Esztergom és Vidéke, 1910

1910-07-10 / 54.szám

Szerkesztőség és kiadóhivatal: Esztergom, „KORONA" szálloda I. emelet. Telefon szám 38. Megjelenik vasárnap és csütörtökön. Felelős szerkesztő: Dr. Dénes Aladár. Csütörtöktől- vasárnapig. Az érdem jutalma. Aki hálára számítva tesz jót, — porba irta a nevét . . . Kétszeresen érezzük az igazságát ennek a mondásnak, amidőn egy 25 esztendős fáradtságos közpálya befejezésénél egy pillanatra megállunk. Dóczy Ferenc, az esztergomi ipartestületnek egy negyedszázadon át érdemes elnöke, lemondott tisztéről. Ezt a lemondást nem a jól végzett munka utáni megelégedés miliője folyja körül, hanem az emberek hálátlansága feletti keserűség érzete helyezi bántó világításba. Ott látjuk nyomában az intrika hol burkolt, hol szemérmetlenül nyilt munkáját, ott látjuk a stréber kapaszkodás, a más testén keresztül való tülekedés, az érdemeket elhomályosítani akaró szemfényvesztés összes szimptomáit és a lemondó ősz elnök érdemeit ünneplők önérzetes szavát túlharsogja a fondorkodók kárörömrivalgása. Le roi est mort, vive le roi! kiáltják az összeesküvők jól végzett munkájuk édes tudatával! Mi azonban és velünk együtt azok, akiknek a szeme előtt folyt le Dóczy Ferenc huszonötesztendős eme köztevékenysége, mi, akiknek józanlátását nem tudja elhomályosítani az intrika, azt mondjuk, hogy annak a puritán férfiúnak, akinek tetteit mindenkor iparostársai érdekeinek önzetlen rugója irányította, el kell vennie jutalmát. És ha ezt a jutalmat megtagadták tőle azok, akik az ő régiméje alatt lettek azzá, amik, nem fogják elfeledni megjutalmazni, nem fognak késni az érdem elismerésével ott, ahol a becsületes polgári munkának, az önzetlen köztevékenységnek mindenkor készségesen kiszolgáltatják azt a dekórumot, amely megilleti. A Bizonyosság. Bár sohasem volt bizonytalanság az esztergomi mandátum sorsa körül és a beavatottak mindenkor tudták, hogy az a helyzet fog előállani, ami ez időszerint bekövetkezett, mégis miután igen sokan nyugtalankodnak, még ezúttal foglalkozunk Kálmán esztergomi mandátumának a kérdésével. Ma úgy áll a helyzet, hogy a Ház Kálmán Gusztáv esztergomi mandátumát igazolta, tehát az államtitkár városunk igazolt képviselője lett. Képviselőnk két másik mandátuma — mint ismeretes — petició alatt áll. Hogy mi lesz ezekkel, az nem tartozik ránk, valamint az sem aggaszt bennünket, hogy milyen lesz a petíciók perbeli eredménye. Bennünket csak annyiban érdekelhet a dolog, hogy két, három év múlva melyik kerület javára fog nyilatkozni Kálmán. Mi efelöl is nyugodtak lehetünk. A legkompetensebb forrásból jelenthetjük, hogy úgy amint ez időszerint már igazolt képviselőnk az államtitkár, az is marad az öt évi ciklus végéig. A Okvetetlenkedem Az összekötő vasút ügye van most napirenden. A város megtárgyalta, a megye megvitatta, a közönség töviről-hegyire tisztában van az egész kérdéssel. Mindenki tudja, hogy ez az új közintézmény a városra nézve csak gyarapodást a forgalom szempontjából pedig jótékony emelkedést jelent. Mégis akadnak egyesek, akik merő túlbuzgóságból harcot hirdetnek a vasút ellen. Hogy miért teszik „ESZTERGOM és VIDÉKE" TÁRCÁJA. Egy levél. Irta : Fehér Jenő. (Férj. Feleség. Egyszerűen bútorozott szoba, közepén teritett asztal; egy rövid szoknyájú paraszt pesztonka épen most hozza be a párolgó levest. A férj térdére teriti az asztalkendőt, mig a feleség kitölti a tányérra a levest.) Feleség: Mi újság? Férj: Semmi különös. Azaz, hogy . . . Feleség : Azaz, hogy ? Férj: Ma délelőtt kaptam egy levelet. Feleség : Kitől ? Férj : Kánitztól, az Albatróz vezérigazgatójától. Nagy úr, méltóságos úr! Van vagy harmincezer forint évi jövedelme. Feleség: És mit akar ? Férj: Azt még nem tudom. Olvasd ! Feleség (olvassa): Tisztelt uram! Szíveskedjék engem a délutáni órákban okvetlenül meglátogatni. Igaz hive ... Az aláírást nem tudom elolvasni. Férj: Mondom, hogy Kánitz. A levél felső sarkába oda van nyomatva a neve, nem látod ? Feleség : Ahá! Látom, látom . . . Férj : Nagy uraknál ez úgy szokás. Feleség: Mit akarhat tőled ? Férj: Fogalmam sincs. De hogy hiába nem citál magához, az nyilvánvaló. Elvégre mit akarhat tőlem, szegény ördögtől ez a nagy úr. Gondolkoztam már rajta . . . találgattam jobbra, balra ... Feleség : Személyesen ismered ! Férj : Ismerem. A minap is találkoztam vele az utcán s ő megállított, barátságosan kezet nyújtott és melegen gratulált legutóbb megjelent művemhez. Elolvastam — mondotta a regényét és nagyrabecsülöm Önt, mint irót. Ezen a téren nagy sikerek várnak Önre. Feleség: És mit feleltél neki ? Férj: Megköszöntem az elismerést. Aztán beszélgettem vele egy kissé irodalmi viszonyainkról, amelyek látszólag rendkívül érdekelték. íróink legnagyobb része — mondottam neki szomorúan — megőrli a tehetségét a redakcionális munkában. Ez a produktivitás rovására megy. Magam is úgy vagyok vele méltóságos uram. Az ember kábult fővel, agyongyötört idegzettel tér haza a hajnali órákban . . , Az ujságirás egyenes ellensége az irodalomnak. Megöli. Szétforgácsolja a tehetségeket, Bármely buró-munka jobb ennél . . . Ő helyeslőleg bólingatott a fejével . . . Feleség: Nini I Valami jutott az eszembe. Bizonyosan valami állást akar neked juttatni. Férj : Azt hiszed ? Feleség: Kétségkívül. Talán valami titkári állást. Egy jótollú emberre szükség van ám ilyen nagy társaságnál . . . Férj: Hogyne! A levelezés ... a beadványok . . . itt-ott egy beszéd, amit az igazgató mond, de a titkár fogalmaz . . . egy tószt . . . egy üdvözlő szónoklat a miniszter előtt . . . Igazad lehet. (Újra átfutja a levelet.) Most már majdnem bizonyos. A levél is olyan parancsoló hangon van irva, mintha őméltósága máris a principálisomnak képzelné magát. Na ja, a titkárjával elvégre joga van igy beszélni. Feleség: Hogyne ! Férj : A szerencsecsillagom vezetett a minap a Korona-herceg-utcába. Ha véletlenül nem megyek arra, nem találkozom vele, fuccs az állás. Milyen véletlen ! Lám, az ember életét a véletlen dirigálja. No, ugyancsak bámulni fognak a fiúk, ha a Fővárosi Hírlapnál elsején bejelentem a kilépésemet. Óriási lesz! Aztán . . . aztán . . . mit is akartam mondani ? Ja, igen. Mennyi fizetést kérjek a vezérigazgatótól ? Feleség: Hát . . . Férj: Azt hiszem, háromezer forint elég Előfizetési árak: Egész évre ... 12 kor. Negyed évre . . 3 kor. Fél évre .... 6 kor. Egyes szám ára . 14 fül. Kéziratot nem adunk vissza. — Nyilttér sora 60 fillér.