Esztergom és Vidéke, 1910

1910-10-20 / 82.szám

jelentés hangos megjegyzéseket váltott ki az ellenzék soraiból, de különösen éles kifakadások hallatszottak Lukács pénzügyminiszternek azon intézkedése ellen, hogy a város fellebbezését leküldötte s nem a közigazgatási bírósághoz tette át. A törvény rendelkezései értelmében a város e sérelmes határozat ellen a közigazgatási bírósághoz panasszal él és annak döntésére bízza a vitás ügyet. Dr. Zwillinger Ferenc a lakrészek számbavételének újra való felvételét kéri, mert képtelenségnek tartja, hogy a kihozott adatok a valóságnak megfeleljenek. A terhes munkára azonban senki nem vállalkozott a képviselők közül, jóllehet vállalkozó is volt jelen, sőt még maga Zwillinger sem. A népszámlálás. Az 1910. év végén megejtendő népszámlálási teendők elvégzésére a polgármester jelentése szerint 21 népszámlálót nevezett ki, akiket öt felülvizsgálati körbe osztott. A közpénzek elhelyezése. A közpénzeknek a jövő évben leendő mikénti elhelyezése ügyében a képviselőtestület úgy határozott, hogy az Esztergomi Takarékpénztár 60%, a Kereskedelmi és Iparbank 30% és a Hitelbank 10%-át kapja a gyümölcsöztetendő összegnek. A kilépő képviselők. A november hó folyamán megtartandó városi képviselőválasztás tekintetében szükséges intézkedések megtételét a közgyűlés tudomásul vette és a választás elrendelése, valamint a választási elnökök kinevezése iránt az alispánhoz felterjesztést intézett. Az 1911. évi virilisták névjegyzékének összeállítása iránt szintén intézkedett a képviselőtestület. A választás alá kerülő képviselők névsorát lapunk más helyén közöljük. Brutsy János adománya. A tanács bejelentette, hogy Brutsy János városi képviselő az elemi iskolai tanulók jutalma— Te is csak félsz tőle, mint a többi. Péró azonban napról-napra levertebb. Mikor meghallja, hogy felesége szerecsikával megmérgezte magát, keserve teljesen elönti és kitör belőle. Bőg, mint egy oroszlán a négy fal között, hol senkisem látja. De nem megy a temetésre. Pár hét múlva korcsmában találkozik Mátéval. — Szomorkodol, Péró ? — Nagyon, Máté. Sajnálom azt a szegény asszonyt. — Szamár vagy Péró, rosszabb asszony volt az a többinél is. Péró szemei felvillanak, arcát a felháborodás dühe önti el. Máté röhög. — Te gazember vagy. Még halála után is gyalázod az asszonyt ? — Máté . . . — Az igazat mondom, Péró. — Vigyázz ! • Máté felkel az asztal túlsó végéről, zsebretett kezekkel megy eléje, orrát egész annak a kis embernek orra elé tartja. Csak játszik vele. Az már nem lát, csak leheletét érezni ennek az embernek, ki feleségétől fosztotta meg, aki még halála után is piszkítja. Nem hallja azt sem, mikor azt mondja neki az erejében elbizakodott ember hogy: — Ne bolondozz Péró . . . Belenyúl belső zsebébe villám sebesen döfi arasztos bicskáját Máté szivébe. Aztárv felteszi kalapját, mint aki dolgát végezte, azon véresen jelenti fel magát a kapitányságon . . . zására régebbi 600 koronás adománvs*" z uja^ 600 koronával ,árult, mit a > 'zt^ " ko; -V nek kifejezése mellett éljenzéssel vett tudomásul. Csata az Ívlámpa körül. Mitter János és társai szentgyörgy mezei lakosok a templom-terükre egy ívlámpa felállítását kérelmezték. A tanács tekintettel arra, hogy ez évi 250 koronába kerülne, a megadást ellenezte, mig dr. Roszival István, Wipplinger Ödön és Bádi András a kérelmet pártolták. Magyary László azon okból, mert akkor mások is kérnének világosságot, elutasítani kérte a szentgyörgymezeieket. Végre is szavazással döntötték el az ívlámpa világát — a szentgyörgymezeik javára. Ez eredményen felbuzdulva fel is kiáltott az egyik képviselő: Legyen világosság. Hát csak legyen minél előbb! Az állami iskola előszele. Homor Imre és Márkus Ferenc a városnak tavaly megválasztott tanítói részére a kultuszminiszter az őket megillető fizetés-kiegészítés folyósítását megtagadta, mely sérelem miatt az iskolaszék a képviselőtestülethez fordult. E tárgy kapcsán dr. Zwillinger Ferenc kérdést intéz a polgármesterhez az elemi iskolák jellegének megállapítása iránt. Több mint tiz éve — úgymond dr. Zwillinger — hogy a város egy szűkebb bizottságot küldött ki e kérdés elbírálására, amely bizottság véleményét 10 évig nem bírta megalkotni. Egy 120%-os pótadóval küzdő várostól nem lehet kívánni, hogy a 40—50%-ot költsön a népiskolákra csak azért, hogy azok katholikus vagy községi jellegűek legyenek. A polgármester válasza után dr. Fehér Gyula állt fel szólásra, hogy az iskolák katholikus jellegét és az épületek mai nyomorúságos helyzetét megvédelmezze. Kijelentette, hogy a főkáptalan 25 éven át évi 4000 koronával, a hercegprímás pedig 6000 koronával hajlandó a népiskolák fenntartásához hozzájárulni, ha azok kath. jellege biztosíttatik. Felhozta újra szokott érveit, amelyek miatt ő a felekezeti iskolát pártolja, azt azonban elhallgatta, hogy az igy adandó segély összege mindössze 10.000 korona lenne, amely összeg egy valamire való új épület amortizácionális költségeire se lenne elegendő s amellett a mai terhek fennmaradva csak fokozódnának. Több kisebb jelentőségű ügy letárgyalása után a közgyűlés 1 órakor ért véget és délután 4 órakor folytatták 6—7 képviselő jelenlétében. Ingyenes népoktatás. Még 1908.. évben meghozták az elemi népoktatás ingyenességéről szóló, 1908. évi XLVI. törvénycikket s dacára annak, hogy ez évi szeptember 1-én életbe kellett volna lépni, csak most bocsátották ki a községi és felekezeti népiskolákra vonatkozólag az életbeléptetési rendeletet. A beiratáskor igen furcsa helyzet állott elő a felekezeti és községi népiskoláknál. Ugyanis a törvény 1910. szeptember 1-től kezdve hatályába lépett. A törvény világos rendelkezése szerint tehát ezen időponttól kezdve a községi és felekezeti elemi népiskoláknak ugy mindennapi, mint ismétlő tanfolyamában az oktatás ép ugy, miként az állami elemi iskolákat érintőleg áz már 1909. évi szeptember 1-től kezdődőleg foganatba vétetett — szintén teljesen ingyenes, miért is ezen népiskolákban többé sem tandíj, sem a 1891. évi XLIII. t.-c. 10. §-a által megállapított 30 filléres járulék nem szedhető. Csupán az áll jogában a mondott iskolák fenntartóinak, hogy a mindennapi tankötelesek után 50 fillért meg nem haladó beiratási dijat szedjenek. Az e címen befolyó összeg azonban kizáryararolag az

,

^pt> p. ására ' ijjfcü- * .6. A törvény 3. §-á értelmében a községi és hitfelekezeti iskolafenntartóknak kérelmükre az állam a törvényszakaszban előirt feltételek és korlátozás mellett kárpótlást ad azon bevételi csökkenéséért, amelyet az elemi népiskolai oktatás ingyenessége maga után von. Ámde elérkezett szeptember elseje és a kormány részéről néma hallgatással mellőzték a törvény életbeléptetését. A törvény szerint a felekezeteknek és községeknek nem lett volna joguk többé tandijat szedni, ámde az állam részéről a kárpótlás miként és mikor leendő kiutalásáról intézkedés ezen időpontig nem történt. És igy egyes felekezetek, amelyeknek költségvetésében a tandij jelentékeny szerepet játszott, nem tudtak mihez kezdeni, mivel tandijat szedni a törvény kifejezetten eltiltotta, az állami kárpótlásról senki sem beszélt. És ennélfogva legtöbb helyen a kényszerhelyzet következtében a felsőbb egyházi forumok tudtával és hozzájárulásával folytatták a tandij szedését, sok helyen pedig önkéntes adakozásokra hívták fel a szülőket. Már most, ha még soká késik az életbeléptetési rendelet, a viszonyok megváltozása sok kellemetlenséget okozott volna az iskolafenntartó községeknek és felekezeteknek. Végre a mult héten szeptember 17-iki keltezéssel a közoktatásügyi miniszter kibocsátotta a rendeletet a törvényhatóságok közigazgatási bizottságaihoz, egyúttal pedig a kárpótlás tervezetét is elkészítve, az ezekért beadandó kérvények határidejét a törvényben megjelelt szeptember 30-ika helyett 1910. december 31-ig hosszabbította meg. Végre tehát az ingyenes elemi népoktatás az egész ország területén életbe lép. A koalíciós kormány intenciójához képest megváltás címén azonban csak azon iskolák számithatnak államsegélyre, melyek az 1907. évi XXVII. t.-cikkben a tanítói fizetés és korpótlék kiegészítése céljából kért államsegély engedélyezésére nézve megállapított feltételeknek eleget tesznek. Ennélfogva most már törvénybe iktatva lévén az ingyenes elemi népoktatás, az iskolafenntartók kárpótlása az állam terhére marad. Vagyis lassanként oda jutunk, hogy az összes kiadásokat, melyek a magyar állam területen felmerülnek, az állam a saját pénztárából fogja fedezni anélkül azonban, hogy az iskola jellege, iránya és oktatási nyelve felett rendelkezhetne. Felmerül önkénytelenül is az a kérdés, vájjon nem lett volna-e célszerűbb ezen félintézkedések helyett az egész ország területén az összes elemi iskolákat államosítani? Mert igaz ugyan, hogy a községi és felekezeti iskolákat és tanítóikat az államnak módjában áll ellenőriztetni, de a tapasztalás eddig is azt bizonyította, hogy nemzetiségi vidékeken a felekezeti iskolák valóságos melegágyai a magyar állam ellenes tanoknak. Már most nem lett volna-e célszerűbb, aminthogy előbbutóbb a szükség kényszeríteni fogja arra az államot, hogy az elemi népoktatást az egész vonalon a saját hatalmi körébe vonja. A magyar államnak létérdeke a népiskolákkal szoros és elválaszthatatlan konnekszusban áll, előbb-utóbb be fog állani annak kényszerűsége, amint máshol is történt, hogy az összes elemi iskolák fenntartásáról az államnak kell gondoskodni s akkor a mostani tarka iskolák helyett minden vonalon egységes, magyar nemzeti irányú iskolák lesznek. Ezért mi csak átmeneti törvénynek tartjuk az uj népoktatási törvényt. Amint az elemi oktatás ingyenességének szüksége önmagától merült fel, nincs óly messze az idő, hogy az állam maga kényszerülve lesz az elemi népoktatást teljesen államivá tenni, már csak azért is, hogy az iskolák felett teljesen rendelkezhessék. .