Esztergom és Vidéke, 1910

1910-10-06 / 78.szám

mernyi lépés a nemzet kulturális |előhaladása felé. Már régen meg kellett volna valósítani. Hisz az államnak a legfőbb érdeke, hogy a magyar iskolákat a gyermekek előtt megnyissa, abban képzett, intelligens elemet neveljen a hazának, sőt az ifjú nemzedéket a tanulásra kötelezőleg kényszeritse. Visszás és káros rendszer volt ép a legszegényebb osztályt sújtani tandíjjal és beiratási díjjal, mely egyenesen akadályul szolgált neki arra, hogy gyermekeit hazafias tudásban és erényekben neveltethesse. Megnyitni az iskolákat, nem elzárni. Megnyitni minden módon, hogy tóduljon be oda az ifjúság. Lépesmézzel becsalogatni a gyermekeket, hogy tudásával, intelligenciájával épitse föl a magyar nemzet jövendő nagyságát. Mi a szeptemberi uj korszakot, azért köszöntjük örömmel, mert erős a reményünk, hogy ez az első kulturális lépés maga után fogja vonni a rég óhajtott kulturális reformok egész sorozatát. Ebben van reményünk, mert ez is egyik hatalmas tényezőként fog szerepelni a nemzet mai vigasztalan sorsának megfordításában. Jönnie kell az általános, kötelező, ingyenes oktatásnak. A mostani törvénnyel ugy is egy viszás helyzet állott be, mely már is orvoslást követel. A felekezeti iskolák tanulói ugyanis nem részesülhetnek az ingyenes népoktatás áldásaiban. A felekezeti iskolákat tehát át kell vennie az államnak. A felekezeti oktatásnak ma semmi értelme nincs. A felekezetek a maguk vallási művelését meglelik ezentúl is az állami iskolák kebelében az ott alkalmazható hitoktatóktól. A felekezeti oktatás eddig inkább károsnak bizonyult, mert egyoldalúan nevelt és igen sok esetben már kora zsenge korában csak az embertársa ellen való oktalan felekezeti gyűlöletre tanította a gyermekeket. Sok felekezeti iskolában nem hangozhatott el az állami tanítók ama becsületes és bölcs tanítása, mely arra oktat, hogy mindnyájunknak egy az Istene és mindnyájan egyformajoggalfelruházott gyermekei vagyunk a hazának. A nemzet nagy érdeke, a szociális es liberális haladás legelemibb föltétele, hogy az oktatás minden magyar iskolában ingyenes és kötelező legyen. Módot kell nyújtani e nagyszerű elv keresztülvitelére és akkor fogunk élni ideális és bölcs nemzeti életet, ha az állam elmegy odáig, hogy nemcsak ingyen nyitja meg az iskola kapuit, nemcsak tanszerekkel látja el az ifjúságot, de ha kell, betevő falatot is nyújt az éhezőnek és ruhával takarja be a didergőt. Ne feledjük, hogy minden polgár, akit hasznos, művelt munkásává nevelünk a nemzetnek, kamatostól téríti azt hazájának vissza. Ismételjük, az új törvény még csak egy szemernyi lépés a megvalósítandó nagy kulturális alkotások felé. Mert hisz nálunk a virágzó Alföldön is az a szomorú igazság áll fenn, hogy iskolák hiján a tanköteles gyermekek tiz százaléka a betű ismerete nélkül nő fel a XX-ik században. Mennyi kár és pótolhatatlan veszteség az, mely igy a nemzetet éri! Ki sem lehet számítani. Csak egy vigaszunk és reményünk van. Az uj törvény áldásait hamarosan kézzelfoghatóig fogjuk érezni és majd hozza magával a többit, azt az ideális kort, amikor az ország minden iskolája tárva-nyitva lesz, nevelvén önérzetes, müveit és kiváló hazafiakat a nemzetnek. Manó humorizál. Dvihallimanó a Frissben csendes humorba esett. Ezt nem veszem tőle rosz néven, mert hisz gratiz és frankó cselekedte meg. A cikke végébe elhelyezett rágalmazásért azonban fizetni óhajtok „önként" a kis zsarolónak és e honoráriumot részére a sajtóbiróságnál fogom kiutaltatni. Kiss Endre. — Ö Felsége névnapja. A király névünnepén a főszékesegyházban és a város kegyúri templomában hálaadó istentiszteletet tartottak. A — Nos? — Nos, a világcsalás és a sznobizmus. Istenem, mindenikünknek megvan a maga gyöngesége, de a bűnök között még a betörést legalább becsületes gaztettnek tartom. A rablás védelmezése oly szokatlan dolog volt, hogy a doktort ez a gonosztevő egyszerre érdekelni kezdte. — A világcsalás — vetette ellen — az a meghunyászkodás, amellyel a bűn az erénynek tartozik. És ez mentségül szolgál sok humbugnak. De ami a sznobizmust illeti, ebben egyetértek Önnel. — Némely sznobnak igazán nem ártana elszedni az ezüstjeit. — De én nem vagyok sznob, védekezett a doktor. — Nem, felelt udvariasan a főnök, — hiszen akkor nem is beszélne velem. De engedje meg kérésemet: van-e hivatás, amely mentes volna a kétszinűségtől, akár jogi, akár papi, vagy katonai pályán legyen is az ? — No, s ami a papi hivatást illeti, nagyon valószínű, hogy nem. A jogászok meg épen ebből élnek. — És az orvosok? — Egyszer magam is követtem el ily csalást. Egy páciensem felkért, hogy vizsgáljam meg a férjét. .A férjnek könnyű baja volt, de az aszszony aggódott miatta. Megtréfáltam őt, ápolónőt küldtem hozzájuk s valami könnyű, ártalmatlan orvosságot. Szerencsétlenségre az ápolónő.. . — Jobban értette a dolgát? — Igen. Másnap az asszony válópört indított. — Ah, Doktor! — nevetett a betörő. Akik fellegpalotában élnek ... na, de nagyon örültem a szerencsének. Ön nagy filozof. Mások talán dühbe jöttek volna, ellenálltak volna, pisztolyt rántottak volna . . . Mig Ön . . . — Mig én ? — felelt kedves mosollyal a doktor az ajtó felé nézve, amelynek nyilasában e percben két egyenruhás férfi jelent meg, mig én legelsőbben telefonáltam a rendőrségnek és csak azután vettem ki magamnak a részemet a szerencséből Önöket szóval tarthatni, mig megérkeznek. Ön eredeti gazember és sajnálom, hogy e kis izgató kalandnak igy kellett befejeződni. És ha a kinaezüst dobozomat nem vetette volna meg annyira, talán nem tartóztattam volna ilyen sokáig. varDan tfogisicn Minaly c. püspök mondotta ^ pontifikális nagymisét, amelyen a vármegyei tisztikar Meszleny Pál főispán és dr. Perényi Kálmán alispán vezetésével, a város tisztikara pedig Vimmer Imre polgármesterrel az élén diszmagyarban jelent meg. A katonai tisztikar, valamint többi hatóság es közhiv. képviseltette magát az ünnepélyes sz.-misén. Kálmán Gusztáv szabadságon. A kereskedelemügyi államtitkár, városunk népszerű országgyűlési képviselője a mult hó közepén kezdette meg négy hétre terjedő szabadságát. Az államtitkár Őméltósága nejével és Sári leányával Németországba, majd a belga fővárosba, Brüsszelbe utazott, ahonnan Angliába kelt át. Londonban a City kereskedelmét és iparát tanulmányozza az államtitkár a londoni magyar szakíudositó kalauzolása mellett. — Személyi hir. Meszleny Pál főispán kedden reggel székhelyére érkezett. A főispán két napig maradt városunkban és ma hagyta el székhelyét. Vasárnap a Rainerné Istvánffy Gabriella fővárosi festőművésznő által a Kaszinó nagytermében rendezendő kollektív kiállítást fogja megnyitni. — Bátorkeszi Kobek Kornél, a köbölkuti kerület képviselője az országgyűlési ülésszak alkalmából Budapesten tartózkodik. — Október 6. Ma, a magyar nemzet nagypéntekjén, történelmünk legtragikusabb napján az aradi 13 vértanú-tábornok kivégzésének 61-ik évfordulóján a megdicsőültek lelkiüdveért a belvárosi plébánia-templomban gyászmise tartalik. Az istentisztelet délelőtt 9 órakor kezdődik és résztvesznek azon a tanintézetek növendékei is. — A megye életéből. A vármegye törvényhatósági bizottsága október 11-én, délelőtt 10 órakor tartja őszi rendes közgyűlését. Az állandó választmány a közgyűlés tárgyainak előkészítése céljából okt. hó 10-én ülésezik a „Magyar Király" szálló nagytermében, ahol a megyeház felépítéséig a közgyűléseket is tartják. — A ref. egyház gyásza. A magyar református egyháznak nagy gyásza van. Folyó hó 1-én temette el dr. Kun Bertalant a tiszántúli ref. egyházkerület püspökét. A temetésen munkatársunk Pólya Lajos is részt vett mint képviselő a dunántúli ref. egyházkerület részéről. — 5671. A zsidók a világ teremtésétől számítják az időt. Ettől a fontos dátumtól kezdve 5671 év telt el. Az újév beköszöntését kedden és szerdán ülték meg nagy ünnepélyességgel izraelita polgártársaink. — Tanulmányi kirándulás. A budapesti polgáriiskolai tanítóképző 150 növendéke kereste fel vasárnap városunkat. A reggeli vonattal érkeztek meg a növendékek tanáraikkal és késő este utaztak vissza Budapestre. Itt időzésük alatt sorra látogatták a város nevezetességeit, fent voltak a bazilikában, a kincstárban, majd a látnivalók után kellemes emlékekkel búcsúztak el Esztergomtól. — Támadás a megye főorvosa ellen. Az egyik fővárosi lap nyilván hamis információ alapján, vasárnapi és keddi számában azzal vádolta meg dr. Seyler Emil vármegye itiszti főorvost, hogy a nyergesujfalusi koleraesetekből kifolyólag nem teljesítette kötelességét. Hogy ezt a koleravicc számba menő tudósítást ki adta le az illető lapnak, nem tudjuk és minden felesleges védelmet kerülve, csak annyit jegyzünkmeg a több mint valótlan állításra, hogyha Mohácson és egyebütt oly kötelességtudással és buzgalommal jártak volna el az orvosok és a hatóságok, mint a megyei főorvos a városi és kerületi orvosokkal egyetemben, akkor az igaztalan támadást hozó lapnak nem lett volna alkalma hasábokon keresztül a kolerában elhunytakkal foglalkozni. Az ily jól informáló ismeretlennek pedig csak azt ajánljuk, hogy máskor a szorgalmáról és pedantériájáról híres főorvos helyett alkalmasabb pácienst keressen magának.