Esztergom és Vidéke, 1911
1911-12-10 / 97.szám
2 ESZTERGOM és VIDÉKE 1911. december 10. nek is elég vizet adna, de jó, igyunk szűrt Duna vizet a szérűkről. Oak aztán jó is legyen az a viz és elég is legyen, mert ha egy-két-kilenc év múlva amikorra vízvezeték elkészül, majd ki talál sülni, hogy elszámitások történtek, abból aztán komoly dolog lenne. Majd ha a telekkönyvet marasztó deputáció visszaérkezett (kissé soká van fönt vagy még tán el se ment ?) jó lesz minden egyéb dolog előtt a vízre gondolni. Tíz és nehány évig játszottunk bujós- dit a bacillusokkal, most már elég volt. A türelmünk végkép elfogyott. Eddig kértünk, most már követelünk. Vizet a népnek! Prohászka püspök a feminizmusról. Prohászka Ottokár püspök a múltkor egy leányegyesületi gyűlése n nagyhatású beszédet mondott a modern leány-tipus ideáljáról. A rendkívüli érdekes beszéd a következő : Az élet logikája beállította a nőt a modern világ munka" miliőjébe, s megnyitotta számára a pályákat szükségből, nem pedig adakozó vágyakból s nem a férfiak szolgálatkészségéből és udvariasságából. Az uj leányéletnek nem elég csak a tánc, a tenisz, a nagy kalap, a zsurozás ; több a lelke, fejlődik a lelke, tartalmasabb életet akar. Életének azelőtt is volt tartalma, de ez a tartalom most határozottan emberhez méltó, szellemi, lelki, művészi fejlettséget, műveltséget, mélyebb értelmiséget, szociális érzést, egészséges vért. vért, nem idegességet jelent, ránevelést arra a komoly, erőteljes életre, mely nem kapcsolja ki a nőt az ő nagy hivatásából, hanem a modern világba, mint érvényesülő típust állítja bele. És ha bizo yos túl konzervatív oldalakról az az ellenvetés hangzik el, hogy hát minek kivinni a leányt is a nyilvánosságba, én csak azt kérdezem tőlük : képesek vagyunk-e a leányokat elszigetelni és a régi csöndes háziasságnak keretébe beállítani? A nyilvánosság6al nekik is okvetlenül érinkezésbe kell jutniok ; az élet sodra elragadja őket, de legalább ne ragadja oly irányzatokba, melyek aztán bármily másféle sülyedésnek az irányzatai. Árnyoldalát e típusnak abban látom, hogy a modern életnek a durva kenyérharca dur- vulást visz és csempész bele a nő lelki világába, mert a modern szellemi életnek a nyilvánossága valamiképpen elnevelni a leányokat régi erényüktől : a háziasságtól. És hogyha lá.om, hogy főleg a túlzó femininizmus a nőiességet határozottan félre ismeri akkor, amikor a nőt el akarja férfia- sitani, igazat adok azoknak, akik meglátják a modern nőnek a lelkén ezt a lelki durvulást, ezt az árnyat, melyet szerintem csak több kultúrával, ezt a durva feminizmust csak egy finomabb feminizmussal lehet legyőzni. Csak mélyebb lelkiség és határozottabb lelki tartalom által fogjuk a nőt odaemelni, hogy a modern világban is megálljon saját piedesztálján. Nem fogjuk összetörni a képét a régi nőnek, aki anya és hitves tud lenni, aki a háznak angyala és papja tud lenni, nem fogjuk összetörni a régi anyának, a régi asszonynak képét, — nem leszünk képrombolók. De épen annak a kultusznak, melyet az asszony méltán követel a férfi részéről, van szüsége arra, hogy az asszony több értelmiséggel, emancipált lelkülettel vindikálhassa magának a régi kultuszt, melyet szinte öntudatlanul, mondhatnám, ösztönszerüen adott neki a régi világ. A modern asszony azt az árnyat, mely az ő képén van. azá’tal fogja eltüntetni, hogyha pszikolőgiájában modern nő marad, de nagy hivatását teljesen átérzi és leányait is erre neveli. HÍREK. — Uj tiszteletbeli szolgabirók. Dr. Palo- tay Dénes gazd. szaktanárt (aki a párkányi szol- gabirósághoz van beosztva) és Priekkel Mihály közig, gyakornokot tiszteletbeli szolgabirákká nevezte ki Meszleny Pál főispán. — A megye rendkivüli közgyűlése. Esztergom vármegye törvényhatósági bizottsága dec. 18-án a városháza tanácskozó termében rendkivüli közgyűlést tart. — Megnyílt iskolák. A kanyarójárvány miatt bezárt dömösi és kirvai iskolák, — miután a járvány megszűnt — alispáni rendelet folytán megnyittattak. — Ülések a megyénél. Esztergom vármegye közigazgatási bizottsága rendes havi ülését f. hó 13-án, az llandó választmány pedig 16-án tartja ülését a városháza tanácstermében. — Párkány uj elöljárósága. Csütörtökön tartották meg Párkányban az elöljáró választást. Községi biró lett Krizsán Vince ; törvénybiró Nemes Flóri ; pénztárnok Molnár Ferenc. Tanácsosok ; Rogrün Ede, Szekér Gyula, Vichor József, Manovill Dávid és Tóth Kálmán. — Miért semmisítették meg a kamarai tagválasztást? A kereskedelmi miniszter a nagy hullámokat felvert kamarai tagválasztást teljes egészében megsemmisítette. Az ok az, hogy a választás kihirdetése és a v' lasztás megtartása között nem volt meg a törvényes négy heti határidő, továbbá, hogy a bizottság az aktiv és passzív választói jogra vonatkozó rovatokat nem töltötte ki a névlajstromban. Eszerint beteljesedett sokaknak titkos óhajtása egy uj választást illetőleg. Megindulhat tehát újra a korteshadjárat; kereskedőink és iparosaink megint belekerülnek abba a választási izgalomba, amelynek sok értelme nincs és amely csak időveszteséget, ellenségeskedést és idegességet eredményez. Nem tudjuk megérteni, hogy a volt választási elnök, dr. Prokopp Gyula, aki nagyon alapos, szinte — magyarosan mondva — szőrszálhasogató ember, mikép nem vette észre, hogy a választási eljárásnál hiba történt. Érdeklődéssel nézünk az ügy további fejlődése elé és kiváncsiak vagyunk, vájjon egy újabb választás ki fogja-e elégíteni azokat, akik olyan nagy sérelmeket láttak az előbbi választás eredményében. c. — A párkánynánai ut kockakővel való kirakása ügyében hétfőn, e hó 11-én lesz a minisztériumban a tárgyalás. Végre tehát mégis dűlőre fog jutni ezen lehetetlen útvonalnak végleges rendezése. — A főgimnáziumi ifjúság ünnepe. Szép ünnepség folyt le csütörtökön a főgimnázium diszjobban megszállta azt a piciny szivét a keserűsén. Mélyebbie fúrta a fejét a párnájába, hogy ne hallja, hogy mennyi szeretettel mondja a férje. — Édes ! ... Ne sírjon ! Könyörgök i . . árt magának ! Csillapodjék . . . elmenjek ? A vá- lán érezte azt a forró, lüktető férfi kezet — izzott az a nagy fehérség . . . tüzelt minden vércsepp benne . . . kimondhatatlanul jónak kívánatosnak érezte az érintését, a lázas melegét ... és minden elfojtott vágyát, a válaszát, lelke keserűségét elsírta, elzokogta. így volt tegnap is, tegnapelőtt is . . , már egy hete. Ez a mézes hetük . . . erre vártak évekig . . . gyerekes naiv álmodozó szeretettel. — Hagyja ! Fordítsa ide a fejét. Erőszakosan emelte fel a vállát ... az ölébe vonta az asszonyt ... és az asszony tűrte ellenállás nélkül . . . nem a könnyek okozta érzéketlenség, hanem a nagy szeretete miatt. Bágyadtan hajtotta a féifi mellére a fejét, és ott si!dogált, mint a gyerek tovább. A férfi tréfára fogta a dolgot , . . teli volt a keserűséggel még a tréfálkozása is . . . ott rezgett a hangjában, hogy az ő végtelen rajongásában ugyanannyi sajnálkozás, mint szereidet, — hisz ő okozta ezt a nagy bánatot mind . . . — Megcsunyul, meglássa ! . . . Aztán én nem fogom én szeretni! ... ki szeretné a csúnya asszonyokat ? . . . Elválok magától ... el én ... a csúnyaság válóok ám ! , . . Bizony ! Az asszonyka alább hagyta a sírást — körülölelte a férfi nyakát, de az arcát nem emelte föl . . , Azt mondta az ölelésre, ha megcsunyu- lok is, még sem engedlek el, az enyém maradsz te már, te édes, te jó ! Elmondták ezt egymásna’' sokszor, régen mondogatják már. A napsugár már ott látszott megint a haján, aztán a vállán, majd visszaült az asszony hajára, mintha fényes glóriát rajzolt volna rája. — Pihés lesz a ruhája. — Nem baj! Az asszonyka felemelte a fejét és rámosoly- gott az urára. — Persze, mert én hússzor keféljem egy nap . . .. — Úgy hát! Aztán komolyan hozzá tette: Megjön ma az a levél meglássa ! — Ki tudja ! Nem tudom ! * * * Egy hete, hogy Bércz> a házába hozta az asszonyt. !ga7-án hozta, félájultan vitte el a szülői házból. Évekig szövődött a szeretetiik. Eljött utána, mint a lidércfény után, álmodozva majdnem öntudatlanul. Megkérte a lányt — nem adták . . . elvitte ! Ez a mézes hetük, majd elepedtek a folytonos vágytól, a nélkül, hogy közel férkőztek volna egymáshoz . . 1 várták a szülők levelét, valami bo- ■ csánatot hozó írást, a megváltást ... és nem i jött már egy hete. * * * Csengettek. A férfi magához szorította az s asszonyt, ajkon csókolta és visszafektette a pár- - nájára . . , —-Távirat, fogadjunk. Az asszony nyugtalanul várta . . . csak ?j egy perc volt, de egy örökkévalóságnak látszott, ,J a mig visszajött az ura . . . — A mama jön ! Remegve, félénken kérdezte az asszonyt : — A magáé ? — Nem, a magáé! És odanyujtotta a papir- - lapot. Az asszony utána nyúlt, elkapta a férfi ke-; - zét, szinte lerántotta magához az urát. Ennek a hétnek minden eltitkolt, elfelejtett ti szeretete szabaddá lett . . . egybeforrt az ajkuk, s behunyt szemmel lehelték egymásba a szót : — Te édes ! Te drága ! ... A fehér függönyökön beszűrődött a nap q s arany zománccal vonta be az egymáshoz tapadó 1 ö két fejet. ) i
