Esztergom és Vidéke, 1911

1911-02-26 / 17.szám

kivezető utat, mint a devalvációt. Rengeteg papírpénz került forgalomba az idők folyamán, amelyeket eleinte teljes névértékben elfogadtak, de később nagy mennyiségük megrontotta a beléjük vetett bizalmat, a bankók értékét is. Jöttek a francia háborúk és Ausztria, de vele együtt Magyarország pénzügyi helyzete fokrólfokra sülyedt. Vert hadsereg, rossz pénzügyek és igy köszöntött be az 1790-diki esztendő, amikor már rohamosan sülyedt a bankók értéke. Voltak más bajok is. A bankókkal együtt a rézpénz is rettenetesen fölszaporodott. Hegyibe még hamisították is a bankókat. Telt az idő és egyre növekedett a veszély, a gazdasági viszonyok a legrosszabbak voltak, terjedt az uzsora, lábra kapott fényűzés, mindenki azzal a tudattal élt, hiszen úgyis mintegy. A magyar országgyűlés kétszer is tiltakozott a bankók szaporítása ellen, 1802-ben, majd 1807-ben. Kapott is királyi leiratot — Ígéretekkel telve. Az összeroppanást siettette a háborúskodás. Elérkezett a monarchia az 1810-es esztendőhöz és vert csaták után, július 7-én 169 millió fizetésre kötelezte Napoleon Ausztriát. Az állam adósságterheit rettenetesen megnövesztette ez az ujabb kiadás. A lakosság már nem birta az adókat, pedig kellett a pénz, mert az államadósság 658 millió forintra szaporodott és csak az évi kamatteher 40 millió forintot tett ki. Az állami nyomda ontotta a papírpénzt, pénzügyminiszterek váltották föl egymást, jött gróf Zichy után gróf Odonell-Tyrconell, majd Wallis, de a helyzet egyre rosszabbodott. És jött a február 20-ika, amikor Wallis tanácsára V. Ferenc császár aláirta a pátenst. A bankócédulák értékét a névérték ötödére szállították le, ugy, hogy 1812. január végéig abban az értékarányban, úgynevezett váltójegyekkel cseréljék be azokat. A váltójegyek maximális összegét a forgalomban lévő bankjegyek ötödrészében, 212,159.750 forintban állapították meg. De leszállították egyben a rézpénz értékét is, a 30 krajcárosokét 6 krajcárra csökkentették és ilyen arányban veszített értékéből a kisebb váltópénz is. Végül felényire szállították az államadósságok kamatját. Március 15-én hirdették ki a pátenst az egész monarchiában, addig lepecsételve feküdt a közhivataloknál. A beavatottak tudták, hogy mi készül és a nagyurak jó vásárt csináltak az állam csődjével. A nép, amely mindig a rövidebbet huzza, ha nagyurak keverik a kártyát, ezúttal is óriási károkat szenvedett. A rendi országgyűlés pedig a közjogi sérelmet hajtogatta, mert ezt találta legfontosabbnak a devalvációban. A megyék vonakodva engedelmeskedtek a bécsi kormány intézkedéseinek és az 1811. és 1812-iki országgyűlésen nagyon hevesen támadták a bécsi kéz munkáját. Pedig még várakoztak megpróbáltatások a monarchirára ezek után is. 1816. január 1-én és 1817. július 25-én más pátensek következtek, jött a második devalváció, amely szintén nagy anyagi károsodással járt, de legalább meghozta az eredményt, a zavaros pénzügyi helyzet valahogyan rendeződött. Jubileumokra be vagyunk rendezkedve, meg kell tehát ülni a devalváció százéves fordulóját. A talán soha meg nem ismétlődött, de a mindig emlékezetest. Örök példája marad ez a korszak a rosszul gazdálkodó országnak és annak, milyen bajok szakadnak a népre, ha nem vehet részt saját sorsának intézésében. HÍREK. — Előléptetés. Winklehner János az Esztergom-szászvári kőszénbánya r. t. annavölgyi bányaigazgatója Perényi Ferenc bányaiskolai tanítót főtanitóvá léptette elő. — Gyász. Pénteken délután temették el nagy részvéttel özv. Hulényi Ferencné, szül. Trenker Anna úrnőt a belvárosi temetőben. Az elhunyt matróna végtisztességén a Hulényi, Heischmann, Helcz, Marosi és Stössner családokon kivül, számosan jelentek meg városunk notabilitásai közül is. A megbt ldogult úrnőben dr. Hulényi Győző megyei főügyész édesanyját gyászolja. — Kántortanitóválasztás Leányváron. A leányvári iskolaszék a mult héten egyhangúlag Fasko János vértesacsai kántortanitót választotta meg kántortanitójává. Fasko már évekkel ezelőtt volt Leányvárott kántor s igy a leányváriak ismerték őt s igen örültek, hogy ismét sikerült őt részükre megnyerniük. Zettler Ede, a volt leányvári kántortanító elpályázás folytán Üröm községben lett megválasztva hason minőségben. aránt érvényesíteni tudta. A véderőreform meghozza a várt nemzeti előrehaladást, a rövidebb szolgálati idő gazdasági előnyét és a béke legnagyobb biztonságát és mégsem kerül többe, mint amennyit adósság nélkül fedezni birunk. Ez a kép valóban érdemes volt arra, hogy fölkeressük és hogy a kedvéért elfordítsuk tekintetünket arról a nagyképű bankvitáról, melyen olyan emberek, akik négy esztendeig önálló bankot nem csináltak, februárban is még azon vitatkoznak, hogy a bankszabadalmat az elmúlt január elsején meghosszabbitsuk-e ? 1811. február. — A devalváció százéves fordulója. — Száz esztendő pergett le a végtelenség homokóráján azóta, hogy egy szomorú februári napon nagy, pecsétes irás került ki a császár aláírásával a bécsi Burgból. Az 1811. február 20-iki pátens, amelyet a megkárosított emberek panaszhangjai kisértek. 20-án tehát jubiláltunk, a devalváció évfordulója volt azé, amely bár száz esztendővel ezelőtt döntötte nyomorúságba az amúgy is roskadozó országot, mégis elevenen él a köztudatban. Történelmi tankönyvek, amelyek glorifikálnak minden hőst, aki tiz törököt levágott, ellenben csodálatosképpen mellőzik a gazdasági vonatkozásokat, ennek a szomorú eseménynek sem szentelnek sok teret, bár megérdemelné. Mert mit jelent a devalváció ? A pénz értékének erőszakos leszállítását, azt, hogy az az összeg, amely este még mint forint csörgött a zsebekben, reggelre kelve husz krajcárnyi értékre zsugorodott. És nagyon természetes, hogy amilyen mértékben csökkent a pénz értéke, ugy szökött a magasba a jószágok ára. Manapság elképzelhetetlen egy devalváció, de akkor, amikor gazdaságilag még nem voltunk olyan messze azoktól az időktől, amikor a jó fejedelmek maguk verettek rossz pénzt, megeshetett. A züllött financiáju Ausztria nem talált más Felálltam, hogy odafussak hozzá, de remegett a lábam; kitártam két karom, hogy magamhoz szorítsam, de megmerevült mind a kettő; sirtam, őrjöngtem, hogy magamhoz csaljam, ezerszer kiáltoztam esedezve : csak forró arcom itta könnyeim, a távoli hegyek feleltek szavaimra és összeestem. Midőn szemeim újra felnyitám, vörös fény égett fenn az égen, s a földön is körültem mindenütt: Hiába vártam többé nem jött, betakarta a hajnal tüzpalástja. S> hiába vert hullámokat a tűzre a futó Duna; a hajnal tüze lassan kialudt, de ő örökre hamu lett. Csak egy ébredő kis madár ébredt e szóval: Cyp Misys. Folyik a munka bu és gond között, húzom keservesen igám, hogy el ne nyelje testemet a föld, mert várok valakit. Hazudok versenyt; gyűrök gyürés ellen; ezerszer esem, újra felkelek; két könyökkel tisztitok utat a nagy tömegben, hogy legyen helye; éveket szórok le az ut porába, s minden csép könyem rája öntözöm, hogy ezeken által jöjjön hozzám : valakit várok csók-csatára. Kérem az Istent, az Erőt, a Sorsot, az Életet és a Halált: . dal, dalra tör kesergőm, lassan a húr is elkopik és mégse jön. De amikor a csillagok kigyúlnak; a hold ezüstje szétborul; midőn a távol éj illatos és sötét: a szellő lágy dalokat zeng felém; elhúzom minden bűvös dallamát, hogy egyszer véle az ölembe csaljam a sok millió lány közül éle'em célját, a leikem párját, a nekem élőt: Cyp Misyst. Humor a jogszolgáltatásban. Irta: dr. Schwarz Zsigmond. (Folytatás.) Amilyen szines a felek és a tanuk előadása, olyan száraz és komoly a polgári perben szereplő' szakértők előadása, de néha itt is megcsillan a humornak fénye. Sólyomy István szegedi járásbiró legújabb megjelent füzetében mond el erre nézve egy érdekes esetet. Egy tanyabeli, kevésbé módos lakodalmas család megfogadott egy szegedi bandát a lakodalomra, de utóbb elállott a szerződéstől a család egy másik bandát fogadott, mire ez beperelte őket a kialkudott 50 koronáért. A tárgyaláson azzal védekezett a családfő, hogy ő jogosan állott el a szerződéstől, mert a banda őt tévedésbe ejtette. Azt mondták, hogy ők igen jól muzsikálnak, pedig utóbb megtudta, hogy csak amolyan - malacbanda. A bmda prímása erre sértődötten válaszolt, hogy ő kikéri magának azt, hogy az ő bandája malacbanda, ám az alperes megmaradt állítása mellett, mire a biró elrendelte a szakértői szemlét és szakértőül a szegedi első banda cigányprímását rendelte ki. A szemle határnapján megjelent a bíróságnál a felperesi banda és a lakodalmas család is; a banda elmuzsikált néhány darabot, mire a szakértő ekkép mondotta ki szakértői véleménvét: — Ahogyan ezek muzsikálnak — azoknak jó. A magyar paraszt zamatos, tőről metszett humora legjobban nyilvánul meg az ügyvédi irodában. Itt a polgár ember minden elfogultságtól menten, epicai szélességgel ontja a beszédét, itt ő az ur, mert ő fizet és az ügyvéd türelmesen hallgatja, amint elmondja a tényállást hosszú lére eresztve, elkezdve az öreganyja életrajzán, egész nemzedéken keresztül, mig végre eljut a per tárgyához. Gyakran azonban klasszikus rövidséggel, de annál jóizübb és jellemzőbben adja elő mondanivalóját. A szabari fogyasztási szövetkezetet perelte be egy helybeli cég egy nagyobb követelésre és a szövetkezet elnöke, a községi biró eljött hozzám, hogy védelmezzem meg a perben. Beszédközben elmondta, hogy több oldalról perlik a szövetkezetet, mely bizony rosszul áll és maholnap fel kell neki oszlani. Hát aztán miért van ez igy — kérdeztem őt. — Az a baj — tekintetes ur, — hogy igen sok nálunk a kezes. — ezen gestussal fejezvén ki e szónak szándékolt sajátságos értelmét.