Esztergom és Vidéke, 1910
1910-12-18 / 98.szám
Esztergom, 1910. XXXII. évfolyam 98. szám. Vasárnap, december 18. F Szerkesztőség és kiadóhivalal : ESZTERGOM, „KORONA" SZÁLLODA I. EMELET. Telefon szám 38. Megjelenik vasárnap és csütörtökön Laptulajd. és felelős szerkesztő Dr. Dénes Aladár ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre . . . 12 K Negyed évre . . . 3 K Fél évre .... 6 K Egyes szám ára . 14 f Kéziratot nem adunk vissza. — Nyilttér sora 60 fii Csütörtöktől — Vasárnapig. Kétféle meggyőződés. Azt hisszük, hogy a cim után Ítélve mindenki nyomban tisztában lesz azzal, hogy itt csak politikai meggyőződésről lehet szó, még pedig speciális esztergomi politikai meggyőződésről. A legutóbbi két hét politikai eseményei szülték ezt a különös csodabogarat, amelyet „esztergomi politikai meggyőződésnek" fognak elnevezni késő utódaink. Ez a speciális helyi politika rövid 8 nap alatt két ellentétes eredményt szült. A megyebizottságí és városi képviselőválasztásoknál a legintransigensebb és pro- nonszirozott ellenzéki jelölteket juttatta a megyei és városi zöld asztalhoz, az országgyűlési képviselőválasztásnál pedig a kormánypárti jelöltnek adott mandátumot. Ugyanaz a választópolgárság tehát 8 nap előtt ellenzéki volt, 8 nap után pedig munkapárti lett. Ezek után meg kell állapítanunk azt a szomorú tényt, hogy az esztergomi választóközönség többségének a politikai meggyőződése irányítható. És ha irányítható, akkor irányítani is kell. Meg kell állapitanunk azt is, hogy az országgyűlési képviselőválasztásnál a kortesek agilitása irányitotta is a választók meggyőződését és igy meg is volt a kívánt eredmény. Ámde — és itt a hiba — a városi és megyei választásoknál eme agilitásnak a nyoma sem volt látható a munkapártnál és igy bekövetkezett az az abszurdum, hogy a hatalmas és erős munkapárt jelöltjei megbuktak. Ennek a bukásnak az oka a munkapárt szervezetlenségében keresendő. A junius elseji választás után nem lett volna szabad megengedni, hogy a győztes és lelkes munkapárti tábor széthulljon mint az oldott kéve, hanem igenis meg kellett volna szervezni és egy munkapárti körben tömöríteni a választóközönséget. Egy hatalmas és erős munkapárti kör létezése esetén senki sem merészelt volna a mostani választásnál a munkapárti jelölt ellen politikai kalandokra vállalkozni és a városi és megyei választásoknál is győztek volna a kormánypárti jelöltek. Ezen utóbbiak bukásáért tehát azokat terheli a felelősség, akik a munkapárti kört megszervezni és abban eleven politikai életet teremteni hivatva lettek volna. A junius elsei választás óta csaknem minden lapszámunkban arról cikkeztünk, hogy meg kell szervezni a munkapártot. Szavunk azonban elhaló szó lett a pusztában, a pártvezetőség a kis ujját sem mozdította és ennek következtében a munkapárt elvesztette a talajt a városi és megyei ügyek vezetésénél. „ESZTERGOM és VIDÉKE" TÁRCÁJA. TEMETŐBEN. — Dr. Földváry István. — Itt alszom a rózsaligetben, Hova zajnak hire se lebben, Hol örökkön nyílnak a rózsák, S hol ölelni segítve e márványt, Költői álmái alussza sok ábránd S porrá lett sok prózai valóság. Szövöm álmaimat tovább, tovább, S a ti álmaitokba, kedveseim, Belehintem a rózsa porát. Szávay Gyula. Az agglegényekről. Az agglegények abban külömböznek a vén leányoktól, hogy nem annyira nevetségesek, mint szánandók, s inig azok az eltévesztett életcél szomorú jelenségei, kik mint a síremlékek fájó melan- choliával emlékeztetnek vissza az elmúltra, a „voltra", ezek egy elrontott élet szomorú marad- ványaikép tűnnek elénk, kiknek látása egy szánakozó mosoly kíséretében, azt a kérdést " idézi fel bennünk, miért van ez igy, mikor másként is lehetett volna ? Minden agglegényben van annyi büszkeség, hogy eltagadja afeletti megbánását, hogy agglegény maradt ; mindegyik kigyót, békát kiállt a házas életre s kárörvendve nevet a markába, ha látja, hogy valamelyik boldog férjnek hitt barátját megcsalta a felesége. A legostobább intézménynek tartja a házasságot, s ezzel igazolva az önmaga bölcsességét, mely ezt az ostobaságot kikerültette vele. Három fajtájú agglegények vannak : Azok, kiknek van szivök, de valamilyen akadály visszatartotta őket a nősüléstől. Azok, kik ezt csekély jövedelmüknél fogva nem tehetik. S végül azok, kiknek nincs szivük, lelkűk, mely fogékonnyá tehetné őket a jónak, szépnek felfogására, élvezésére, kiknek vastag hályog borítja szemüket s igy nem látják a nemes eszményi törekvések idealizmusát, minden törekvések, erkölcsi magasztosan szép oldalát ; az emberi lét magasabb célját, minden érző szív végső törekvését, kik nem ismernek el más rendeltetést magukénak, mint hogy az egyenlőség elvét annyira tökéletesítsék, hogy egy rangfokozatra süllyedjenek az állatokkal, elsajátítván azok ösztönszerü, öntudatlan életét, hogy minden este lcigyák magukat, áldozva Bachusnak, kábult fővel haza botorkálnak, hogy másnap reggel tompult elmével ébredjenek a tegnapi nap ismétlésére. Ez az ő dicső életük, melynek minden célja ebben összpontosul. Az agglegények leggyakoribb példányai azok, kik csekély jövedelmük miatt nem nősülhetnek meg. Ezek szelíd rezignációval tapodják az örömtelen utat, mely sok tövist terem számukra. Monoton, sablon életet élnek, főleg az által érzik, hogy élnek, hogy szenvednek. Egyszer egy társaságban találkoztam egy igen kedves, rokonszenves agglegénnyel. Egész lénye maga volt a megtestestesült jóság és kedélyesség. Igen csodálkoztam azon, hogy ilyen kedves modor mellett nőtlenül maradhatott. — Miért nem nősült meg ?... Kérdém kiváncsiam. Ő rám nézett hosszasan, mintha fürkészni akarná indiskrét kíváncsiságom okát. — Miért kérdi ? Mert úgy gondolom, hogy boldoggá tudott volna tenni valakit. Látom, hogy van esze és szive s nem olyan rideg és kedélytelen, mint legtöbben a már nem fiatal nőtlenek közül. Szeretnem tudni, hogy az Ön, vagy más hibája, hogy nem értékesítette e jó tulajdonait ?... A sors hibája ! Felelte szomorúan, életem minden hő vágya abban összpontosult, hogy valaha megnősülhessek, családi kört alapítva, legyen kikért dolgozhassam. De nem volt semmihez sem szerencsém. Volt egy leány, kit nagyon szerettem, ki hosszú évekig is várt reám. Szülei azonban látván várakozásának céltalan voltát : férjhezadták. Ez az egész. — De most már szép existenciát teremtett magának !... — Most, folytatta keserűen, most mikor már fejem megderesedett, mikor szivemre burkot vont a fásultság, midőn már belefáradtam a lét haszontalan küzdelmeibe s nem tekintem az életet egyébnek, keserű kötelességnél : most kezdjek egy uj életet? Mintha egy szegény mezei virágot, mely már elhullatta szirmait, arra lehetne biztatni, hogy IXEZIMUNKA PAMUTOK, 0 0 O O 0 ww A LEGJUTÁNYOSABBAN **W*M*S>!A^ EZDETT és ELŐNYOMOTT KÉZIMUNKÁK, >va aesa » g psa n ** B &*** r 1 SZEREZHECS1PKE, SZALAG o o o o o o o f t 11\| r" 1 Ùk B TŐKBE o RUHADISZEK, SZABÓKELLÉKEK o o o W B I L-H ICAI ________________________ESZTERGOMBAN, KOSSUTH EAJOS-UTCZA 2. TELEFON 120
