Esztergom és Vidéke, 1909
1909 / 93. szám
Esztergom, 1909. XXXI. évfolyam 93. szám. Csütörtök, november 25. Ylégjélenik Vasárnap és csütörtökön.- Előfizetési árak : — Egész évre . .12 kor. Negyed évre . . 3 kor. Fél évre . . . (> kor. Egyes Szám ára 14 fillér. Nyilttér sora 60 fillér. Felelős szerkesztő : DR PROKOPP GYULA. Lap tulajdonos kiadók : Di1. Prokopp Gyula és Brenner Ferenc. Szerkesztőség és kiadóhivatal : (hova a kéziratok, előfizetések, nylltterek és hirdetések küldendők.) Kossuth Lajos (azelőtt Bnda) utca 485. szám.- Kéziratot nem adunk vissza. r-. A belső kivándorlás. Az amerikai, romániai és a nyugati országok felé irányuló kivándorlás mellett egy más népmozgalom is sorvasztja ennek az országnak a gazdasági és társadalmi erőit. E népmozgalom alatt értjük a vidék lakosságának folyton fokozódó tódulását a főváros felé, ahol a képzelet még mindig megrajzolja a száraz lábbal elérhető Amerikát, az érvényesülést, a jólétet, a vagyono- sodás íorrását, egyszóval mindent, amit a vidék ma meg nem adhat. Nem újkeletű a magyarnak ez a népmozgalma. Az immár négy évtizedet túlhaladt alkotmányos életnek a legelején kezdődött. A közjogát visszaszerzett nemzet parlamentje és kormánya a hetvenes évek elején már kezdte megalapozni a nagy, erős és hatalmas központot, ez a törekvés nagy anyagi áldozatokkal a gróf Andrássy Gyula lángelméjének a konczepczi- ójával volt megalapozva s elsősorban az intelligens középosztály mozdult meg, hogy a maga számára az életnek uj forrásait tárja fel s a maga erejét az uj intézményekben gyümölcsöztesse a haza s egyúttal a saját maga erősbitésére. Később kezdődött a munkáselem tömeges vándorlása a főváros felé, majd mikor a főváros fejlődése amerikai arányokat vett, a hajótöröttek, a kalandosok, a veszedelmes elemek raja lepte el a fővárost. Megszületett népességre, külső ragyogásra, belső romlottságra nézve ebből a mechanikus és legkevésbbé sem természetes népszaporodásból a magyar metropolis, amely még mindig vonzza s magában felemészti a vidék népességét s mindeddig sem a kormány, sem a törvényhozás nem tudta, nem akarta észrevenni, hogy a főváros természetellenes és igy nem egészséges gyarapodása a vidéknek munkaerőben való csökkenése, a merev központosításból származik. A főváros a maga szörnyű emberhullámzásával, a benne öszpon- tositott mérhetlen mozgótoké érvényesülésének minden csalfa ösvényével leginkább azért vonzza magába a vidék lakosságát, mert évtizedes mulasztások a vidéken a megélésnek sokkal kevesebb lehetőségét tudták megteremteni, mint a fővárosban. Az egymást követő kormányok politikája, mellyel a vidéki városok, nagyközségek belekergettettek az óriási pótadókba, szintén ok volt arra, hogy pangott az élet a vidékeken s feltünedeztek a főváros felett azok a délibábok, amelyek a Budapestre irányuló bevándorlásra csábították nemcsak a reményt vesztetteket, a modern kalandosokat, hanem a jó sorsra igazán érdemes elemeket. Pedig épen ezekre vár keserű csalódás. Az egyszerűbb, könnyebb anyagi feltételekkel járó vidéki élet helyett a belső kivándorló a szárazföld legdrágább fővárosát kapja meg uj otthonául Nem képzelt akadályok gördülnek elébe s úgy érzi magát a száraz lábbal vándorló, mint az ódon regék népe, amely vándorújában minden lépést rémekkel, ismeretlen szörnyekkel kénytelen kiküzdeni. Az uj otthont kereső magyar szemben találja magával a kontinentális bevándorlókat, akiket a nyomor, szorongattatás, félelem és az életért való reszketés űz vándorútra. Ami belső kivándorlóink járván nehéz útját az uj otthon alapításnak, nem kelnek nyilt harcra emezekkel, hanem a mi belső kivándorlóink kifogyván a hazulról hozott csekély vagyonból, testük és lelkűknek erejéből, megtörnek, el- züllenek s jelentékeny statisztikai adalékot szolgáltatnak a magyarság pusztulásához. Sirversük pedig meg- iródik a nem ismeretlen refrénnel : „a magyar nem élelmes“. Arra nézve, hogy a vidék mechanikus utón, vagyis bevándorlással a természetes és szükséges arányon túl ne szaporítsa a főváros lakosságát; hogy a vidék lakossága ilyen természetellenes utón folyton ne fogyjon, a vidék gazdasági és társadalmi életét kell újjá teremteni. Ehhez pedig okvetlen szükséges az, hogy szakítván a merev központosítással, térjen át végre a törvény- hozás és kormány arra az egyedül helyes útra, hogy elősegíti az erős vidéki centrumok alakulását, megadván a vármegyéknek és városoknak az erre való eszközöket. Osztály-ellentétek. Ipar és kereskedelem a magyar társadalom körében még mindig nem részesül abban a megbecsülésben, amelyre annyi okkal rászolgál. Nyugaton ipar és kereskedelem a társadalmi életben is domináló „Esztergom és Vidéke“ tárcája Puha uram apásán beszél. irta: Tanczer József. Érdekes az, hogy némely faluban akad egy-egy polgár, aki szeret urasan beszélni. Az ám csak a nagyszerű, hogy milyen módon teszi ezt. Felhozom példának Puha Pált, a böllért, aki fiatalabb éveiben egyszer Prágában is járt, tehát tekintélynek örvend. Ő mesélte egyszer, hogy ott beleesett a tengerbe. Szerencsétlenségére hallgatói közt a pünkösdi legátus is jelen volt. — Nincs Prágában tenger! — kiáltott a diák ! — De bizony, hogy van ! Hát csak tudom, mikor beleestem. — Más Prága lehetett az — feddette meg Tálos uram — a böllér komája — a legátust. — De nincs más Prága a világon csak egy! — Már pedig többnek kell lenni — ha az egyiknél nincs tenger, a másiknál meg van ! A dolog ennyiben is maradt, de Puha uram azóta sohasem említette Prága mellett a tengert. No de én most tulajdonképen nem erről akarok beszélni. Puha Pál — mint már említettem, böllér ember. Ez azt jelenti, hogy ő szúrja le télen a disznókat és ő látja el. Vagyis ami a bálban főrendező, a disznótorban böllér. Ő nyitja meg a bált, akarom mondani a disznótort, mert ő öli meg a kocát, ő bontja fel, ő ad utasítást mindenre, hogy abba mennyi só, paprika, bors, majoránna, abba meg mennyi vér, foghagyma, vereshagyma vagy citrom keil. Az ő intézkedése nélkül semmi sem történhetik meg a háznál. Ilyenkor szokott aztán urasan beszélni, persze csak úri helyen. Parasztnak nem dukál úri modor, csak a papnak, jegyzőnek, no meg a mesternek is. Lássuk, hogy a bárom közül az egyik helyen hogyan beszél Puha uram. (Őt mindenki urnák szólítja, én sem merem máskép.) Vegyük például a papnál. Reggel hat órakor beköszönt és mindennek utána néz. Minthogy a tisztelendő urék még nem egészen keltek fel (tudniillik, hogy csak az asszonyok vannak ébren, a pap még alszik) Puha uram egész közönségesen beszél, de keveset. Csak épen a legszükségesebbet. Ugyanazért tisztelendőné asszonyt emigy köszönti : — Szabadjon derengős jó reggelt honorálnom a nagytisztelendő asszonyságnak kézcsókkal. Megemeli a süvegét és meghajtja magát, de kezet is csókol. Az már úgy dukál. Többet aztán nem is beszél, mig csak a pap ki nem jön. Soká nem késik az sem, mert a disz- nósirásra, jövés-menésre, csörömpölésre felébred az is, és csak úgy papucsban, hozza a pálinkát (már tudniillik nem a pálinka van a papucsba hanem a pap). — Jó reggelt Puha uram — szólítja a pap — ki korán kel, pálinkát nyel ! Puha uram ezt is honorálja egy jó reggellel, aztán a pálinka után nyúl. — Nem lévén megvetendő elemem, tisztelettel kapacitálom. — Tudniillik a pálinkát, .amelyet tulajdonképen akceptálni akarna, de ezt a két szót: kapacitál és akceptál, Puha uram mindig felcseréli. No de a tisztelendő urnák igy is jól van, mindössze mosolyog egyet befelé, aztán más tárgyra tér át, mert hát Puha uramat nem szabad helyreigazítani. Nagy sértés volna az. — Szép időnk lett mára, — kezdi a pap. — Az ám — feleli Puha uram — pedig a tegnap est leborultán az eső szemenként kezdett indítványozni. Ettől a kiszólástól aztán a pap is bemenekült, nehogy — uram bocsá’ — elnevesse magát. Délig aztán nem is esik szó köztük. Csak délben az asztalnál. Puha uram itt aztán igyekszik kitenni magáért. Keveset beszél, de a lehető leg- válogatottabb stílusban. Az asztalon persze bor is van, ami szintén arra való, hogy a beszéd fonalát kivirágozza. Ha az ember iszik, mindjárt több van a fejében. Okosabb. Az ebéd tyúkhúsleves, jó töltött káposzta, meg cigánypecsenye, de akinek jobban Ízlik a kővesztett bőrke, vagy a főtt tokány, abban is lehet módja. Ezekről persze nem esik szó, mert ez mind közönséges dolog, hanem a hurkát, kalbászt, májast már birálgatnák, ha készen lenne, de mert a disznótor emez előkelőségei csak vacsorára kerülhetnek teljes valóságukban az asztalra, az ebéd alatt különböző napi eseményekről folyik a szó. — Hallom, hogy Puha uram házat épít — mondja a pap. — Igenis, ezen szándékba volnék be- tonérozva — feleli a böllér. — Azt is hallom, hogy nyert volna az osztálysorsjátékon. — Es kitől méltóztatott ezen hallomást invitálni ?
