Esztergom és Vidéke, 1911

1911-02-19 / 15.szám

szigorúbbak voltak. A nőtlenekre ujabb bün­tetéseket szabott és felemelte a családapák­nak járó jutalmakat. Amikor az agglegények és aggleányok száma mégis túlhaladta a házasok számát, utóbbiakra a különben csak öreg embereket megillető előjogokat ruházta, például a külön helyeket a színházakban ; nős férfiaknak, kiknek a legtöbb gyermekei voltak, tiszteletbeli állások betöltésénél előnyt adtak; akinak három gyermeke volt, nem kellett adót fizetnie. Apák, kik nem akarták kiházasitani gyermekeiket, vagy vonakodtak leányaiknak hozományt adni, erre a törvény által kényszerítve lettek. Látnivaló, hogy a római császárok erélyesen hajtatták végre intézkedéseiket, de ezek a törvények régen elvesztették hatályu­kat és egyetlen állam se hozta be őket újból. A házasságtól irtózó agglegény nyugod­tan élvezheti előnyeit s egyedüli vezeklése csak az, hogy előbb vagy utóbb mégis csak — papucshős lesz őkelméből. A haladás kerékkötője. A magyar főrendiházról van szó. — Ujabban ismét sokat beszéltet magáról a főrendiház. Amikor pedig a magyar főrendiházról sokat hallunk, az sohasem jelent jót. — Egy ujságiró találóan „Múmiáknak" nevezte el a főrendeket. Ezzel a ki­fejezéssel azt az álmos, unott hangulatot akarják visszatükrőztetni, ami a főrendiház tárgyalásait jellemzi. Kerüljön bármily nagyfontosságú javaslat a főrendiház elé, — a főrendek csak hallgatnak és szavaznak. Hogy más példát ne is említsünk, 96-ban az óriási fontosságú és terjedelmű bűnvádi per rendtartással egy nap alatt végeztek és ily villám­sebességgel intéznek el majd minden javaslatot. — A terem csak ugy kong az ürességtől, — holott a egyszerre csak előszed egy irást és odanyújtja az itélő bírónak és íme : a biró komoly arca egyszerre csak felderül, mert bizony ezek a községi bizonyít­ványok a legtöbb esetben olyan mulatságosak, hogy hangos kacaj váltja fel a perben résztvevő biró és ügyvédek komor hadakozását, a mulatság persze akkor éri el tetőpontját, mikor a másik peres fél is előszedi tarisznyájából az ő írását és átnyújtja az ugyanazon község által kiállított másik községi bizonyítványt, melyben ugyanazon cikornyás humor­ral tökéletes ellenkezője foglaltatik annak, amit az előbbi községi bizonyítvány tartalmaz. Ezek a köz­ségi bizonyítványok a világon mindent bizonyíta­nak, csak azt nem, amire a peres félnek szüksége volna, de azért gyakran olyan kedves naivságot árul el tartalmuk, hogy hangos derültséget kelte­nek és nem utolsó helyen áll az a községi bizo­nyítvány, melyet Bagóvár érdemes elöljárósága állított ki a napokban egy ideiglenes nőtartás iránt indított perben, az alperes férj részére, aki azzal védekezett, hogy felesége a hitvestársi hűséget egy legénnyel megszegte, azt mondván az elöl­járóság a községi bizonyítványban, hogy biztos tudomása van arról, hogy az asszony a legényt kuglihopffal etette. Hát mikor Bókaháza községé azt bizonyította, hogy Dely Péter a Zala melletti legelőt egész nyáron saját etetésére használta, valaminthogy az sem utolsó dolog, mikor Felsőkustány elöljárósága, egy gyermektartási perben, hivatalos komolysággal azt bizonyítja, hogy Radics Jóska és Kovács Mári egymást kedvelték, nemcsak az egész község tudja, de még a verebek is csiripelik. Kedvesen szakítja meg a büntető per komoly folyamatát gyakran az abban szereplő vádlottak és tanuk vallomásaiban megnyilatkozó humor. Külő­gyülésen megjelenni nemcsak közjoguk, de köteles­ségük is lenne — és akik megjelennek, azok sem tartják érdemesnek, hogy felszóllaljanak. Vagy tán nem értenek hozzá ? Mihelyt azonban valami reakciós intézkedést kell tenni, vagy a szabadelvű haladásnak útját kell vágni, — megelevenednek a „múmiák", a főrendi­ház képére rá sem lehet ismerni. Nincs a világ­nak az a távoli zuga, ahonnan haza ne jönnének és felvonulnak még a halálos betegek is. A hires 43-iki büntetőtörvényjavalatunk, mely az akkori európai büntetőtörvény-könyveket felül­multa, — a főrendiházban bukott meg, mert . . . el akarta törölni a halálbüntetést. — Emlékezzünk csak vissza az egyházpolitikai iavaslatokra. Csak egy kis lépés volt ez a haladás utján és micsoda küzdelemmel kellett keresztülerőszakolni a főrendi­házban. Csak ugy sikerült, hogy a király tömege­sen nevezett ki főrendeket a szabadelvű politikusok közül. A perrendi javaslat már a főrendiház bizott­ságában majdnem megbukott és ettől a sorstól csak a liberális Wlassics elnöki szavazata mentette meg. — A főrendiház plenumában pedig a kor­mány csak nagy kinnal-bajjal tudta megszavaztatni a javaslatot és csak ugy, hogy beterelte az Összes kinevezett tagokat, de még igy is csak három szava­zat többséget tudott elérni. Ezek után a gondolkodó ember okvetlenül kérdi, hogy a főrendiházra, a haladás ezen kerék­kötőjére egyáltalán szükség van-e? és ha már szükség van, megfelel-e céljának a mai összetéte­lében? Annyira radikálisak nem vagyunk, hogy azonnal el akarjuk törülni a második házat. Tényleg a civilizált állam társadalma annyira heterogén elemekből áll, hogy ott egy ház nem tükrözteti vissza a nemzet akaratát. A választott képvisőkön kivül egyébb, a társadalomban tény­leges súlyt képviselő elemeknek is helyet kell biz­tositanunk az országgyűlésen. Áll ez különösen Magyarországra, ahol — közismert, — mily jelentős szerepe jut a választásoknál a pénznek, a pálinká­nak és csendőrszuronynak, no meg a hivatali pressziónak. Ilyen körülmények között az állam érdeke, hogy a törvényhozásban részt vegyen egy nősen érdekes az, mikor a furfangos, minden zsírral kikent vádlott az alibijét akarja bizonyítani. Egy notórius betörőt — Herceg Vendelt — ki egész Orosztony községnek réme volt, védel­meztem egyszer a nagykanizsai törvényszéknél. Napnál is világosabban rá volt bizonyítva, hogy a Kohn Gáspár magtárát kedden éjjel ő kegyelme törte fel többed magával és onnét minden értéke­set elemeltek, de ő váltig az bizonyítgatta, hogy ő akkor Kerecsenyben volt egy asszonynál, tehát ki van zárva, hogy a magtár feltörésében részt vett volna. Igen — monda a főtárgyalást vezető elnök — hát akkor éjjel maga Kerecsenyben egy asszony­nál volt. Hát hogy hívják azt az asszonyt ? Én bizony nem kérdeztem a nevét, feleli a vádlott nyugodt flegmával. De hát mégis — folytatta a kérdezést az elnök — szőke volt az az asszony vagy barna? Szőkének nem volt éppen szőke — feleli a vádlott — de barnának sem volt éppen mondható. — Na jól van — folytatta az elnök — hát milyen volt az az asszony ? Hát kérem alássan, mint az afféle asszony. Mulatságosabb egy másik vádlott esete, mit sokan Önök közül bizonyára hallottak már. Egy polgárember kutyája megharapta a másik polgár­társát és a bíróság gondatlanság által okozott sú­lyos testi sértésért elitélte négyheti fogházra . . . Miután a vádlott és ügyész is belenyugodtak az ítéletbe, az elnök megmagyarázza a polgárnak, hogy halasztást vehet igénybe a büntetés megkezdésére, mire a vádlott azt feleli: Kérem alássan, nincsen a kutyának semmi dolga, bejöhet akár holnap is . . . Azt hitte a jámbor, hogy a kutyáját Ítélték el, nem tudván felfogni, hogy miért szenvedjen ő, mikor a kutya harapott. társadalmilag tekintélyes, vagyonilag független és müveit elem. A mi főrendiházunk mai összetételében nem felel meg hivatásának. Nálunk ugyanis a születési elv dominál, röviden: mágnások adják meg a felső­ház szinét és irányát. Már pedig tagadjuk, hogy a Duna-ünnepélyek, automobil, galamblövő, vitor­lás stb. versenyek rendezése egyszersmind kvalifikál a magán, kereskedelmi, büntetőjogi stb. törvények alkotására is. Hiszen nincsen oly nevetséges állítás, amely mellett ne hoznának fel érveket. A születési elv mellett is nagy tekintélyekre hivatkoznak, köztük Eötvös József báróra is. Eötvös szerint a szerzett jogok tisztelete nyer látható megtestesülést a fő­rendiházban. Mások szerint a főrendiházi tagság öröklésével a hazafiúi érdemek lelnek intézményes jutalmazást és ezen kivül a vagyonos emberek egy csoportjának már előre ki van jelölve a hivatás a társadalomban. Ez azonban a kasztrendszert jelenti, amiből azt hiszem, ma már senki sem kér. Nézetünk szerint igenis a felsőház alapelve: a tényleges kiválóság megtartandó, de a túlsúly ne élvhajhászó mágnásoknak és konservativ főpapok­nak adassék, akik a legszakszerűbb kérdést is a vallási, felekezeti és osztálytürelmetlenség fertőjébe fojtják, hanem a tudomány, az irodalom, a bírás­kodás, közigazgatás, közép- és felsőoktatás, a keres­kedő és ipari világ vezetőinek, — szóval a társa­dalmi munka szellemi és legfőbb irányitóinak jusson ott hely. És hogy ezek függetlenségüket minden irányban megtarhassák, ne fejedelmi kinevezés utján nyerjék méltóságukat, hanem azok a hivatási cso­portok válasszák őket, amelyek leginkább hivatot­tak arra, hogy működésüket elbírálhassák. Végül, ha — a monarchikus államformára való tekintettel, — a történelmi nevezetességgel biró osztályoknak is szerepet akarnak biztosítani, ez a mainál lényegesen kisebb legyen. Ennek legfeljebb átmenetileg van helye, de ekkor sem cenzus alap­ján, hanem a jogosult családok tagjai bizonyos, csekély számú, pl. a tagok egyötödét, tizedét vá­laszthassák ki maguk közül. Adja Isten azonban, hogy mielőbb oly egy­séges legyen a társadalom, hogy a második házra szükség se legyen. Dr. B. O. — Kohl Medárd Rómában. Vaszary Ko­los hercegprímás oldalpüspöke, dr. Kohl Medárd kedden Haliczky Zoltán Béla főszentszéki jegyző kíséretében Rómába utazott, hogy a hercegérsek 80 éves születésnapjára küldött pápai áldást és üdvözlést megköszönje s egyben a hercegprímás ajándékát átadja a Szentatyának. A püspök és kí­sérője mintegy három hétig marad Rómában. — Hollósy apát a királynál. Hollósi Ru­pert dömölki bencésapát, az esztergomi főgimná­zium tiz éven át volt igazgatója hétfőn, az általá­nos kihallgatások során Ő Felsége elé járult, hogy apáti megerősítését megköszönje. Hollósi apát je­lenleg több napig városunkban tartózkodik. — Áthelyezés. Bodrogközy Zoltánt, a tanító­képzőhöz beosztott gazdasági szaktanárt a föld­mivelésügyi miniszter saját kérésére központi szol­gálattételre rendelte be. Bodrogközynek uj szolgá­lati helyén bizonyára kevesebb kellemetlenségben lesz része. — Esküvő. Dr. Dénes Aladár lapunk fele­hős szerkesztője ma esküszik örök hűséget arájá­nak, Hercz Herminnek Galántán. Esküvő után az ifjú pár hosszabb külföldi útra, Olasz- és Francia­országba utazik. — A kaszinó cabarét estélye. Az idei farsangi szezon slagere minden valószínűség sze­rint az a magas színvonalon álló cabarét estély lesz, melyet a kaszinó a műkedvelő társaság köz­reműködésével február 28-án, farsang utolsó napján, húshagyó kedden összes helyiségeiben rendez. Az a lelkes és már számos nagy sikert ért műkedvelő gárda, mely a kaszinó meghívott

Next

/
Oldalképek
Tartalom