Esztergom és Vidéke, 1910

1910-11-10 / 87.szám

mig a nagyok veszekszenek addig az iskolás gyerekek nem tanulhatnak. Ugy gondoljuk, hogy a hercegprímás gyorsan és erélyesen fog segiteni az elfa­julásnak induló közállapoton és megszün­teti a kulturbotrányt ugy, hogy az iskola tulajdonjogának megállapítását nem a nyer­gesujfalusi exponenseire, hanem a független bíróságra bizza. Vármegyék drágasági pótléka. A Vármegye, a Vármegyei Tisztviselők Or­szágos Egyesületének hivatalos lapja következő­ket irja: Egyetlen közérdekű tárgy ma a drágaság. Erről beszél, nyilatkozik ma mindenki, a kormány, a főváros, testületek és magánosok. Sőt megnyi­latkozott már az első vármegye is. Fejér vármegye közönsége volt az első, amely nem fogadta hallgatagon azt a kormánykijelentést, mely szerint a pénz vásárló ereje csökkent. Fejéi­vármegye e hivatalosan megállapított tényből le­vonta a további következtetéseket is. Nagyjelentő­ségű kezdeményező határozatában kimondta azt a nagy igazságot, hogy a drágaság a maga romboló és pusztító hatásával a társadalom különböző osz­tályai közül legerősebben a tisztviselők helyzetét tette tarthatatlanná, mert a tisztviselők jövedelmü­ket a drágaság arányában nem fokozhatják. Igaz ugyan, hogy védekezhetnének ellene az igények leszállításával, ámde ezt már rég meg­tették s már-már a drágaság fokoztával a józan védekezés határáig is elértek ugy, hogy ma semmi más nem segít a tisztikaron, csak a jövedelem foko­zása. Fejér vármegye ennek folyományakép a folyó év július elsejétől számítódó egy évre drágasági pótlékot szavazott meg tisztviselőinek. Fejér vármegye megtette kötelességét tiszti­karával szemben. Kíváncsian várjuk, mikép telje­„Majd ha. magyar lélek lesz az irodalomban és idealizmus a politikában f" Utolsó előszavában, melyet a tavalyi Alma­nach elé irt, bemutat egy öreg urat, aki megcsö­mörlötte az örökös politikát és ki akar vándo­rolni az országból. — És melyik országra gondol ? (— kérdi a kivándorlótól az iró.) — Nem tudom még. Éppen ebben nem vagyok elhatározva. Olyan országot szeretnék . . . — Ahol enyhébb az éghajlat, — szóltam közbe. Szomorúan mosolygott. — Egy olyan országot, — szólt, — ahol még mesélnek az emberek. Nem Mikszáth nagy és végső honvágya ez az irodalom után ? Talán megérezte, hogy a poli­tika fogja megölni (a halálos fáradtságot válasz­tási körútjáról hozta haza) és az irodalom fogja halhatlanná tenni. Az emlékműnek, mely őrizni fogja az ő nevét, egyik köve lesz ez a könyv. A magyar közönség régóta megszokta már, hogy Mikszáth­Almanachnak nevezze, ezentúl címében is viselni fogja első szerkesztőjének nevét, mint a Maréchal­Niel-rózsa egy hires katonáét viseli. Egyébként pedig az marad a Mikszáth-Almanach, ami a régi Almanach volt és aminek első szerkesztője szánta : a fóthi szőlő, ahol minden ősszel egyszer össze­találkozik egy csapat iró, egy kis ország, ahol még mesélnek az emberek. A legkedveltebb és legelterjedtebb magyar könyvnek, a Kincses Kalendáriomnak uj kötete megjelent és már minden könyvesbolt kirakatában emlékeztet bennünket az esztendő végének s az uj évnek közeledtére. Megszokott és nélkülözhe­tetlen háztartási cikk immár a Kincses Kalendá­riom, melynek kiválóan praktikus az alakja, be­osztása és tartalma könnyen érthető, de a mellett szigorúan tudományos és minden izébe modern minden cikke, művészi minden illusztrációja és mindé izében magyar az iránya, a lelke. Alig van az emberi tudás terebélyes fájának olyan ága, melyről egy-egy értékes gyümöcsöt ne nyújtana olvasóinak a Kincses Kalendáriom. Nap­jainkban még mindig a természettudományoké a vezér-szerep.Ebből az ismeretkörből közöl a Kin­cses Kalendáriom egy nagy tanulmányt a tenger mélységeinek világáról, a világító növényi és állati szervezetekről, a betegségeket okozó véglényekről, a föld rádium-tartalmáról, a menydörgés keletke­zéséről, stbiről. — mindent képekkel illusztrálva. Egy nagy cikk elmondja, hogy a szentírás hogyan adja elő a világ teremtését és mi ebben a kérdés­ben a modern tudománynak az álláspontja ? A természettudomány itt már vallási problémákkal érintkezik, — a nélkül, hogy egyik a másikba beleütköznék. Meglepő, hogy némely dolgokban mennyire egy nyomon jár az évezredes hit és napjainknak legújabb tudományos fölfedzése. Bi­zonyára figyelmet fog kelteni az a cikk is, mely az imáról, fogadalomról és áldozatról, valamennyi vallásnak e közös elemeiről szól és igen érdekes összehasonlításokra nyújt anyagot. Egy igen terjedelmes cikk az emberiség fajait mutatja be, nem a sablonok szerint, hanem az emberi kultúra elemeinek figyelembevételével csoportositva és osztályozva a népeket. Speciálisan magyar tárgyak a Kincses Kalan­dáriomban: a hunok története, az uj kutatások HÍREK. — Bankett és jótékonyság. Minden esztendőben Imre napja hetének szombat­ján összeül az Esztergomi Polgári Egye­sület és egy sereg szegény gyermeket lát el jó meleg téli ruhával. Most szombaton is hagyomá­nyos szokás szerint megtörtént a jótékonyság gya­korlása és a boldogság derűjét varázsolta oda egynehány sorsüldözött gyermek búbánatos arcocs­kájára. A jótett önmagát dicséri. A felruházást követő bankett a Wimmer­regime alatt állandóan a polgármester névnapjá­nak a tiszteletére rendeződik. Évek óta egy és ugyanazon kép tárul elénk ezen a banketten. Felköszöntik a polgármestert, a polgármester meg­köszöni a felköszöntést és ezután felköszöntik a megjelent notabilitásokat és vice versa. Most is szakasztott igy történt. A első felköszöntőt Dóczy Ferenc a kör fáradhatatlan elnöke mondotta és Wimmer Imre szépen megköszönte a tósztot. Nagy Antal a főispánra emelt poharat, mire Meszlény Pál a polgárság jóvoltára mondott tósztot, Osvdth főjegy­ző dr. Perényi alispánt köszöntötte, az alispán pedig a helyőrség tisztikarát éltette. Diendorfer Miksa 26-os kapitány az esztergomi derék pol­gárság üdvére ürített poharat, végül Peterdy ren­dőrkapitány, Draxler Alajos és még igen sokan mondottak pohárköszöntőket. A bankett, amelyen a hivatalnokokon és tiszteken kivül 17 polgár volt jelen, egyébként már éjfél előtt véget ért. — Előléptetések. Schlembach János dorogi állomási főnök, máv. ellenőr a VII. fizetési osztály 11. fokozatából ugyanazon fizetési osztály I. foko­zatába lépett.elő. — Benedek Alajos cs. és kir. 12. sz. gyalogezredben főhadnagy századossá neveztetett ki. Az uj százados most súlyos betegen, siti kötelességéra töbtyf 1 v^Tmegye közönség^ ? Mert Fejér vármegye határozata nem : kiáltó szó a pusztában, annak például kell szol­gálnia minden többi törvényhatóságnak és pedig tekintet nélkül a fedezet kérdésére, amelynek, ha máskép nem lehet, pótadóból kell kikerülnie. Be kell látni ugyanis minden megyebizott­ságnak azt, amit Fejér vármegye közönsége olyan szépen fejtett ki, hogy mi a kötelessége a közön­ségnek a tisztikarral szemben, azzal a tisztikarral szemben, amely viszont tudja a kötelességét a vármegye közönségével szemben. A megyei tisztikarnak két gazdája is van, amikor hatalmi kézről, elcsapásról van szó. Nem­csak ilyenkor, de amikor megsegítésről van szó, akkor is szeretnők látni e kezeket felénk nyújtani. Mindkettőnek, a megyebizottságnak s a kor­mánynak, egyaránt meg van a maga szerepe, mondjuk helyesebben: kötelezettsége. Mert a megyebizottságtól kell várnunk az átmeneti ideig­lenes segítséget drágasági pótlék alakjában, a kormánytól pedig megromlott anyagi helyzetünk gyökeres javulását a statusrendezési javaslat be­nyújtásával, amelyet a törvényhozás kétségtelenül törvénnyé emel. Mindkettőre egyaránt szükségünk van, mert a státusrendezés mindenki részére nem hoz azon­nal javadalomemelést, sokakat egyelőre a maga­sabb javadalomnak úgyszólván csak várományo­sává tesz. Már pedig addig is meg kell küzdeni a drágasággal, ez országos.]csapással, s erre egyet­len mód : a drágasági pótlék. n, <^^^B— a Magyarország nemesi csaladjairól Uzr^^Byzék folytatása (pontos jegyzéke mind­i azokMnT a családoknak, melyek 1800. január 1. | és 1910. június 30-ika között kaptak magyar nemességet), — az Ázsiában járt magyar kutatók útjainak ismertetése a XVIII. századtól kezdve egészen 1910-ig, s a magyar tudományosság kép­viselőinek : akadémikusoknak és egyetemi tanárok­nak a bemutatása: csupán ezt az egy cikket nem kevesebb, mint kétszázhuszonöt arckép élénkíti. Nagy cikk ismerteti a magyar országyülést: a főrendiház és a képviselőház szervezetét, házsza­bályait, — egy másik cikk eligazítja az olvasót a katonai szolgálattal összefüggő összes kérdésekben. Az állami szolgálat tudnivalóit (pá­lyázat, kinevezés, rangsor, cim és jelleg, fizetés, napidij, pótlék, nyugdíj-ügyek, stb.) szintén egy nagy cikk ismerteti az olvasókkal. Bevezeti az olvasókat a Kincses Kalendáriom uj kötete a kato­likus egyházjogba, a művészetek történetéből egész fejezeteket ad elő, a művelődéstörténetből érdekes apróságokat közöl, ismerteti a" földadót, a sztrájkokat és munkáskizárásokat és az aviatika fejlődésének történetét, egészen a szerencsétlen Geo Chavez diadalmas röpüléséig és haláláig. De ha a Kincses Kalendáriomnak csupán a tartalomjegyzéke hat oldal, — hogyan sorolhatnók föl mi egy kis cikknek a keretében, hogy mi minden van benne az elsajátítására valóban érde­mes ismereteknek e gazdag tárházában ? ! Azt hisszük, hogy az uj Kincses Kalendáriom, mely a régi áron, a szokott piros kötésben két koronáért kapható minden könyvesboltban, méltó a nevére, érdemes a közönség becsületére és szeretetére.

Next

/
Oldalképek
Tartalom