempontból én is a legelső sorban harcolók közé állanék, a kik a sötétség ellen küzdenek. Csakhogy mint objektiv megfigyelő tisztában vagyok azzal, hogy ezek oly tünemények, melyeknek vizsgálatától csak azért, mert természetfölöttieknek (helyesebben érzékfölöttieknek) látszanak, nem szabad elzárkóznunk. A mi az esettel kapcsolatos társadalmi életjelenségeket illeti, a sajtó támadásai, elferdítései, agyonhallgatásai, gúnyolódásai csak a semmivel sem menthető előítéletre vallanak, a mitől a felvilágosodott liberalizmus korszaka sem mentes.,, — //.
