Esztergom és Vidéke, 1910

1910-10-20 / 82.szám

Szerkesztőség és kiadóhivatal: Esztergom, „KORONA" szálloda I. emelet. Telefon szám 38. Megjelenik vásárnap és csütörtökön. Laptulajdonos és felelős szerkesztő Dr. Dénes Aladár. Előfizetési árak: . 12 kor. Negyed évre . . 3 kor 6 kor. Egyes szám ára . 14 fi 11. Kéziratot nem adunk vissza. — Nyilttér sora 2 kor Egész évre Fél évre . Vasárnaptól—csütörtökig. Pártoskodás — párt nélkül. A városi közgyűléseken a választások óta állandóan ott dominál a pártkérdés. Ez a pártkérdés mint valami Damokles kardja függ a napirend legcsekélyebb jelentőségű tárgya felett is és menten lecsap — amint azt a volt ellenzék egy-egy korifeusa óhajtja. A volt ellenzék minden közgyűlésre felvonul teljes számban vezérestül együtt és e révén teljesen dominálja a helyzetet. Minden akkép történik ahogy ők akarják és minden akként történik, amint ezt a pártérdek parancsolja. A pártérdek elsősorban a munkapárti törekvések letörését követeli. Ez a főcél, amelynek érdekében csatarendbe áll az ellenzék legkisebb közkatonája is és keresztülhajtanak, megakasztanak mindent kényök kedvük szerint. A munkapárthoz tartozó városi képviselők azon csekély része, amely a közgyűléseken megjelen, tehetetlen az. ellenzéki törekvésekkel szemben. Ez a tehetetlenség a szervezettlenségben találja magyarázatai. A munkapárt, amely a választások alatt példát ritkító agilitással megalakult, azóta nem adott életjelt magáról. A pártkeretek bomladozni kezdenek az egységes vezetés és az Összetartás hiánya miatt. A vármegye főispánja — úgy tudjuk — ismeri ennek a helyzetnek a lehetetlenségét és mint a kormány exponense tekintettel az esetleges választásokra is, kötelességszerűleg ismét csatarendbe fogja állítani a munkapárt katonáit. A közgyűléseken nincsen helye a pártkérdéseknek, de ha már bevitték és ott van, ezzel a helyzettel a munkapártnak is számolnia kell. A közgyűlés lefolyásáról egyébként az alábbi tudósításunk számol be: Interpelláció. Vimmer polgármester 10 órakor megnyitván a közgyűlést, nyomban felállt Schwarcz Adolf s a városi előfogatok, valamint a katonai kényszerbeszállásolások ügyében interpellálja a tanácsot. Peterdy rendőrkapitány válaszol az interpellációra s azt a megnyugtató kijelentést teszi, hogy a jövőben napi 12 kor.-ért állandó előfogatosok állanak majd a katonaság rendelkezésére s amennyiben ezek is elégtelennek bizonyulnak, fog a rendes kilométeres díjazásért fogatokat kirendelni. O különben az előfogatozást szabályozni akarja a jövőben, hogy annak terheit ne csak a gazdálkodó nép viselje a legnagyob munkaidőben, mire dr. Zwillinger Ferenc megjegyzi, hogy a törvény előírja már régen és még sincs az előfogatozásról szabályrendelet készítve. A napirend előtt a tanácsnak is volt bejelenteni valója. A reáliskola 8-ik osztályához szükséges segélyt a miniszter nem utalta ki, ami most, a költségvetés összeállításakor érthető felzúdulást keltett. Dr. Zwillinger ki is adta a jelszót: fel Budára, helyesebben az államtitkárhoz! O'sváth főjegyző a miniszterhez intézendő feliratot olvasta fel, amelyből megtudtuk, hogy a polgárság 120%-os pótadóval küzd, s ez alapon kéri az államsegély felemelését. Ez az érv mindenesetre nagy érv, de sikerrel csak az elemi iskolák államosításánál lehet inkább felhasználni. Következett ezután a Napirend, melynek első tárgya a pénzügyminiszternek a házbéradó ügyében hozott elutasító határozata volt. _ _ Ujabb felebbezes. Az előadó ismertette a miniszter indokait, amelyek miatt-a fellebbezést elutasította. Ez a be„ESZTERGOM és Í1DÉKE" TARClJA. Elégtétel Irta: Stotnfay Imre. Máté kijött harmadszor is. Ott volt sötét estig. Az asszony a kapuig kisérte. De még eddig egyszer se emiitette urának, hogy vendége volt. Mikor ezt is megmondták neki, egy kicsit sétált fel és alá a havas országúton, azután nyugodtan ment be. Barátságosan, szépen szólott a feleségéhez: — Mi újság lelkem ? — Semmi kedvesem. Ma korábban jöttél haza. Mi történt veled? — Összevesztem a kompániával. Semmi egyéb. Az asszony megcirógatja. A férj mosolyogva mondja nejének : — Tudod mit . . . lelkem ? Vágass le öt csirkét, egy szép kövér ludat, csináltass ma fényes vacsorát. Te nagyon szereted a kirántott libamájat . . . — Lesz valaki vacsorán ? — Csak mi ketten . . . — Hát . . .? —- Ma ilyen ándungom van. — Az asszony furcsálja egy kicsit a dolgot nem meri tovább faggatni. Megrendeli a vacsorát, az ura kedve szerint. Együtt vacsoráznak, az asszonynak nem izlik a falat. Péró kínálja erősen, mintha vendég volna. — Péró, te különös vagy ma este, rettegek tőled. — Ne félj semmit, csak egyél, igyál, mintha lakodalmad volna. Azután csak feküdj le nyugodtan. Rettenetes volt éjszakája. Másnap már kora reggel négy szekér áll a széles udvaron, rakták fel rá a bútort, a cifra szőnyeget, a sok selyem függönyt, teritőt. Az asszony rémülten áll meg az ajtóban. — Mi ez, Péró? — Csak annyi asszony, hogy oda a becsület, hát küldelek vissza az anyádnak. A nő sir, könyörög, mindhiába. Belátja, hogy ezt a hideg közönyt nem tudja megtörni, már a csörgős szánkó is ott áll az ajtó előtt. A cselédség könnyes szemmel nézi. Vájjon melyiket sajnálják? — Csak Péró áll a fal mellett hideg arccal, közönbösen, majd oda lép a lovakhoz, motyog hozzájuk valamit, megveregeti nyakukat, megsimogatja. Az asszony odamegy hozzá, el akar búcsúzni, a férj nem ellenkezik. — Isten áldjon meg, lelkem. Azért jó barátok maradunk mi, — csak nem leszel a feleségem. Köszönöm az irántam való eddigi jóságodat. A telekkönyvi kivonatot eltetted ? Nézd adok kétszáz forintot, ne mondják, hogy pénz nélkül küldtelek el magamtól. Az asszony nem nyúlt érte, hanem ura keblére veti magát és keservesen zokog. — Péró, édes uram, bocsáss meg nekem .. . Ugy-e, megbocsátsz, Péró . . . ? Péró összehúzza homlokát, lefejti az aszszonyt magáról és felvezeti a* szánra, leülteti. A négy szekér nyikorogva megindult és csikorogva haladt a megfagyott havon. Utána kis vártatva megugranak a kis szánkó tüzes paripái is, vigan csörgetik csörgőiket, viszik a szánon azt a szomorú, zokogó, megtört asszonyt . . . Másnap Péró a városba megy. Barátai csipkelődve mondják neki: — Látod pajtás, nagyon elbíztad magad ... — Sebaj barátom, jobb ez igy, megismertem az asszonyt. — Hát Mátéval mi lesz ? — Vele ? — Mi lenne ? — Ha Máté nincs, soh'se ismerem meg feleségemet . . .