Esztergom és Vidéke, 1909
1909 / 88. szám
Esztergom, 1909. XXXI. évfolyam 88. szám. Vasárnap, november 7. Megjelenik Vasárnap és csütörtökön. == ElőfizeLési árak : — Egész évre . .12 kor. Negyed évre . . 3 kor. Fél évre ... 6 kor. Egyes szám ára 14 fillér. Nyilttér sora 60 fillér. Felelős szerkesztő : DR PROKOPP GYULA. Laptulajdonos kiadók : Szerkesztőség és kiadóhivatal: (hova a kéziratok, előfizetések, nyiltterek és hirdetések küldendők. Kossuth Lajos (azelőtt Bnda) utca 485. szám. ) Di1. Prokopp Gyula és Brauner Ferenc. Kéziratot nem adunk vissza. A Kereskedöifjak házfelavatása. Harmincöt éve innen-onnan már, hogy azok, akik a kereskedői ifjabb generáció érdekeit szivükön viseltek, megalakították a kereskedő ifjak egyesületét, Tudatában voltak annak, hogy akkor, mikor az ifjakat nevelik, képezik, közvetve a kereskedői általános érdeket mozdítják elő, mert hasznos polgárokat nevelnek a kereskedelemnek, a hazának. Városunkban számos egyesület van, hogy szinte roskadunk bele a sok társadalmi adóba, tagdíjba s ha ezeknek meg van a maguk létoka és alapja, úgy a kereskedő ifjak egyesülete egyike azoknak, melynek létcélja nem múló önérdek, melyet nem gyorsan hamvadó szalmaláng forrasztott eggyé, hanem az önművelés hasznos eszméje, mit legfényesebben bizonyit fenállásá- nak negyedik évtizede. Ha valaha, úgy napjainkban fo- [ kozottabb mértékben van szükség 5 arra, hogy a társadalmi osztályok, i igy a kereskedői osztály is tömö- i rüljön, mert nemcsak anyagi léte, ) de erkölcsi értéke is oly kísértéseknek van kitéve, melyeknek ellentál- lani, vértezett harcosok kellenek. A saját szorgalmából való önművelés van zászlajára Írva jubiláló egyesületünknek, mely nagy anyagi küzdelmek árán, jövőjének megin- gathatlan alapjait azzal és akkor rakta le, midőn magának otthont teremtett, melynek ünnepélyes felavatását ma üli. Érdeklődéssel fordul a város közönsége az ünneplő egyesület felé s kívánja, hogy erősödjék, gyarapodjék s szolgálja mindenkor azt a célt, melynek elve, az ifjabb kereskedői generáció önművelése. Gazdasági harcok. Ipar és kereskedelem a magyar társadalom körében még mindig nem részesül abban a megbecsülésben, amelyre annyi okkal rászolgál. Nyugaton ipar és kereskedelem a társadalmi életben is domináló szerepet visz, mert az ország vezető körei jól tudják, hogy az ország gazdagsága, hatalma, tekintélye kereskedelmének fejlettségétől függ. Nálunk, ahol még mindig képtelenek erre, az ipari és kereskedelmi foglalkozást még mindig nem tartják „úri“ foglalkozásnak, mert hisz nálunk a napidijas is urnák képzeli magát, az önnalló és független nemzetfentartó, hasznos hivatást betöltő iparossal és kereskedővel szemben és tetézik ezt a káros és kóros elvakultsagukat még felekezeti szempontokkal is, mintha nem épen társadalmunk egyoldalú felfogása idézte volna elő azt a sajátszerű és csakis nálunk létező képtelen helyzetet, hogy a kereskedelmi és foképen nagyipari foglalkozást egy bizonyos felekezethez tartozással azonosítják, mintha a külföld kereskedelme nem tanúsítaná, hogy a kereskedelem terén való érvényesülés csakis a komoly, céltudatos, szorgalmas és kitartó munkával párosult nagy műveltséggel és ügyességgel lehetséges függetleníteni a felekezeti viszonyoktól. Tartsuk mindenkor szem előtt a német birodalomnak az ipar és kereskedelem felvirágoztatása által elért nagy hatalmát és népességének jóletét. A német viszonyok e tekintetben még különösen azért is szolgálhatnak tanúságul, mert Németország kedvező előfeltételek hiánya, azaz nagyrészt terméketlen, vagy gyenge hozamú talaja dacára csakis a népesség kiváló tulajdonságainak és ez utóbbiak kellő szervezés mellett történt felhasználásának, névszerint a lakosság céltudatosságának, intelligenciájának, fegyelmezettségen ek, szorgalmának, erélyének és takarékosságának köszöni nagyságát. Ott nem hogy lenéznék, hanem különös nagyrabecsülésben részesítik a kereskedelemnek és iparnak arra méltó képviselőit, akiknek kiválóságai elsőrangú társadalmi szerepet visznek, sőt ezek közül nem egy a kormánynak is tagja volt. Ez a szerencsétlen felfogás gátja annak is, hogy nálunk egészséges alapon nyugvó, úgynevezett polgárosztály fejlődjön ki; (ezzel a kifejezéssel csak a szokásos felosztás kedvéért élünk és nem az osztályszerű tagozódás kiélesitése végett) és innen van, hogy nálunk ma két szélsőség : az arisztokrácia és a munkásság, a két konszolidált társadalmi osztály, mig a polgárság, tehát a lakosság zöme, képtelen jelentőségének öntudatára ébredni és magának azt a szerepet biztositani társadalmunkban, amely erényeinél fogva annyi joggal megilletné. Kereskedőinket, és iparosainkat illetné meg ezen a téren a kezdeményezés kötelessége, mert a túlzott szerénység csak az ellenfelek bátorságát fokozza. Nem hallgathatjuk el ehelyütt azt az utóbbi évékben sajnosán tapasztalt s mindinkább fejlődő meg- külömböztetést, amelyet az ipari körökben a saját javukra, de a kereskedelmi osztály hátrányára szívesen alkalmaznak, értékesebbnek „Esztergom és Vidéke“ tárcája Grisha. Irta : Csehov Antal. Grisha, egy vastag, két éves és nyolc rl hónapos fiú, a sétatéren sétál a dajkával, rl Hosszú télikabát és meleg cipő van rajta ; ß a nyaka kendővel van körülcsavargatva, ß a fején bojtos sapka. Anélkül is melege sv van, s hozzá még a barátságos áprilisi ;n nap épen a szemébe süt és csiklandozza ß a pilláit. Egész bizonytalanul, esetlenül tipegő Iß alakja roppant gyámoltalanságot árul el. Eddig csak egyetlen, négyszögletű vi- állágot ismert Grisha, amelynek egyik szög- slletében az ő ágya, a másikban a dada ádládája, harmadikban egy szék áll, a negyedikben pedig mécs ég a szent kép jláelőtt. Aki benéz az ágy alá, ott egy le- Öítört karú bábut és egy trombitát lát; a ebdada ládája mögött meg egész sereg min- abdenféle holmi hever: cérnagombolyagok, aqpapirszeletek, egy skatulya födele nélkül. iHEbben a világban a dadán és Grishán ri/lkivül sokszor látni a mamát és a cicát. AA mama olyan, mint egy bábu, a macska iríimeg olyan, mint a papa prémsapkája, .g^csakhogy a sapkának nincs szeme, se farka. Ebből a világból, melynek a neve gyerekszoba, ajtó vezet egy szobába, aho^ délben enni szokás, meg teázni. Ott áll a Grisha magas széke, s a falon egy óra függ, hogy az ingája himbállódzzék, meg hogy csengjen. Az ebédlőből egy másik szobába lehet menni ; ott vörös székek vannak. A szőnyegen egy sötét folt látszik, amiért Grishát ujjal szokás fenyegetni. E mögött a szoba mögött van még egy másik is, ahová Grishának nem szabad bemenni és ahol a papa tesz vesz. Ez a papa roppant csodálatos valaki 1 A mamát meg a dajkát érteni: azok öltöztetik, etetik, altatják Grishát, de hogy mire való a papa : — az titok. Van egy másik csodálatos valaki is : — néni, aki Grishának a trombitát ajándékozta. Hol megjelenik, hol eltűnik. Hová lesz? Grisha nem egyszer kukucskált be az ágy alá, a láda mögé, a pamlag alá, de ott nem volt . . . Ebben az új világban, ahol a nap az embernek a szemébe süt, annyi papa, mama és néni van, hogy az ember azt sem tudja, melyikhez szaladjon. De a legfurcsább és legostobább a sok ló. Grisha elnézi, hogy kaszabéinak a lábaikkal, de nem ért az egészből semmit. Ránéz a dajkára, hogy ez magyarázza meg neki, de a dada hallgat. Egyszerre rettentő dübörgés hallatszik. — Az utón, egyenesen ő feléje egy csapat katona jön egyenletes léptekkel, a fürdés után kipirult arccal, bojttal a kardjukon. Grishának a hátán végig fut a hideg, s kérdőn néz a dadára : nem borzasztó ez ? De a dada nem szalad el, nem is sir, hát nem borzasztó. Grisha elkíséri a szemével a katonákat és maga is taktusra lépeget. Két nagy macska szalad el mellette, hosszú, kilógó nyelvvel, fölemelt farkkal. Grisha azt hiszi, neki is szaladni kell és utánuk fut. — Megállj! — kiált rá a dada, durván megfogva a vállát. — Hová mégy ? Leszel mindjárt jó ! Odább egy dajka ül: egy kis teknő van a kezében, tele barackkal. Grisha elmegy mellette és szó nélkül elvesz egy barackot. — Mit csinálsz ? — Kiált rá a dadája, amint a kezére legyint s elveszi tőle a barackot. — Ostoba ! Grishának most nagy öröme telnék benne, ha fölvehetne egy üvegdarabot, amely a lábai előtt fekszik, s a napsugárban úgy csillog, mint a mécs a szentkép előtt. De fél, hogy megint a kezére vágnak. — Adjon Isten! — hallja hirtelen a feje fölött, erős, mély hangon s egy magas férfit lát, csillogó gombokkal. Nagy örömére ez az ember kezet fog a dadával, megáll mellette és beszélgetni kezdenek. A napfény, a szekerek lármája a lovak, a csillogó gombok — mindez rendkívül új, s annyira nem borzasztó, hogy a Grisha szive eltelik gyönyörűséggel és nevet. — Mennünt, mennünt — szól a fényes gombos férfihez és meghúzza a kabátját. — Hova ? — kérdezi az. — Mennünt — erősködik Grisha. Szeretné azt mondani, hogy nem volna rossz papát, mamát meg a cicát is magukkal vinni, de a nyelve egészen mást mond, mint kellene. Idő múltán a dada letér az útról és Grishát egy nagy házba vezeti, ahol az udvaron még hó van. A fén}^es gombos ur is velők megy. A havat meg a pocsolyákat gondosan kikerülik, aztán felmennek egy sötét, piszkos lépcsőn és egy szobába jutnak. Ott nagy a füst, pecsenyeszag érzik. Egy asszony áll a tűzhelynél és pecsenyét süt. A szakácsnő és a dajka megcsókolják egymást, leülnek a férfival együtt a padra s halkan beszélgetni kezdenek. Grisha nagyon fel van öltöztetve: tűrhetetlen melege van. Vájjon mitől van ez ? — gondolja és körülnéz. Egy sötét ágyat lát, konyha- eszközöket, meg a kemencét, amelyik úgy mered rá, mint egy sötét pokol.
