Esztergom és Vidéke, 1909

1909 / 81. szám

Esztergom, 1909.

XXXI. évfolyam 81. szám.

Csütörtök, október 14.

Megjelenik Vasárnap és csütörtökön.- Előfizetési árak : =====

Egész évre . .12 kor. Negyed évre . . 3 kor. Fél évre . . . (» kor. Egyes szám ára lt fillér. Nyilttér sora 60 fillér.

Felelős szerkesztő :

DR PROKOPP GYULA.

Laptulajdonos kiadók :

Szerkesztőség és kiadóhivatal:

(hova a kéziratok, előfizetések, nyiltterek és hirdetések küldendők.) Kossuth Lajos (azelőtt Buda) utca 485. szám.

Di1. Frokopp Gyula és Brenner Ferenc.

Kéziratot nem adunk vissza.

A szüret.

Van egy csodaszép költeményünk mi aggastyán Léváink irta, mely mostani napokban igen aktuális. Szüreti szint ölte két kis húgom jka“, — mondja a költő és ez igy ssz, valameddig Noé apánk meg- fcúfitója, a bor, szőlőgerezden érik. lözel volt az az idő. midőn mar vegyi tudomány szüretelt sötét tincékben, amikor virágzó iparág tolt a borhamisítás. De ezt sze- sncsére tárgytalanná teszi az idő. IIa már ott tartunk, hogy ámbár nevesebb a szőlővel beültetett terűit Magyarországon, mint a filoxera i.őtt, mégis a modern termelés következtében sokkal több borunk teem most, mint a filoxera pusztítás > ott. A hivatalos és magánjelentések zerint egyrészt a tavaszi fagy, másrészt a szőlőmoly nagy pusztítása [liatt lényegesen kevesebb lesz a cortermés, mint tavaly, amelyről rreg szőlősgazdák azt mondották, cogy a boszniai okkupáció óta nem Tnlékeznek hasonló nagy termésre. Megegyeznek a tudósítások abban, ogy, ha mennyiségre kevesebb is asz a bor, minőségre lényegesen hbb lesz. Ami bennünket a szürelEsztergoíu és Vidéke“ tárcája

A boldoösáo felé.

Őszi borúban a bánat lovagja A-hísulás földjéről megérkezett

az ember-erdőn, a nyüzsgő zsivajba’ vöt összehozta jó sorsa — veled.

telkébe tűzött két szép szemvilág, db üdeség, a fénylő tisztaság f míg bámulta az igéző csodát:

Mellőle a bú ellépett — odább.

beszédesen a szemre szem felelt, fgymást kereste és egymásra lelt.

szivetek mélyén kigyult fényesen zz élet napja : forró szerelem.

áSlétek tárult tündöklő világ wdmjon körétek csodás glóriát.

'Simuljatok meg egymásért sírni, zz üdvösséggel, gyönyörrel bírni, tx mi életünket széppé teszi: lágyulást örökké : megérteni.

Tuba Károly.

telés alkalmából a kérdéssel való foglalkozásra bir, az az, hogy fölhívjuk az érdekelt gazdákat azoknak az okszerű szüreteknek megtekintésére, melyek hazánk minden valamirevaló borvidékén ezidőtájt rendeztetnek.

Úgy látjuk, hogy a szőlőtermelés terén még a kisgazdák is sokat tanultak az utolsó évtizedben. Kisebb-nagyobb mértékben, az újabb termelési fogásokkal gyakorta találkozunk még a kis, törpeszőlő-gaz- daságokban is. Amely téren haladni kellene, azt az ósdi szüretelés terén varjuk. A modern technika a szüretelés terén az utóbbi években igen sok jól felhasználható eszközt nyújt a gazda kezébe és nagyon jól teszi a földművelésügyi minisztérium, midőn a tanítás legközvetlenebb tényezőjével, a szemléltetéssel akarja a kistermelőket e tekintetben haladásra bírni. Megszűnt az az idő, amikor ósdi módon szüreteltek és igen gyakran szüretelés közben „kereszteltek“ is, mert hiszen a modern eszközök ezt a kis csalafintasagot ma már nyomban konstatálják és a gazda annak teszi ki magát, hogy amit az Isten neki adott, azt ő mesterséges módon elértékteleníti.

Hogyan repüiteip át a csatornán ?

Irta: Blériot.

A tény oly egyszerű, hogy leírására nem is mernék vállalkozni, ha egyszersmind újságíró is nem volnék. A nevezetes hajnalon rósz hangulatban ébredtem. Önfeláldozó barátom, Alfred Leblanc költött fél 2 óra 30 perckor. Semmi kedvem sem volt a startoláshoz. Fekete színben láttam mindent és most már bevallhatom, hogy örvendtem volna, ha azt mondják, hogy oly erős szél fúj, hogy el kell halasztanom a felszállást. Hát persze ellenkezően. Leblanc minden jóval biztatott és magával vitt automobilján.

A friss levegő felvidámitott. Resteltem iménti gyöngeségemet és bátorságom megkétszereződött. Les Baraques faluban munkatársaim, Mamet és Colin vártak. Dacára a kora hajnali óráknak, az egész falu talpon volt. Legalább ezren várakoztak és egymás nyomában érkeztek automobilok. Ez kissé háborgat! Jobb szeretnék egyedül lenni. Leblanccal elhatároztuk, hogy próbarepülést végzünk. E célból a tömeget lehetőleg hátraszoritjuk.

A gép tökéletesen működik és a léggel megtöltött nehezékek nem befolyásolják működését egy csöppet sem. A gépen

A helyes, okszerű szüretelés módjai eltanitására az a néhány vidéki mintaszüret, amelyekből — fajdalom a mi vidékünknek nem jutott — meg nem elég arra, hogy rövid időn belül azok az ismeretek elterjedjenek valamennyi borvidékén, hanem szükséges ambuláns tanítókat szétküldeni az országban, nemcsak a szüretek alkalmára, hanem a pincegazdasági ismeretek legelemibb részének megtanítására is. Sajnos, a magyar borgazdaság minden esztendőben válságosabb helyzetbejut. Még nem minden felújított szőlő nyújt teljes termést és már is felhangzik a termelőknek panaszszava, hogy igen nagy eladatlan borkészlet hiába vár vevőre. Minden esztendőben égetőbben fog a baj mutatkozni. Úgy tudjuk, hogy az államkormányzat már évek óta napirendre szeretné tűzni a borértékesítés kérdését; de az a mai zűrzavaros politikai helyzetben egyhamar aligha kerül napfényre és a szőlősgazdáknak még arra is sokáig kell várniok, hogy az annyira nehezményezett városi borital adó alól men- tesittessék termelésük. Épen ebben a súlyos helyzetben tartjuk felette szükségesnek a pincegazdasági isvan egy új csavar, mely pompásan működik.

Tíz percig tartott ez a próba, miközben észrevettem, hogy a parton friss szél kerekedik, mely engem a csatorna felé fog majd vinni. Minden kész. A pályázat szabályainak megfelelően bevártam a nap- fölkeltét. Leblanc figyelmeztet, hogy a parton egy zászlót lengetnek. Ez a jeladás. Könnyed izgatottság fog el, amikor gépemen elhelyezkedem. Mi történhetik ? Eljutok-e Doverbe?

De azok a gondolatok csak pillanatnyiak, — most gépemmel kell törődnöm, a motorral, a csavarokkal. Mindenki megmozdul és izgatottan figyel. Jeladásomra a montőrök elengedik a készüléket.

Egy szempillantás alatt magasba emelkedem. Egyenes irányt szabok és folyton emelkedem. Már a tenger fölött lebegek és jobbfelől elhagyom a torpedóűző gőzhajót. A napot sűrű köd rejtegeti. Nyugodtan röpülök, minden izgalom és minden lényeges benyomás nélkül. Mintha léghajóban ülnék. Semmi légáramlatot nem érzek. Nem kell a kormányrúdhoz nyúlnom, sem a szárnyfelületeket igazgatnom. Kezeimet egész bátran zsebredug- hattam volna.

A gyorsaságot nem tapasztalom, aminek alkalmasint a tenger felületének egymeretek intenzív terjesztését és épen ezért ismételjük meg azt az óhajunkat, hogy a pincegazdasági ismeretek terjesztésére mélyebb nyomot vágó munkára vállalkozzék a kormányzat, amely valóban korszakos munkásságot teljesittett, midőn egy teljesen elpusztult és egykor milliókat hozott termelési ágakat sikerült nemcsak régi virágzása fokára emelni, hanem azt túl is haladni.

Értjük a szőlő rekonstrukcióját, mellyel elpusztult területek váltak újra dúsan termőve es a gazdaságilag elernyedt, reménytvesztett nép kezd újra a népjólét tokára lépni. Nagyon hálátlan lenne az, a ki két évtizedes szívós munkásság előtt kalapot ne emelne.

A mostani szüretelés idején felvetjük még a községi elöljárósághoz való azon kérésünket, hogy az uj bortörvény igen mélyreható és súlyos következményekkel járó rendelkezéseket tartalmaz, amelyekről a tájékozatlan kistermelőket feltétlenül fel kell világosítani és ezt bizonnyal megteszi minden érdekelt község elöljárósága, melynek ép, szociális érzéke van a szegény lakosság létérdekei iránt.

formasága az oka. A földön házak, erdők mutatkoznak és tűnnek el.

Meg vagyok elégedve a gépemmel. Stabilitása gáncsnélküli, a motor pompás. Az első negyedórában megettem egy magammal hozott cipót.

Tíz percig maradok izoláltan, egyedül a tenger színe fölött, anélkül, hogy a horizonton hajót pillanthatnék meg. Csend van, csak a motor berreg.

Ez a tiz perc hosszadalmasnak rémlett nekem, mig végre a láthatáron egy szürke vonalat vettem észre. Semmi kétség : ez az angol part. Arra tartok, de most széllel és köddel küzködök. Szemeim és kezeim munkában. A készülék pontosan engedelmeskedik akaratomnak.

De Istenem, hol is vagyok ? Három hajót látok, melyeknek legénysége lelkes hurrá-kiáltásokat küld felém. Tehát Doverben volnék?

Jobbra egy sziklafok. Odakormányzom gépemet. Hurrázá? ismét. A szikla fen- sikja fölött lebegek. Alant egy ember trikolort lobogtat. Leszállásra gondolok most már és megpillantom Eontainet, a Matin munkatársát, aki itt vár reám és harsányan kiáltoz felém. Ki akarok kötni, ámde a szél erős és kissé hosszadalmas volt a leszállás. Repülésem 37 percig tartott és ez elég.

Dover felé tartva, egy ideig az „Esco-