Esztergom és Vidéke, 1910
1910-12-18 / 98.szám
2 ESZTERGOM és VIDÉKE 1910. december 18. Nem szorul bizonyításra, hogy a város munkapárti országgyűlési képviselője csak úgy végezhet eredményes munkát a város érdekében, ha a városi képviselőtestillettel és részben a törvényhatósági bizottsággal szolidárisán és parallel működhetik. Egy ellentétes, sőt ellenséges indulatu városvezetőség mellett tehetetlen a legbefolyásosabb képviselő is, hiszen láttuk a házbéradónál történt diszkredhálásnál, láttuk az ércsajtoló gyár tervének a megakasztá- sánál, hogy a fenti állításunk mennyire igaz. lJ Meg kell tehát szervezni a munkapártot. Ez legyen a jelszó, jobb későn mint sohasem ! Meg kell alakítani a munkapárti kört még áldozatok árán is, mert városunk jövő boldogulása hatványozott mértékben függ attól, hogy milyen munkát végeznek a város vezető szervei, minthogy mit bir kijárni részünkre az országgyűlési képviselő. Nincsen kizárva az sem, hogy Széchenyi grófnak miniszterré történendő kinevezése esetén uj választásnak nézünk elébe, kétszeres kötelessége tehát a munkapárt vezetőségének a pártot megszervezni, mert bizonyos az, hogy egy permanenciában álló oárt létezése esetén a fellépendő munkapárti jelölt megválasztása egyhangú lészen. Most még csak kérjük erre a pártvezetőséget, ha pedig kérő szavunknak foganatja nem lesz, kíméletlenül fogjuk követelni a pártvezetőség akcióképtelen elemeinek a kicserélését. újra nyíljék. Mintha egy kialuJt szivet újra fel lehetne ébreszteni !... Már késő . . . kiilömben is vén asszonyt, kinek már az élet nagyobb része mögötte fekszik, nincs kedvem elvenni ! Fiatal leányt meg nem merek elvenni. Legalább nincs senkire gondja !... vigasztaltam. — Mondja inkább : nincs akin a lelke csügg- jön, akiért dolgozzék! Szegény agglegény ! Nemrég egy társaságban vitatkoztak az aggszüzek az agglegényekről. Egy szellemes kis leány a következőleg definiálta az utóbbiakat : Húsztól harminc éves korukig bálba járnak (de nem táncolni), játszák a blazirtat és kártyáznak. Harminc éves korukban elkezdenek hízni (ez ù legjobb előkészület az örökös legénységre) és a fiatal asszonyoknak teszik a szépet. Harmincöt eves korukban minden sportot kultiválnak, esetleg színházban állandó helyet tartanak. Három évvel később .jftiegbotránkoznak minden 25 éves leányon, hogy még nem asszonyok. Negyven éves korukban buzgón neki látnak a komoly foglalkozásnak s a házasságról kezdenek gondolkodni. Néhány évvel később úgy veszik észre, hogy elkéstek vele. Ötven éves korukban elitélik a házasságot és íagy bolondságnak tartják. Ötvenkét éves korukban nőül veszik a — cselédjüket. _ _ Egy asszony. Ami ismét aktuális lett. Az esztergomi törvényszék visszaállítása. Hozzátehetjük, hogy : aktuálisabb mint valaha. Mert mikor ezelőtt négy esztendővel agitáltunk az esztergomi törvényszék visszaállítása érdekében, mikor ezelőtt négy esztendővel jártunk deputáció- ban főispánhoz, miniszterhez, akkor az uj per- rendtartás még csak készülőben volt s mindaz, mi az uj perrendtartással összefüggésben áll, ami a szóbeliség gyakorlati keresztülvitele természetes következményének mondható, még csak a távol jövőben várt megvalósításra. Ma azonban, mikor szól mellettünk s ezzel szemben minden ellenáramlat kudarcot fog szenvedni. Mindazáltal nem fog ártani, ha a dolog iránt érdeklődünk, nehogy bármiféle irányban mulasztás vádjával illethessenek bennünket. A város jövője szempontjából a legfontosabb kérdések egyike lett most akfuállissá. Résen legyünk tehát! HÍREK. a nagy jogi alkotás befejezettnek mondható, mikor az országgyűlés a polgári perrendtartásról szóló törvényt elfogadta, mikor csak éppen az életbeléptetéstől választ el bennünket nehány rövid esztendő, ma ismét aktuális lett, aktuálisabb, mint j valaha az esztergomi törvényszék visszaállításának kérdése. Nem szeretjük — akár négy év után is — magunkat ismételni. Annak idején részletesen kifejtettük az okokat, melyek Esztergomban a törvényszék visszaállítását sürgősen követelik. Rámutattunk arra, hogy a centralizáció téves eszméje fosztott meg bennünket régi törvényszékünktől. Újnak felállításához városunk népességének szaporodásával, forgalmának emelkedésével, kulturális téren való rohamos haladásunkkal bőséges jogcímet szereztünk. Hangsúlyoztuk azt, hogy az igazságszoh áltatá t — az igazság érdekében is — a közönséghez hozzáférhetőbbé, olcsóbbá kell i tenni. Ez pedig akkor nem érhető el, ha egy nagy városnak és rengeteg vidékének ott kell keresniök a maguk igazát, hová eljutniok nehéz és drága. Mindezt részletesen ezúttal nem fejtegetjük. Csupán felujitni kívánjuk az emlékezetben azon alkalomból, hogy az uj perrendtartás immár törvénnyé válik s a szóbeliség az egész vonalon érvényesülni fog. Hogy mit jelent az a szóbeliség, azt mindenki tudja. Tudja azt is mindenki, hogy a szóbeliség szintén az igazságszolgáltatás olcsóságát kívánja szolgálni, de nem szolgálhatja akkor, ha a hely, hol szóbeli tárgyalásra megjelenhetünk, tőlünk 103 km. távolságra van. Természetes következménye tehát a szóbeliségnek a járásbíróságok és törvényszékek szaporítása. A minisztériumban már számoltak is ezzel a természetes következménnyel. A legilletékesebb ajakról hangzott el a kijelentés, hogy a törvényszékek számát 14-el szaporítani fogják. Hogy e 14 törvényszék között közte kell lenni Esztergomnak, azon senki egy percre sem kételkedhetik. Emlékezzünk Szilágyi Dezsőre, ki a törvényszéket kereső városok közül már két évtizeddel előbb Esztergom és Pápa igényét tartotta első helyen állónak. Gondoljunk vissza rá, hogy 4 év előtt, mikor Gyapay Pál főispánunk először járt hivatalosan városunkban, ő is kijelentette, hogy „a város kívánságát jogosnak tartja s ha a kérdés aktuális lesz, minden lehetőt el fog követni, hogy a város jogos óhaja kielégítést nyerjen". S végül ne feledjük el, hogy ugyanakkor Polónyi Géza igazságügyminiszter is kinyilatkoztatta, hogy „azon nagy érdekek mellett, melyek az igazságszolgáltatás szóbeliségét kívánják, Esztergom város érdekét és óhaját jogosultnak ismeri el“. Ilyen előzmények után egész nyugodtak vagyunk róla, hogy Esztergom városára, mint az ujonan felállítandó törvényszékek egyikének székhelyére nem is kell külön felhívnunk az ügyben döntésre hivatottak figyelmét. A tárgyilagos igazság — Szemere Esztergomban. Vasárnap tartotta Szemere Miklós bevonulását és programm- beszédét városunkban, melyről múlt számunkban helyszűke miatt nem1 irhattunk. Nagy előkészület előzte meg a most már bukott jelölt bevonulását. Rezes banda, száz meg száz zászló derűtől, reménykedéstől sugárzó ellenzéki arcok, sok kocsi, lótás-futás, éljenzés tette élénkké a várost. Több ezerre menő közönség gyűlt össze reggel 9 órakor a Fürdő-szálló előtt, ahonnan a közvetlen érdekeltség csatlakozása után megindult a menet a pályaudvar felé. 10 órakor különvonaton érkezett meg Szemere Miklós. Kíséretében voltak ajánlói Gál Sándor, a képviselőház volt elnöke, gr. Károlyi József, Zlinszky István és Pozsgay Miklós Kossuth- párti képviselők, azonkívül elkísérte őt Kossuth Ferenc ajánló levele is, miként egykor Köbölkutra. A 67-es ellenzéki, helyesebben csak pártonkivüli képviselőjelölt fényes bevonulása után 11 órakor tartotta meg programmbcszédét a Fürdő-szálló udvarán. A 67-es protestáns Szemerét dr. Fehér Gyula kanonok, volt Kossuth-páríi képviselőjelölt ajánlotta „lelkének és szivének egész melegével" a polgárság bizalmába. „Ha Szemerét meg nem választják úgymond, — akkor Esztergom nem számítható többé azon városok közé, melyekre a magyar haza reménykedve nézhet a veszély napjaiban. Ha az ellenzéki zászló elbukik, akkor önérzetes, magára valamit adó ellenzéki követjelölt itt fel nem léphet többé" stb. Ilyeneket és még ehhez hasonló kijelentéseket tett Fehér, akinek minden mondatából, minden szavából a sértett önérzet, és elmúlt bukása feletti elkeseredettség érzett ki. Ily vehemenciával és hangon csak azok tudnak beszélni, akik gyűlölni mindhalálig, de megbocsátani egy percig sem tudnak- „Nemes ellenfélhez illően" becsületszavának meg. szegésével vádolta meg beszéde további folyamán Kálmán államtitkárt, amely valótlanságot — bármennyire svungbanis volt megtarthatta volna magában. A sokaknak visszatetsző beszédét azzal fejezte be, hogy éltesse az Isten a választópolgárságot, de csak azokat, akik Szemerére szavaznak. Nem tudjuk, hogy Fehér Gyula kanonok ur mily viszonyban van az égiekkel, de azt hisszük, hogy a felebaráti szeretetnek ily nyilvános demonstrálását és jókivánatait nem igen fogják a javára Írni. E valótlansággal fűszerezett tüzes megnyitó után Szemere Miklós 10 perces programmbeszé- det mondott. E kitüntetésszámba menő 10 perces szónoklat után az összegyűltek éljenzésben törtek ki. Tudvalevő ugyanis, hogy Szemere a köbölkuli kerületben programmbeszédének elmondásakor minden községre 5 percet szánt, Esztergom azonban város lévén, itt kétszer 5 perc dukált a választóknak. Bárki számította is igy ki az élvezetes és kitüntető perceket, tévedett az illető. A párkányi járásnak mint választó kerületnek ugyanis 23 községe van, tehát Szemere ott 115 percig szónokolt, amiből az egyenlő elbánás elve alapján az következik, hogy itt is 115 percig, tehát majdnem 2 óráig kellett volna beszélnie. Igen ám csakhogy Szemere erre nem képes. A nyúlfarknyi programmbeszéd után Kovács István lépett a „szószékre", akit még a Kmety- Frey-féle választásból ismerünk. Hogy ráismertünk igen megörült és mindjárt annyira otthon érezte magát, hogy Kossuth Ferenc és Glatz Antal módjára neveletlenkedni kszdett. Azt hittea jámbor, hogy ő neki minden szabad. Beszélt a munkapárti inci-finci ugrándozó fiskálisokról, a közjegyzői ur MEGÉRKEZTEK a LEGJOBB MIK ŐSÉGtí és LEGDIVATOSABB salon-, ebédlő* és hálószoba-, valamint futószőnyegek 28 KRAJCÁRTÓL FELJEBB, JÓTÁLLÁS MELLETT KAPHATÓK STEINER LAJOS DIVATÁRUHÁZÁBAN KOSSUTH LAJOS-UTCA TELEFON 120.
