Esztergom és Vidéke, 1911

1911-05-14 / 37.szám

mert bizonyos, hogy birtokának parcellázott része jobban jövedelmezne, mint most, midőn a hozamképesség növelésére, gazdatisztjeinek kénytelen bérbeadni. Foglalkozzon a város képviselőtestülete a parcellázás, a munkásházak és a szegény földmives és munkásnépet érdeklő szocialisztikus kérdésékkel, adjon a gazdáknak módot állatállományuk szaporítására, teremtsen legelőt, ha kell a halastónak valamelyes uton-módon való megszüntetésével. Mert ha a pótadó nagyobodik, akkor a keresetnek is javulnia kell. 3000 uj munkásház épült a tavasszal. Most, hogy elérkezett a szép tavasz, újra néhány ezer gazdasági mánkásház építéséhez fognak az ország sok helyén. Valamennyit földmivelő munkások fogják, mint a sajátukat elfoglalni, mert a munkásházakról szóló törvény szerint mindazokon a helyeken, ahol legalább tiz munkás kéri a községi képviselőteslületet, hogy határozza el munkásházak építését és a képviselőtestület a munkások iránt jóakarattal elhatározza, hogy szavatal az építésre felveendő kölcsönért: ott ezzel a határozattal, mely a vármegye közgyűlése elé kerül, jóformán már dűlőre is jutott a munkásházak építésének ügye. Mert hiszen az eddig szerzett tapasztalatok szerint ilyenformán könnyű szerrel lehet ötven esztendőre kölcsönt kapni, vagyis egy 1200 koronába kerülő munkásház évi törlesztése mintegy 75 korona, melynek egyharmad részét, ugyancsak a munkásházakról szóló törvény szerint a földmivelésügyi tárca vállalja el. Könnyű belátni, hogy ilyen helyes eligazítással és beosztással a munkásokra, a házacskák tulajdon gazdáira kevesebb fizetni való esikévenkint, mintha bérlakásban sokadmagával laknék. Nem volt tehát az idén a saját házukba beköltözködő munkásoknak, valamint annak a tízezernek sem, akik eddig saját házukhoz jutottak Dörner kapitány ránézett, szó nélkül v'sszaakasztotta a medaillont a fiu nyakára. Elgondolkozott, aztán mosolyogni kezdett. — Eresszétek el! — kiáltott az őrökre. — Te pedig fuss innen, rohanj! Még a nyomodat se lássam — rivalt a piros sipkásra. — De kapitány uram! . . . Vitéz kapitány uram! . . . — Egy szót se ordította Dörner. Pusztulj 1 Ha túllépted az előőrsök sorát, egy lövéssel jelezd, hogy megszabadultál. — Vitéz kapitány uram, legalább a nevét mondja megl — Semmi közöd hozzá, — morogta a kapitány. Rohanj I Szabad vagy I A piros sipkás hálásan tekintett Dörnerre, aztán eltűnt a homályban. A kapitány végig jártatta a szemét a századon. Minden arcon ott égett ez a szó! Áruló. De az ajkak némák maradtak. Steining főhadnagy olyan furcsán mosolygott Dörnerre, mintha ezt mondaná: — No a te csillagod már az enyém lesz holnap. A kapitány leolvasta ezt a gondolatot a főhadnagy arcáról. Felelt is reá: — Ennek a fiúnak volt is mit veszítenie, nekem nincs. Ezt haza várják. Néhány perc múlva lövés hangzott kelet felül, jelezve, hogy a pirossapkás megmenekült. A lövésre mindjárt egy másik felelt. Dörner kapitány főbe lőtte magát. az építésre egy krajcárjuk sem. De azért boldogan mehettek a maguk házába, saját hajlékukba azzal a tudattal, hogy ámbár a maguk házát törlesztgetik, apródonkint nem fizetnek egy fillérrel sem többet éven át, mint amennyit eddig bérlakásokban, sokad magukkal összekucorogva, sokszor nem is embernek való helyen fizettek. Pedig nagy kényelem és boldogság azon a helyen álomra hajtani a fejet, amelyről tudom, hogy az enyim, hogy azzal szabadon rendelkezem és a magam ura vagyok. És ahogy tízezret meghaladó azoknak száma, akik az állam segítségével saját hajlékukat megszerezhették, mód van nyújtva arra, hogy a gazdasági munkások valamennyié, ha még eddig hire nincs, a törvény kedvezését élvezhesse. Mi kell hozzá? Nem kell hozzá egyéb, mint az, hogy legalább tiz munkás folyamodjék a községi képviselőtestülethez és hogy a képviselőtestület tagjai előtt legyen a munkásoknak annyi becsületök és hozzájuk való bizodalmuk, hogy az anyagi felelősséget a munkásházakra felveendő kölcsönért vállalják. De hol van annyi becsületük a munkásoknak ? Emberi természetünk magyarázza, hogy csak ott, ahol a munkások és a gazdák között (akikből áll a képviselőtestület) békesség és egyetértés van., Ahol a gazdászok és munkások egyet akarnak, ahol egymás iránt teljes méltányossággal vannak. De azt nem is lehet feltételezni, hogy ott, ahol a munkások a gazdákkal ujjat húznak, egyenetlenkednek, békétlenkednek, ott a gazdák valami nagy kedvvel szavaznák meg a munkásokért az anyagi felelősséget. Sem remélni, sem ezt elvárni nem lehet. Munkásház eddig is csak ott épült és ezután is csak ott fog épülni, ahol a gazdák és a munkások között meg van a jó egyetértés és méltányosság. Ahol a gazdák is átérzik azt, hogy jó munkást csak ugy kaphatnak állandóan, ahol ők is méltányosak, viszont a munkások is átérzik azt, hogy nekik is csak akkor lesz boldogulásuk, ha a munkaadókkal békében, egyetértésben élnek. HIREK. — A vendéglősök uj elnöke. Az Esztergom városi és megyei vendéglős és kávés ipartársulat elnökségéről Schleifer Lajos lemondván, helyébe a hétfőn tartott közgyűlés Meizler Jánost, a „Magyar Király" vendéglő tulajdonosát választotta meg. Az uj elnökben az ipartársulat ügybuzgó vezetőt nyert. — Gyász. Szajkó Ferenc ipolyszalkai földbirtokost mély gyász érte. Felesége, született Veres Rozália 56 éves korában Szálkán elhunyt. Rövid idő alatt ez már a második nagy csapás, amely az Esztergomban is közismert Szajkó bácsit éri. Tavaly viruló leánya kora ifjúságában mondott bucsut az életnek s most, nemsokára utána a megtört édesanya követi. Az elhunytban Szajkó Gáspár ipolyszalkai vendéglős anyját siratja. — Áthelyezés, előléptetés. A pénzügyminiszter Frank Sándor adóhivatali főtisztet Turócszentmártonból az esztergomi adóhivatalhoz helyezte át hasonminőségben. — Dankó Kálmán díjtalan számvevőségi gyakornokot segélydijas gyakornokká léptette elő a miniszter. — „Kolos" kórház Röntgen alapja javára Székely Henrik állatorvos ur által adományozott 5 koronáért ez uton mond köszönetet a kórház igazgatósága. — Tanitó gyűlés. Az „Esztergom vidéki r. kath. Népnevelők Egyesülete" hétfőn délelőtt tartotta évi közgyűlését a városház nagytermében. A gyűlést dr. Fehér Gyula kanonok, elnök nyitotta meg hosszabb beszéddel. Hegedűs Sándor a titkári jelentést olvasta fel. Bertalan Vincze "indítványára az egyesület kilépett a „Magyar Tanítók Országos Szövetségéinek kötelékéből, mert az a katholikus érdekek iránt állítólag ellenséges indulattal viseltetik. Dinnyés Károly kőhidgyarmati kántortanító a benmaradás mellett szólalt fel, de a közgyűlés Bertalan indítványát fogadta el. Lett József váci siketnéma intézeti tanitó a siketnémákról tartott előadást. Kacséra Gyula kéméndi kántortanító a tanítók társadalmi helyzetének rendezéséről olvasott fel. Az országos kath. tanítói kongresszusra Bertalan Vincét és Szölgyémy Gyulát küldötte ki a közgyűlés. Az összegyűlt tanítóság a Hymnusz eléneklése után szétoszlott. — Állami borközraktárt! A város minden szépért és hasznosért lelkesedni tudó főjegyzője a tegnapi tanácsülésen indítványt tett az iránt, hogy a gróf Serényi Béla fölpmivelésügyi fminszter által tárcájának tárgyalása alkalmával a képviselőházban bejelentett s 10 állami borközraktár felállítását kilátásba helyező ígéretére támaszkodva, írjon fel a tanács a miniszterhez s kérje, hogy a borközraktárak egyike Esztergomban állittassék fel. Az alaposan megindokolt kérvény szerint Esztergom város határának % része szőlő termelés alá van fogva, a városhoz közel fekszik Neszmély, Süttő, Lábatlan, Piszke, ahol a legjobb borok teremnek s „neszmélyí" elnevezés alatt forgalomban is vannak. A főjegyző hasznos gondolatát a' tanács elfogadta s a miniszternél leendő kivitel támogatására a város képviselőjét is felkérte. — Az Esztergomi Helyi Gőzhajó Részvénytársaság ezúton hozza a nagyközönség tudomására, hogy mától fogva a délután 6 órakor induló menetet hétköznapokon is már állandóan betartja. — Rabbi választás. Dr. Weisz Izsák rabbi halálával az esztergomi zsidó hitközség tudvalévőleg árván maradt. Már egy éve, hogy a megboldogult elköltözött, de helyét a szokásos egy évi gyász leteltéig nem töltötték be. Az évforduló közeledtével a hitközség elöljárósága pályázatot irt ki, amelynek alapján többen nyújtották be pályázati kérvényüket. Ezek közül első helyen, dr. Kálmánt, másodikon dr. Kandel fővárosi hitoktatót és csak harmadik helyen jelölték Spiegel Ármin szarvasi rabbit. Az első kettő legelőször mondotta el próbaszónoklatát s amennyire akkor a hitközségi tagok hangulatából megítélhettük, dr. Kandelnek volt nagyobb pártja. A harmadik pályázó meghallgatása előtt állásfoglalóknak teljesen igazuk volt, mert nézetünk szerint is a két első közül dr. Kandel vált ki képzettségével és logikus gondolatfüzésével. De a kettőnek ilyenkor szokásos reklámszónoklata messze mögötte marad annak a fordulatokban, nyerész képekben gyönyörködtető, remek szónoklatnak, amelyet a csak harmadik helyen jelölt Spiegel Ármin szarvasi rabbi mondott próbaszónoklata alkalmából. A zivatarra hajló időjárás miatt kevesebben gyűltek össze beszédének meghallgatására, mint a két előtte szónoklóéra, de akik a kedvezőtlen időjárás dacára is megjelentek, azok a mély meghatottság, a beszédnek allegorikus szépsége és bensőséges jámborsága után meg nem állhatták, hogy egyhangú megválasztásáról ne biztosítsák Spiegelt. Maga a bemutatkozott rabbi, középtermetű, élénk arcszinü s egészbe véve kellemes megjelenésű egyén volt, akinek szemeiből okosság és jóság sugárzott ki. Szép nyugodtan, ünnepies hangon kezdett szónoklatához. Az elhunyt főrabbi emlékének szentelt egypár kenetteljes szó után beszédének tárgyára tért. Már a minden gessztus nélküli, ünnepies komolysággal mondott bevezetője megnyerte hallgatói tetszését s minél tovább magyarázta, boncolta és képekkel, hasonlatokkal világította meg szónoklata tárgyát, annál inkább fokozódott ez az előlegezett tetszés. A holtak emlékének tiszteletben tartásáról és az anyai szeretetről mondott apotheozisa könnyekig megindította hallgatóságát. Szinte játszott hallgatói lelkével. Egyszer mint a fáradt kobzos, csak gyöngéden pöngette a hivek érzelemhurjait, de máskor szinte belemarkolt hallgatósága lelkébe s vitte, vonta magáéval, mig egy-egy hasonlatánál könnyekbe olvasztotta fel azt a fájó emlékezést, melyet hallgatói szivéből kicsalt. Ily szónok meghallgatása után a hitközség elöljáróságának az volt a felfogása, hogy Spiegelt egyhangúlag kell dr. Weisz Izsák örökébe ültetni s ez óhajának adott az elöljáróság kifejezést, amidőn a kedden este megtartott jelölőgyülés alkalmával 17 szavazattal 6 ellen egyedül őt jelölte a főrabbi állásra. Az esztergomi és kerületi zsidóság lelkipásztorának nemcsak a templomban kell jó szónoknak lenni. Spiegel Ármin megmutatta, hogy egyaránt tud a szívhez és észhez szólni, s akiről maga dr. Kandel mon-