Esztergom és Vidéke, 1910

1910-07-28 / 59.szám

bitsük a volt kiváló elnök érdemeit, sőt ellenkezőleg eleddig arra is nagy szükség volt, hogy a fiatal kereskedők társaságbeli jártasságot nyerjenek, de most egy hatalmas fejlődési fokozat előtt állva, ez a kérdés csak másodrendű fontosságú. Éppen ezért a most megválasztandó elnöknél első kellék kell, hogy legyen az, hogy se társadalmilag, se foglalkozása szerint ne álljon elszigetelve a vezetése alatt álló ifjúságtól. Legyen, hogy úgy mondjuk, test az ő testéből, vér az ő véréből. Egy széles látkörű, ambiciózus, képzett kereskedőt szeretnénk mi látni a kereskedő ifjak elnöki székében és ha ilyen nem találkozik, hivjon meg az egyesület a vezetőségbe olyan egyéneket, akikben a fent felsorolt tulajdonságok külön-külön megvannak, hogy ezek egyesült erővel oly kereskedő generációt neveljenek Esztergomnak és a hazának, hogy az az elkövetkezendő fejlődési forrongásban meg tudja állani a helyét. Kereskedelmi iskolát Esztergomnak. Még pedig állami felső kereskedelmi iskolát óhajtanánk városunkban. Mindent okokkal világítunk meg, hogy miért? Elsősorban is szükségünk volna magasabb jellegű, reális életirányu középiskolára. Mert gimnázium amúgy is elég van ebben az országban. Főgimnázium pedig olyan népességű városban, mint Esztergom véleményünk szerint elég egy. Közelünkben van Győr. Kétszer annyi lakossága van, mint nekünk. Óriási nagy, gazdag vidék terjeszkedik el körülötte. Közlekedési forgalma rendkívül élénk. És mégis megelégszik egy főgimnáziummal. Hanem hirdeti benne a gyakorlati és mindennemű szakismereteket és tudásokat több más fajta középiskola: főreál-, fiúpolgári-, felsőkereskedelmi-, fémipari stb. iskola. Ez a helyes tanítási munkamegoszlás. Ez az egészséges nemzeti nevelőoktatás, amit utánoznia kellene a városoknak és a kormánynak és minden nagyobb kulturális vidéki központunkon. Mert amint abban a dunaparti metropolisban összegyülemlő összes tanulni vágyó szellemi képességek úgy elhelyezkedhetnek az egyes iskolafajokban, hogy az egyedül álló főgimnázium kifogástalanul megoldhatja mind a város, mind a nagy vidék érdekében is feladatát, aképen történhetnék ez más városokban is, de kiváltképen Esztergomban. Főgimnáziumunk negyedik osztályát végzett növendékeinek egyik jó része ugyanis, amely szívesen folytatná, hajlamának megfelelőleg tanulmányait valamely reálisabb jellegű főbb tanintézetben, akár ipari, de legfőkép kereskedelmi iskolában azonban, minthogy e célból Esztergomból messzebbre és sokkal költségesebb helyekre kellene mennie, — inkább lemond szándékáról és vagy félbeszakítja tanulását, vagy kényszerítve, de hajlam és kedv nélkül képezteti magát a gimnáziumi felsőbb tudnivalókban, mert erre alkalma van. És igy szaporodik, a gyakorlati szellem nagy kárára a lateinerek hemzsegő csoportja. Ha még hozzá vészük, amihez jogunk is van — hogy ma a polgári leányiskolánk végzett növendékei egy részének tovább képeztetése is megkívánna valamely gyakorlati irányú felsőbb tanintézetet, akkor rámutattunk arra a kulturális hézagra, amelyet, ha tökéletes munkát akarunk, meg kell szüntetnünk mihamarább. Hisz, ha nem lenne Esztergomban érseki tanítóképző és nem volna felekezeti óvónőképzőnk, valamennyi reáliskolai és a gimnázium negyedik osztályát végző növendékeink elől el lenne zárva minden reális célú szakiskola. A jelenlegi állapot tovább nem maradhat. S ezen csakis gyakorlati célú tanintézet idehozatalával j segíthetünk. Még pedig egy felsőbb kereskedelmi iskolával, amelyhez a viszonyok leginkább hozzásimulnak, annyira, hogy előrelátásunk szerint ez az új intézmény nálunk igen hamar felvirágoznék és versenyt bírna az ország legnagyobb e nemű intézeteivel. Természeteden a város a maga budgetje terhére nem szervezhetné meg e tanintézetet. Anyagi helyzete ezt nem engedi. Azonban, mivel a mi óhajtásunk az állami köteles célnak is a legjobban megfelel, bátran kopogtathatunk mostani kormányunk ajtaján e dologban és kérhetjük, hogy szaporítsa kulturális intézményeit egy felső kereskedelmi iskolával nálunk. E célt szolgálja a helyi pénzintézetek és magánosok által gyűjtött s az Esztergomi Takarékpénztár kezelésében levő harmadfél ezer korona, amely a teendő lépések útán hihetőleg tekintélyesebb öszszegre fog emelkedni. S ha intézőköreink és befolyásos embereink eltökélt akarattal latba vetik e kérdésben egyéni tekintélyüket, reméljük a biztos sikert. HÍREKÉ SÍI ' «3g Színház. Szombaton újdonságot mutatott be a társulat. Albini Félix nagysikerű operettje a „Trenk báró" került bemutatóra. A szép zenéjű és csinos kiállítású operettet élvezettel nézte végig a közönség, bár a darab összefüggéstelen meséje nem tudta teljesen lekötni a figyelmet. A címszerepben Oláh Gyula jeleskedett. Nehéz énekszámait művészi könnyedséggel adta elő. Komáromi Gizi, Lydia szerepében nyújtott figyelemreméltó alakítást. Mint Oláh partnere különösen a második felvonás duettjében aratott tetszést. Maricát Fenyvesi Olga adta sok bájjal és gondosan megjátszott alakításban. Fenyvessy minden szerepét, még a legkissebbet is minden nüanszában fokozott műgonddal dolgozza ki és mindenkor értékes és élvezetes alakítást nyújt. A közönség mindinkább jobban megkedveli ezt a kedves kis művésznőt, aki akár mint szubrett, akár mint naiva megállja helyét és mint táncosnő is egyike a legkiválóbbaknak. Méltón sorakozik melléje A. Turzó Margit, aki ezúttal a szerencse géniuszát adta. A többiek is hozzájárultak az est sikeréhez. Vasárnap délután az „Iglói diákok", este újból a „Trenk báró" ment telt ház előtt. Hétfőn a „Kis^cukros"-t adták másodszor az elsőhöz mindenben hasonló kiváló előadásban. Kedden a „Dollár király nő "-t újította fel a társulat. A bájos dallamu operett most is sok közönséget vonzott. Komárorny, Fenyvesi, Turzó, Oláh, Ágotái sikerre vitték a darabot. Tegnap a „Kis királyok" cimű nagysikerű vígjátékát mutatta be nálunk először a társulat, ma az „Erdészleány", holnap és holnapután az „Ember tragédiája" kerül előadásra. — Kohl püspök ezüstmiséje. Dr. Kohl Medárd felszentelt püspök — miként azt előre jeleztük — hétfőn ülte meg teljes csöndben és visszavonultságban áldozópapságának 25-ik évfordulóját. Az innsbrucki Szentháromságról nevezett templomban mondta el ezüstmiséiét dr. Kohl Medárd püspök — ugyanabban a templomban, ahol 25 évvel ezelőtt mint a pannonhalmi szent Benedek-rend egyik kiváló növendéke az Ur oltárán mutatta be első áldozatát. Azóta 25 esztendő telt el. Az egyszerű bencés szerzetes Vaszary Kolos bíboros hercegprímás oldalán nyert kiváló képességeinek megfelelő helyet s amióta a saját élete kockáztatásával megmentette a hercegprímást egy elvakult gyilkos merényletétől, attól fogva egész életének tevékenységét az esztergomi egyházmegyének szentelte. Átlépett a főegyházmegye kötelékébe és mint felszentelt püspök végzi most is az elaggott bíboros főpásztor helyett a püspöki teendőket. Dr. Kohl Medárd jóságos, szelid lelkületével és kiváló képességeivel mindenkinek megnyerte tetszését s egyéniségével, szeretetre méltó modorával széles körben szerzett magának önzetlen tiszteletet és elismerést. Mostani jubileumát is ezzel az érzéssel ünneplik mindenfelé és ezen érzelmek váltották ki ismerőseinek lelkéből a szerencsekivánatokat, melyekkel városunkból is pályájának negyedszázados évfordulóján elhalmozták. Ad multos annosl — Az új dömölki apát. Hollósi Rupert, főgimnáziumunk volt igazgatója, az új dömölki apát augusztus első hetében vonul be Celldömölkre, hogy elfoglalja új méltóságát. Az új apát fogadására lelkesen készül a város. Az apát ünnepélyes beiktatását Hajdú Tibor dr. pannonhalmi főapát fogja végezni. — Személyi hir. Acsay Ferenc dr. a győri főgimnázium igazgatója rokonai látogatására városunkba érkezett. — Kinevezés. Dr. Szlávy Elemér járásbirósági jegyzőt a király az ógyallai járásbírósághoz albiróvá nevezte ki. — Esküvő. Fényes esküvő színhelye lesz szombaton délután a vízivárosi plébánia templom. Fél hatkor vezeti oltárhoz Kétegyházi Kirileszku Gyula m. kir. csendőrfőhadnagy, id. Kirileszku Gyula kir. közjegyző és Habinay Gizella fia, Wufka Erzsébetet, Wufka Ernő kir. főmérnök és Ilosvay Erzsébet leányát. — Rózsa Yitál búcsúzása. A komáromi főgimnázium igazgatójává kinevezett Rózsa Vitái bencés tanárnak, mint az Esztergomi Kereskedő Ifjak Önképző Egyesülete elnökének tiszteletére kedden este bucsuvacsorát rendeztek a „Magyar Király" vendéglőben. A megjelentek között nemcsak az egyesület tagjait, hanem a távozónak barátait, a tanintézetek, a klérus képviselőit és számos iparost és kereskedőt láttunk. Vacsora alatt az első felköszöntőt Szatzlauer Gyula, az egyesület alelnöke mondotta. A távozás pillanatában — úgymond — midőn búcsúzásra, Isten hozzádot mondani jöttünk össze 10 éven át volt elnökünknek, lehetetlen, hogy meg ne emlékezzem még egyszer arról az áldásdús, tapintatos működésről, melyet szeretett elnökünk, Rózsa Vitái úr egyesületünk és' tagtársaink érdekében kifejtett. E működése és szeretetteljes gondoskodása nyomán lelkünkben fakadt hálavirágok kisérik most