Esztergom és Vidéke, 1909
1909 / 11. szám
2 ESZTERGOM és VIDÉKE. 1909. február 7. segélyével hovatovább méltán tarthat igényt a város elnevezésre. A 90-es évek elején még hiányzott a katonai laktanya, sőt e miatt a háziezred itt maradásának sorsa is kétségessé vált, ám 1894-ben 1,400.000 koronával felépült a kaszárnya és a katonai kórház. Következett a nagy dunai hid építése, melynek feljáró töltése ismét a város anyagi áldozatába került, nem is említve azt, hogy egy utcát kellett városunknak kisajátítania csak azért, hogy az állandó hídról bevezető útvonalnak az országúiba való bekapcsolódása és igy a közforgalom akadálytalan lebonyolítása biztositassek. Közben előállott annak kényszere, hogy a várossal összeépült három község egyesittes- sék. Ezek a községek a maguk fejletlen, sőt részben falusi mivoltukban, nélkülözték a legelemibb kulturális és közkényelmi feltételeket is es habár a közös teherviselésre vállalkoztak, bizonyos, hogy érettük oly áldozatot hozott az anyaváros, amely az egyesülésben remélt előnyöket messze túlhaladta. Innen következik, hogy az elemi népoktatási kiadások ma az egyesülés előttiekhez képest kétszeresen emelkedtek, nem is említve azt, hogy a volt Szentgyörgymező községnek teljesen új iskolát építettünk, vagy hogy az utak, utcák és határbeli dűlőutak, hidak stb. stb. rendezése — bár még sok a kívánni való — mily áldozatokat követelt s menynyire vette igénybe a közjövedelmeket s mily mértékben emelte a pótadót, melynek jelenlegi elijesztő nagy százalékát szükségleteink mellett azon tény fejti meg, hogy közgazdaságilag pangó s minden nagyobb ipari és kereskedelmi forgalmat nélkülöző városunkban csekély az állami adóalap, melyre a pótadó szükséges összegét százalékokban kivetni kell; amely adóalap 1908. évtől még mintegy 20,000 koronával csökkent az által, hogy a váÉljen Lilli Macáin ! A becsületes polgárok, akik. az üvöltést hallották, szentül azt hitték, hogy kitört a forradalom és fogvacogva bújtak dunnáik alá. II. Másnap már három órakor délután ösz- szegyültek a pályaudvaron Lecot Marcel Bergé Jean és a többi ifjú műbarát, hogy szenzációs fogadtatást rendezzenek a „Folies Comique“ csillagának. Nagyon elegánsan kiöltöztek és mindegyiknek valóságos virágoskert volt tűzve a gomblyukába. Lecot Marcell, a csapatvezető, kis beszédet is tanult be és most, fel alá sétálva halkan ismételgette, nehogy— ments Isten — később megakadjon. Végre jelezték a vonat érkezését és a várakozás láza elérte a tetőfokát. Egyikük se ismerte Machin Lillit. Csakis a dicsérő és hízelgő ujságkritikák alapján választották ki épen őt, hogy uj műkorszakot alapítson meg Rangisban. És mulatva a meghívó eredeti voltán, a hires művésznő elhatározta, hogy eleget tesz neki. — Noha egyikünk sem ismeri, köny- nyen felismerhetjük majd elegáns megjelenésén és biztos fellépésén — mondta Dupuy Maurice. Amikor a vonat megérkezett Dupuy Mauricenek aggodalmai támadtak. Ha netán több elegáns hölgy érkeznék Rangisba, hogyan lehet majd felismerni köztük Machin Lillit ? ros a m. kir. közigazgatasi bíróságnak az 1907. év folyamán hozott ítéletével elveszítette az esztergomi érsekség, főkáptalan és papnövelde dologi jogosítványai után az 1875. évi XXII. t.-c. értelmében kivethető adóját, amely adót a fent- emlitettek az 1883. évi XLIV. t.-c. 13. §. e) pontja értelmében Esztergomban voltak kötelesek fizetni, a mely adóalaptól a 74727)907. sz. pénzügyminiszteri és rá következő 1908. évi V. t.-c. következtében a város most már végleg elesett, úgy, hogy ezen adóalap — melyet a jövőben fokozni is lehetett volna — elvesztése után a városnak 1908. évtől az egyenes adóalapját már csak 177.654 kor. 10 fillérnyi ösz- szeg képezi. Következett a gymnasiumnak Í0—15 év alatt bekövetkezett másodszori felépítése, mert az első összedőléssel fenyegetett; ennek építése 200,000 kor.-ba került; ezt követőleg célszerűségi szempontból meg kellett vásárolnia a városnak a volt Szenttamás község területén a székesfőkáptalan által gyakorolt helypénzszedési jogot 20.000 koronáért. — Az 1837-ben szegényház céljára épült s később közkórházzá átalakított régi kórház tarthatatlanná vált. E helyett teljesen újat építettünk. A Bottyán János idejéből való régi városházunk teljesen elócskult s alkalmatlanná vált. Ezt szerény viszonyainkhoz képest 50.000 korona költséggel helyreállítottuk. A város petroleum világítását közel 400.000 korona teher vállalásával villamos árammal helyettesítettük. A város főbb utcái és főtere új kövezetei igényeltek s 1907-ben ez a munkálat 250.000 korona költséggel hajtatott végre. A város tűzvédelme érdekében közel 50.000 korona beruházással központi szertárt, abban vízmüvet létesítettünk, mig a vízivárosi részen egy másik szertárt és állandó őrséget állítottunk. A tűzoltó felszerelés E percben azonban örömrivalgást hallatott Lecot Marcell és rámutatva egy szakaszra, melynek ajtajában egy kocsiderék nagyságú, óriási structollakkal díszített kalap jelent meg, felkiáltott: — O az, O az ! Szó sincs róla, ez a kalap csakis színésznőé lehetett. Oda rohantak. — Madame ! . . , Oh, milyen szeretetreméltó ! — Megengedi kérem, hogy felajánljam a karomat ? . . . Bemutatkozások, üdvözlések, kézszori- tások. Voltak ugyan, akik csodálkoztak azon, hogy Machin Lilli oly vastag és vörösarcú és hogy a ruhája oly feltűnő és rikító színű. A hölgy is nagyon meglepett arcot mutatott az első pillanatban és úgy látszott, mintha visszautasítani szerette volna a lelkes fogadtatást. De csakhamar feltalálta magát és immár mosolyogva és egy királynő magatartásával lépett Marcell Lecot oldalán, aki karját nyújtotta neki. — Legalább negyven éves ez a Lilli Machin. — Tehát igy öltözködnek a színháznál? Kék kalap, piros blúz, zöld szoknya valóságos szivárvány. — Talán most ez a divat. — Mindegy 1 Fődolog a művészete, a személye mellékes. így hallatszott a tömegből, mely elkísérte a művésznőt és ezáltal diadalbevonulássá alakította Lilli Machin, érkezését Rangisba. modern gépek; gépezeti létra stb. stb. közel 20,000 koronát emésztettek fel; s itt említjük meg, hogy a tűzoltó intézmény fentartására évenkint 7—8000 kor. állandó költséget biztosítottunk. Végül a jelentősebb alkotások között megemlítjük, hogy a beszállásolás terhein könnyítendő és közerkölcsiségi okok által is indokolt szükségből 50.000 kor. beruházással állandó jellegű katonai barakkot létesítettünk. A városnak mindezen beruházásai 1909. évre szóló köttségveté- sünk szerint 2.169,774 korona kölcsönt, illetőleg tőkét emésztettek fel s ezen kölcsön után az évi törlesztés és kamat együttesen, 134.850 kor.-át tesz ki. Ha már most felemlítjük, hogy napirenden levő közkérdéseink között az egészségügyre oly fontos vízvezeték létesítése 700,000 kor. befektetést igényelne, hogy továbbá a közegészség és köztisztaság állandó biztosítása szempontjából el- engedhetlen általános csatornázás szüksége megközelítőleg 800.000 kor. költséggel hova-tovább előtérbe nyomul s hogy ennek előfeltétele, a város helyszínelése 100.000 kor. befektetéssel szintén nagy anyagi beruházást igényel; ha jelezzük, hogy a földm. m. kir. miniszter múlt évi 54.300 III/1. sz. általános körrendeleté szerint a városnak új közvágóhidat kell létesítenie s hogy ezen objectum nem nélkülözheti a modern felszerelés feltételeit, nevezetesen a jéggyárat, mesterséges hűtőket stb. stb. és hogy ezen létesítés költségei szerényen 170.000 kor. is contemplálva csakis a vágóhídi jövedelem terhére ismét kölcsönnel fedezendők, ellenben a közpénztártól ezáltal elvont vágóhídi jövedelmet újabb pótadó kivetésével kell pótolnunk ; ha számításba vesszük, hogy a földmi velésügyi kormány által tervezett árvízvédelem, illetőleg a hegyi vizek ellen való védekezésnek állami Ez a bevonulás a Caffé de Párisban ért véget. Üdítő italokat hozattak. A hölgy kezdetben semmiesetre sem volt hajlandó ilyenkor, szokatlan időben bármit is elfogyasztani, de annyira kinálgatták, hogy végre engednie kellett. — Igazán túlkedvesek ! mondta. Különben igazán eredeti, hogy maguk mikép fogadják az ideérkezőket. Mindig igy szokták ezt itt Rangisban ? — Mindig Madame ! felelték kórusban. — Na, akkor belenyugszom és nagyon köszönöm ? Pezsgőt hozattak. A hölgy Párisról csevegett, a házairól, a boulevardokról, a földalatti villanyosról. — És a színházak Madame ? kérdezte Lecot Marcel. — A színházak ? Sohasem járok színházba ! — Valósággal gurultak a kacagástól. Egy színésznő, aki sohase megy a színházba ! Nagyszerű ! — Természetesen ! — Mondta az egyik. — Maga sohase jár a nézőtérre, de annál többet a színpadra. Most meg a hölgy kacagott eszeveszetten. A pezsgő forróság, ások ember, mindez kissé felizgatta. Észrevette, hogy egy kicsit becsipett és engedelmet kért, hogy visszavonulhassák. — Oh, ne még 1 — kérlelték mindenfelől. — Mindenesetre addig ne, amig nem szerencséltet bennünket azzal, hog}' elénekel valamit — mondta valaki. beruházás alakjában a csatornázás kérdésével kapcsolható munkálatánál — bár e részben végleges hivatalos tárgyalás nem történt, — a városnak legalább is 600.000 K kötelezettséget kellene viselnie ; ha ismeretes, hogy az 1905-ben létesült villamosmű szükségszerű kibővítése újabb 170,000 koronát igényel, ha tudvalevő, hogy a város egynéhány utcáinak szükségszerű burkoltatása újabb 70.000 koronával már elhatároztatott és felsőbb jóváhagyást nyert s ha mindezekhez hozzávesz- szük, hogy egy olyan városi közönségnek, amely két évtized alatt ily áldozatkészseggel vett magára hosszú időkre szóló terhet, bizonyos közkényelmi ellenszolgáltatással is tartoznánk, igy nevezetesen pl. egy állandó színház létesítésével, voltaképen kimerítettük a 3 ik kérdés tárgyát, nem is említvén, hogy az állami teendők ingyenes teljesítése mily terheket ró közpénztárunkra. Esztergom szab. kir. város kö- zönságének, mely — sajnos — a korábbi kormányok hajlandóságának sohasem volt részese — ilyen bajok között az államhatalom támogatására van szüksége s habár tudjuk, hogy városunk feltűnő kivétel nem lehet, mégis hangoztatjuk az állami támogatás szükségességét egyrészt városunk ősi szép múltja érdekében, másrészt mivel eddig hozott áldozataink jelentékeny részével az állam fejlesztés biztosítására törekedtünk és állam érdekeit támogattuk. (Folyt, köv.) Az új főkáptalani ügyész. Mike Lajos dr. újonnan megválasztott főkáptalani ügyész ama utcai insultus miatt, melyben lapunk szerkesztője öt részesítette, becsületsértés vétsége miatt a helybeli kir. járásbíróságnál feljelentést tett, mely ügyben a tárgyalás e hó 5-én volt. A hölgy ellenkezett, de addig-addig kérlelték, mig végre engedett és odaült a „Caffé de Paris“ hires zongorája elé, mely hírhedt volt főleg azért, mert sohasem volt hangolva. Ujjai végigfutottak a billentyűkön és azután egy mélabus szentimentális dalba kezdett. — De nem ezt! — szakította meg önmagát I Ez túlunalmas, ugyebár tisztelt uraim ? Elénekelek önöknek inkább valami modern dalt. És rágyújtott a legújabb párisi „gassen- hauerra.“ A vegyes közönség örömmámorban úszott és ujjongott. A lelkesedés közepette betoppant váratlanul a sürgönyhordó és sürgönyt hozott Lecot Marcel úr részére. A fiatal úr felbontotta a sürgönyt és elolvasta : „Lekéstem a vonatról. Holnap érkezem. Lilli Machin.“ Első pillanatra azt hitte Marcel, hogy optikai csalódás áldozata, de akárhogy dörzsölte is a szemeit, a szavak ott maradtak változatlanul a sürgönylapon. Remegve közeledett az érdekes hölgy felé és dadogva kérdezte: — Bocsánat íVladame, ön nem Lilli Machin ? — Lilli Machin, én volnék Lilli Machin ? Szó sincs róla ! Hogy ki vagyok ? Én vagyok Rangis új alprefektjének a felesége 1 . . .
