Esztergom és Vidéke, 1910
1910-12-25 / 100.szám
2 1910. december 25. A szegényügy rendezése. Az emberiséget, a lelki szegényeket megváltott szeretet földrejövésének évfordulóján rágondolunk a város testi, helyesebben anyagi javakban szűkölködő szegényeire is. Annyi Esztergomban a jótékony egyesület, gombamódra szaporodik itt a jótékony intézmény és mégis alig van az országban város, amelynek aránylag annyi szegénye lenne, mint Esztergomnak. De ennek is megvan a maga oka. Papi város lévén Esztergom, minden szegény azt hiszi, ha városunkba jön, akkor itt a csőstül hull az ölébe minden. Itt, ahol a főkáptalan és hercegprímás százakat ad évente a szegények számára, hangsúlyozom, itt a szegényügy a legrendezetlenebb. Az a sok kolduló vagy semmittevő nép, amely télen fagyoskodik, nyáron át pedig a lábait lógatja le a szenttamási hegyről, szinte rá van nevelve, szoktatva a dolog- tál anságra. Sehol annyi mihaszna, protekciós koldus — értvén a szemérmeseket is — nincs még egy városban. A semminélküli szegényeknek valóságos Eldorádója, lerakodó helye ez a város. Ennek a visszás állapotnak pedig csak gy lehetne vége, ha a jótékony intézmények, főkáptalan és a hercegprímás összefog- lának a hatósággal és rendeznék a városin a szegényügyet olyformán, hogy egy tggok-háza vagy szegényház emelésével, ESZTERGOM és VIDÉKE ihletve létesítésével véget vetnének a dolog- talanságra és renyheségre nevelő eddigi állapotnak, megszüntetnék a szemérmes és protekciós koldusok hadát és ami a fő, megszabadítanák a város lakóit az örökös házról-házra járástól, az érdemesek és igaz koldusok életének megkönnyítésével és a dolgozni nem akaró renyhe, kétes elemek távoltartásával pedig mig egyrészt a jótékonyság oltárán áldoznának, másrészt a város rendezettségének és közbiztonsága emelésének is előmozdítói volnának. □ Fekete karácsony. A béke ünnepén talán nem is illő panaszkodni. Hogy mi mégis panaszkodunk, ez azért van, mert muszáj panaszkodni. Csak egy pillantást kell vetni a város karácsonyfájára, hogy elfacsarodjék az ember szive és ökölbe szoruljon a marka. A karácsonyfa csúcsán csillag helyett a 140 százalékos pótadó fényeskedik, a szenttamási és tereziánumi ágakat meg az általános házbéradó huzza. A megkinzott fácska tövében cinikusan nevet a képviselő- testület ellenzéki többsége, a munkapárt pedig győzelmi pálmával a kezében tehetetlenül kénytelen nézni azt, hogy még sem ő az ur ebben a városban. Nem jól van ez igy sehogysem. Itt valami módus vivendit kellene találni. Talán sohasem volt aktuálisabb mint ma a szeretet ünnepén, ha kimondjuk a jelszót: „Pax“ ! Igen, legyen békesség, ne politizáljunk ennek a szegény városnak a rovására, ne forgácsoljuk szét az erőket, hanem inkább hozzuk össze egy táborba azokat, akik ma farkasszemet néznek egymással és minden jó szándékot — csak azért mert az ellenkező oldalról jön — befagyasztanak. A város polgármesteréhez szólunk első sorban, az ő kötelessége az, hogy a helyes középút megtalálásával tegye lehetővé a két párt közeledését. Ennek első feltétele az lenne, ha ő maga is abbanhagyná szélsőséges politikai állásfoglalását és megmutatná az egyetlen kivezető utat, a kölcsönös megértést. Mi tisztán a polgármester politi! a' állásfoglalásának tulajdonítjuk azt, hogy a politika helyet talált a város zöld asztalánál, hogy itt komoly munka helyett a győztes és mégis kisszámú munkapártiak a legyőzött és mégis többségben levő ellenzékiekkel a város rovására diszletes erőpróbákat rendeznek, anélkül, hogy komolyan dolgoznának. Ilyen állapotok meilett Esztergom ser- sán nem fog lendíthetni semmit a legbefolyásosabb országgyűlési képviselő sem. Fogjon tehát hozzá a város polgár- mestere a politika kiküszöböléséhez, járjon elő e részben jó példával saját maga, vagy ha erre nem hajlandó, vonja le az egyetlen elképzelhető konzekvenciát. neg akarok látni ? Hátha én nem azt látom, amit íézek, s nem azt nézem, amit látok. Hátha nekem nem lesz jó a fapénz ? Hátha én nem tartom addig a zsákot, mig meg nem nézem, mi van felöntve a garatra? — Ne félj, meg nem csallak, de re is bizd el magad, hogy engemet megcsalsz. íme az öreg gulyás ravaszsága. Harcban a születéssel, harcban az élettel, a nyomorúsággal, a betegséggel, harcban az asszony és gyerek ehes gyomrával és meztelen testével, harcban nyolcvan éves korral s öregség súlyával: bizony a vén gulyás régen elpusztult volna ravaszság nélkül. Nagy erő és nagy erény van az ő ravaszságában. Mert a ravaszság csúnya dolog, ha valakit megejteni készül, de szép dolog, ha megvédi azt, a mit a sors és a rossz ember el akarnak íaga- dozni. Okosság és kötelesség ilyenkor a neve. S volt erre a vén gulyásnak alkalma a hosszú életen keresztül. íme, most vertek ki eléje egy nyolchetes borjut. Nem legel az istena ita. Csak áll, csak feladja a fejét, csak elbodül egyszer-másszor, csak néz arra felé, a hova a legrövidebb utón vissza- kivánkozik. Anyja tejéhez, melyet most vettek el íőle : kisebb testvérjeihez. kikkel összeszokott ; az udvarbeli csatangoláshoz és a szérüskertbeli legelőhöz, mely jobban megfelelt Ízlésének.- Az öreg gulyás első pillanatra észreveszi, hogy a borjú megugrani készül. Vagy haza fut és ő kap ki miatta, vagy elbÓdorog s ő ad számot róla. Minő körmönfont ravaszsággal kell a borjú szándékát megelőzni s bojtárt, ebet úgy állítani, hogy mire a borjú érett megfontolás után elkezdené a futást akkorra utják állják mindenfelől. Mert ha egyszer már msgindul — paripa sem vágtat jobban, mint ő kelme. Pedig hát ez csak egy rúgott borjú volna, a ki az ő elméjét próbára teszi. Hát még a ceglédi, abonyi, nagykőrösi vásárban mennyi okos emberrel kell megkinlódnia, mig szűrét, kalapját, dolmányát, csizmáját, minden göncét beszerzi, tehénkéjét eladja, újat vesz helyette, borját rávallja a mészárosra, vagy a pesti zsidóra s asszonynak, gyereknek, lánynak minden vásári dolgát el ga- zitja ? Asszony ! Hejh, az asszony régen ott porlad már a törteli temetőben. Sirhalmát is elegyengette már az idő, fejfája is régen elkorhadt, de az öreg gulyás azért oda találna még éjszaka is. Nyagyón jól emlékszik még örökös nyugvóhelyére, pedig bizony ritkán látja. Virágot se hord oda, a pázsitot se öntözgeti, mii iszentek napján lámpát se gyújt az örök alvó Utejéhez, de öreg szive még nem korhadt el egészen a benne még mindig nyílik a halványuló emlékezetnek szerény kis kakuk- fii virága. Ezt a virágot nagyon szerette a. boldogult s ez nyílik a sirhalma körül is. Tudja jól, mert ha mikor vásárra megy : ott vezet el az ut a temető mellett s ha egyszer nem, másszor csak betekint a temetőbe. Dolga ugyan nincs ott, de mégis csak betekint, mintha nógatná valaki. — Hát aztán jó asszony volt-e az Istenben boldogult ? — Minden vasárnap tisztát adott, gyerekeknek, házi jószágnak gon iját viselte, szomszédolni nem volt a kenyere, az ebédet meg pontosan kihozta, a mig fiatalok v • tünk, el is időzött nálam egy-két óráig mindennap, Most is élne szegény, ha a Berkiné komaasszony virrasztásánál át nem fázott volna. Kolerás idő is járt, ágynak esett, nem is kelt fel többé. Azóta is eszembe jutott egyszer- másszor, hogy az abonyi orvosnak mégis meg- kellett volna mutatni, de olyan gyorsan elgyalázta a betegség, hogy nem lehetett kocsira tenni. így volt biz az ! Nyugodjék békével ! — De kegyelmed más menyecskét is meg- meg nézett hamis szemmel ? Az öreg gulyás komoly képet mutat erre a hiábavaló beszédre. Nem is felel rá semmit. Az asszony halála után soha sem jutott ilyesmi az eszébe. A mi pedig valamikor volt, az meg már nagyon régen volt. Még bojtárgyerek korában volt, mikor a kocséri Jenci Vicáit megkedvelte. Szemre való lány volt, csakhogy nagyon pajkos lány volt. Nem ijedt meg a csintalanságtól, maga is csintalan jókedvű volt. Él is vette volna, ha isten úgy rendelte volna. De egyszer az abonyi vásáron két forintos sali kendőt vásárolt. Idres-bodros széle csak úgy röpködött a karcsú derekán. Nyolc forint volt a bojtárnak esztendei bérc : mit csináljon ő sali kendős lánnyal ? Beszéltek is utóbb a szép Vicáról Kara-Jenőbe ahova feleségül vitték. De az öreg gulyás azóta se látta, nem volt arra járója se neki, se a gulyának. Pedig hát akkor még volt a gulyának elég mezeje. Törteitől Abony alá lehetett hajtani. Ce ez még semmi. A Gerje folyásán három egész nap MÉG!? A ..îlESaLEGJOBBMINŐSÉGŰ és LEGDIVATOSABB salon-, ebé dl ő* és hálószoba-, valamint futószőnyegek 28 KRAJCÁRTÓL FELJEBB, JÓTÁLLÁS MELLETT KAPHATÓK STEINER LAJOS DIVATÁRUHÁZÁ8AN KOSSUTH LAJOS-UTCA 2 TELEFON 120.
