Esztergom és Vidéke, 1911
1911-12-10 / 97.szám
Esztergom, 1911. XXXIII. évfolyam 97. szám. Vasárnap, december 10 r Szerkesztőség és kiadóhivatal: ESZTERGOM, JÓKAI-UTCA 17. Megjelenik vasárnap és csütörtökön Szerkesztik : KEMPELEN FARKAS és ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre . . . 12 K Negyed évre . . . 3 h Fél évre .... 6 K Egyes szám ára . 14 f, VARSÁNYI IGNÁC Kéziratot nem adunk vissza. — Nyilttér sora 60 fill Fertőzött város (K. F.) Nem a vészharangot szándékozom félreverni az újabb tífuszjárvány miatt. Ez ma még egy utcában grasszál és ennek a csúnya betegségnek az a természete, hogy ha ráakadnak az okra, amelyben az infekció rejtőzik, nem nehéz a bajt izolálni. A mostani esetnél az orvosok spontán vélekedése szerint a primási vízvezeték fertőzött vize terjesztette a kórt és a főcsap elzárása már nagyon sokat segít. Sokat, de nem mindent! Hiszen a kaszárnyában nincs primási vízvezeték, ellenben tífuszjárvány volt elég ideig. De jóformán nincs is olyan esztendő amelyben a városnak hol egyik, hol másik részében ne bukkanna fel ez az immár városi polgárjogot nyert betegség. Elborzad az ember, ha visszagondol arra, hogy ime, hány év sanyarú tanulsága mennyi szenvedés és emberélet szükséges ahhoz, hogy nálunk — történjék valami. Tíz év előtt ugyancsak ennek a lapnak voltam szerkesztője és epébe, valasztó- | vízbe mártott tollal agitáltam a városi vízvezeték mellett szakadatlanul és agitált többi laptársam is. Volt is talán annyi foganatja, hogy a Bottyán palotába elkezdtek gondolkozni a dolgon. A későbbi, folytonos-járványok kényszerítő nyomása alatt meg is indult az akció,; tervezés, tárgyalás stb. És ma tiz év múlva újból erről a tárgyról kell Írnom. A mikor ilyen ujságbeli kirohanások történnek, a városházán rendesen igen méltatlankodva felelik, hogy: nem lehet azt felfújni. Igaz, szent igaz ; de tiz és egynéhány esztendő mégis csak elég idő t Ián a fújásra. Most itt a tél, a fagy meg fogja akasztani a kutásást, a melyből a városi vezeték hálózat a vizet kapni fogja ; tavaszig újból aiszik a dolog. De a bacillusnak nem imponál a munkabeosztás, ő polgárjogára hivatkozva, gyarapodik és terjeszkedik tovább. És mit igyék a lakosság ? A kutak fertőzöttek, mint a kaszárnyabeli és még számos más eset mutatta, mert fertőzve van az egész város talaja. A Dunában a jó öreg kolera fészkel. A primási vízvezeték régi, vedlett, bedugult, kilikadt csővein hogy mi minden szűrődhet a vízbe, arra nem is jó gondolni. Az ásványvizeket szegény ember nem képes megvenni, még a jobb móduaknak sem tellik rá, mert meg vannak drágítva. Marad a bor. De viccnek is keserű és összeszorul rá az ember ökle, hogy egy város rá van kényszerítve arra, hogy bort igyék. Azt felelhetik erre fönt a város urai, hogy ott a jó Mala viz. Ott ám, de tessék megpróbálni, hogy hajnaltól délig lesse az ember, mikor kerül rá a sor, hogy hozzáférkőzhessen a csaphoz, a sok hordós kocsi, kannás gyerek és száz szomjas család konyhanimfájától. Segítség, alapos és mindenekfölött gyors segítség kell itt. Van ugyan Isten kegyelméből annyi meleg forrás városunkban, hogy Budapeot„ESZTERGOM és VIDÉKE“ TÁRCÁJA. A szeretet. Irta: Kuffler Erzsi. Egy kis szobában ülök S rimet keresek. Hogy Írjam meg versben azt, — Mi a szeretet ? Ha letudnám festeni : Hogy az emberek, Sziveikkel olvassák, — Mi a szeretet ? Hogy lüktetve árassza Vér el a szivet, Velem tudják, érezzék — Mi a szeretet ! De hogyan találjam el Az igaz nevet. Mely magába foglalja, — Mi a szeretet ? Válogatok szók között, Ezret elvetek, Vi ssza egy sem tükrözi, — Mi a szeretet ? — Lépteket hallok künn, Apa érkezett. — Nem kell rim arra többé, — Mi a szeretet ! Kirolranok, ölelem, Szív szivén remeg . , . S képzeljétek, tudom már. -- Mi a szeretet ! legséggel, mint az ura, a férje ura szokta, mintha tőle leste volna el, mintha azt utánozná. Megcsiklandta a szeme pilláját és az érintésére mosollyal nyílt az a szempár. Körülnézett . . .és letűnt a mosoly az arcáról .. . valami szelíd bánat ült meg a szeme, az ajka táján és merőn nézte a beszűrődő napban meg-megcsillogó, ezerszinü, parányi porszemeket. A jókedvű, boldogságra hivó, kívánatos tavaszi reggel a szivárványos, rózsás illatával meg ülte a lelkét, hivta, csalogatta, vitte ! . , . Kicsordult a könnye, — a párnájára hajtotta a fejét és sirt . . . felzokogott . . . elszerette volna fojtani a hangját . . , beletemette a fejét a pihés, habos párnába, hogy ne hallják a szomszédban . . . Nász. Irta : Dr. Kállay Eduárd. A -fehér függönyökön beszűrődött a nap. | Ezüstös zománccal vonta be a szoba minden zugát.^ A csillogó, jókedvű napsugár odavetődött az ágy párkányára, onnan a hófehér párnára, s megállt egy róz ás, aranyszőke asszonyfejen. Nézte-, csókolgatta, simogatta szerelmes me-' Elég bánata van az ő szerelmes urának, — ne szomoritsa még az ő könnye is. Érezte, hogy az ágya szélére ült valaki, hogy föléje hajolt, hogy a hajához ért az ajka, hogy gyöngéd melegséggel vonja ki a feje alól a karját valami férfi kéz és csókkal borítja azt a finom, átlátszó, zománcos asszony kart . . . erre kitört a zokogás, minden könnyével, minden nehéz, a mellét elfojtó bánatával . . . Hallotta, hogy szólítja a férfi, hogy a nevén hívja, hogy gyöngéd szóval becézi — és még Tes«ék minden vásárlási kényszer nélkül megtekinteni a NAGY KARÁCSONYI OC- CÁSIO KIÁRUSÍTÁST, a megkapó elegáns női felöltő modelleket, melyeket meglepő olcsó árért árusít — ....................................... — vármegyén k legnagyobb úri és női divatáru, menyasszonyi kelengye, szőnyeg és női ruhakelme különlegességek tárházában. ESZTERGOM. Széchenyi-tér 24. IPST Telefon, szám 117.
