Esztergom és Vidéke, 1910
1910-12-25 / 100.szám
Esztergom, 1910. XXXII. évfolyam 100. szám. Vasárnap, december 25. V Szerkesztőség és kiadóhivatal : ESZTERGOM, „KORONA" SZÁLLODA I. EMELET. Telefon szám 38. Megjelenik vasárnap és csütörtökön Laptulajd. és felelős szerkesztő Dr. Dénes Aladár ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre . . . 12 K Negyed évre . . . 3 K Fél évre .... 6 K Egyes szám ára . 14 f. Kéziratot nem adunk vissza. — Nyilttér sora 60 fii. Előfizetési felhívás az „Esztergom és Vidéke“ XXXIII. évfolyamára. Aki ismeri a vidéki hírlapirodalom nehézségeit és szinte leküzdhetetlennek látszó akadályait, igazat fog adni nekünk, ha önérzettel tekintünk vissza eddigi működésünkre. Tettünk, amennyit tehettünk. Első sorban is a városi és megyei érdekeink gondozása lebegett szemünk előtt s jeles munkatársaink s a nagy közönség szives támogatásával ez irányban fejtettük ki működésünket. Ez alapon ajánljuk lapunkat továbbra is a nagyérdemű közönség szives jóindulatába. A múltban elért eredmény leend a jövő reménye, mely ezután is lapunk változatlan irányát jelenti. Előfizetési ár : Egész évre — — — — 12 kor. Félévre — — — — — 6 „ Negyedévre — — — — 3 „ Csütörtöktől — Vasárnapig. A szeretet ünnepén. 1910 évvel ezelőtt, midőn a szeretet vallását az isten-ember beléojtotta az emberek leikébe és születése által megszenteltté és megbecsültté tette a szegénységet, azóta minden, a mostoha sors által meglátogatott és anyagi javakban szűkölködő egyén a világ megváltásra hívatott Messiás szegénységéből merített erőt és biztatást a további küzdelemre. Az élet nehézségeit, a sorscsapás keserveit békén tűrte minden halandó, ha az általa dicsőített koldus-szegénységre gondolt. És ez jól is van igy ! mert ezzel a megelégedést adó gondolattal hurcolja tovább keresztjét és jár az ember az élet göröngyös, sebeket feltépő utam. A szenvedés megedz, a szegénység nem bűn — hangzik a világ biztató szava a sorstól sújtottak és a szegények felé. De tovább már nem mennek, nem segítenek, mert a modern, a humánus huszadik században sokkal nagyobb az önszeretet, mint volt valaha. Mindenki önmagával van elfoglalva, mindenki önmagát szereti legjobban. így karácsony előtt önkéntelenül is felszínre tolulnak ezek a gondolatok. A szeretet ünnepének küszöbén keserű kérdés marad, hogy miért nem keresi fel minden gazdag a szegényeket, miért nem segít kínos helyzetén, miért nem teszi lehetővé, hogy a szegény is ünnepeljen ezen a magasztos napon. Mert ha ezt megtennék, csak úgy volna igazi, őszintén meleg és a szeretett ünn e pének megfelelő karácsony. Ám mikor érik meg az emberiség annyira, hogy ilyen módon, az igazi értelme szerint ülje meg a karácsony ünnepét? . . . ?--1 1_i „E SZTERGOM és VIDÉKE" TÁReÁJA. ROZMARING. Kicsi falu mellett vitt el a vonat. Láttam rozmaringos kis ablakokat, Lányt, kinek a dereka, mint a rózsa ring. Lenge mint a nádszál. mint a rozmaring. Délceg legényt láttam, az utcán haladt S megállód a kicsi ablakok alatt, Meg se kopogtatta, egy hangot se szólt : Rozmaringos ablak már is nyitva volt. Nem igen esett sok szó az ajkakon, Csak úgy nézték egymást nagy hallgatagon — Mögöttük száguldva egy világ kering — Az ö álmuk : két szem s egy szál rozmaring. Bállá Miklós. Az öreg gulyás. Irta : Eötvös Károly. Van egy képem a Képzőművészeti Társulat téli kiállításán. Ott van valahol a tizenkettedik teremben. Nem is én festettem, nem is engem ábrázol, meg se vettem, mégis az én képem. Van egy ifjú, hajadon úrnő, a ki még kis lány, de már nagy művésznő. Ismerik nevét, akik ismerik a mai magyar képzőművészetet.* Istenadta lángelmével, sors és születésadta független vagyonnal a színek költészetének engedi át ábrándozó szellemét. Fölösleges játék serdülő lányok részére. Ez a művésznő valahol valamikor megpillantotta az én gömbölyű tarfejemet S jó műtárgyat talált benne. S le is festette volna nagy kedvvel és türelemmel. De kárpótolta magát. Fogott Törteién egy öreg gulyást, beédesgette műtermébe, megtanította „ülni" s lefestette én helyettem. És az én számomra. Ez az én képem. Azt gondolta a művésznő mindegy az. Öreg gulyás : Öreg politikus. Mindegyik nyájat terelget. Pedig mégse mindegy. Mert az öreg gulyás nyája szót fogad, még ha bogárzik is. Másként van az öreg politikusnál. Ótt gubbaszt az öreg gulyás aranyos rámában a falon. Napsütötte fekete-barna arcán eggyel sincs több redő, mint amennyi egy öreg gulyást megillet. Szemeiben még eleven tűz csillog, vastag bajusza még ki van fenve neményen. Kalapját már nem vágja félre, de arcát lég gondosan borotválja s öreg korá'a még fogaiból is megtakarított annyit, a mennyi a pörkölthöz szükséges. — Hány éves kend öreg gulyás ? — Találja el kegyelned. — Hatvan. — Az is voltam valamikor. — Hetven. — Az is voltam már régen. “) Schlésinger Magda a bájos, ifjú művésznő, Schlc- singer Samu törteti birtokos s vendéglátó és művészetked- velő derék magyar gazda leánya. — Nyolcvan. — Tavaly nyáron találkoztam vele kunt a legelőn. Tehát nyolcvanegy éves az öreg gulyás. Szép kor, szép idő, kivált ha még keményen pödrött bajusz is jár vele. Mosolyog az öreg. Mosolyában jólelküség s egyúttal egy kis ravaszság leskelődik ránk. Bámulom a művészt, mikor az arc színein és vonalain elém tud állítani egy egész lelket, egy egész jellemet a maga e. er indulatával. A hősnek, az elkeseredettnek, a dühöngőnek, a kacagottak az irigynek, a lelkesülőnek, a haldoklónak, a részegnek, a nagy indulatok emberének csak egy arca van. Az arcvonások szövetének egyetlen változata elénk állítja azt a jellemet a művész színeinek segélyével. De mit csinál a művész ott, a hol mindennapi egyszerű lelket egymásnak ellenmondó határozott indulatokkal kell egy arc keretében elénk állítania? Az öreg gulyás arcán ravaszság van. Tehát lelkében is ravaszság van. Nyolc án éves életének egész jellemében ott kell lenni a ravaszságnak. Ha ott nem volna: hol vette volna a művész? Nem az a ravaszság, melyet Csemegi a büntető törvénybe iktatott. Mely az előtte állót, a vele beszélőt e gondolattal illeti : Mid van, a mit elcsaljak tőled ? Az öreg gulyás ravaszsága némán szól de igy szól : Hátha nem is olyan derék legény kigyelmed, amilyennek első pillanatra látszik ? Hátha én nem hiszek el mindjárt mindent, amit I kegyelmed állít ? Hátha én jel megnézem azt, amit K ézimunka pamutok, o o o o o m&~ A LEGJUTÁNYOSABBAN EZDETT és ELŐNYOMOTT KÉZIMUNKÁK, CSIPKE, SZALAG o o o o o o o RUHADISZEK, SZABÓKELLÉKEK o o o ESZTERGOMBAN, KOSSUTH jLAJOS-UTCZA 2. STEINER LAJOS-ná SZEREZHETŐK BE o sTk ií*i t.T TELEFON 120
