Esztergom és Vidéke, 1909

1909 / 96. szám

2 ESZTERGOM és VIDÉKE. 1909. december 5. esetleg; vneg;szüntetésére kiválóan és kétségkívül eredménnyel jár, szóval gyógy ereje feltétlenül hat, amint az a valóságnak megfelel, akkor sere- gestől fogják felkeresni városunkat azok, akik nem hiú reményekkel jönnek gyógyulást keresni. De ez­zel párhuzamban, a városnak is kell valamit tenni, mert elképzelhet- len, hogy egy gyógyvízzel rendelkező város, melynek személyi, tehát anyagi forgalmát is növeszteni akarjuk, víz­vezetéket ne létesítsen, nemcsak a be­tegek, hanem a lakosság érdekében is. Ha a takarékpénztár s mint ilyen részvénytársaság dicsérendőén he­lyes úton halad a város java érde­kében, a város sem maradhat el. Sőt erkölcsi kötelessége akármi úton- módon dűlőre vinni a dolgot. S nem habozom kimondani azt sem, hogy a vízvezeték létesítése még anyagi haszonnal is kecsegtethet, mert te­szem, ha a méltóságos káptalan a primaciával együtt az általa fen- tartott vízvezetékre ráfizetne, aligha tartaná fen, de igy fentartja, mert van belőle haszna és az igen oko­san van. Persze, hogy oly vízmű létesí­tése, amelynek személyzete maga felélné a jövedelmet, nem kívána­tos es nem tanácsos, de egyszerű és okszerű személyi berendezkedés­sel nagyon is, mert hat mi is kel­lene hozzá ? Gyűjtő medence, kibo­csátási tartány, felszívó gép, 25—30 kilométer hosszú csővezeték, 30—35 közkút berendezés, egy munkave­zető, egy gépész, egy fűtő, egy la­katos, a szükséges mérnöki felügye­letet pedig a város mérnöke is el­láthatná. A vízmű fentartását és személyze­tének ellátását én nem tartom oly magas megterheltetésnek, hogy na­gyon is számottevő költséget igé­nyelne, de legalább a vízmű áldá­ebédevéstől s most sajnálod, hogy elmu­lasztottál egy ebédet az életből. És evvel a könnyekkel akarod bizonyítani, hogy te szeretsz ?! Evvel akarsz meghatni engem. Pfuj ! . . . Ismerem a nők természetét, ne félj ! Panni: (Sírva.) És ha a mamám életére esküszöm, akkor sem hiszed el, hogy sze­retlek ? ! Béta: (Közelebb húzódik Pannihoz s a sírástól visszofojtott hangon) Tudom hogv ti nők könnyen esküdtök mindenre, ha a hiuságtokról van szó, akkor meg pláne. A szegény Elemér bátyám, meg a Vé- cseié is erről beszélgettek a napokban. Oh én jól hallottam az ajtó mögül. A Juliska, a te kedves nővéred az is finom egy nő. Pedig annak már több esze lehe­tett volna. Hát már most miyen lehetsz te! A Juliska azt mo-ndta a Vécsei báty­jának, hogy szereti, aztan meg az Elemér­nek is azt mondta. És mind a ketten el is hitték. Ha nem ismerték volna Juliskát, még ma is élnének mind a ketten és ta­lán igen boldogok volnának. Igen ti nők jól kitudjátok eszelni, hogy miként lehet tönkretenni a férfit és csa­ládját. A Papa nem tud dolgozni mióta Ele­mér meghalt. És ki az oka ?! Egy nő : a Juliskátok. A mama betegen fekszik és ki az oka? Egy nő: a Juliskátok. Az Elemér örökre a föld alá került egy nő, saiban részesülne a város s nem volna rákényszerítve, fertőzött vizet inni. S mondjuk, ha egyesek és középü­letekbe a vízvezetéket bevezetnék, ez is lényegesen apasztaná az évi élőirányzatot. Ami pedig a vízmű léte­sítését illeti, az alapköltségek fedeze­tére, a városnak az áldozatot meg kell hozni, ha másként nem, egy mérsékelt hoszabb lejáratú köl­csönnel. Nem hiszem, hogy idővel nem fizetné ki magát. Tartsák tehát a vízmű létesítésé­nek kérdését felszínen s ha van igazi szándék, valósítsák meg azt. Jobb előbb, mint később, sőt kívá­natosabb is. Mutassa meg a város közönsége, hogy a modern világí­tás mellett még modernebb, sőt műveltség tekintetében mindeneknél előbbre való: a jó viz okszerű fel- használása. Bertalan Vince. Esztergomi Takarékpénztár Részvénytársaság. Időközönkint hirt adunk városunk kimagasló pénzintézetének, az Esz­tergomi Takarékpénztár Részvény- társaságnak működéséről és ezúttal, hogy részletesebben számolunk be egy újabb ténykedésének, alaptőké­jének fényes sikerű felemeléséről, a tárgy fontos és közgazdaságilag nagy horderejű mérete adja meg az im­pulzust reá. A két millió koronás alaptőke ma már, hogy végleg biztosítva van, oly hatalmas alapot tett le a pénzintézet­nek, mely eddigi már létező belső biz­tonságát kifejezőbbé téve, véglege­sen szilárd támaszát nyújtja egész városunk pénzpiacának. Városunk egyedüli fontossága, messze a ködös múltba mélyed s mint történelmi nevezetességű hely birt ezideig több-kevesebb fontos­a Juliska miatt. A Vécsei bátyja is a föld alatt van, szintén Juliska miatt. Panni: (Zokogva) Igen Béla, de az egé­szen más. Az a kettő egyet szeretett anélkül, hogy egyik a másik szerelméről tudott volna. És tehet a Juliska arról, hogy ők jóbarátok voltak, s meghaltak inkább együtt szépen, mintsem egymást leöljék. De azért, ne félj, én megmondtam a véleményem Juliskának. Béla: Hát mi is jo barátok vagyunk Vécseivel és mi is szerettünk téged, de mi nem ittunk mérget, hanem vérszerző­dést csináltunk, hogy nem fogunk sze­retni téged, mert te is nő vagy, ki az életünket elkívánod tőlünk, csak azért, hogy reklámot csinálhass magadnak. Mert akinek nincs nagy hozománya, az mind furfanggal csinál magának reklámot, hogy tudtára adhassa a világnak, hogy ő olyan szép, hogy meghalnak miatta, meg tudom is én, hogy mit, ezt ti jobban tudjátok ? Ezt mondta a Gyula bácsi is. Az pedig csak okos ember, hiszen katonatiszt I Igen ti ilyenek vagytok, hát ne is kí­vánd, hogy szeresselek. Próbálkozz meg a Schlézingerrel! Ez egy szamár. Ez még magaviseletből is elbukott minden évben. Meg vörös is és tizen vannak testvérek. Ha ő meghal nem vészit semmit a világ. De ha minket kergetnél a sírba, minket még sokan megsiratnának. Panni: (Még mindig sírva) Te nem is sággal. Gyáraink nincsenek, nagy iparunk, mezőgazdaságunk lényeg­telen, szóval; nemzetközgazdasági szempontból kicsinyes szerepet visz az ország gazdasági életében. Csu­pán és egyedül pénzpiacunk talál biztos s irányitó orgánumot, egyik, főként erős intézetünkben, az Esz­tergomi Takarékpénztár Részvénytár­saságban, mely intézetünk 2 millió korona alaptőkéje és 1 millió tarta­lékaival immár 3 millió reál saját vagyonnal bir. Múlt hó 27-én, szombaton népes igazgatósági ülést tartott ez inté­zet, melynek főbb pontjait multi egyik számunkban már vázlatosan előre jeleztük. Bleszl Ferenc elnök-igazgató meg­nyitván az ülést, kegyeletesen em­lékezett meg az igazgatóság közel­múltban elhunyt egyik tagjáról, Kol­lár Károly nyug.' városi gazdasági tanácsosról, ki hosszú időn buzgó és lelkes tagja volt ez intézet igaz­gatóságának. A tanács indítványára a megüre­sedett igazgatósági tagságra Iványi Géza tekintélyes részvényes, póttag hivatott be. Az Esztergomi Takarékpénztár Részvénytársaság 600,000 kor. alap­tőkéjének 2.000,000 koronára való felemelése tárgyában a legutolsó ülésből közöltük, hogy az összes 400 db. uj kibocsátású részvény ide­jekorán a régi részvényesek által je­gyeztetett, most pedig folytatólag je­lezzük, hogy az ezekért bekivánt 800,000 korona alaptőke, az ennek kiegyenlítésére megállapított határidő előtt készpénzben teljesen le is fi­zettetett. Minekután ílykép ezen, a társaság életében korszakot alkotó, szerény helyi viszonyainkhoz mért nagy­szabású pénzművelet immár sikere­sen keresztül vezettetett és lezára­tott, indítványozza az Igazgatóság, hogy az ez évi március 14-iki köz­gyűlésben elhatározott, ez irányban szerettél engem sosem, hát könnyen le tudsz mondani rólam. A Vécseit meg én nem szeretem, hát az is letud mondani rólam. Hanem én szerencsétlen nő, tudom, hogy megfogok halni a bánattól. (Hangosan sir) És te megfogsz nősülni majd ha mérnök leszel. Nekem már ad­dig csak porom lesz a föld alatt és te annyit sem fogsz törődni velem, mintha a cipőd poros. Béla: Azért nem kell úgy bőgni, mert meghallja a kisasszony és jól elvernek engem is meg téged is avval a finánc hadnaggyal. Meg otthon meglátják a sze­meden, s tudja Isten mit gondolnak majd. Panni: (Folyton sir) Béla: Te Panni, hát Isten bizony na­gyon szeretsz?! Panni: (Szivéhez teszi kezét) Isten bi­zony 1 Béla : Csak engem ? Panni. Csak téged. Béla: Meg is mondtad Vécseinek, hogy nem szereted? Panni: Meg! Béla: S mit mondott? Panni: Hogy nem is kell szeretni őt, meg, hogy tartsam meg magamnak a szerel­memet addigra, mig sárgarépát főzünk s egyem meg avval együtt. Az nagyon jó. Béla: (Felugrik helyéről) A pimasz . . . És még mit mondott? alapszabály módosítás végleges ke- resztülvezetését elrendelni és ezek folytán az ugyanezen módosítás be­jegyzését a kereskedelmi cég jegy­zékbe is akként kérelmezni, misze­rint az alapszabályok régi első sza­kasza tömhessék és ennek helyébe következő szöveg iktattassék be: „A társaság alaptőkéje 2,000,000 korona. Ezen alaptőke akként ké- peztetett, hogy az 1909. évi rendes közgyűlés határozata folytán az ek­kor fennálló 600,000 korona alaptő­kéhez a tartaléktőkékből ugyancsak 600,000 korona csatoltatott, ennek megfelelőleg a 600 darab régi 1000 koronás részvény 2000 névértékű új részvényre cseréltetett át, ezen­felül 400 darab, egyenként 2000 korona névértékű teljesen befizetett új részvény bocsájtatott ki, mihez- képest az alaptőke 1000 darab 2000 korona névértékű részvényből áll.“ Ugyanezen alkalommal fog a leg­utóbbi közgyűlés határozata szerint az alapszabályok 53. §. H) pontjá­nak és 91. §-nak megváltoztatására, illetőleg az üzletkör kiterjesztésére vonatkozó módosítása is az alap­szabályokban keresztül vezettetni és a kereskedelmi cégjegyzékbe beje­gyeztetni. Az alapszabály módosításra vo­natkozó határozat után következők­ben folytatja előadó előterjesztését. Részvénytőkénk sikeres és az esztergomi szűkes pénzviszonyok­hoz mért impozáns felemelése az imént hozott határozattal végleges befejezést nyervén, az Igazgatóság és felügyelő-bizottság minden egyes tagjának őszinte, hálás köszönetét mond az igazgató azon szives tá­mogatásért és egyhangú határoza­tukért, mellyel ezen, az intézetre, de büszkén mondható, városunkra nézve is fontos ügy ily gyors és kedvező megoldását előmozdították és bizto­sították. Szilárd meggyőződésünk, hogy ezért nemcsak a jelenlegi, hanem a későbbi részvényesek, a dédunokák hálája is kisérni fogja a részvénye­seket, mert e tekintélyes részvény­Panni: Mást nem. Csak elkezdett bőgni. Béla : (Sóhajt, s vissza ül helyére) Ugye, hogy mondom. Ti nem tudtok mást csak megrikatni a férfiakat. Panni: De hát tehetek én arról, ha őt nem szeretem ?! Béla : Nem ! ... Te engem se sze­retsz ! Panni: Hát jól van téged se szeretlek. (Sir) Elfogom vágni a torkom az apa bo­rotvájával, s majd elhiszed. De akkor már késő lesz. (Szünet. Mindketten sírnak. Szünet után.) Béla: Isten bizony nem szereted a Vé­cseit 1 ? Mondd háromszor. Panni: Isten bizony ! Isten bizony ! Isten bizony ! Béla: Na akkor ez! (Zsebéből kivesz egy vörös selyem szalagon csüngő bádog órácskát) Ebben az órában van egy papi­ros. A papirosra véremmel irtain, hogy gazember leszek, ha egy nőt megcsóko­lok még valaha ebben az életben. Én ezt az egészet neked adom. Ha a Vécsei a szememre hányná és szószegőnek kiabálna ki az iskolába vagy az utcán, hát mond meg neki, hogy a Weisz is az, mégis él. (Megcsókolják egymást, de a nevelő kisasszony észre veszi, úgy tesz mintha nem látná, csak a katonatisztet figyelmez­teti, kihez most még közelebb húzódik.

Next

/
Oldalképek
Tartalom