Esztergom és Vidéke, 1911

1911-05-14 / 37.szám

dotta, hogy aranyszájú szónok. Ezt a hirt igazolta is. Mi sem állja tehát útját annak, hogy a hit­község dr. Weisz Izsák örökébe ültesse s hacsak lehet egyhangú választással, mert az előtte szó­nokló két jelölt párthívei az egyezséget és békét kezdték már megbontani, amely éppen nem kívá­natos, miután ez a további — hogy mást ne mondjunk — korteskedés a hitélet rovására menne s nem alkalmas arra, hogy a megválasztandó rabbi személyét a közbecsülésnek és közszeretet­nek tegye ki. Egyesüljön tehát mindkét frakció Spiegel Ármin köré, akinek megválasztásával mindenképen érdemes, odavaló ember kerül dr. Weisz Izsák helyébe. Az egyedüli mit Spiegel ellen felhozhatnak, az német neve, de aki a haza­szeretetről oly szépen, átérezve beszélt, az csak jó magyar lehet, amit igazol különben beszédjének alföídies magyarsága, nyelvezetének tisztasága. Egyébként csak rajta áll, hogy minél előbb ma­gyar nevet vegyen fel, már csak azért is, hogy hogy ez az egyetlen ellen érv se legyen érv, ha­nem egygyel több ok a szavazatok 2 / 3-ának el­nyerésére. Felhozzák még Spiegel ellen azt az együgyű kifogást is, hogy nem doktor. Hát hiszen ha még nem az, de idővel lehet s egyébként is nem a neve előtt csak majdan lévő dr. szónokolt, hanem Spiegel Ármin maga. Különben a kifogást hangoztatok tudják legjobban, hogy a doktorátus a legtöbb esetben csak pénzkérdés, aminthogy azt is bizonyára tudják nagyon jól, hogy aki azt el­nyerte sem kapott tölcsérrel tudományt, de még csak, az apostolok nyelvén sem tanult meg be­szélni. A május 28-ára, kitűzött rabbiválasztásnak csak egy eredménye lehet: Spiegel Ármin meg­választatása. — A madarak és fák napja. A két-három évvel ezelőtt divatba hozott madarak és fák napját 28-án tartják meg a Primás-kertben, kedvezőtlen idő esetén a legényegyesület helyiségben. Az ün­nepély sorrendje a következő : I. Tavaszi dal. Dürner Gyulától. 2: Üdvözlő beszéd. Mondja: Kopcsányi László IV. oszt. tanuló. Fák és madarak napja. Szlányi Györgytől. Szavalja: Pelczmann Imre IV. o. t. A fák haszna. Feigler Sándor II. o. t. 3. Dal. Fészek mellett. Beleznay Antaltól. 4. A szarka és a gilice. Gyulai Páltól. Bárdos Miklós I. oszt. tan. A pacsirta. Nemesszeghy István II. o. t. A diófa. Váradi Antaltól. Burány István IV. osztály tanuló. 5 Népdal átirat. Rózsabokor és Sárgarigó. 6. A kis fiu és a fülemüle. Gyulai Páltól. Szölgyémy Pali I. oszt. tan. Mesét mondok Harkály doktorról. Halász Gyula IV. oszt. tan. A két veréb. Horváth Feri I. oszt. tan. 7. Beszéd. Mondja: Szölgyémy Gyula igazgató-tanitó. 8. Üres a fészek. Dal. Sajó Gézától. 9. Pintyőke. Szántó Lajostól. Schenkengel Imre III. oszt. tanuló. Kíméld a madárkát. Tóth Gyula III; o. t. 10. Népdal átirat. Esik eső és Ha madárka. II. Madárcsalád. Monnstori Margittól. Mitter Mihály III. oszt. tan. Kevi Pál fája. Gárdonyi Gézától. Neumann Mároly V. oszt. tan. 12. Himnusz. Nem tudjuk, vájjon csak az elemi iskola fiu növendékei szamára rendezik-e az ünnepélyt. Mert ha azon a leánynövendékek is résztvesznek s igy együtt tartják meg a madárkák és fácskák napját, akkor talán ne csak a fiúcskák, d? leány­kák is szavaljanak és énekeljenek. 13 fiúcska mond versikét a madárkákról s egy leányka se csicsereg velük. Ez a beosztás — bárki csinálta is, — nem helyén való, mert ahol 13 szavaló van, ott lega­lább a harmadrésze lányokból kerüljön ki. A nők­nek szavazati jogot nem adnak, a kis lányoknak meg szavalási jogot. Hogy lehet a 20-ik század­ban a nőkérdést igy megoldani. Ily jogfosztással nem szabad elkedvetleníteni a tanitó bácsiknak a kis médiket. Szavalási jogot nekik, de gyorsan ! — 30 éves találkozó! A lévai állami tanitóképző-intézet uj épületének felavatása folyó évi szeptember havában van tervezve. Az ünnep fényének emelésére a lévai tanitóképző-intézet azon tanulói, kik a III. évfolyamot 1880. évi jú­nius havában végezték s az ünnepségen részt venni óhajtanak, szíveskedjenek mostani lakóhe­lyüket Mozsáry János aranyosmaróti igazgató-ta­nítóval tudatni, aki a továbbiak iránt a hozzá­fordulóknak szívesen szolgál útbaigazítással. — Oltáregyesületi kiállítás. Az eszter­gomi Oltáregyesület a szegény templomok segé­lyezésére felajánlott egyházi ruhákból f. évi május hó 13., 14. és 15-én a vízivárosi zárda földszinti nagytermében kiállítást rendez. Május hó 13-án d. e. 10 órakor a vizivárosi-zárdatemplomban tartott ünnepélyes szentmise után Koperniczky Ferenc prelátus-kanonok 11 órakor nyitotta meg a kiállítást. A kiállítás naponként reggeli 8 órától délután 5 óráig megtekinthető. Vendégeket szíve­sen, látnak. Panaszok a hajóállomásnál. Több oldal­ról kaptunk panaszos felszólalásokat arról, hogy az esztergomi hajóállomásnál cifra állapotok ural­kodnak. Szóvá tette nevezetesen sok kereskedő és iparos, hogy a raktáros, egy mindenható ur, ugy tesz az állomáson, amint akar, nem adja ki az érkezett árukat, gorombáskodik a közönséggel s nagy hatalma tudatában intézkedik és rendezkedik. Egyik helyi kereskedő, aki nyáron naponként 50—60 korona dijat fizet a szállításért, kijelen­tette, hogy ha ez tovább is igy tart, a vasúton hozatja és küldi áruit, mert rendes időben ki nem adja a raktáros, dacára, hogy néha a főnök is rá­szól, de azzal mitsem törődik. Ezek a raktárnál történnek. Még cifrábbak azonban a raktárosné cselekedetei aki az I. osztályú várótermet ebédlő­nek használja. Singer-gép, kávésacc, bábrongy, babaruha stb. amit ezenkívül az I. osztályú váró­teremben kirak. A konyhája ott van a váróterem mellett, s azon ki s bejár, ételeket visz arra, nem törődvén az utasokkal, akik konyhája szagát él­vezik az I. osztályú váróteremben. Felhívjuk ezekre a mizerábilis állapotokra a Dunagőzhajózási tár­saság figyelmét és kérjük, hogy vegye jóakaratú gondoskodásába az esztergomi hajóállomás bajait, rendszabályozza meg hatalmaskodó személyzetét az utazó és szállító közönség örömére és meg­nyugvására. — Számtalan orvos úgy a bel-mint a külföldön saját gyermekét táplálja a már majdnem egy félszázad óta a legjobban bevált tápszerrel, a Nestlé-féle gyermekliszttel, mely tiszta leszedettlen alpesi tejet tárta'maz. Hogy mindenkinek alkalma legyen, ezen készítményt kipróbálni, a Nestlé-tár­saság, Wien, f., Biberstrasse 11, e lap olvasóinak ingyen küld mintadobozokat és érdekes orvosi röpiratokat „a gyermeknevelésről". Az eredeti dobozok, melyek a gyermeknek körülbelül 25 ét­kezésre elegendők, minden gyógyszertárban és drogériában kaphatók 1 korona 80 fillérért dobo­zonként. Óva intünk utánzatoktól. Vasárnapi levél. — A közvilágításról. — Ahogy a pesti lapokban olvasom, hogy a vas és gépgyárosok nagy kiállítást rendeznek a technika csodálatos, kápráztató haladását bemu­tatandók, és hogy az a sok szerkezet, gép, mű­szer, mind a magyar gépipar dicsőségét hirdeti: eszembe jut szegény városom, és egy magyar gépgyár . . . Eszembe jut és elgondolkodom azon, mikor is lesz itt egy hasonló kiállítás . . . ? És itt akár pontot is tehetek. — Mert Esz­tergomban nemcsak technikai vívmányokról, gyár­iparról (?) de bizonyos visszamaradásról kell beszélni. íme, itt van egy kis gyártelep: a villany­telep. A város nagy áldozattal felépítette, bérbe­adta a Ganz és Társa cégnek, az üzem kitűnően működik, busásan jövedelmez és mégis .,el­marad". A város ugyanis oly feltétellel adta bérbe ezt a telepet, hogyha a villanyvilágítás terén va­lami uj technikai vívmány találtatik fel, akkor a cég azt Esztergomban is be fogja vezetni. Amint köztudomású, azóta nagyot haladt a villamos világítás teréna tudomány. Egy nagyszerű találmány mely „Wolfram égők"-név alatt közismertté vált erős fénye és kevés áramfogyasztása folytán, az egész világon közhasználatú, csak nálunk nem. ­A város is elérkezettnek látta felszólitní a céget, hogy ő is alkalmazza ezen égőket az utcai lámpákon. Igaz ugyan, 1 hogy a kedves emlékű dr. Horn Károly egyszer azt mondta a közgyűlésen, hogy minden becsületes ember esti 9 órakor már al­szik (?) . . ., tehát az éjjeli világosság lelesleges . . ., de azért mégsem maradhat egy ily nagy vár:>s teljes sötétségben . . . Legalább az utcai nem. De a Ganz-cég másként gondolkodik és meg­tagadta ezen olcsóbban és erősebb fénnyel vilá­gító égők beszerzését, dacára annak, hogy ez a közönségnek érdeke, és dacára eddigi jó hír­nevének. És most a város perlekedik igazáért és per­rel kénytelen kedves, előzékeny bérlőjét kötelessé­gének teljesítésére szorítni. Ezalatt pedig forog a földgolyó, ismét eljön a Halley üstökös, a szénszálas izzók a világ min­den Iáján lomtárba kerülnek, lapunk olvasói ré­gen Wolfram és Ostram égők mellett olvassák az E. és Vidékét, tudósok és laikusok a nap mele­gének raktározásával foglalkoznak, csak az ősi magyar Róma utcáin pislog tovább a Ganz-féle „Edison" . . . És amikor szomszédunkban, Budapesten, a technika vívmányai hivalkodva mutogatják magu­kat, ugy érezzük mellette magunkat, mint Tan­talus az ő körtéi közt ... És kérdezzük, nincs senki, aki azt a körtét leszakítsa ? És miért nem lehet azt a körtét leszakítani ? Majd erre is megfelelünk és megismertetjük a közönséggel a világhírű céget. —é. NYILT-TÉR.*) *)Ezen rovatban közlöttekért nem vállal felelőséget a szerkesztőség. — SZERKESZTŐI ÜZENETEK. — M. K. Legközelebb közölni fogjuk. Várjuk a többit is. M. E. Az egyiket hozzuk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom