Esztergom és Vidéke, 1909

1909 / 50. szám

2 ESZTERGOM és VIDÉKE. 1909. junius 24. országból vándorolt ki Amerikába és sok koplalás után a Gray varos­ban, mely acélgyártásáról neveze­tes, kapott munkát. A magyar ki­vándorlókat Hunciknak (a Hungery- nek, magyarnak csúfos rövidítése) hívják. Ez a Hunci egy Gray-i sza­lonban (korcsmában) a minapi szom­baton felhajtott a garatra és ének­szóval igyekezett haza. A rendőr megszóllitotta. — Lassabban. Nincs Magyaror­szágon. Itt ne daloljon. Ribár vesztére kötekedett. A ren­dőr pedig előrántotta revolverét és lelőtte Ribárt. Ribár szivén találva holtan borult az utca kövezetére. Úgy kellett neki! Minek nótázott. Amerikában a nóta ára: halál. Ez eddig rendben volna. De a gyilkos rendőrt a bíróság perbe fogta. És most kezdődik a hadd el hadd. Ezek után átadjuk a szót a Pittsburgban megjelenő Sza­badság című lapnak. íme ezt Írja : ,,Százával hajtják a gázos, ezer veszedelmet rejtő bányába a tudat­lan, idegen munkást — és egy sem jön közülök vissza. Vájjon fellázad- e a közvélemény a kabzsi tömeg­gyilkosság hallatára ? Dehogy ! Ki törődik egy pár száz összeégett holttesttel . . . Gombház, hiszen csak huncik voltak. Ribár András is csak hunci volt, és csak egy hunci volt, hát agyon­lőtte a rendőr. Mit is csinálhatott volna egyebet egy közönséges hun­éival, aki elég vakmerő volt és jókedvében elénekelte magát Gary utcáján. Természetesen mindenki a rend­őrnek adott igazat, mártírt akartak belőle csinálni, a gyűlölet mártírját, aki csak kötelességét teljesítette, a mikor egy ártatlan emberbe három­szor belelőtt a revolverével. A bíróság a rendőrt gyilkosság miatt vád alá helyezte. De Gary városának polgármestere égbekiáltó Rám vár. Ijesztő csendben, mozdulatlan S remeg a dárda csontos vállamon. Ez az utolsó. Ez a legszebb harc lesz. (Tudom, hazugság s mégis hinni kell.) Utána nincs már más, csupán a semmi Letaposott, unott mezőivel. Ajzzuk fel hát a nyilat nagykevélyen, Zörrenjen meg a rozsdaverte vért. Rozinánt, vén csont, miért borzong a hátad ? Don Quijote még senkitől se félt. Lovagi tornák közt ez lesz az első, Koszorút fon és tapsol majd a nép. Közeledünk. Rozinánt csendesebben. Utoljára hadd higyjek benne még Hisz, ha beérjük, kényes lesz az arcom, A törött dárdát leejti karom Es Don Quijote lebukik lováról: Nincs Jobb mese f nincsen több szélmalom. én öröksébern. — Kárpáti Aurél verseskönyve. — Az országos lapokban ép most jelennek meg az ismertetések Kárpáti Aurél „Az én örökségem“ című verseskönyvéről. Mi is óhajtunk e könyvvel foglalkozni. Mert minket kétszeresen érdekel. Először, mert Kárpáti (Gung’l) Aurél iskoláit Esztergom­ban végezte, másodszor, mert irodalmi működését, mint 17 —18 éves fiú a mi lapunknál kezdte. E könyvnek megjele­nése tehát nekünk igen kedves. Sikeré­nek örömeiben pedig mi is osztozkodunk. De ha Kárpátit sohasem ismertük volna is : ennél a magnifique kötetnél meg kel­lene állnunk. Mert a kötet irodalmunk­ban esemény. megtorlást követő igazságtalanságot lát a bíróság kötelességszerű eljá­rásában, mert hisz az agyonlőtt Ri­bár Janos nem ember volt, hanem csak hunci. És ezt Gary városának a polgár- mestere mondja. Jól tette. Senki sem forrasztotta torkára a szót. A sok millió be­vándorló, akiknek pedig ez a köz­társaság gazdagságát, hatalmát kö­szönheti, némán tűri a vakmerő ar- culcsapást. Tovább huzza az igát, tovább görnyed a járom alatt, vé­rével termékenyíti meg a földet — mert nincs más választása, mert élni akar.“ Eddig a „Szabadság“ és már most mi vesszük áta szót. Biztosra vesszük, hogy a gyilkos rendőr a „közvéle­mény nyomása alatt“ ép bőrrel me­nekül. Es a nótázó magyar halálát az Ur Isten igazságos keze boszulja meg. Nem hiányzik azonban a ta­nulság ebből a véres esetből. Sze- retnők tudni, hogy mit szólnának hozzá, ha idehaza történt volna az eset. Hiszen nálunk is gyakorta megtörténik, hogy ebben a földi gondokkal terhes világban rágyújt a jókedv egy kis utcai nótára. De ki hallotta valaha, hogy egy kis rendre való figyelmeztetésen a sarki rendőr tovább menjen, vagy a to­vább kapcálkodót legföljebb, ha be­kísérik, mig a mámorát átalussza. De, hogy csak lelőjjék, mint a ve­szett kutyát, az csak Amerikában járja. És ezért a „szabad földért“ vesz- kődnek a magyarok. Százával ipar­kodnak ki és százával pusztulnak el. Mert az uj kivándorlók, ahogy a Szabadság megírja, százával hajt­ják a gázos, ezer veszedelmet rejtő bányába a tudatlan, az idegen mun­kást. És ha aztán ott a lelkét ki nem leheli, ha tán egy kis nótára szottyanna a kedve, akkor a sarki rendőr lelövi, mint a veszett kutyát. Bár a modern poéták értékét nagyon leszállította a Holnap-hoz címzett nagy­váradi verses szatócs-üzlet, mégis egy­két modern költő előtt meg kell állnunk. Mert, ha valaha nehéz volt jó verset írni, ma, mikor a nagyváradi hét kaján rőf- számra méri a rigmust: még nehezebb. Elkoptattak ezek már minden uj klisét, amiie az igazi modern költők valami szent, véletlen órán rábukkantak. Rákosi Jenő a Holnapékkal Peterdi An­dor könyvét helyezte szembe. Rosszúl tette Rákosi. Várnia kellett volna Kárpáti könyvére. Mert a legelfogulatlanabb esz­téták is Kárpáti verseit úgy tekintik, mint az új, modern költészet legtisztább, leg- leszűrtebb líráját. Harmincöt vers. Nem sok. De elég arra, hogy megmutassa azt a csapást, melyet a holnaposkodó truba­dúrok eltévesztettek. Kárpátiban nincsen se Adyzmus, se Babits Mihályság, sőt — bocsánat, hogy a végletekig megyek — Bállá Ignácság sincs benne. Őneki Linos, az ógörög lan­tos, vagy talán Ányos Pál lehetett az őse. Mert ezt a lyrát, ezeket a selyem­ből font elégiákat csak Ányos Pál hagy­hatta neki örökségül. A lira nem is lehet másmilyen, csak szomorú. Kárpáti versei azért a lírának iskolás tökéletességig vitt szemelvényei. Ő nem avval az ős magyar nyelvvel da­lol, amelyikben annyi az erő, egyszerű­ség és közvetlenség, hanem valami fino­mabb, kulturáltabb, komplikáltabb, meta- forásabb nyelven, ami csak a Flauber- teknek adatott meg. Mintha valami ho­mályos dóm rózsaszín ablakaira karcolta volna valami finomra hegyezett gyémánt­A rendőrnek pedig, nehogy a hajszála is meggörbüljön. Hiszen csak Hunci volt a megvetett, a nyomorult pária. Hat ezért menjen ki a magyar ember Amerikába. Tenyész szarvasmarha díja­zások. Az Esztergom Megyei Gazdasági Egye­sület kérelmére a földmivelésügyi minisz­térium f. évben 1200 koronát utalt ki szarvasmarha díjazásra. Darányi földmi­velésügyi miniszter létesítette ezen dija zásokat, amelyeknek célja, egyrészt a me­gye állattenyésztését, állatállományát meg­ismerni, másrészt a díjazások által a kis gazdákat buzdítani. A folyó hóban Esztergom megye 3 községében tartatott ilyen tenyész szarvas- marha díjazás’ és pedig Junius 12-én Ebe­den, hol az I. dijat borjas tehén után, 50 koronát, Udvardi Mihály kisujfalusi kis gazda, az üszők I. diját, 60 koronát, Bu- csi János kisújfalusi kis gazda nyerte el. Oklevelet kapott Báty Gyula, szép tehene után. Jun. /y, Kéménden volt díjazás. Itt a tehenek utáni I. dijat Patus Pál ké- méndi, az üszők első diját Urbán János szölgyémi kis gazda kapta meg, oklevél­ben részesült Szabó Gergely kétyi tanító, Szűcs Ignác és Lévay Sándor. Végül Ju­nius 2i-én Csolnokon volt díjazás, itt az I. dijat Fink József leányvári lakos, az üszők I. diját pedig Pinder Mihály csol- noki kis gazda vitte el. A bíráló bi­zottság élén Gyapay Pál főispánnal sajno­sán győződött meg arról, hogy a megye állattenyésztése sok kívánni valót hagy maga után. A kisgazda nem igen törődik állatjával, pedig az állattenyésztés a me­zőgazdaság oly ága, mely, ha okszerűen vezettetik, hálásan fizeti meg a reáfordi- tott munkát. A díjazásra felhajtott állatok száma ál­talában kevés volt, a legtöbb és legszebb állat Kéménden volt.^Mind a három köz­stilussal ezeket a verseket. A finomko­dásnak, gracieuse ködésnek akkora abun- dantiája szinte páratlan irodalmunkban. Mintha tollát holdfénybe, vagy orchidea­illatba mártogatta volna. S mintha minden szavát fehérkezű leányok hímezték volna selyemre ; oly könnyűk, kidolgozottak. Ha Kárpátinak ezen első verseskönyve nem is csinál forradalmat, bizonyos, még is, hogy az ultramodernség és a deká- densz iránynak halálát jelenti. Teljesen külön írásban kellene megem­lékeznünk a könyv illusztrálásáról, amit Major Henrik, fiatal grafikus művészünk végzett. Hajszál vonalaival talán simulni akar a poéta szuperfin naturájához, de ez nem sikerül neki, mert benne sokkal több az erő. A gondolatai plasztikusabbak, tö­mörebbek és nem olyan szétfolyók, mint a holdfén}', azaz: Kárpáti lírája. Az ő ötletei egész más világból valók, bár ép oly egészségesek és tökéletesek, mint a költőéi. De e versektől elüt természetük. A rajzok meztelensége egészen más, mint a szép szavakkal felcifrázott verseké. Ma­jor azonban fiatal rajzolóink között két­ségkívül mégis az első helyen áll. E rajzai is oly szépek, hogy nem tudunk betelleni gyönyörűségükkel. Csak ne lennének mel­lettük azok a versek. A könyv a szerző címén, (Budapest, József-körút, 18. II. 24.) vagy Singer és Wolfner cégnél is megrendelhető 2 K. 50 fillérért. Egy-két verset ez irás előtt mu­tattunk be olvasóinknak. Hesperus. ségben a főispánnak lelkes és meleg fo­gadtatásban volt része, bandériummal, fe­hérruhás leánykák virággal várták s a a község elöljáróinak üdvözlő beszédével fogadták. Különösen impozáns volt a fo­gadtatás Csolnokon. Már Dorog község­ben az elöljáróság élén Pisuth Kálmán főszolgabíró fogadta a főispánt. Csolnok községben pedig az egész falu kivonult a főispán elé. A községi zenekar hangjai mellett ért a menet a község háza elé, hol diadal kapu vott felállítva. Itt üdvö­zölte a főispánt Pisuth főbíró és Benkő községi jegyző. A főispánt láthatólag kel­lemesen érintette Csolnok község lelkes fogadtatása. A díjazást a bíráló bizottság nagy szi­gorral eszközölte. A mindig jelenvolt kisdi Vásárhelyi Árpád kir. gazdasági felügyelő 1200 kor.-t osztott ki. A hivatalos eljárás befejeztével a bi­zottsági tagokat, a főispán elnökkel Etter Gyula hercegprimási bérlő, Geiger Ferenc főkáptalani jószág felügyelő — és Frantsik Gyula főkáptalani uradalmi intéző látta vendégekül, hol a kellemes felköszöntők mellett kedves órákat töltöttek el. HÍREK. Emlékünnepély Esztergom város is­kolaszéke a tanítótestület és a növendé­kek közreműködésével, Halmai János, érdemes igazgatótanitó 41 éves tanítói működésének emlékére e hó 28-án d. e. 10 órakor a városház dísztermében ün­nepélyt rendez, az alábbi sorozattal: 1.. Üdvözlő dal. 2. A legkedvesebb ajándék,. Irta: Pintér József rkath. hittanhallgató.. Szavalja: Welle Zoltán III. oszt növen­dék. 3. Dal. 4. Köszöntő. Irta: Pintér Jó­zsef. Szavalja: Rudolf Ervin IIP oszt. nö­vendék. 5. Tulipándal. 6. Tanítók üdvöz­lése. Mondja: Szölgyémy „ Gyula. 7. Bú-- csúdal. 8. Vimmer Imre polgármester,, iskolaszéki elnök beszéde. 9. Himnusz. — A leglátogatottabb hely most a fő­városban a régi Nemzetiszinház előttii üvegpavillon, ahol a kezdődő holt saisonr dacára is a nap minden szakában emberi ember hátán tolong a kiváncsiak serege,.: hogy a Gyermekvédő Liga által rende-' zett sorsjáték ott kiállított ^ nyereménytár-- gyait megtekinthesse. A sorsjáték agilis*; figyelmes rendezősége arról is gondoskor dott,’ hogy az érdeklődők ne csupán a ki—i állított szebbnél szebb nyereménytárgyak­ban gyönyörködhessenek, hanem más él-I vezetben is részesüljenek. A szemlélése közben ugyanis a pavillonban felállított] két kitűnő zongora is szórakoztatja a kö~< zönséget, melyek hatalmas, szívhez szólóó akkordjai még a keményebb sziveket isi könyörületre indítják és fogékonyabbá te-e szik az elhagyott gyermekek sorsa iránt,] melynek könnyebbitése érdekében a Liga; ezt a tárgysorsjátékot rendezi. A pavil-ij Ionban a jegyek sűrűn kelnek, úgy hogy; mindinkább valóra válni látszik a remény.y hogy a julius 1-én kezdődő húzásig a 400,000 drb. kibocsájtott sorsjegy elkel s a Liga alapjai e réven tetemes összeggels fognak gyarapodni. — Beírás a főgimnáziumba A jövő is-e kólái évre már ezen iskolai év végén, juu nius 30-án és julius 2. és 3. napján les bet beiratkozni a délelőtti órákban a főö' gimnáziumban levő igazgatói irodábann Be lehet iratkozni bármely osztályba, döf. ezen évvégi beiratkozás mégis leginkábhc az I. osztályba lépni óhajtóknak ajánlható:)] Más vallású, vidékiek és ismétlők azonrn ban az 1. osztályba csak a jövő évi szeptp temberi beírás második napján, szept 2-áifi vétetnek föl, ha a törvényes szám (683; még be nem telt. Akik az 1. osztályúid lépnek, az iskolai bizonyítványon kiviü születési és ujraoltási bizonyítványukat ifi tartoznak bemutatni. A felvételi dij 6 kco> róna, az egész évi tandíj 36 korona.

Next

/
Oldalképek
Tartalom