Esztergom és Vidéke, 1909

1909 / 11. szám

Esztergom, 1909. XXXI. évfolyam 11. szám Vasárnap, február 7.

Megjelenik Vasárnap és csütörtökön.

■■ Előfizetési árak : =

Egész évre . .12 kor. Negyed évre . . 3 kor.

Fél évre ... (1 kor. Egyes szám ára 14 fillér.

Nyilttér sora 60 fillér.

Felelős szerkesztő :

DK PROKOPP GYULA.

Laptulajdonos kiadók :

Di1. Prokopp Byula és Brenner Ferenc,

Szerkesztőség és kiadóhivatal:

(hova a kéziratok, előfizetések, nyiltterek és hirdetések küldendők. Kossuth Lajos (azelőtt Buda) utca 485. szám.

■■ Kéziratot nem adunk vissza. =====

Pro Calabria.

A magyar nemzet mindenkor lo- vagias nemzet volt a külfölddel szemben.

Sújtotta légyen a végzet bármely, még velünk ellenséges viszonyban lévő nemzet fiait is, azokban mindenkor szenvedő embertársait látta és lovagias érzete, nemesen érző szive sietve ragadta meg az alkalmat, hogy azoknak segítségére legyen.

Ismeretes mindnyájunk előtt az a világraszóló katasztrófa, mely szivet facsaró jeleneteivel, velőt rázó borzalmasságaival az egész művelt világot arra indította, hogy segítő akcióba lépjen.

Hazánk sem maradt távol, sőt mondhatjuk az elsők közé sorakozott az irgalmasság cselekedeteiben s alig hogy bőkezű adakozásának csatornái megnyillottak, már egy másik, bár arányaiban kisebb, de hozzánk közelebb álló, borzalmasságaiban avval konkurráló szerencsétlenség, az ajkai bányakatasztrófa szánalmat, részvétet keltő hírét vettük.

Az adakozók sorából városunk, megyénk sem vonja ki magát. A

mozgalomnak vezetője, minden nemes és hasznos ügy élén álló főispánunk, Gyapay Pál, aki csütörtök délutánra hivta egybe azokat, kiket a helyi segítő akciónak megnyerni óhajtott.

Az értekezlet lefolyása és eredményéről hírünk rovatában számolunk be, e helyütt csak általánosságban hívjuk fel megyénk, városunk minden polgárát az adakozásra.

Nem az egyesnek erejét túlhaladó adakozásról van itt szó. Adakozzék kiki tehetségéhez képest. Kit az ég vagyonnal áldott meg, nyissa meg erszényét úgy, amiként szivét a jajveszékelők kétségbeejtő, szánalmat keltő helyzete könyörületre tudja indítani. De ne zárkózzék el a kevésbé tehetős sem, mert a sok fillér, sok koronára növi ki magát.

Lebegjen lelki szemeink előtt a szerencsétlenek iszonyú helyzete, gondoljunk önmagunkra, ha hasonló csapása a sorsnak érne s legyen jelszavunk: adakozzunk a kalábriai földrengés és az ajkai bányakataszt- rbfa áldozatainak és hozzátartozóinak felségéig 'ez és éré.

—n

Esztergom látképe.

Lapunk múlt számában kezdettük meg annak a válaszbeli memorandumnak közlését, mellyet a város vezetősége főispánunkhoz intézett annak felhívására, a város ügyes-bajos dolgait illetőleg.

A válasz folytatásában igy szóll:

— Igaz ugyan, hogy a Bibornok Hercegprímás által fentartott érseki nőnevelő int. hézagot pótol, ámde berendezkedésének természeténél fogva a jelentkezőket csak korlátolt számban fogadhatván be, sajnosán kell tapasztalnunk, hogy e miatt a leányok nagy hányada idegen helyeken kénytelen kiképzést keresni, jelentékeny része pedig vidéken folytatandó tanulmányaitól anyagi erők hiányában kénytelen megválni.

Hasonlóképen indokolt volna Esztergomra nézve egy állami tanitónő- képző intézetnek ugyancsak a fenti okokból való felállítása is.

Esztergomnak szép történelmi múltja lévén, egészen természetes, hogy régóta él a közönség lelkében azon óhaj : Nem-lehetne-e az itt felhalmozott, jelenleg nehezen, vagy egyáltalában alig megközelíthető, a tudományra, és a művelődésre általában nagy értékű közkincseket egy központban összesíteni s eként rendeltetésüknek átadni ?

Ebből a kérdésből folyik az a

vágy, hogy Esztergom az állam jóvoltából egy kultúrpalotát nyerjen,

Méltóságodat sokkal inkább áthatja a történelem jelentőségének tudata és a nemzeti művelődés célja, hogysem e tekintetben bővebben kellene indokolni, mit jelent Esztergomra egy kulturpalc^a ?

Mi e részben az 1907-ik év folyamán terjedelmes memorandumot intéztünk a nagyméltóságú vallás- és közoktatásügyi m. kir. miniszter úrhoz, kérve, hogy Esztergomot a vidéki kulturházak létesítésénél részesítse hajlandóságában, sajnos azonban, e részben válaszra nem érdemesültünk, pedig a fővároshoz való közelsége mellett, amikor köz- gazdasági élete pang, nem igen számíthat városunk egyébre, mint idegen forgalomra, az pedig egy kulturház felállításával bizonyára jelentékenyen emelkednék !

2. A varos társadalmi, nemzetiségi, faji, vagy felekezeti tagoltságában figyelemre méltó ellentétek ez idő szerint nem jelentkeznek.

3. A város pénzügyi helyzete jeleg általában kedvezőtlen, aminek okait könnyen világossá tehetjük Méltóságod előtt, hogyha jelezzük, hogy Esztergom két évtizeddel ezelőtt voltaképen nélkülözte a városias berendezkedést es a korszerű követelményeket, ellenben azóta s mindig önáldozattal magához váltott oly sok feltételt, hogy azoknak

„Esztergom és Vidéke“ tárcája

\ fölcserélt primadonna.

Irta : Lumotte R.

Forradalom volt Rangisban, az idilikus fekvésű seine et garomei kis alprefektu- rában.

Nem azért, mintha talán többet fecsegtek volna a becsületes rangisi polgárok az utcasarkokon, vagy pedig a szerdai hetivásáron a szokottnál többet ittak és kiabáltak volna — Isten ments ! És mégis készült valami, még pedig a fiatalabb generáció, a rangisi aranyifjúság körében.

Fiatal emberek nem igen szoktak diplomaták lenni, akiknek hivatása a titkok megőrzése, avagy látszata annak, mintha fontos titkok megőrzője volnának, noha nincs is mit titkolniuk. Fiatal emberek nem diplomaták és ezért csakhamar kitudódott Rangisban, hogy a városka előkelő polgárainak fiai esténként összejöveteleket rendeznek a „Caffe de Paris“ külön szobájában, mely alkalomkor izgatott vitatkozások is folynak a „Caffe de Paris“ külön szobájában. Köztük volt Lecot Marcell, a maire fia, aki egyszer négy hetet töltött Párisban és azóta kartársai úgy csodálták, mint valami ekszotikus állatot;

ott volt még Bergé Jean, a szolgabiró fia, Dupuy Maurice, az adófelügyelő fia, azonfelül a városi főpénztárnok, két városi tanácsos. a legelőkelőbb kereskedők és előkelőségek fiai is. A „Caffe de Paris“-nak még sohasem volt ilyen jó bevétele. Lehetetlen mennyiségű sört és cseresznyepálinkát fogyasztottak.

Miután már hetekig tartottak az összejövetelek, végre a hatóság is kezdett foglalkozni az üggyel. Első sorban a csendőrőrmester. Soká tartott, mig ez a becsületes őre a törvényeknek, oda jutott, hogy e titokzatos összejövetelek az általános rendet és biztonságot veszélyeztetik. Amikor azonban rájött erre a lehetőségre, kötelességtudásának ösztökélésére az alpolgármesterhez rohant.

Az alpolgármester urat csak röviddel ezelőtt helyezték Rangisba és alig egy hete volt uj otthonában. Amikor belépett hozzá a brigadier, épen létrán állott és szögeket vert a falba. Meghallgatta alkalmazottjának a jelentését és aztán igy felelt rá :

— Azt hiszem maga fényes nappal lát kísérteteket. Abból, hogy fiatal emberek esténkint összejönnek, sört isznak és politikáról csevegnek egymással, maga már a világ végét következteti. Pedig olyan csendes, nyugodt fészek, mint Rangis, aligha találkozik még valahol. Csak nyolc

napig szolgálna Párisban, tudom Istenem másképen vélekednék.

Az őrmester sarkon fordult és hazament, de megvolt róla győződve, hogy Rangisra rövid időn belül valami szörnyű katasztrófa szakad.

Az alpolgármester pedig, — aki a legközelebbi napokban várta ide a feleségét — nyugodtan folytatta a szögbeütés hangos foglalkozását.

Ezen az estén nem történt semmi különös, de másnap, amikor a fiatalok újra együtt voltak a „Caffe de Paris“-ben, Le- cott Marcell sürgönyt kapott, melyet az áhitatosan figyelő gyülekezetnek fenhan- gon előolvasott :

„Szeretetreméltó meghívást elfogadom, Holnap 3.49 érkezem Rangisba. Lilli Machin“.

Tomboló örömrivalgással fogadták e hirt. Énekeltek, táncoltak, — lehetőleg az asztalokon, — és óriási mennyiségű sört fogyasztottak el.

Amikor némileg lecsendült a lelkesedés mámora, elhatározták, hogy proklamációt intéznek Rangis lakosaihoz. Ez a proklamáció igy hangzott:

„Polgárok ! Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy önökkel örömhírt közölhetünk.

Önök mindannyian tudják, hogy városunknak van ugyan egy színháza, de nincsen benne örömünk, minthogy még nem jött el oly művész, aki csipkerózsaszerű álmából felkeltette volna.

Ennek orvoslása céljából és azon kívánságtól eltelve, hogy polgártársainknak bemutathassuk a legújabb párisi színházi előadásokat, meghívtuk ide Lilli Machint, a „Folies Comique“ hires diseüséjét és számtalan hallhatatlan műremek tolmácsát megkérve őt, hogy szenteljen Rangis részére egv estét. Nagy szeretetreméltóság- gal válaszolt erre a művésznő. Megígérte, hogy eleget tesz meghívásunknak, eljön egy estére körünkbe.

Ez estélyre hívjuk meg egyúttal Rangis polgárait és polgárnőit.

Minthogy Lilli Machin kisasszony műsora nagyobbrészt naturalisztikus költemények, dalok, stb.-ből áll, csakis urak és férjes hölgyek látogatását kérjük. Meglehetnek győződve azonban, hogy ezen előadás nem csupán szórakoztató és mulattató leend, érdekesen oktató és a morál tekintetében elsőrangú lesz.

Jegyek kaphatók : a színház pénztáránál, a „Rangisi Figyelő“ kiadóhivatalánál és Diadu M. könyvkereskedésében.“

Elhatározták, hogy ezt a proklamációt rögtön kinyomatják és széjjel osztják. Ez estén nagyon késői órában — már volt féltizenegy is — váltak el egymástól, de még előbb lelkesülten üvöltötték ;