Esztergom és Vidéke, 1911

1911-08-13 / 63.szám

akkor lehet elképzelni, ha jók és megbízhatók a jegyzők. Ahol rosszak az utak, ott a jegyző a hibás, mert elmulasztotta ellenőrizni a közegeit, akiknek kötelességük az utak rendbentartása. És vájjon mit csinál az állam, ha a jegyző rosszul hajtja be az adót? A hátralékból nagy kára lesz, de károsodik a fél is az összegyűlt jelentősebb összegek, főleg a kamatok miatt. Végrehajtás, árverés mind veszedelem és veszteség. Ha azonban a jegyző rászorítja az adózó feleket, hogy kellő időben, oktalan és jogosulatlan késedelem nélkül tegyenek eleget a kötelességüknek, akkor nem gyarapodik föl évről-évre a hátralék. A jegyzőnek közvetlen fölöttes hatosa a az alispán, a főszolgabíró, a pénzügyigazgatóság, az árvaszék. Akinek tehát annyi hatósága van, az csak ugy lehet rossz, ha nem gyakorolják vele szemben az ellenőrzést, vagy ha tul van a jegyző terhelve. Rákfenéje ügyüknek a korteskedés is. Szolgálatokat követelnek tőlük ebben az irányban s elnéznek törvénytelenségeket, mert a cél azt kivánja néha, hogy bizonyos dolgokat szántszándékkal muszáj elhanyagolni. A rossz szokásba pedig bele lehet rögződni is. A tulterheltetés a főbb bajok egyike. A jegyző nem élhet kizáróan a hivatásának, mellékkeresetek után kell néznie, mert a 800 forintból lehetetlen megélni. Paradoxonnak tetszik, de igaz, hogy falun nagyobb a drágaság, mint a városban. A falusi termelők tartják el a városi piacokat, oda visznek nagy tömegben mindent. E sorok írója ismer olyan 5—6000 korona évi jövedelmű jegyzőt, aki május elején még hirét sem hallotta a csirkének. Nem jutott hozzá. A jó közigazgatás nem függ ugyan a rántott csirkétől, de jellemző, hogy a falusi jegyző, ha nem termelő maga is, a városba kénytelen járni, ha ugynevevezett újdonságot akar ebédelni. A gyermeknevelés valóságos átokként nehezedik a szegény jegyzőre, mert sohasem szabad elfelejtenünk, hogy nem éljük már régen azt a kort, amit Eötvös József báró rajzol. A jegyző is szeretné, ha a gyermeke több lenne, mint a mire ő vitte s iskoláztatja az apróságait. Faluhelyeken azonban köztudomás szerint nincsenek még középiskolák, következően a városra kell itt várta, a belépő nőszemély ugy találta mint valami modelt, aki act-nak telepedett le, illetőleg felkapaszkodott a saját asztalára, hogy a körmeit késsel, ollóval rendbe szedje. A furcsaságot Bene nemcsak szerette, de maga is kereste; amiről aztán sok anekdota kerekedett. Mikor 1866-ban orvosnövendék volt, rövid pár hónap alatt annyira kivált pályatársai közül, hogy dr. Lenhossék József őt bízta meg azzal, hogy a boncteremben mutogassa a leczkét. illetőleg ő vezesse be a fiatalabbakat a tudomány elemeibe. Ilyen alkalommal történt vele, hogy a tnnár-nem hagyta helyben valamelyik metszését s megmutatta, hogy azt nem alulról felfelé, hanem felülről kellett volna lefelé alkalmazni; amire Bene annyira ideges lett, hogy odahajitotta a kést, s azt azt mondta, hogy csinálja maga, ha jobban tudja s többet mint prosector nem mutatkozott a pályatársai közt. Ilyen volt a magánéletben is. Mikor Pesten a Ferenczvárosban Vidacsot léptették fel képviselőjelöltnek, valamelyik csapszékben egy iparos elkezdett szónokolni s a beszéd vége az lett, hogy Vidas János nem kell; mert ha őt választanák meg képviselőnek, hát egész Pestet elárasztaná ekével, mire Bene, aki szintén jelen volt, dühösen felugrott s azt vágta oda, hogy ilyen argumentumokkal jó lesz, ha felhagy, vagy azt gondolja az ur, hogy őt magát fogják az eke eleibe Qkörnek ? is szorulni. Két három gyermeknek a városi taníttatása fölemészti az évi 800 forintot. Miből éljen akkor ő maga ? Kevesen fogják föl, milyen gyönyörű hivatása van a jegyzőnek. Apja, vigasztalója népének. Ha meghagynák abban a munkakörben, amire kijelöltetett, az emberi cselekedetek szaporodnának általa. A nép is más indulattal viseltetnék iránta, a hatóságok iránt egyképpen. De ma mindent végezhet a jegyző, csak azt nem, amit végeznie kellene: hogy tanácsadója, barátja, vezetője legyen a falu lakosságának. Az adóbehajtás gyűlöltté teszi benne a fináncot. A bűnügyi előnyomozások miatt a zsandárt utalják a személyében. Ha nem jó kortes, elveszti a fölöttes hatósága szeretetét. Végül pedig egyre a nagyobb igényeket támasztó életben, a folyton növekvő kvalifikációja mellett megélni sem tud. HIREK. — A mi nótárusaink. Dicsőség a mi vármegyénk községi jegyzőinek, hogy oly lelkes szeretettel fáradnak a községi jegyzők árváinak emelendő Erzsébet-árvaház érdekében. Arról értesülünk, hogy alig van az országban olyan vármegye, mint a miénk, ahol az ügyet ugy fölkarolták volna. A kibocsájtott Erzsébet sorsjegyeket, amelyek esetleg 64.000 korona nyereményt biztosítanak a szép célra, ugy a községek mint erkölcsi testületek is szép számmal megveszik; de a jegyzők még abban is lelkesen buzgólkodnak, hogy kollégáik legszerencsétlenebbjeinek, kik nyugdíjigény nélkül meghalnak, gyermekeit egyetemes erővel létesült nevelőházba helyezzék el e sorsjáték révén. Az emberszeretetnek ez az odaadó munkája valóban minden dicséretre érdemes. Örülünk, hogy a megyebeli jegyzők igy gondolkoznak és cselekesznek. Aki pedig e részben hátralékban van, gondoljon a kartársi szolidaritásra. — Haán Rezső t. b, főjegyzősége. Ismeretes olvasóink előtt, hogy Meszleny Pál főispán Haán Rezső m. kir. anyakönyvvezetőt ismét kinevezte tiszteletbeli megyei főjegyzővé, amely kinevezést a törvényhatósági bizottságnak egy tagja megfellebbezte. A belügyminisztertől most jött meg a leirat, hogy a kinevezés megsemmisítésére semmiféle ok fenn nem forog. — Szent István-napja Esztergomban. Esztergom városa az idén is egyházi és hazafias ünnepségekkel üli meg dicső szülöttjének, Szent Erre a mesteremberek a székek után nyúltak, s az orvosnövendéknek ugy kellett megszökni a felbőszült tömeg hóna alatt bujkálva. Már ötödéves orvosnövendék volt, és senki se kételkedett abban, hogy tanulmányait be ne fejezze, midőn egy alkalommal a betegség ágyba döntötte. Orvost hívtak melléje, s a tanár porokat rendelt. Bene maga is megnézte a receptet, s mikor látta, hát nem hagyta helybe; az ásványországot — ugy mond — az Úristen nem arra a célra rendelte, hogy avval az ember a maga gyomrát megtömje ! Nem is vette be a gyógyszert, csak akkor, mikor eszméletét elvesztette, s a környezete beadta anélkül, hogy a beteg sejtette volna. • Bene István jobban lett; de attól a perctől ki nem állhatta az embereit, felhagyott az orvosi pályával, s bement a honvédséghez, hogy az egyéves önkéntesi tanfolyamot leszolgálja; a hadnagyságig vitte, mire elment lakni szülővárosába. Mikor Bene Pakson lakott, a bécsi hajón történetesen egy honvédtiszttel utaztam, aki előzőleg az éjjet az én Pista barátom lakásán töltötte, s apróra elbeszélte az ő bajtársa különcz világnézetét, szokásait, amiből csak egyét jegyzek ide. István királynak napját. A két napra tervezett ünnep kiváló alkalmul szolgál az ősrégi város tömeges felkeresésére és nevezetességeinek megtekintésére. A programm szerint augusztus 19-én este Szent István születési helyét nagyszerűen kivilágítják, a várbástyán toronyzenét és tűzijátékot adnak. Az ünnep reggelén a város polgársága diszfelvonulást rendez a várba, melynek az idén is különös fényt és jelentőséget fog adni dicsőült nagyjainak : Szent István, Szent László és Szent Imre ereklyéinek egyházi pompával történő körülhordozása. A körmenetet dr. Fehér Gyula praelátus-kanonok vezeti. A főszékesegyházban dr. Rajner Lajos püspök, érseki helynök pontifikális nagymisét tart, mely alatt a kóruson ifj. Büchner János karnagy egy orchestrális mester müvet dirigál. Az egyházi szónoklatot az idén dr. Rott Nándor praelátus-kanonok tartja. Majd Vimmer Imre polgármester a közönség nevében megkoszorúzza Szent István születéshelyét, a Simor János hercegprímás által korhűen és művésziesen restaurált várkápolnában. Kiemelkedő lesz az egyházzenetörténeti hangverseny is, melyet a kiváló zenemüértő Bogisich Mihály v. püspök, a Magyar Tudományos Akadémia I. tagja rendez a bazilikában. Délután stport versenye*, népmulatság, este a Nagy Dunán lampionos csónakverseny, tűzijáték és dalosverseny lesznek. Az ünnepen a város, a főszékesegyház és a primási palota összes nevezetességei, mint: Szent István király születési kápolnája, a Bakács-kápolna, a bazilika látnivaló', a prímások temetkezési helyei mütörténeti becsű jképtár és a Simor-muzeum egyéb tárai a primási palotában, művészi szobrok a belvárosi templom főoltára, régi és ujabb templomok, Bottyán János palotája (Városház), Jó Pásztor-kápolna, Kálvária stb. megtekinthetők A kereskedelmi Miniszter Budapest nyug. pályaudvar-Esztergom, Esztergom- Csavargőzös és Párkány-Nána közötti vonalon ugyanazon 30 °/

0-os menettérti kedvezményt engedélyezte, mint Szent István napján az ország bármely részéből Budapestre. A kedvezményes jegyek folyó év augusztus 18, 19 és 20-án délelőtt adatnak ki. Esztergom város örömmel kéri és várja a ^nemzeti zarándoklat ünneplő közönségét. — A gyógyulás utján. Özv. Dankó ístvánné volt vármegyei állatorvos özvegye sülyos betegségén szerencsésen átesvén, hazaérkezett Budapestről. A rokonszenves úrinő iránt aggasztó betegsége idején általános volt a részvét. — Városi közgyűlés. A város f. hó 10-én közgyűlést tartott, amelyen a rendes tárgysorozatot rövid idő alatt letárgyalták. Sajnáljuk, hogy a füzitői vasút kérelme felett is röviden áttérjek a képviselő urak, mert a vasút részére adományozott telekért kívánhatták volna, hogy a szénsaUkos poros utat egyszer már kiköveztesse a tárízes ételeket; és hogy a kardbojt ^hagyományos becsét leszállítsa: a saját kocsisát behivatta, s odaültette az asztalfőre, harmadiknak. Mikor Pesten lakott, együtt étkeztem vele hónapokon keresztül a mostani Calvin-téren özv. Szabónénál, akinek leányát Kovács Albert országgyűlési képviselő vette feleségül. Akinek szüksége volt valamire, mindig eredménnyel járt Bene Pistánál. Egy Balogh nevü kivetkezett váczi papnövendéket nevelőnek commendált el Salgó-Tarjánba; egy süket szabóval Bartus Antallal csak azért dolgoztatott, hogy ez az ember gond nélkül tarthassa el családját. S ez a körülmény nem volt valami könnyű; mert a szabómester a negyvenes években külföldön tanulta a szabóságot, s ha magyar nadrágot kellett neki varrni, hát pokolbeli kínokat állott ki, míg Bene őt erre rátanitotta. Ugyanis odaadta kölcsön a saját magyar nadrágját a szabónak, aki a nadrágból először pantallót alakított, s aztán ugy szűkítette meg, a mint a minta követelte; vitézkötés helyett pedig mind a két szárára egy-egy háromlevelű lóherét vagy valami fügefalevelet rögtönzött És Bene elhordta ezeket a divatot kicsúfoló ruhadarabokat, sőt boldog volt, hogy egy szegény család nyomorán segíteni tudott. (Folyt, köv.)