Esztergom és Vidéke, 1910

1910-05-08 / 37.szám

Polgármesterünk és a választás. Vimmer Imre polgármester a r. t. városok polgármesterei országos egyesületének határozatából kitolyólag az Esztergomban harcolókét párt vezetőségével közölte azon kívánalmakat, melyeket a r. t. városok ezidőszerint a kormánytól követelnek. Az átiratban a következő követelmények foglaltatnak. A r. t. városok azon kívánalmait, amelyek a polgármesterek különböző értekezletein kifejezésre jutottak, a következőkben jelöljük meg: A városi törvény mielőbbi megalkotása, amelyben az önkormányzati jog kiterjesztése biztosítandó s a r. t. városok javarésze a megyék gyámkodása alól kivétetnék s közvetlenül a kir. kormány felügyelete és ellenőrzése alá helyezendő volna. A városoknak az adó, rendőrség, katona, közegészségügy, gyámügy és községbirói teendők ellátásáért igazságos kárpótlása legalább is oly mértékben, mint azt az Andrássy Gyula gróf volt belügyminiszter által tervezett törvényjavaslat contemplálja, úgy azonban, hogy a javaslat hiányai is korrigáltassanak. A fejlettebb városok önálló országgyűlési képviselő választó kerületekké nyilvánítása, a kisebbek pedig ugy kerekitendők ki a körülöttük fekvő községekkel, hogy ez utóbbiakkal szemben az országgyűlési képviselő választásnál a városi elemnek a döntő szerep biztosittassék. A városok hitelviszonyainak a rendezése olyformán, hogy a városok hitelviszonyai egységesittessenek a városok adósságainak a konvertálása s a városoknak szükséges kölcsönöknek az állam által való közvetítése által. A városi tisztviselők az állami és a megyei tisztviselőkkel egyenlő javadalmazásban és ez utóbbiakat is megillető kedvezményben részesittessenek; valamint kívánjuk a nyugdíjügy országos rendezését s a nyugdíj viszonosságának a r. t. városok alkalmazottaira is leendő kiterjesztését. A tisztviselői szolgálati pragmatika mielőbbi megalkotását. A községi pótadó alól való mentesség eltörlése. _ A szegényügy országos rendezését, valamint kívánjuk, hogy az elhagyott gyermekek költségeit a kis franciától. Mért sóhajt akkorákat, hogy majd lefúj bennünket az asztal mellől? A diplomata elvesztette a fejét, őszintén kipakkolt: — Nézze, mondta halk keserű hangon az asszonynak — az egész világ irigyel engem a maga barátságáért. Ahogy itt egymás mellett ebédelünk, az irigység apró, zöld lángjai lobognak a férfiak szemében. Nézzen csak köt ülj nincs igazam ? Az asszony fölkacagott: — Aztán ? Csak örvendjen neki: • — Örvendjek? Minek? Megszégyenít ez az irigykedés. Fürdöm egy olyan dicsőség fényében, amelyben nincs részem. Én épen olyan távol állok magától, mint ezek itt körülöttem. Barátja vagyok talán magának ? Hiszen tudja, hogy aszszony és férfi között nincs barátság s az emberek mikor a maga barátjának mondanak engem, mást gondolnak alatta. Vagy megvalósíthatom hát az emberek gondolatát, vagy űzzön el inkább magától! . . . Az asszony újra nevetett s csak ennyit felelt: — Maga gyerek! A diplomata észhez tért. Visszanyerte sima, könnyed modorát és szintén nevetve mondta: tizenöt éves korukig az országos betegápolási alap fedezze. Végül a belügyminisztérium város ügyosztályának reorganisátiója olyanformán, hogy abba a városi közigazgatás terén kiváló egyéneknek a bejuthatása biztosittassék. A nemzeti munkapárt vezetősége az átirat vétele után azonnal közölte annak tartalmát Kálmán Gusztáv államtitkárral, aki erre nézve a a következő nagyfontosságú kijelentést tette: „A rendezett tanácsú városok kívánalmai jórészben bennfoglaltatnak a kormánynak a városok fejlesztésére vonatkozó pro grammjában s igy ezekre vonatkozólag nem is kellene külön nyilatkoznom, de minden félre értés kikerülése céljából ezennel kijelentem, hogy a felsorolt követelmények teljesítését a magam részéről a legszélesebb keretekben szükségesnek és hazánk felvirágoztatása szempontjából elsősorban megoldandónak tartom" Reméljük,' hogy ezen kijelentés után, melyet nagyobb garanciával Kálmán Gusztávon kivül senki sem mondhat, a város polgármestere, tisztikara és képviselőtestülete szivvel lélekkel ama lobogó alá fog sorakozni, amelyre az államtitkár neve van felírva. — Felhívás előfizetőinkhez. Mai számunkhoz pósta-utalványokat mellékeltünk s felkérjük hátralékos előfizetőinket, hogy a lap akadálytalan szétküldése érdekében a hátralékos előfizetési dijakat beküldeni szíveskedjenek. — Dr. Fehér Gyula programmbeszéde. A helybeli 48-as Kossuth-párt jelöltje, dr. Fehér Gyula ma tartja programmbeszédjét. A pártvezétőség falragaszokon tette közzé, hogy Kossuth Ferenc országos pártelnök a mai napon városunkba érkezik dr. Fehér Gyula támogatására. A falragaszok szerint Kossuth Ferenc ma reggel fél 9 órakor érkezik a helybeli pályaudvaron, hol őt a városi ellenzék párthívei méltó ünnepélyességgel készülnek fogadni. Kossuth a pályaudvarról a primási palotába hajtat és innen a menettel együtt a Széchenyi-térre vonul, hol is a programmbeszéd elhangzása után kifejti nézeteit az általános politikai helyzetről. Délben a párt bankettet ad a jelölt a vendég és a választó közönség részére. Minden félreértés kikerülése céljából — Igaz lehet. Talán igy a jobb. Apropos ki az az öreg bácsi, akivel mindennap találkozom a szalonjában ? O rendszerint távozik, amikor én érkezem. Egymás mellett haladunk el. — A jogügyi tanácsadóm. Igen jóravaló öreg úr! Es a szép asszony semmitmondóan nézett a levegőbe. Madame Subotics a kis lányával, társalkodónőjével és szolgaszemélyzetével elutazott. Ott hagyta a tiz szobát, a kúrát, a vicomte-ot, mindent. De Jeanville vicomte kikísérte a pályadvarra. Nagyon meg volt hatva. Mikor visszasétált a pályaudvarról, egy ember haladt utána vidáman fütyörészve. A szép asszony jogügyi tanácsadóia volt. A jogügyi tanácsadó szintén ott volt a búcsúzásnál s most öreges közlékenységgel fordult a vicomtehoz .* — Cadix államtanácsos vagyok! — Madame Subotics jogügyi tanácsadója, nemde ? Az öreg úr nevetett: -— Dehogy! — Hogyan ? — Cadix államtanácsos vagyok, amint mondani szerencsém volt. Sohse voltam a Subotics asszony jogügyi tanácsadója. kijelentjük, hogy az esztergomi nemzeti munkapárt — bár egy cseppet sem tartja a város érdekében levőnek Kossuth Ferenc szereplését — ép oly tiszteletben fogja tartani az ellenzékiek meggyőződésének mindennemű józan megnyilvánulását, mint ezt a vendég történelmi neve és a város reputációja megkívánja. — A nemzeti munkapárt vezetősége legutóbbi határozatából kifolyólag ezúton kéri fel tagjait és párthiveit, hogy dr. Fehér Gyula programbeszéde alatt a párt méltóságának megfelelően, mindennemű rendzavarástól tartózkodjanak. — Sacelláry körútja! A dorogi kerület népszerű képviselőjelöltje székasi, Sacelláry György, a hét folyamán folytatta körútját és szerdán délután Cséven és Kesztölcön tartotta programbeszédét. Mindkét községben lelkesen és ünnepélyesen fogadták a választók. A csütörtöki ünnepet Sárisáp, Tokod, Mogyorósbánya és Tát községekben töltötte a közszeretetnek örvendő munkapárti jelölt s mindenütt, ahol csak megjelent, a választók ragaszkodása és lelkesedése oly frappánsan és spontán módon nyilatkozott meg irányában, ami csak ama tettekben bővelkedő fényes múltnak tudható be, amely Sacelláry György előző képviselőségéhez fűződik. Azon községekben, ahol eddig programmbeszédet mondott Dorog népszerű jelöltje, oly hatalmasan megerősítette pozícióit, hogy semmi kételyünk sincs aziránt, hogy lobogója győzedelmesen fog kikerülni a választási harcból. — Ma, vasárnap Nagysáp, Bajna, Csolnok és Dág községekben tart programmbeszédet Sacelláry György. Mindenütt ünnepélyes fogadtatást készítenek elő számára. — Helyreigazítás. Mult számunkban „Sacelláry körútja" cimű hírünkre vonatkozólag a a következő táviratot vettük : A Sacelláry körutróli jelentését kérem corrigálni, ifj. Fáy József fogadta a jelöltet nem én ; ki egyik párthoz sem tartozom. Pilismarót 6/5. Tisztelettel Fáy László. — Halálozás. Mint részvéttel olvassuk id. Kőműves László, Esztergom régi polgára, életének 72-ik évében, május hó 5 én elhunyt. Temetése szombaton délután ment végbe nagy részvét mellett. Az elhunytban dr. Kőmives László édes atyját gyászolja. — Melyik gyógytár van ma nyitva? Zsiga Zsigmond városi gyógytára, mig a többi a gyógytárak vasárnapi munkaszünete folytán d. u. 2 órától zárva lesz. — Hát? — Csupán a barátja. A diplomata lenézően mosolygott: Mint én ! gondolta magában. Az államtanácsos leolvashatta valahogy róla ezt a gondolatot, mert némi gúnnyal mondta: Nem úgy fiatal barátom ! Én csakugyan barátja voltam a szép asszonynak. S miután asszony és férfi között a szó szoros értelmében barátság nincs, tehát elképzelheti a többit. A kis vicomte megnyúlt arccal hallgatta az államtanácsost. Az öreg kissé elkomolyodva folytatta : Igy volt. Ismeri az aesopusi mesét, a csiga és a nyul históriáját ? Nos hát én voltam a csiga. Hamarább értem célt. Ez az élet! Fejtetőre állítja a valószínűségeket. Az az asszony a szeretőm volt. A vicomte bambán bámult az államtanácsosra, Hogy lehetséges ez? Az államtanácsos atyai hangon mondta: — A fiatalságé az illúzió, a káprázat, az öregségé a mathematika. Az'okos asszony jobban becsüli meg mindig az öreg, de hű gavallért, mint a fiatal, de szélcsap lovagot. Egyébként ne búsuljon. A francia-orosz szövetség mitsem vesztett ezzel. Én.is francia vagyok ...