Esztergom és Vidéke, 1911

1911-04-16 / 30.szám

Kedves Barátaim! Egyleti életünk egyik legjelentékenyebb és számottevőbb mozzanata a tavaszi közgyűlésünk, amikor az egyleti életben előfordult események, elért és megkisérlett, elérni remélt, de végküzdelmeiben eredménytelen mozgalmak lefolyásáról beszámolunk. A lefolyt év egyleti életünk keretén belül nagyobb hullámokat nem vetett felszínre, Linter János kartársunk elhalálozásával, aki egyleti életünkben tevékeny részt nem vett, mert hisz [hosszú évek óta élete csak lassú haldoklás volt, melyet egyedüli kisded családjának aggódó szeretete aranyozott be. Sírjára az egylet nevében koszorút helyeztünk el. Az özvegyhez részvét iratot intéztünk. Helyét Bugyáts János szőgyéni kartársunk foglalta el, kinek helyébe Azsaltovics Gyula bucsi segédjegyző lett megválasztva. A lefolyt évben nyert megoldást a nyugdijszabályzatunk rendezése is, amelynek felemlitésénél lehetetlen, hogy meg ne emlékezzem vármegyénk közszeretetben álló alispánjáról, dr. Perényi Kálmánról — és karunk iránt mindenkor és minden alkalommal atyai jóindulattal viseltető vármegyei főjegyzőnkről, Pongrác Kázmérról, valamint dr. Fekete Rezső vármegyei tb. főjegyzőről, akik minden lehetőt megtettek arra nézve, hogy adott viszonyok között amennyire az a legfelsőbb hatóság érthetetlen akadékoskodása folytán lehetséges a nyugdijszabályzatunk legalább ha nem is minden vonalon kielégítő, de tűrhetőbb legyen. S azt hiszem, mindnyájunk közérzését tolmácsolom akkor, mikor nekik ezen odaadó, s karunk iránt érzett jóindulatukért e helyről köszönetet mondok. Határozott ígéretüket birom arra nézve is, hogy a Belügyi kormány által Szabolcs vármegye közönségéhez 133.237/910 számú leiratában érnitettek alapján a nyugdijszabályrendeletünk módosítása tárgyában beadott kérvényünk is kedvező elintézést fog nyerni. A mily csendes volt egyleti életünk, annál nagyobb és végeredményében kiszámíthatatlanabb azonban azon egyes megyei felterjesztésekre adott legfelsőbb leiratok, melyek nemcsakhogy szerzett de az 1892. évi 126.000 számú jegyzői ügyviteli szabályzatban biztosított jogunkat nem megszorítani, de bátran kiírhatom középkori eljárásra valló módon egyszerűen eltörölni szándékoznak. Szabolcs vármegyei jegyzők nyugdijszabályrendeletére leadott 133.237/910 számú B. M. leirat amelynek hangja, tenorja és az abban lefektetett, miniegy a jövő zenéjét hirdető kormányzati elv ha fel nem tudta tespedéséből rázni az összes jegyzőit Magyarországnak, akkor ez az intézmény nem érdemel más sorsot, mint amit lépten nyomon kénytelen eddig eltűrni a felsőbb hatóság részéről, mint mellőztetést. Hosszú keserves évtizedes jegyzői működésem alatt én is egyike voltam azoknak, akik békés uton véltük elérni sérelmeink orvoslását. Azonban kénytelen vagyok szomorúan tapasztalni, hogy oda fenn a kérő hang mintegy sérti azoknak a nagy uraknak idegrendszerét, ők energikusabb hanghoz és fellépéshez vannak szokva tehát én is felhagyok a ?meddő küzdelemmel és Esztergom vármegye jegyzői kara is azokhoz csatlakozik, akiknek jelszava: Eddig és nem tovább! Mert hiszen nincs intézmény, nincs egyesület még a legutolsó szakszervezetet is számítva, a mellyel a felsőbség oly cinismussal bánjon el, mint az ország jegyzői kara. Beismerem, hogy eddig talán mi is szolgáltattunk erre, ha nem is sok de mégis okot. Mert minálunk a jegyzőknél a társulati élet pezseg az első bankettig, egy pár választmányi ülésig, azután gyászos, pangós fekete éjszaka, szomorú haldoklás borul reája, s a közérdek helyét elfoglalja a közömbösség. A mindennapi élet küzdelme és harca nem acélozza meg az idegeiteket a küzdelemre, a kenyérharca néma, mely csak ökölbe szorított néma feljajdulásban nyilvánul. A még néhány nappal minden szépért, nemesebb eszméért lelkesülő harcos Dózsa György lázadó parasztjává alakul át, melyet a mindennapi élet küzdelmei és harca a röghöz köt. Nem hiszem, hogy volna egy kultur államban intézmény, mely annyit türt, várt és remélt volna, mint a jegyzői kar, de nem hiszem, hogy legyen bárhol a világ négy sarkán oly sorsával sem törődő, s a körülményekkel — bátran kimondom e helyről — gyáván megalkuvó elem, mint jegyzői kar. Mert a néma ökölre, tanú a mult, lenéző mosoly a válasz. A mai kor megfertőzött szelleme csak nagyhangú, az ő szellemi képzettségéhez mért üres frázisok, hangos jelszavak és lármás tömegek előtt hajtja meg az elismerés lobogóját. Mi nem jogokat, nem kiváltságokat és rendi alkotmányokat kérünk. Nekünk kenyér kelll. Diplomás ember 1000—1600 koronából "meg nem élhet akkor, mikor 6 koronás napszám mellett a napszámos is félre dobja a szerszámját. Meguntunk már reményt ebédelni és vágyakat vacsorázni. Néma gyermeknek soha sem értették meg a baját. És fásult, kiölt lelki világú, örökké egy eszmével tépelődő egyéneket a kérés, s a könyörgés csak ingerli, dühbe hozza. Más intézmény már régen harci bárddal döngette volna a törvényhozás kapuit, ha jogai, törvényben biztosított megélhetési viszonyai ellen oly leirat látott volna napvilágot, mint a 133.237/910 sz. B. M. leirat. Ugy látszik ott fenn a magasban megfelejtkeztek arról, hogy a magán munkálatok végzéséből eredő jövedelem nemcsak biztosított jövedelem, de az 1904. évi XI. t.-c. 12. §-ában és a pályázati hirdetményekben biztosított jog is. Nem akarok azonban következetlen lenni önmagamhoz és igy felhagyok a panasszal azon reményben, hogy Magyarország jegyzői többé nem kérni, de követelni fogják azt, amivel nekik a törvényhozás és a humánusnak hirdetett XX. század tartozik. (Folyt, köv,) A nemeslelkü Majer István püspökről és érseki helynökről István bácsi címmel emléktárcát irtam a Magyar Hírlapba. (1893. XI. 23.) Balassa Bálintról Esztergom 1594-i ostromában hős halált halt költőnkről a Magyar Szemlébe történeti emlékezést küldöttem. Esztergom leírásával tisztelt meg az Osztr. Magyar Monarchia írásban és képben c. vállalat előkelő szerkesztősége. A szép fametszetekkel díszített közlemény megjelenése után Széli K. min. elnök Ő Felsége legmagasabb köszönetét fejezte ki 1902. febr. 10-én kelt rendeletével. Szülővárosom hírnevének gyarapítását még budapesti korszakomban is hiven szolgáltam. Esztergomi szolgálataim között a társadalom is kötelességeket rótt reám. Szívesen vállaltam azonban ezeket, mert magamnak is élvezeteket nyújtott. Mint szerkesztő és tanár elég szép pozociót foglalván el, csakhamar több szereplő egyesületnek titkára vagy elnöke lettem. Az Esztergomi Kört még egyetemi korszakunkban teremtettük. Valamennyi akkori esztergomi jogász, bölcsész vagy technikus tagja lett. Ez az összetartó aranyifjúság rendezte elnökségem alatt Blaha Lujza emlékezetes vendégszereplését Esztergomban. Titkára voitam boldogemlékü Takács Imre zseniális zeneművész barátom elnöksége alatt a Zenei Körnek, mely választékos és feledhetetlen emlékű müvészestélyeket rendezett helyiségében. Jegyzője voltam a nagyemlékű Palkovics Károly polgármester elnöksége alatt a régi lövészegyesületnek és igy szívesen megirtam a legősibb eredetű polgári club történetét. A kereskedelmi ifjúság egyesületében az időben valóban Esztergom legbuzgóbb ifjú kereskedői csoportosultak. Első kiváló elnöke Oltósy Lajos Vámbéry ázsia utazót hozta fel Pestről tapasztalatai előadására. Sikerült kirándulások vidám estélyek, biztos egyesületi bálok örömeiben osztozhatott mindenki. Az eleven életű egyesület buzgó elnöke volt dr. Ákiori Mór is. Ekkor választottak meg titkárnak. Nemsokára az elnöki székbe kerültem. Ekkor arattunk uj sikert. Megfelelő alkalom volt reá az ifjú egyesület tízéves fenállásának évfordulója. Zászlószentelés történt. Erre az ünnepre a szomszéd városok, sőt a főváros testvéregyesületei is kiadós küldöttségeket küldtek. Az egyesület tízéves működéséről emlékfüzetet irtam. Ezt az összes vendégek és résztvevők megkapták. Ne vegye senki kérkedésnek, hanem állandó becsű örömem önkéntelen megnyilatkozásának, ha azt állítom, hogy bucsuzásom alkalmával mélyen megindított az örökös disztagsági diploma átadása. Esztergom város képviselőtestületében csak rövid ideig működtem. Szerettem függetlenségemet lehetőképen biztosítani. De szívesen hozzáláttam — utolsó évemben — a képviselők számára megteremtendő Városi Kör alapozó munkálataihoz. Szóval mindenkor és mindenütt arra iparkodtam, hogy örömmel végezzem társadalmi kötelességeimet teljes erővel. Ez az ideális és önzetlen szolgálati készség elkísér most engem állandó otthonomba, ahonnan — Isten segítségével — ki fog még áradni hűséges szeretetem verőfénye szülővárosom felé is. Lapunk" legközelebbi száma a húsvéti ünnepek miatt f. hó 23-án fog megjelenni. Boldog húsvéti ünnepeket kívánunk lapunk olvasóinak, munkatársainknak és barátainknak. — Április 11. A 48-as törvények szentesítésének 63. évfordulóját, azt a napot, amidőn a nemzet akaratából és a király hozzájárulásával a magyar alkotmány uj alapokra lett fektetve, kevesen ünnepelték meg városunkban. A hivatalokban szünetelő munka, egy pár nemzetiszínű zászló stb. emlékeztettek csupán a 48-as április 11-ére. — Gyula napja. Szerdán ünnepelték városunk Gyulái névnapjukat. Már az előző nap estéjén kezdődött a hangos szerencsekivánás, amennyiben minden utcában két-három cigánybanda húzta a szivükszerintvalót. Legtöbben természetesen a városházi törzsfőnököt, minden — nem az égből várható jók mostohaatyját, dr. Fehér Gyulát köszöntötték. A helybeli tantestület szintén biztosította ragaszkodásáról az államosítás ellenségét. Sokan keresték fel dr. Prokopp Gyula városi főügyészt és dr. Berényi Gyula tb. főorvost is, úgyis mint a helybeli izr. hitközség elnökét üdvözletükkel. — Mezei Béla bucsuzása. A győri színikerület nyolc éven át volt igazgatója, Mezei Béla szerdán játszott utoljára a győri színházban. Társulatával, illetve a hozzá leszerződött tagokkal őszre a délvidéki kerületbe távozik. Április 16-tól június 1-éig Ballá Kálmán volt pozsonyi színigazgató játszik társulatával a győri színházban, június elseje után pedig az újonnan megválasztott igazgató, dr. Patek Béla vonul be Győr városába s igy a mi szinikerületfinkbe is. — Madarak és fák napja. A vallás- és közoktatásügyi miniszter rendelete folytán a madarak és fák napját a folyó tanévben e hó 27-én tartják meg. — Első siker: Városunk szüllöttje, ifjú Beliczay Gyula fiatal festő művésztől — mint értesülünk — a székesfővárosi építészeti bizottság pályázat utján megvásárolta s kivitelre elfogadta a VIII. ker. Baross utcában épülő elemi iskola homlokzatára tervezett falfestményét (sgrafitó), mit a tervezőnek még e tavasz folyamán kell elkészítenie. — Állategészségügy. Nagysáp, Kural és Magyarszőgyén községben a járványos ragadós száj- és körömfájás megszűnvén, a zár feloldatott. — Pályázatok. A süttői községi orvosi és a süttői segédjegyzői állásra az esztergomi járás főszolgabírója ápr. 25-ig pályázatot hirdet. A választás április hó 27-én, SüttŐn fog megtartatni. — Megyegyülés. A vármegye törvényhatósági bizottsága f. hó 25-én délelőtt 10 órakor a városháza nagytermében rendkívüli közgyűlést tart, melynek tárgysorozatából kiemeljük a következőket : A vármegye háztartási számadása. Á párkányi ipartestület alapszabályainak módosítása. A községi- és körjegyzők-, úgyis mint anyakönyvvezetők részére egyes hivatalos működésért engedélyezett dijakról, valamint általuk végezhető magánmunkálatokról szóló vármegyei szabályrendelet módosítása és kiegészítése. — Az elriasztót vadakért a katonaság felelős. A kotonai lőgyakorlatok alkalmával a vadállomány elszéledése által keletkezett haszonveszteség megtéríttetik. — Ezt modta ki legújabban a honvédelmi miniszter 1910. évi 78,492. sz. határozata. HÍREK.