Esztergom és Vidéke, 1911

1911-08-13 / 63.szám

Esztergom, 1911. XXXII. évfolyam 63. szám. Vasárnap, augusztus 13. AZ ESZTERGOMVÁRMEGYEI KÖZSÉGI ÉS KÖRJEGYZŐK EGYESÜLETÉNEK HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: ESZTERGOM, JÓKAI-UTCA 17. Megjelenik vasárnap és csütörtökön Laptulajd. és felelős szerkesztő Varsányi Ignác ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre . . . 12 K Negyed évre . . . 3 K Fél évre .... 6 K Egyes szám ára . 14 f, Kéziratot nem adunk vissza. — Nyilttér sora 60 HU. A falu jegyzője. [Dr. K. L.] Több kulturnemzedékünk jótékony hatású olvasmánya maradt évtizedeken át Eötvös Józsefünk „A falu jegyzője" c. remek regénye. Ez volt az első irodalmi elismerés a derék jegyzők számára. Eötvös József báró halhatatlan emlékű államférfiú és páratlan gondolkodó maradt nemzeti történetünkben és az élő nemzedékek kegyeletében. Épen azért az ő koszorúja, mellyel a „falu jegyzőjét" megtisztelte, szintén hervadhatatlan. Évről évre örvendetesebb az a korszakos változás és alakulás hallámzása, mely a jegyzők érdekeit biztos kikötő felé sodorja. A megváltozott közvélemény ma már országos kérdésnek tartja a jegyzők jobb sorsának biztosítását. A legjobb helyen jelent tehát meg épen most, a népszerű Budapesti Hírlapban a jegyzők méltatása. Azok, akik szeretnek gáncsoskodni, az utóbbi időben támadásokat intéznek a jegyzői kar ellen, lényegtelenül apró eseményeket fujvá föl nagyra, miközben egyesek hibáiért, tévedéseiért, kárhoztatják a tiszteletreméltó kart. A fölületesség hibáiba esők, — nem akarom keresni, hogy milyen inditó okból, — megfeledkeznek róla, hogy a hol rossz a jegyző, ott a szolgabíró, meg az alispán az oka ennek. Semmi sem könnyebb ugyanis, mint rendre szcritani a jegyzőt, mert az alispánnak és a szolgabírónak, — ha csak valamit is törődik a dolgaival, — az ügymenetből kell látnia, ér-e valamit az embere ? Egyébként is muszáj ismernie a jegyzőit, hiszen óvatosan szokás megválogatni, hogy ki kerül a falu élére ? Fölöttes hatóságának egy tisztviselő sincs annyira kiszolgáltatva, mint a jegyző. A szolgabirája annyiszor bírságolhatja, amennyiszer oka van rá, vagy akarja és az ilyen birság ellen nincs jogorvoslat. Az ő fegyelmi törvényük a legroszszabb. Ha valamiért fölfüggesztik, másfél évig, két évig is elhúzódik az ügye, holott az állami tanitó fegyelmijét harminc nap alatt be kell fejezni. Régi kívánságuk azért nekik maguknak, hogy legyen a fegyelmi törvényük bár szigorú, de rövid lefolyású. A fizetésük 1600 korona. Torontál, Bácska szerencsés helyek, mert ott van szabályszerű mellékkeresete. De miből éljen meg az árvái jegyző, akinek hozzá családja is van ? Tul van halmozva munkával, hogy alig képes mindent elvégezni, megfelelő számú segéderőt pedig nem kap. Még segédjegyző, korában annyira agyon dolgozta magát, hogy erejének java oda lett. Nem a kar tehát a hibás, hanem a rendszer s a régi nemtörődömség, amivel a dolgaik iránt viseltetnek. Pedig a jegyzők oszlopai a közigazgatásnak. Amit a minisztériumban, vagy a képviselőházban kigondolnak, azt ők hajtják végre, vagy ők ellenőrzik a végrehajtásukat. Az igazságszolgáltatás terén, bűnügyekben nagy a befolyásuk az ügyek eldőltére. Az előnyomozást ők végzik, az ügyeket ők ismerik a legjobban, a legközvetlenebbül. Az előnyomozással való megbízatáskor a jegyző már töviről-hegyire ismeri az anyagot és sokszor láthatatlan kezekkel ő irányítja annak lefolyását. A legértékesebb tanáccsal és utasítással látja el, mint ismerős, a feleket. Tessék figyelemmel kisérni, hogy a jegyző a bűnügyek koronatanuja s az ő szava dönt. A paraszt képtelen teljes tényvázlatot adni az ügyvédnek. A jegyzőhöz megy tehát s az informálja az ügyvédet. Csoportosítja a pörhöz szükséges adatokat és küldi — amint a helyzet megkívánja — a bírónak, vagy az ügyvédnek. Föltétlenül igaz, hogy jó közigazgatást csak „ESZTERGOM és VIDÉKE" TÁRCÁJA. Bene Pistáról. Irta: id. Farkasfalvi Imre. Az 1863. évben ősszel egy zömök termetű, kerekfejü, szöghajú, barna ifju odasompolygott Pesten a gőzhajó-állomás pénztárához és jegyet kért Győrbe. A pénztárnok laconice azt felelte: nincs. A hajó csupán Esztergomba járt; az utas tehát megelégedett azzal, hogy cdáig menjen. Másnap a fiatalember beiratkozott az esztergomi főgimnázium VIII. osztályába. Neve : Sümegi Bene Istók; de az utóbbi keresztnevét csak bizalmas körben használta, hogy célzást ne tegyenek előtte, mintha ide is csak ugy kukkantott volna be, mint a legendák ama bizonyos hőse Debrecenbe. A bátyám révén én már előzőleg ismerős voltam vele, mikor Pesten az V. ker. királyi főgymnásiumban járt. Pakson született 1846-ban s irodalmi ember volt, rnert társaival „Koszorú" czim alatt szépirodalmi füzetet nyomatott ki, amelyben versek voltak Csávolszky Józseftől, Burszki Dánieltől, stb. meg tőle. Hogy epigrammákat adott ki, arra is emlékszem, mert saját szememmel láttam a Fekete Bernát könyvárus dorottya-utcai boltjának kirakatában. Bene 1863—4-ben a budapesti tudományegyetemen joghallgatónak is beiratkozott; de miután Esztergomban nem tette le az érettségit, elment Rozsnyóra, ahol mint rendes hallgató végezte el a gymnásiumot s a matúra után orvosnövendéknek csapott fel. Ilyen különösségeket könnyen megengedett magának; pénze volt elég, az édes atya különválva élt a feleségétől s a fiút mind a ketten bőven ellátták pénzzel, ugy hogy szükséget soha se szenvedett. Benének bámulatos olvasottsága volt. Mikor egy alkalommal az „Esztergomi Újság" czikksorozatot közölt tőlem, a kéziratot megmutattam Benének, s ő emlékezetből olyan adatokat jegyzett a kézirat margójára a minőket az előadásokon Vaszary Kolos se emiitett, s az volt a legkülönösebb, hogy Xenophon-ból, Tacitus-ból meg Sallustius-ból olyan kiadásokat ismert, amelyek nem forogtak közkézen és ő fejből még a fejezeteket és lapszámokat is tudta idézni. Hogy nem csupán elméleti ember, mutatja az is, hogy órahosszant etette a mezőn a hangyákat s kémlelte azok természetrajzát. Az esztergomi piaczon egyszer becsalt egy fekete kutyát a kapu alá s ott addig fegyelmezte, mig boldogan eldicsekedett a dreszura eredményével, mert íme, az állat lelkével tett kísérletet; persze amihez mi az ő meghitt pajtásai semmit se értettünk Bene a zsebében citromsavat hordott, s azt a nyers tejet, amit uzsonára adtak neki, ezzel a kis fehér koczkával altatta meg, hogy skorbutot ne kapjon. Persze ennek a betegségnek hirét csak évek múlva halottak először, mikor az valamelyik fegyházban fellépett. Hát még később, mikor a „Noahiád" cimü munkáját sajtó alá rendezve, mennyi mindenféle auctort olvasott össze. Mikor 1864-ben Rozsnyóra ment, hát vándorló-legénynek adta ki magát, ugy utazott fakó szekéren, csak azért, hogy a paraszt kocsis bizalmasan elbeszélgessen vele, s ne ébresszen gyanút maga iránt, hogy a műveltebb osztályhoz tartozik. Szállást a Szent Ferencz-rendiek Icolostorában bérelt, s ott csakhamar hire ment, hogy az ifjúnak egy kereke hiányzik. Alkalmat adott pedig erre az a szokása, hogy magát minden reggel a feje búbjától a lába sarkáig megmosta, s mig a cselédet ülő helyzetben türelemmel török módra egy nagy tükör előtt Fiu- vagy leány intézeti kelengyét legjutányosabban szerzünk be monogramozott állapotban kitűnő anyagból 10 nap alatt ~M ~W szállít a cég! Ugyanitt szerezhető be az esztergomi vízivárosi leánynevelő intézet által előirt egyenruhakelme is.