Esztergom és Vidéke, 1910

1910-05-08 / 37.szám

Szerkesztőség és kiadóhivatal: Esztergom, „KORONA" szálloda I. emelet. Telefon szám 38. Megjelenik vasárnap és csütörtökön. Felelős szerkesztő: Dr. Dénes Aladár. Előfizetési árak: 12 kor. Negyed évre . . 3 kor. 6 kor. Egyes szám ára . 14 fi 11. Kéziratot nem adunk vissza. — Nyilttér sora 60 fillér. Egész évre . Fél évre . . Csütörtöktől vasárnapig. Timeo Danaos. Kálmán Gusztáv államtitkár zsolnai programmbeszédében ezt mondotta: „Önöknek mindenük van, nem szorultak semmire, van fejlett iparuk, kereskedelmük, mezőgazdaságuk és Zsolna ezen par excelence gyárváros immár a maga erejéből halad a legszebb jövővel kecsegtető felvirágzás útján." Dr. Fehér Gyula az őt jelölő értekezleten pedig a következőket jelentette ki Esztergom polgárságának: „Ettől a kormánytól se nem kérek se nem fogadok el semmit Esztergom számára." Mondta ezt dr. Fehér Gyula dacára annak, hogy jól tudja, hogy Esztergom városának semmije sincs. Mi nem akarjuk Összehasonlítani a két képviselőjelölt kijelentését és nem is óhajtjuk a következtetéseket levonni már csak azért sem, mert erre szükség nincs, hiszen oly világosan átlátszó mindakettő. Csak egyre akarunk rámutatni. Kálmán Gusztáv, amit egyszer megmondott, amellett meg is maradt, de mit tett dr. Fehér Gyula ? Dr. Fehér Gyula szombaton egészen egyszerűen megfordította a párduckacagányt és azzal vigasztalta meg a jó esztergomiakat, hogy hát most már majd ha ő lesz a képviselő, igenis el fog menni ahhoz az államtitkárhoz, akivel szemben most a legádázabb harcot folytatja és majd kérni fogja őt, hogy valósítsa meg azt a programmot, melyet oly kitörő örömmel fogadott Esztergom polgársága. Dr. Fehér Gyula ime belátta, hogy ennek a városnak a jóléte és boldogsága tisztára a kormány jóindulatától függ, igy tehát ime most már egy állásponton van velünk s igazán csodáljuk, hogy az a dr. Fehér Gyula, akiben mindenkor és még most is ennek a városnak egyik leghűbb fiát látjuk, miért nem engedi át a teret annak a Kálmán Gusztávnak, akibe ő is belehelyezi minden, ezen város felvirágzására irányuló reménységet. A Rükwerts-koncentrirung. Az ország legnagyobb rükwerts-koncentrálója, Kossuth Ferenc visszaszívta a híres köbölkuti levelet, melyben az egész ország megrökönyödésére kijelentette, hogy ő nem támogatja a 48-as és Kossuth-párti Kobek Kornélt, hanem a 67-es Szemere Miklóst. Kossuth Ferenc azóta aludt egyet és csodálatosképen rájött arra, hogy neki talán mégis csak a 48-as Kobek Kornélt kell támogatnia, nem pedig Szemere Miklóst. Mi egyet várunk és remélünk. Azt t. i., hogy Kossuth Ferenc azóta is aludt egyet, amióta megígérte, hogy Esztergomban Kálmán Gusztáv ellen fog agitálni és legközelebb kapunk tőle egy levelet, melyben ki fogja jelenteni, ő nem fogja Fehér Gyulát támogatni. A Mit használ a gyár? A szombati városi ellenzéki gyűlésen az egyik szónok kifejtette, hogy Esztergomnak semmi szüksége sincsen gyárakra, mert ez legfeljebb csak azt fogja eredményezni, hogy a földműves leányokból „50 krajcáros kisasszonyok lesznek." Az a párt, amelynek egyik hivatalos szónoka a mi népünk leányainak erkölcseit így le merte becsülni, remélhetőleg nem fogja ezentúl kívánni, hogy az esztergomi földművesnép az ő jelöltjére adja szavazatát. .ESZTERGOM és VIDÉKE" TARŰÁJA. A modern Aesopusból. Irta : Pakots József. A fürdőbe uj vendég érkezett. Egy hatalmas szélesvállu gyönyörű asszony, ama feltűnő aszszonyok fajtájából, akik különös gondolatokat ébresztenek a férfiakban. Puha járása, mozdulatai, amelyek olyanok voltak, mint a tigrisé, villámló szemei azonnal rabul ejtették a férfiak szivét s megérkezése után rövid félóra múlva nem volt a fürdő tájékán ember, aki ne azon a kérdésen tűnődött volna: — Ki ez a pompás nő? Nekiestek a kurlistának és csakugyan aznap érkezett két-háromszáz vendég közül szerencsésen ki is böngésztük a következőket: Madame Subotics kis leányával és szolgaszemélyzetével Moszkvából. Lakik az Aphrodité-villában. — Terringettét, tehát orosz! — állapította meg magában lelkendezve de Jeanville vicomte, a fiatal francia diplomata. Illik megismerkednem vele. A francia-orosz barátság csak erősebb lesz ezzel az uj kötelékkel. Délután a zenepavillon előtti sétányon egyre ott lábatlankodott az asszony körül. Mikor a zenekar egy orosz indulót játszott zajosan, feltűnést keltve tapsolt. Azután ahhoz a már nem szokatlan módhoz fordult, hogy erős barátságot kezdett az asszony kis leányával. Titokban bonbonokat csúsztatott a kis leány kezébe, néha virágot s igy már csak a pillanatok kérdése volt, hogy egy elhatározó lépéssel odaálljon az asszony elé s finoman meghajtva magát, bemutatkozzék a következőképpen : — De Jeanville vicomte, aki Franciaország hódolatát teszi ime a legszebb orosz asszony lábaihoz ! Szóról szóra igy is történt. De Jeanville excellált azokkal az illatos és könnyed bókokkal, amelyeket a franciák a Lajosok korából hagyományként őriztek meg s a pompás orosz asszony felkacagott: — Vicomte ur önnek nem lehet ellentállni. A mai reunionson öné a második négyesem . . . De Jeanville vicomte a szép orosz asszony lovagja lett. Madame Suboticsról általában tudták, hogy odahaza Moszkvában igen nagy befolyása van. Férje, aki annak idején posztószállitója volt a japáni harctérre inditott orosz seregeknek s barátja a nagyhercegnek, akik a Subotics úr posztóit, nem is küldték a harctérre, hiszen úgyis ronggyá lőtték volna a japán golyók, milliókat szerzett és nagyfontosságú személyiség volt Oroszországban. Madame Subotics az Aphrodité-villának első emeletén lakott. Tiz szoba volt az első emeleten s azt mind a pompás orosz nő lakta. De Jeanville minden délután vendége volt orosz barátnőjének. Öt órakor az estebéd előtt megjelent a szalonjában és várta, amig a szép asszony a kis Darinkával és angol társalkodónőjével megjelenik és elfogadja karját, hogy az ebédlőbe vezesse. Az egész fürdő szentül meg volt győződve arról, hogy a szép orosz asszonyt és a fiatal francia diplomatát egy előkelő, csöndes, de annál bensőségesebb viszony finom szálai fűzik össze. De Jeanville vicomte ezt a föltevést kiolvasta a férfiak irigy pillantásaiból és az asszonyok boszszus lenézéséből. Egy délben ebédnél a vicomte nagyokat sóhajtott a szép asszony oldala mellett. Szórakozottan kanalazta a ráklevest és ugy leszegezte a fejét, mint egy komor bika. — Mi baja ? — kérdezte Madame Subotics