Esztergom és Vidéke, 1911

1911-04-16 / 30.szám

Most örömünknek adunk kifejezést, hogy e lapunkban megjelent közlemény ismét az aktivitás terére léptette városunk vezetőségét és egyes deputációzni szerető polgártársainkat Ugy hisszük ugyanis, hogy ezen nyílt levél volt tulajdonképpeni inditó oka azon mozgalomnak, amely az E. L egyik cikkében és mult pénteken a kereskedelmi minisztériumban járt deputációban nyert kifejezést. A cikkre nem reflektáltunk volna, de a deputáció, melyet a polgármester vezetett és több polgár is részt vett benne, oly közérdekű mozgalomnak minősítendő, amelyre reflektálni, mint e mozgalom tulajdonképpeni szándékonkivüli és közvetett megindítói, kötelességünknek ismerjük. Célunk a nyilt levél cimü cikk megírásával nem ez volt, ez már a cikk tartalmából is kivehető, mi vármegyénk egyik képviselőjének akartunk módot nyújtani arra, hogy ennek alapján a leírhatatlan rossz állapotban lévő, Mandzsúriába illő párkánynánai ut tarthatatlanságáról és mineműségéről a kereskedelmi minisztert felvilágosítsa, a miniszter egyik közegét esetleg egy helyszíni szemlére meghívja, mely alkalommal ugy vagyunk meggyőződve, hogy az 1916 évre adott építési terminus rövidebbre szabatott volna. Az ut járhatatlanságának az az oka, hogy a régi anyagot, a sziklatömböket az úttestből ki vették az épités alkalmával, amelyeket azután alapul fektették be, már pedig tudjuk, hogy ilyen utaknál az a fő, hogy a jó anyag mellett különösen a fedő anyag legyen szilárd és kemény, de éppen ezen alap nem lett az utépitő által figyelembe véve, mert fedő anyagul a régi úttestből kivett és átrostált anyagot használta fel, amely szétmállott, elúszott a hosszú esős őszben és most az alapkövek kiálló élei között a keskenyre szabott uton döcögnek a jármüvek. Vármegyénk hivatkozott országgyűlési képviselője helyett — akitől most már várjuk, hogy minél előbb interpellációját megtegye és nyilatkozatra birja a minisztert — egészen váratlanul egy ügybuzgó városi képviselő állott sorompóba, de nem a párkánynánai ut, hanem az összekötő vasút érdekében. Csodálkozunk azon, hogy e merész kilépés elegendő volt arra, hogy közéje, melléje vagy mögéje deputációzni mindig hajlandó magasabb Első nyomtatott közleményem a Magyar Ifjúság c. füzetes vállalatban jelent meg és — horrendum dictu — Egyptomról szólott. Tanáraim dicsérete volt buzdításom azután további irodalmi zsengék Írására. Még nem voltam nagykorú, midőn 1879-ben az Esztergom és Vidékét alapítottam, melyet azután ambícióval tizenkét évig szerkesztettem. Bátor és korai szándékomat azonban siker koronázta. Fővárosi írótársaim közül sokan támogattak az uttörés korszakában. Igy sikerült csakhamar, hogy lapunk az esztergomi intelligencia fölkarolt kedvencévé vált. Sohasem felejtem el, hogy a „Sturm und Drang" korszakában Oltósy Lajos barátom lelkes sugallataival támogatott, melyek mindenkor a modern szellem és bölcs mérséklet utjain kalauzoltak. Nem volt sohasem sajtópöröm. Nem volt sohasem ellenségem, Csak ellenfelem. Első könyvem szintén szülővárosom kultuszára készült. A szentgyörgymezei temetőben pihen Rumy Károly tudós, a kinek tömérdek kéziratait fia és leánya ismertette meg velem. Kiegészítettem tanulmányaimat azután az akadémia kézirattárában és megírtam Rumy életét 1880-ban. Doktorátusom írásbeli thémája volt. Heinrich Gusztáv egyetemi német tanárom az Ungarische Revue-ben méltatta. Az első esztergomi naptárt 1880-ban szerkesztettem 83-ig. Fővárosi Írótársaim és az akkori esztergomi írógárda közreműködésével ez a vállalat is kapóssá vált. Midőn az irók és művészek társasága Jókai vezetése alatt Esztergomba rándult, emléklapot és alacsonyabb tisztviselők és polgárok tömörüljenek. Valóban megható önzetlenségre vall és a közérdek szeretetének egy pregnáns megnyilvánulását látjuk ezen meginditott akcióban. Az E. L.-ban megjelent cikkben kifejtett buzgalomból arra kell következtetnünk, hogy a gründolók elérkezettnek látták a pillanatot, amelyben egy, a miniszter elé vezetendő deputáció által az évek óta forgó és különböző rangú és cimü szakácsak által kevert főztet menu alakjában feltálalják. Mindez azonban nem lenne képes az esztergomi közönséget békés nyugalmából kizavarni és bennünket sem érintene közelebbről, ha az összekötő vasútnak ezen valóban csudálatos elintézésü ügye nem akadályozná egy életrevaló eszmének létestilését. Értjük itt a teljesen kidolgozott és finanrirozott párkányi közraktárak kérdését, mely addig, mig a már teljesen összezavart érdekeltségek összekötő vasútja jobbra vagy balra el nem dől, a megvalósulás stádiumába nem léphet. Minden, városát szerető polgár hálával tartozik azoknak, kik Önzetlenül iparkodnak a város fejlődését, a tespedő állapot javulását elősegíteni s igy ezen köteles háláját nem tagadhatja meg ama ismeretlenektől, akik ügybuzgón és önzetlenül annyira szivükön viselik az összekötő vasút ügyét. Minthogy azonban kétséges, vájjon a létesítendő vasút a beléhelyzett reményeket ki fogja-e tudni elégíteni, illetve az építendő vasút meg fog-e feleint a belehelyezett költségeknek és reményeknek, valóban elérkezettnek látszik a 12. órája azon időpontnak, amidőn fejére kell hágni a tengeri kígyóvá fejlődött összekötő vasút kérdésének és végleg el kell dönteni, lesz-e vasút vagy sem, sikerrel müködtek-e a gründolók vagy sem. A dolog kezd unalmassá és nevetségessé válni, már pedig tudjuk, hogy a nevetségesség öl. Félő, hogy ilyen módon fog az összekötő vasút eszméje is kivégeztetni. Tanácsos lenne, ha ezen mulattató színjáték rendezői végre e passiv eredményű vendégjátékaikat beszüntetvén, ha már jobb müvek alkotásához nem értenek, legalább olcsóbb és kacagtatóbb dolgokkai mulattassák az amúgy is szellemi táplálék után óhajtozó közönséget. Mindezeket csak azért tartottuk szükségesszerkesztettem hírneves vendégeink tömérdek autogrammjával. Bezerédi Gyuláról, az esztergom megyei mogyorósi születésű kiváló szobrászművészről, illusztrált ismertetést irtam a Magyar Szalonba, 1885-ben. Midőn Simor hercegprímás az általa alapított Szondy-kápolnát Drégelypalánkon fölavatta, a hontmegyei Szondy-albumba Szondy emlékezete címmel méltatást irtam. Esztergom felszabadulásának a török járma alól, 200. évfordulójára, 1883. okt. 28-án, ünnepi történeti albumot állítottam ki. Somogyi Károly esztergomi kanonokról a a Szeged Hálája c. emlékalbumba kért közleményem „A szegediek Széchenyi Ferencé" c. a. jelent meg 1883-ban. Az esztergomi népről ethnographikus tárcát irtam a Budapesti Hírlapba (1886. XI. 3.) Magyarország Hercegprímása cimen a Magyar Szalonban illuszrált cikkem jelent meg a jubiláló Esztergomról. (1887.) Simor János hgprimás aranymiséjére 1887-ben ünnepi emlékfüzetet szerkesztettem országos notabilitások autogrammjaival. Ugyanez alkalommal 456 lapra terjedő illusztrált almanachot irtam Esztergom cimmel, mely városunk múltját és jelenét ismerteti. 1887-ben bízott meg Hómann Ottó főigazgatóm az esztergomi reáliskola hiányzó krónikájának megírásával. Ezt a forrásmunkát beleírtam az akkor szerzett iskolai uj annáleszbe. Megjelent a reáliskolai értesítőben is. Esztergom magyar és német kiadású ismertetésével bizott meg 1889-ben a város. Ez a mű a wűrzburgi híres Reisebücher illusztrált füzetei nek a cikkre válaszolva kiemelni, mert Esztergom város és vármegye közönségét műveltség és képzettség dolgában a kultúra sokkal magasabb fokán állónak tartjuk, semhogy ezen életképtelen ügy erőszakolt propagálása által a közönség mondhatni, évek hosszú során át egyesek játékszerévé degradáltassék. Masque de fer. A jegyzőegyesület közgyűlése. Az esztergommegyei községi és körjegyzők egyesülete szombaton délelőtt tartotta évi rendes közgyűlését a Magyar Király szálló* nagytermében. A gyűlés az egyesület poétalelkü elnöke, Lévay Sándor libádi körjegyző nyitotta meg s üdvözölte a megjelent tagokat. Nagy gonddal összeállított, tartalmas évi beszámolót a közgyűlés egyhangúlag elfogadta, s a benne kifejtett szép eszmék honorálásaképen a jegyzőkönyvben is megörökítette. (A közgyűlésen meg nem jelent egyesületi tagok alább olvashatják az elnök mindenre kiterjedő évi jelentését.) Baits György pénztárnok az egyesület anyagi ügyeiről tett jelentést. Eszerint az egyesületnek 51 rendes tagja van. Dr. Kampis János miniszteri tanácsos disztagja, Osváth Andor, id. Benedek József és Nagy Móricz pedig alapító tagjai az egyesületnek. A mult évi bevétel 536*66 K, kiadás 297-61 K, a maradvány 23905 K. A lakbéreknek és természetbeni lakások egyenértékének a nyugdijalapba való beszámítása ügyében a közgyűlés kimondotta, hogy a lakbér vagy természetbeni lakás egyenértékét 600 koronában, a teljesített hivatalos működések után a díjazást 400 koronában kívánja megállapittatni és a nyugdíjba beszámíttatni. A levelezéseknél Gősy György egyleti főjegyző kérte kartársait, hogy lapunkat mint a községi és jegyzői érdekek szószólóját minden község támogassa. A közgyűlés az elnök éltetésével értfvéget. 10 órakor közös értekezlet volt ugyancsak a Magyar Király szállóban, melyen Hegedűs Gyula pilismaróti jegyző több fontos, a községi érdekekbe vágó közigazgatási ügyre hivta fel kartársai figyelmét. Lévay Sándor egyesületi elnök gondolatokban gazdag évi beszámolóját a következőkben adjuk: közt jelent meg. Szülővárosunk múltjának és jelenének nevezetességei akkor kerültek a világjáró külföldiek ismeretkörébe. A Turista Egyesület felkérésére Esztergom táj szépségéről fölolvasást tartottam a magyarországi Kárpát-egyesület bpesti osztályának ülésén. Ez az ismertető értekezés illusztrálva a Turisták Lapjában jelent meg 1890. A garamsztbenedeki üvegfestményekről, melyek székesfőkáptalanunk áldozatkészségéből restaurált ősi műemléket díszítik, ismertető tárcát küldtem a Pesti Naplóba 1890-ben. Ugyanerről a választékos tárgyról Egy régi műemlékről (a szobi gótstilü templom újjászületése) belletrisztikus csevegést irtam a Magyar Szalon hölgyközönségének. 1889-90-ben a Zenekedvelők Egyesülete fölkérésére az esztergomi előkelő urileányok számára művészettörténeti előadásokat tartottam, heti két órában. A 440 lapra terjedő kőnyomatos iveket lelkes hallgatóimnak ajándékoztam. 1880-90-ig szerkesztettem az agilis Buzárovits Gusztáv személyes kiadásában megjelent Mulattató Zsebkönyvtár-at, mely 40 füzetben vidám elbeszéléseket és költeményeket közlött. Az esztergomi vállalat országosan népszerű volt. Magyarország öröme. Vaszary Kolozs hgprimás kinevezése emlékére diszes album jelent meg Buzárovits kiadásában 1891. Történeti becsű közlemények és jellemrajzok jelentek meg benne. A kiváló munkatársok közt volt Csernoch Ján>s érsek, akkori esztergomi kanonok, ki mint egykori tanítvány kegyeletesen emlékezett meg a derék bencéstanárról.