Esztergom és Vidéke, 1909
1909 / 22. szám
Esztergom, 1909. XXXI. évfolyam 22. szám Csütörtök, március 18. Megjelenik Vasárnap és csütörtökön. — Előfizetési árak : ■ Egész évre . .12 kor. Negyed évre . . 3 kor. Fél évre . . . (> kor. Egyes szám ára 14 fillér. Nyilttér sora 60 fillér. Felelős szerkesztő : Szerkesztőség és kiadóhivatal: DR PROKOPP GYULA. Laptulajdonos kiadók : (hova a kéziratok, előfizetések, nyiltterek és hirdetések küldendők. Kossuth Lajos (azelőtt Buda) utca 485. szám. Di1. Prokopp Gyula és Brenner Ferenc. Kéziratot nem adunk vissza. A Kossuth-muzeum 25 éves jubileuma. Aki igaz szivvel és nyugodt lélekkel magyarnak meri magát nevezni, az megszivlelendi e cikk keretében közölt sorokat. Nem laptölteléket Írunk, hanem az őszinte szív sugallatával szólunk az igaz emberhez, de különösen szólunk a magyar emberhez. Él-e még a magyar emberben egy olyan picinyke hajszál-edény, egy láthatatlan finom idegecske, amely néha- néha a kegyelet érzését hozza rezgésbe? Ha igen, akkor ezen csekélyke kegyelet érzelmét, melyet a lét küzdelme, a durvaságig hajszolt realizmus még meghagyott bensőnkben, kire fordítsuk másra, mint történelmünk nagyjaira s ezek közül a legkiválóbbra Kossuth Lajos emlékére ? De ne csüggedjünk ! Korunk egoizmusa még nem ölte ki a magyar lélekből a hazafiasság s az ezzel kapcsolatban levő kegyeletnek szent érzelmeit. Van még idealizmus, lelkesedés és áldozatkészség a magyarban akkor, ha Kossuth Lajos szent emlékéről van szó. Csak ki kell használni az elrejtett és kiak- názhatatlan magyar hazafiságot és áldozatkészséget. Most pedig éppen arról van szó, hogy miként gondolkoznak, hogyan éreznek és mennyi a cselekvési erő egyesekben, testületekben, községekben és hatóságokban akkor, a midőn a nagy, a meseszerű, legen dás halhatatlan nevű Kossuth Lajos, a magyar nép apjának emlékezetére kell a kegyelet oltárán áldozni. Avagy talán szükséges, hogy részletezzük Kossuth történelmi nagyságát, mellyel ámulatba ejtette az egész művelt világot? Talán lelkesíteni kell a magyart , akkor, amidőn Kossuth Lajos ne- r vét vesszük méltatlan ajkunkra? . Avagy külön kell ismertetni azt a \ történelmi héroszt, kinek tünerné- t nyes egyénisége, legendás szelleme \ belevésődött minden magyarnak a 2 szivébe ? Tagadhatjuk-e, hogy Kossuth La- l jós, mint eszme és eszmény, mint La magyar szellem megtestesülése b él minden magyar szivében ? Nem. Ezt nem tagadhatjuk. A Kossuth kultusz ma már nem politikai pártkérdés és pártérdek, hanem fogalom, mely teljesen egyértelmű a magyar nemzeti lét fen- maradásával. Én tehát Kossuth Lajos nagyságához kommentárt nem fűzök. Ehhez igen gyenge- az én toliam. De Írok egy másik legendás alakról, aki méltó arra, hogy Kossuth nevével egy időben emlegessük . . . Jézusnak volt egy Pál apostola, Hunyadinak Kapisztrán Jánosa, Rákóczinak Mikes Kelemenje és Kossuth Lajosnak volt és van egy gróf Kreith Bélája. Most már pedig írjunk részben eszményi magasságig emelkedő,részben pedig elszomorító és a legridegebb prózaiságba süllyedő tényeket. . . . Kreith Bela gróf 25 évvel ezelőtt — valami isteni ihlettől áthatva — kezdte megvetni a Kossuth-muzeum alapját. Emberi erőt felülmúló fáradtsággal és küzdelemmel, párját ritkító lelkesedéssel, egy óriási vagyon feláldozásával egy negyed század alatt odáig vitte, hogy ma a saját tulajdonát képező Kossuth-muzeum, amelyben a legutolsó cérnaszál, kell, hogy a magyarnak, a magyar nemzetnek szent ereklyéjét képezze, — zord üzleti számítás szerint is — csaknem 700.000 korona értéket képvisel. Ezt az értéket báró Helfert József osztrák four, a legelfogulatlanabb 1848—49-es historikus és a leghi- vatottabb 48-as gyűjtő állapította meg. Ennek az óriási erkölcsi és vagyoni értékkel biró múzeumnak az összegyűjtése, fenntartása és elhelyezése gróf Kreith Bélának anyagi erejét teljesen kimerítette s ezért a legtisztább hazafiasságtól átszellemült gróf az értékes ereklye- muzeumot, illetőleg ennek ingyenes átengedését, mar egy Ízben a fővárosnak s kétszer a magyar kormánynak ajánlotta fel. És nem fogadták el azzal a kicsinyes meg- okolással, hogy a muzeum elhelyezése és megőrzése pénzbe kerül. . . . Gróf Kreith efeletti elkeseredésében igy szóll : „A magyar kormány a Kossuth muzeum fenntartásának segélyezésere 16,000 K segélyt nem áldoz, mert nincs pénz, de a Goya képre (egy asszonyi arckép) van 200,000 kor.“ Most pedig, hogy a magyar szív legilletékesebb Vesta oltára, a Kossuth ereklye-múzeum el ne pusztuljon, a magyar társadalomhoz fordulunk. Megmenthetjük ezt a szent ereklye-gyűjteményt, ha egyesek, községek, testületek és hatóságok adományaikkal járulnak a Kossuth muzeum (Budapest, VIII., Népszin- ház-u. 23.) fenntartásához. Az adományt sem kívánja ellenszolgáltatás nélkül a muzeum, mert az adomány összegének egy megfelelő értékű képet, vagy más kiadványt küld az adományozónak. Fodor Ignác. Március ünnepe. Esztergom város hazafias közönsége ez évben is, az előző évekhez hasonlólag, hazafias lelkesedéssel ünnepelte meg március 15-ikét. Az ünnepség istentisztelettel vette kezdetét, mely a kegyúri templomban volt s amelyen a vármegye tisztikara a fő és az alispánnal élén, mig a városi tisztikar, Vimmer Imre polgármester vezetése alatt jelent meg, legtöbbje diszmagyarban. Ott volt dr. Kmety Károly országgyűlési képviselő, ki szintén diszmagyarban jelent meg. A városi elemi fiú- és leányiskolák, a reáliskola tanulói, tanáraik vezetése mellett, majd nagyszámú hazafias közönség, mely egészen megtöltötte a templomot. Mise végeztével az egész templom közönsége a Hymnuszt énekelte. Az ünnepély második része délután volt, mely ugyan a honvéd temetőbe volt tervezve, azonban a zord, kellemetlen időjárás folytán a Széchenyi téren lett megtartva. Az ünnepély a Himnusz eléneklésével vette kezdetét, mely után Forgách Balázs gróf főgimnáziumi Vili. oszt tanuló az ifjúság nevében mondotta el hazafias, gyújtó alkalmi beszédét, mely igy hangzott : Mélyen Tisztelt Ünneplő Közönség! Mint zugó fergeteg, mely fölkavarja a már morajló tenger mélységeit, úg}^ futott, rohant végig Európán, mintegy 60 év előtt az álmából felébredt szabadság szelleme Európa feltámadt, megifjodott, újjászületett. Miként egy félszázaddal azelőtt, most is a francia nemzet volt az első, mely megragadta a szabadság véres zászlaját, mely fülébe zúgta a reakcionarius hatalomnak, hogy kívánja, követeli megtestesítését e három eszmének: Egyenlőség, Testvériség, Szabadság! 1848. februárius 23-án kitör Párisban a forradalom és másnap reggel a francia polgár már szabad köztársaságban, annak szabad polgáraként ébred fel. A februáriusi forradalom hatását úgyszólván egész Európa megérzi. Németországban, a nép szabadelvű alkotmányt követel. Olaszország pedig le akarja a nyakáról a sok, apró fejedelmet rázni és egy egységes, erős köztársasággá akar tömörülni, sőt még Bécsben, az abszolutisztikus kormányrendszer ezen ős fészkében is kitör a forradalom, mely a mindenható Metternich kancellárt megbuktatja, Ausztriának pedig alkotmányt ád, Magyarország a szabadság hazája. Ha történelmünk lapjait forgatjuk, látjuk, hogy annak legfényesebb, de egyúttal legvéresebb lapjait, ép ezen szabadságért való küzdelmeink töltik be. A vérszerződésben megtaláljuk alkotmányunk első csiráját. Aranybullánk az angolokéval egyenlő és annak záradék cikkelje alapján, „hogy az alkotmány meg nem tartása esetén, a közjogi nemzet tagjainak, úgy együttesen, mint egyen- kint, joguk van az ellentállásra,“ fogságba vetik az ország nagyjai Zsigmon- dot törvénytelen uralmáért. A törökök elleni szabadságharcokban, mily halhatatlan emléket emeltek maguknak őseink, s a Bethlenek, Bocskayak, Rákócziak, Theö- keölyek küzdelmében, mely az elnyomott magyar szabadságért és vallásért folyt, hány hű magyar szív ontotta vérét! Mely nemzet tud egy oly eszményi szabadsághőst fölmutatni, mint a minő II. Rákóczi Ferenc volt ! ? Joggal mondhatta legnagyobb költőnk: Szabadság ! Itten hordozák Véres zászlóidat, S elhulltanak legjobbjaink A hosszú harc alatt. És a magyar nemzet, mely miként láttuk, úgyszólván egybeforrott a szabadság eszméjével, melyről bátran kérdezhetjük, Van e egy tenyérnyi föld széles e hazában, Melyet honfivér még meg nem öntözött ? ! — kivonhatta volna-e magát most a küzdelemben való részesedésből, most midőn egész Európa a szabadságért küzdött ? ! Nem ! — Annál is inkább nem, mert Magyarországon is válságos helyzet uralkodott. Vessünk egy futó pillantást hazánknak a múlt század elején való képére ! Szomorú idők képe az mely szemünk elé tárul. Magyarország, melyet egy Szent István állammá szervezett, melyet egy Nagy Lajos világhatalommá, egy Mátyás király kora egyik legműveltebb államává tett, melynek alkotmányáért, szabadságáért, jólétéért annyi vér ömlött — az alkot- mánytipró utódok nemzetrontó politikája alatt, kietlen földrésszé, egy darab Ázsiává süllyedt. De ahol legnagyobb a veszély, ott van Isten segedelme a legközelebb. Föltámadnak nálunk is nemzetünk nagyjai, kik az emberiség legnagyobb századának szavát megértve fejlődni, ha