Esztergom és Vidéke, 1910

1910-10-06 / 78.szám

Esztergom, 19" XXXII. évfolyam 78. szám. Csütörtök, október 6. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Esztergom, „KORONA" szálloda I. emelet. Telefon szám 38. Megjelenik vasárnap és csütörtökön. Laptulajdonos és felelős szerkesztő Dr. Dénes Aladár. Október 6. Elfojtott sóhajtás, titkon ejtett könny, gondolatok, melyeknek csak szárnyaik voltak, de némák, hangtalanok, ez volt a fenséges ünnep, mellyel emlékeztek. A sötét mult ránehezedett a jelenre, s a sze­mek előtt a kilenc bitófa, a testet ölő apró ólomgolyók, mint megelevenedett, sötét rémképek meredeztek, melyből csak a meg­dicsőültek fejei köré a képzeletfonta glória aranyos sugarai törtek elő. S a fénysugarak fényképévé növeked­tek, a fény ereje nagyobbodott s bevilágí­tott a jövőbe. Az aranysugarak világossá­got és melegséget árasztottak, melyben egyesült a mult napjait, a dicsőült hősöket a szabadság mártírjait megbecsülő magyar nemzet minden igaz gyermeke. Hatvanegy esztendős emléket őrzünk és ápolunk. Az a föld, melyet tizenhárom hős vére áztatott, a szabadság eszméjének termőföldjévé vált, melynek párája, lehel­lete száll a Kárpátok övezte országban, ez éltet és emel fel. Az elfojtott sóhajtást, az imádság, a valamikor csak szárnyaló gondolatokat, a dicsőség hirdető élőszó váltotta fel, nem sírunk titkon könnyeket, — a könnyek ideje lejárt, — a hősök emlékének szeb­ben, méltóbban áldozunk, ha szellemükben folytatjuk a munkát a haza szabadságáért és nagyságáért. Minden esztendőben hitet teszünk. Október hatodika az emlékezés napja, egy-egy határkő, melynél a hősök emlé­kéből ujabb erőt merítve, újult bizalommal haladunk, törünk az ő általuk kitűzött cél felé, melynek alapját a kilenc bitó és az apró testetölő ólomgolyók vetették meg. Ravatalt állítunk, s onnan tekintünk az aradi Golgotha megszentelt földje felé. A város hazafias polgársága ünneplő kön­töst ölt, s megy az aradi tizenhárom emlékére a belvárosi templomban megko­szorúzott ravatal köré. Az első lépés. Ódon római számokból összerótt, szürke numerus a: LXXI. Magyar tör­vényt jelent a corpus juris nagy tömegé­ben. Két éve hozta meg az országgyűlés. De örömet jelent mindnyájunkra. Hozsan­nát előlegeznek neki a szülők, a polgárok a politikusok, a liberalizmus, a szocializ­mus és a szabad, nagy nemzeti haladás minden igaz, önzetlen harcosa egyaránt. Fényt hint a sötétbe, reményt dérit a nagy vigasztalanságba. Ez a törvény egy lépést tesz az in­gyenes állami elemi népoktatás nagy elvei felé. Szeptember elsején érvénybe is lépett Magyarországon. A napsugaras szeptemberi fuvalom uj korszak szellőjét hozza el a magyar közéletre, amikor a kisgyermekek előtt először nyílik meg teljesen ingyen az iskola, hogy őket az emberi műveltség első elemeiben részesítse. A legszegényebb szülők is örömmel, bátran viszik most már gyermekeiket az iskola padjaiba, örömmel afölött, hogy most már akadály nélkül részesülhetnek gyermekeik a haza­fias oktatás áldásaiban. Mert nagyon sok azoknak a szülőknek a száma, akiknek nagy gondot okozott még egy korona be­hatási díj előteremtése is. Sokkal több, mint hinnők. Egy hétgyermekes család­apánál hét korona, egy pár cipő, egy heti élelem ára. Egy szegény özvegyasszony­nál egy napi koplalás, sőt talán még szi­vetinditóbb áldozat is. Ez tehát ma megszűnt. Igazság sze­rint nem tekinthető ugyan valami korsza­kot rendítő nagy reformnak. Csak egy sze­„ESZTERGOM és VIDÉKE" TÁRCSÁJA. Hazafelé. Irta : Sárkány Sándor. I. Nem hívtalak, magadtól jöttél, magad akartad, hogy szeresselek. Szegény legényke voltam akkor is, de nem bántotta semmi lelkemet. S ez volt a kincsem, ez volt mindenem, amit a sors nekem szabott! S hogy elraboltad azt is tőlem . . . én nem panaszkodom. Emlékszem! Két szemed, (miként az égen fenn a csillagok) tüzesen, tiszta fényben égett, pazarul csillogott. És mondd, mi lel, ha néha-néha véletlen utam összehoz veled?! . . . Talán, hogy sárgább lettem, amiatt oly felleges a két szemed?! Feledd a multat, s véle engem is! Kerülni foglak; legyél vig, szabad ; és rá ne térj az útra még soká, amelyen koldusod halad. S ha egyszer mégis arra kényszerülsz, hogy majd a sors ez útra rávezet; nem kell rettegned! Lehunyt szemeid már úgyse fognak látni engemet. II. Panaszkodjam-e ? ! . . . Kinek mi gondja rája, hogy ősz borul a nyárra! Vaj' ki törődik véle, hogy minden elmúl ami nyár volt ? Élt, virult, elsárgul, elhull, s ha jő a tavasz — mást hoz a helyébe! — Vaj' ki törődik véle?! ... Azt mondják szép az Elet! . . . Én elhiszem! . . . Mi gondom rája ? ! . . . Csak azt tudom, hogy ősz borul a Nyárra. Es sárgulnak lassan, csendesen, mint kit a napja elhagyott; két árvatestvér e világon: a Nyár és én. Két elhagyott. S hogy fel-fel villan egy-egy könny szememben hogy sárgulnak a levelek — Ugyan kinek mi gondja rája: egy könnyel több, vagy kevesebb. A betörő. — Angolból. — (Folytatás.) — És hogyan jöttek ide ? kérdezte a doktor. Manapság, azt hiszem betörő nem is jár motor­kocsi nélkül. Némelyik meg épen repülőgépet használ. Vagy nem ismeri Ön a „Lég betörői"-t? — Ritkán van időm az olvasásra, — szólt kitérőleg a főnök. A motorkocsit nem favorisá­lom, mert nagy zajt csap, a repülőgép pedig a kellő időben felmondja a szolgálatot. Mi gyalog­szerrel járunk. — Ez legalább nem gyanús — tódította Vilmos. — Az Önök módszere igazán zseniális — szólt a doktor gyönyörködve. Egyszerű, de vilá­gos. De mondják, nem szégyenlik, hogy tulaj­donképen lopnak ? — Nem, — válaszolt a főnök, hiszen ennél sokkal gonoszabb bűnök is vannak a világon. Előfizetési árak: Egész évre ... 12 kor. Negyed évre . . 3 kor. Fél évre .... 6 kor. Egyes szám ára . 14 fill. Kéziratot nem adunk vissza. — Nyilttér sora 2 kor.

Next

/
Oldalképek
Tartalom