Esztergom és Vidéke, 1911

1911-04-06 / 28.szám

a városok egyeteme birja-e a versenyt. Ezt kell előbb tanulmányozni és csak azután lehet törvényhozási intézkedés iránt akciót kezdeni. Szauter előadó: Az első időkben a díjtételek leszállitásáról — tartalékok nélkül — szó sem lehet. A városok egyesülésében lenne az erkölcsi erő, mely kivívná a kötelező biztosítást.— Hozzájárul Domány indítványához. Saára Gyula: Először a városokat szeretné nyilatkozatra felhívni. Lukács Ödön is felkérendő volna javaslattételre. Szentpáli István: Feleslegesnek tartja, hogy két előadó és két bizottság legyen, A javaslatot kell előbb kidolgozni s azután a városokkal is közölni. Elnök azután a vitát bezárván, javaslatára a biztosítási ügy előkészítésére az elnökségen és előadón kivül Telbisz Károly, Domány János, Wennes Jenő, Saára Gyula pohármesterek és Lukács Ödön tanácsnok köldettek ki. A vitában résztvett bizottsági tagok a következő városokat képviselik: Lukács Ödön tanácsos Nagyvárad, Domány János kir. tanácsos, polgármester Komárom, Kludik Gyula polgármester Szolnok, Wimmer Imre polgármester Esztergom, Saára Gyula polgármester Székesfehérvár, Szentpáli Ist

ván polgármester Miskolc. A törvényszék visszaállítása. Az esztergom jogászok mozgalma. Valahányszor uj főispán jött a megye székhelyére, annak a Dicsértessék. . . után a legelső szava az volt, hogy: vissza kell állítani a törvényszéket. A beköszöntésnek e második dicsértesséket kitörő örömmel fogadta minden főispántól e város közönsége s utána — mint a gyermek a megígért játékszerre — várt, várt szüntelen. Ily várakozások közt mult el a legutóbbi négy-öt év is. A koalíciós világban, amidőn nem voltak úgynevezett mungóigéretek, hanem fenékig tejfölben megmártott sültgalambok hazafias vívmányként potyogtak a 48-asok derült egéből, minden esztergomi polgár azt hitte, hogy itt van már a Kánaán, lesz törvényszékünk, dunakotrás, vízvezeték, összekötő vasút, lesz itt minden jó, csak be birja kis városunk fogadni. Akarták pénzügyigazgatóságot Wekerlétől és megkapták 1909. évi VI t.-cikket, vagyis az általános házbéradót, amelyet az égig ért kormány végrendeletében hagyott hátra smost a koalíciós hősök a munkapárti kormány számlájára irják a polgármester írástudatlansága miatt a közönségre zúdult ez ujabb terhet. A vármegye a megboldogult koaliciő ötéves uralma alatt szakadatlanul a székházát építette s nem volt egy valamirevaló közgyűlés, amelyen ott ne szerepelt volna. Még most is igy tartana talán az az aktavándorlás, ha Kálmán Gusztáv nem lesz a város képviselője s Meszleny Pál főispánnal összefogva hozzá nem segiti a megyét, hogy legalább hozzáméltó székházhoz jusson. Ugy tudjuk, hogy a dunakotrási munkálatokat is ez a kormány rendelte el, nem pedig a főkáptalan két díszének: dr. Fehér Gyulának és Rott Nándornak házi szabóinasa. A mostani kormány kultuszminisztere akarja levenni a városról a főreáliskolává fejlesztett kuíturintézet fenntartási költségeit s ha a képviselőtestület józansága mérlegeli a polgárság súlyos helyzetét, akkor mindenféle dikacz-kukacz ugrándozása és mekegése dacára is, nemsokára egy diszes kulturhajlék fogja a kormánynak városunk iránti jóindulatát hirdetni. Ha pedig a képviselőtestület többsége lemondana a kötélen való vezettetés dicsőségéről| akkor a mai tűrhetetlen népiskolai viszonyok is egy csapásra megváltoznának. Most ugyanis csak a képviselőtestületnek elfogultságban beteg tagjai, a súlyos iskolai terheket nem viselő klikkvezér kanonok, a polgármester — aki különkben mást sem képes felfogni — nem akarják megérteni, hogy a népiskolák államosítása nem politikai, nem felekezeti kérdés, mert csupán a zseb teltségére vagy ürességére való tekintettel lehet itt állást foglalni. Ha Fehér Gyulának és társainak sok a pénze, hát csak fizessék a 140%-os pótadót, ráérek. A , börtön már csak azért is jó, mert az előzetes kihallgatás alkalmával módomban van a hatóság és a közönség előtt feltárni nőm viselkedésének egész alávalóságát. Ha megölöm magamat, akkor ő, a veleszületett aljasságánál és hazug mivoltanál fogva mindezért engem okolna és a világ igazolná az ö eljárását és még kikaczagna engem; ha pedig életben maradok, akkor.. A következő pillanatban ' már kiegészítette: „Igen, ha meglövöm magamat, akkor engem ítélnek él és kisielküséggel vádolnak... De meg azután minek is ölném meg magamat? Ez az első. Másodszor pedig, öngyilkosnak lenni annyi, mint gyávának lenni. Tehát megölöm a csábítót, őt életben hagyom', én meg törvény elé kerülök. Engem elitélnek s ő mint tanú fog szerepelni... Szinte látom a zavarát, a gyalázatát, mikor majd elkezdi faggatni a védőm! A törvényszék, a közönség, és a sajtó rokonszenve kétségkívül mellettem lesz..." így tűnődött tovább, de a segéd csak rakta ki előtte az árut és' kötelességének tartotta vevőjét szórakoztatni. Minálunk évről-évre hanyatlik az üzlet s ez nem annyit tesz, hogy a csábítók száma kevesbedik, hanem igenis annyit, hogy a férjek lassankint beletörődnek á helyzetükbe és félnek a törvénytől meg a kényszermunkától. A segéd körülnézett és a fülébe súgta: — És ki a hibás, moszjé ? A kor.fcány! Szachalinba menni holmi komisz fráter miatt,, ez sem valami okos dolog — tűnődött Szigaev. — Ha éri kényszermunkára kerülök, ez csak alkalmat ad a feleségemnek, hogy másodszor is férjhez-menjen s a másodikat is megcsalja. Diadalmaskodni fog . . . Szóval hát: őt élve hagyom, magamat sem ölöm meg, a csábitót szintén nem ölöm meg. Valami okosabbat és érzékenyebbet kell kieszelni. Megvetéssel fogom őket büntetni és botrányos válópört indítok." — Itt van, moszjé, még egy uj szerkezet -szólt a segéd, egy ujabb skatulyát emelve le a polcról. — Felhívom a figyelmét a zár elmés szerkezetére ... Szigaevnek, előbbi elhatározása után immár nem volt szüksége revolverre, pedig a segéd mindjobban nekibuzdult és szüntelenül rakosgatta ki eléje az ujabb fegyvereket. A megsértett férjet bántotta a lelkiismeret, hogy a szegény segéd hiába fáradt vele, hiába lelkesedett, mosolygott és pocsékolta az idejét. — Jól van, akkor hát — mormogta — majd később visszajövök, vagy elküldök valakit. Nem látta ugyan a segéd ábrázatát, de hogy legalább némileg enyhítse a feszült helyzetet, szükségét érezte annak, hogy valamit vásároljon. De hát mi legyen az? Körülnézett a boltban, nem-e pillant meg valami olcsóságot s megakadt a tekintete egy zöld hálón, mely ott függött az ajtó közelében. — Ez itt... mi ez itt ? — kérdezte. — Egy fürjfogó háló. — Az ára ? — Nyolc rubel, moszjé. — Csomagolja be ... A vérig sértett férj lefizetett nyolc rubelt, fogta a hálót és miközben magát még inkább sértve érezte, kiment a boltból. mely — ha az iskolákat államosítanák — legalább is felére szállna le, de hogy Esztergom adó alatt roskadozó polgárságát csak azért, hogy ők uralkodhassanak az iskolaszékben, továbbra is ily megterheltetésnek tegyék ki, ez nem csak, hogy felhóboritó gonoszság, de arcpirító eljárás is, hogy valaki oly teher viselésére birja rá polgártársait amelyet ő nem érez és sohasem is viselt. Miért kell most már Fehér Gyulának az elemi fiu-, de különösen leányiskolái igazgatóság ? Pedagógus ő ? Hisz most már nincs szükség az ő egyéni igazgatására! A liliomok feletti felügyelet rábízhatná most már talán a házi szabójára, annak bizonyára prakszisa van a gombfelvarráson és kordinahuzáson kivül ebben is. . . . Ébredezni kezd a városban mindenki^ legelőször a jogászok érezték meg, hogy a mai állapot ugy nem maradhat, itt tenni kell valamit. jEsztergom és Párkány ügyvédjei, birák gyűltek össze, hogy megbeszéljék, megvitassák azt az utat-módot> amelyen keresztül e városon segíteni lehessen az által is, hogy a 72-ben elvett törvényszéket viszszaállithatnák. Mindenképen tiszteletreméltó e mozgalom, melegen óhajtjuk, hogy a kezdeményezők munkáját siker koronázza, mert dupla nyereség jut osztályrészéül e városnak: visszakapja régi jussát és megszabadul a komáromi törvényszék illetékessége alól. * . A gyűlésről az alábbi tudósításunk számol be: A törvényszék visszaállítása iránti mozgalom azzal indult meg, hogy f. hó 1-én esti 8 órakor a Magyar Király külön termében az esztergomi és párkányi ügyvédi s bírói kar értekezletet tartott. Egyértelmüleg azon nézet jutott kifejezésre az értekezleten, hogy a körülmények soha jobban nem kedveztek a terv megvalósítására, mint moát. A szép számban egybegyűlt ügyvédek és birák elhatározták, hogy az egész vármegyére kiterjedő nagyarányú akcziót indítanak. Dr. Helcz Antal, dr. Hulényi Győző, dr. Katona Sándor, dr. Zwillinger Ferenc esztergomi, s dr. Tarnai Béla párkányi ügyvédekből álló bizottságot választottak memorandum szerkesztése céljából, amelyet a törvényhatóság és város támogatásának elnyerése után monstredeputáció fog az igazságügyminiszternek átnyújtani. HÍREK. — Kálmán Gusztáv kitüntetése. A Szerb kereskedelmi szerződést annak idején a magyar kormány megbízásából Kálmán Gusztáv kereskedelmi álllámtitkár, volt képviselőnk irta alá Belgrádban. Az államtitkárnak a kereskedelmi tárgyalások során és szerződés létrehozása körül kifejtett tevékenységét most a szerb király azzal honorálta, hogy Kálmán Gusztávnak a szerb szent Száva-rend első osztályú nagy keresztjét adományozta. A magas kitüntetést vasárnap adta át a budapesti szerb főkonzul az államtitkárnak, — Elhalasztott ülés. A jövő szerdai közigazgatási bizottsági ülést a nagyhét miatt f. hó 19-ére halasztotta a főispán. Ugyanekkor fogja a fegy. választmány Pálfi Rezső fegyelmi ügyét is tárgyalni. — A vármegyék státusrendezése. A nemzeti munkapárt március 22-én értekezletet tartott, melyen a belügyi költségvetést tárgyalta. A tárca költségvetéséhez többekközt hozzászólt Tisza István gróf, ki annak az óhajának adott kifejezést, hogy a vármegyei tisztviselők fizetésrendezése minél előbb keresztülvitessék. Khuen Hederváry Károly gróf miniszterelnök a vármegyei tisztviselők fizetésrendezésére vonatkozólag kijelentette, hogy azt a legközelebbi időben kívánja a kormány keresztülvinni s evégből valószínűleg még a nyáron, de legkésőbb az őszön terjeszti be a törvényjavaslatot a ház elé. A kormány el van határozva, hogy a vármegyei tisztviselők fizetésrendezését az 1912. évi költségvetésben keresztülviszi.