Esztergom és Vidéke, 1911
1911-09-07 / 70.szám
A főreáliskola megnyitása. Folyó hó 5-én a reáliskolai ifjúság már reggeli 3 / 4 8 órakor gyűlt egybe a reáliskola épületében, ahonnan az egész tanári kar vezetése mellett a plébánia-templomba vonult szent misére. A mise után az ifjúság visszavonult a reáliskolába, ahol Nagy Anial igazgató magasröptű beszédet intézett az intézet növendékeihez. Beszédjében fejtegette az ifjúság hármas kötelességét, az Isten, Haza és önmaga iránt. Istent szolgálják, ha ifju és fogékony lelkükben fejlesztik a vallásos érzést, táplálják ugy az Isten, mint ember iránti szeretetüket. Faji gyűlölködés felekezetieskedés nem Istennek tetsző cselekedet. A különböző felekezetek egy közös zászló köré csoportosuljanak, azt lobogtassák és ennek a zászlónak a felirata csak egy szó legyen : Szeretet. A Haza megkívánja polgáraitól, hogy becsüljék intézményeit. Ne üljenek fel az uj jelszavaknak, a mindent ostromló uj iránynak. Uj intézményeket nem lehet a régiek romjain építeni ; becsüljék meg a régi intézményeket, mig az ujak nincsenek felépítve. Áz önmaga iránti kötelesség arra figyelmezteti az ifjúságot, hogy ápolja testét és lelkét egyaránt. Az alsóbb osztályokban igyekezzenek a tanulók minél több tudást szerezni, hogy azt ha nem is folytatják tanulmányaikat az ipar és kereskedelem terén tudják értékesíteni. A felsőbb osztályok növendékei tudatában legyenek annak, hogy^ők elméleti pályákra készülnek és hogy velük szemben a tanárok nagyobb követelésekkel lépnek fel. Ha mindezt fontolóra fogja venni az ifjúság ha ezen hármas kötelességét lelkiismeretesen fogja teljesíteni, akkor v.z eredmény biztosítva van és az évzáró ünnepély valóságos örömünnep lesz szülőnek, tanárnak és tanulónak egyaránt. Iványi Pám M. István. Rudolf szepegni kezdett. — Nem szégyeied magadat ? Ez nem való gyermek kezébe. Értetted ? Az apa zsebredugta a kártyát is szemrehányásokat tett a feleségének, a kis Rudolf pedig egész délután sírdogált. Este azonban meglágyult a hangulat. A karácsonyfát meggyújtották, az apa bort ivott és dalolt. Csak kilenc óra volt még, lefeküdni nem lehetett, nem tudtak mit csinálni. Cézár maga adta vissza a kártyát. — Nem bánom, játsszál. De ígérd meg, hogy holnap visszaadod.. A gyerek mohó örömmel integetett. Az asztalt le szedték. Leültek. Az anya egy kis üvegtányért hozott és a rézfillérek csörömpölni kezdtek. \ Cézár szomorúan bámulta az asztalt: — Nem játszom — mondotta és a feleségére nézett. Az asszony azonban már osztott. Mellette pirosra gyúlt arccal ült a fia és várta, mi történik. Az apa vállat vont, megivott egy pohár bort és kezébe vette a kártyát. Látod Rudolf, ez a sok, sok pénz, mind a tied lesz, ha elnyered tőlem. A fiu türelmetlenül fészkelődött a székén. Mindnyájan a kártyájukat nézték. Felvették. Ideges nyugtalanító csend borult a szobára. — Nyertem — szólt halkan Cézár és maga elé söpörte a filléreket. Rudolf feltérdelt a széken. Újra osztottak és most anya nyert. De azután megint nem ő nyert. Az apa már bosszankodott, hogy mindig hozzászegődtek a súlyos szédítő, komoly kártyák s szeretett volna szabadulni a nyereségtől. A kártyák azonban nem tágítottak. Jöttek félelmesen, H T T.^ JT Hadosztálygyakorlatok Esztergomban. Esztergomban és a szomszédos falvak környékén most folytak le a hadosztálygyakorlatok A gyakorlatozó katonaság két részre oszlott : az északi és a déli hadseregre. Az egyik résznek (1 hadosztály) Fiáth tábornok volt a parancsnoka (itt a főparancsnok Józef főherceg volt), a másiké pedig (2 hadosztály) Bartuska tábornok. Mi sem természetesebb, mint hogy az előbbieknek, József főherceg katonáinak kellett a nagy katonajátékból győztesen kikerülnie. — A nagy hadijáték már vasárnap délután megkezdődött és kedden reggel 7 órakor „lefújták a gyakorlatot" a közös hadseregbeleli katonák nagy örömére, mert ők már ( befejezték ezzel az idei gyakorlatokat. A honvédség azonban részt vesz az északmagyarországi királygyakorlaton is, miért is folytatja útját fölfelé. — Vasárnap délután a repülőgépek nagy munkában voltak; sürün szálltak el városunk • felett és bekalandozták az egész környéket szédítő magasságban berregve. Felderítő és kémszolgálatokat teljesítettek. Vasárnap estefelé megjelent városink felett a „Parseval" léghajó is rendkivül nyugodtan lebegve. Parseval, a közös hadsereg kormányozható léghajója vasárnap délelőtt indult el Fischamendből Mannsbart és Berlepsch főhadnagyok vezetése mellett Komáromba, ahol a katonai gyakorlótéren leszállt, innen a délután folyamán elindult Esztergom felé. Hétfőn ismét hangos volt a levegő. — Vasárnap este valósággal elözönlötte Esztergomot a katonaság. I r en zajos volt ez az este. Éjfél után pedig megszólaltak az ágyuk, félelmetes dörgésükkel felriasztva a nyugodtan alvókat. Általános a nézet a . katonai körökben is, hogy Esztergom kiváló gyakorló hely a katonaság részére, amilyen az országban több nincsen. Amilyen a tüzérségnek Hajmáskér, olyan nélkülözhetetlen lesz a hadsereg többi fegyvernemének Esztergom hegyes-völgyes határával és környékével. — A főgimnáziumi beiratás eredménye. Az esztergomi szt. Benedek-rendi főgimnáziumban az 1911/12. tanévre beiratkozott 388 tanuló. Ezek közül az I. osztályba 72, a II. osztályba követelőzve, éjszakai különös ismerősei a zöld, piros szinek, a koronás kártyakirályok, elkényszeredett arcú legények, akikkel annyit nézett farkasszemet lihegve, verejtékezve, szivdobogva. Alig merte már megnézni. Hanyagul vette a kezébe. Kelletlenül ült a szék szélére hátha megfordítja a szerencsét ? Mind hiába. A kártyaalakok bosszuló arccal meredtek reá. Mindig ő nyert. Halomba feküdtek előtte a szegényes, szánalmas fillérek. Mit tegyek ? — dörmögte mérgesen és mosolyogva fordult a feleségéhez. Elővették az összes babonákat. Az apa finom fehér kezeivel megforgatta a kártyát, más székre ült és osztott. Újra ő nyert. Rudolf szótlanul várt. Komoly szemeivel sandán leste a szerencsét. Okos kis arca lángolt az izgalomtól, s a sznja görbületében már ott settengett a pityergés. Nagyokat nyelt. Az apa köhintgetett, megigazította szemüvegét s feléje fordult: — Vigyázz Rudi. Most te fogsz nyerni, Elkeverte a kártyát. A gyerek puha ravaszsággal hajolt előre, mint egy leső pumamacska. A pénztárt már harmadszor nem ürítették ki, színültig volt, nemcsak rézfillérekkel, hanem fényes ezüstforintosokkal is. Rudi mélyet lélegzett. Jó kártyát kapott. De jött a másik, és a harmadik s szegény kis arcán .egyszerre . sötétedett el az öröm. Cézár komoran nézett maga elé. Már éjfélre járt az idő. A felesége és gyermeke minden pénze előtte volt, s nem tudott szabadulni tőle; Egyszerre valami furcsa ötlet villant át az agyán. Hosszú, hajlékony ujjaival végigtapogatta a kártyát és a finom uj jakban újra felébredt az a boszor62, a III. osztályba 51, a VI. osztályba 40, az V. osztályba 41, a VI. osztályba 35, a VII. osztályba 54, a VIII. osztályba 33 tanuló iratkozott be. — A magán tanulók között 6 leány van. Az iskolai évet í. hó 5-én nyitotta meg ünnepélyes „Veni Sancte"-val dr, Molnár Szulpicz, a főgimnázium népszerű igazgatója. — Szob járásbíróságot kér. A szomszédos Szob községben mozgalom indult meg, hogy megkeresik az igazságügyminisztert kir. járásbíróság felállítása iránt. Szobi szomszédaink kívánsága teljesen méltányos, de ezidőszerint aligha fogja teljesíteni kívánságukat a miniszter. — A 76 gy. ezred veresége. Almost le-, folyt katonai gyakorlatok alatt az itt "állomásozol 76. gy. ezred — mint értesülünk — vereségetszenvedett, amennyiben a honvédség 'egy váratlan támadásból kifolyólag majdnem Budapestig üzigJ — Változások a tanítóság körében. A vallás és közokl. miniszter Qősi Györgyué szüli Karácson Eleonórát a süttői, Andréka "onát a piszkei, Ferich Irént a nyergesujfalusi állarffi elemi népiskolához kinevezte, Kicsindy Kálmánt süttői. Virág Irént pedig a sárisápi állami ele:xi népiskolához áthelyezte. — Biró Béla a má^arszőgyéni r. kath., Köm ley László a pilismarcii ref. kántortanitói állásokra megválasztattak. — emiitjük meg, hogy a vallás és közokt. m. kir wiiniszter Hegedűs Sándor és Szentgyörgyi ](ßbf5 esztergomi iparostanonciskolai tanítókat ezen ál-< lásukban megerősítette. — A reáliskolába beiratkozott tanulók létszáma. F. hó 4-én volt az utolsó beiratás, ezentúl csak indokolt esetekben vétetnek fel ujabb, tanulók. Az eredmény a következő : I. oszt. 68, II. oszt. 58, III oszt. 61, IV. oszt. 40, V. oszt. 51, VI. oszt. 11. VII. oszt. 10, VIII. oszt. 11 tanuló. Tehát összesen 280 tanuló vétetett fel a reáliskolába. Ez a létszám a tavalyihoz képest apadást jelent, de ennek oka részben a párhuzamos osztályok megszüntetésében, részben abban keresendő, hogy az ujabb miniszteri rendelet értelmében egy-egy osztályba 60 tanulónál több nem vehető fel. Az első osztályban is 8 tanutónak kell folyamodni felvételért. — A női keresk. szaktanfolyam tanárai részben a két helybeli középiskola tanárai lesznek : Nagy Antal igazgató, tanítja a kereskedelmi számtant; Agatsin Gyula, tanítja a német keresk. levelezést; Parcsami Henrik, tanítja a gyorsírást ; Ember József, tanítja a keresk. földrajzot kányos látnoki művészet, amivel a kártyaasztaloknál dvekig nyitogatta, mások erszényét. Behunyt szemmel, tapintó szemölcsei rezgésével érezte ki a jó kártyákat s egy villámgyors mozdulattal fogta egybe, hogy a kellő pillanatban fiának csempéssze oda. A bankot megduplázták. Még csak egy mozdulatot kellett volna tennie. De már minden későn volt. A fiu egyszerre felugrott az asztaltól, tekintete végigcikkázott rajta szélesre meredt szemekkel, irtózatosan szétfeszülő szájjal ordított reá. — Csalsz . . . csalsz ... Az apa csal . . . Cézár felpattant a székről, három lépést vágódott vissza és kiejtette kezéből a kártyát. Nevetni próbált, de ereiben megdermedt a vér, csak hebegni tudott: — Mit mondasz ? Te . . . te . . .ostoba... A gyermek azonban nem tágított. Arca ragyogott. Hahotába fúló zokogással állt előtte és bizalmatlanul nézte végig. A bankot kifordította az. asztalra, az^ apró. kis pénzeket ordítva söpörte le, aztán egy marokra való ezüstöt szedett össze és kábult dühvel vágta az ablakba. — Nem kell. Nem kell . . . Becsaptatok . . . Cézár fehér ijedtséggel nézte. Mentegetődzni akart,'mint a megszeppent iskolásgyerek, magyarázgatta neki az esetet és erőszakkal gyűrte zsebébe a pénzt. Az anya is csitítgatta. De a kis Rudolf azon az estén durcásan sírta ki magát álomba. Az apa pedig megitta az-összes bort és nem feküdt le, hanem az ablak elé állott és sokáig nézte a havas, kopár kertet. Tavaly ép ily sápadtan bámult ki a börtöne ablakából.
