Esztergom és Vidéke, 1909
1909 / 75. szám
Esztergom, 1909. XXXI. évfolyam 75. szám. Csütörtök, szeptember 23. Megjelenik Vasárnap és csütörtökön.----: ElőfizeLési árak : = E gész évre . .12 kor. Negyed évre . . 3 kor. Fél évre ... 6 kor. Egyes szám ára 14 fillér. Nyilttér sora 60 fillér. Felelős szerkesztő : DR PROKOPP GYULA. Laptulajdonos kiadók : Dí. Frokopp Gyula és Brenner Ferenc. Szerkesztőség és kiadóhivatal: (hova a kéziratok, előfizetések, nyiltterek és hirdetések küldendők.) Kossuth Lajos (azelőtt Bnda) utca 485. szám. — Kéziratot nem adunk vissza. ■ Blériot. Irta : Révész Gyula. Ez a név, amely cikkünk homlokán van, annyira ismert az egész művelt világon, hogy viselőjét szinte fölösleges bemutatnunk. A La Man- űhe-csatornán való átröpülése olyan 'nőstett volt, amellyel örök időre oevéste nevet Klió táblájára. A levegő meghódítása az ő nagyszerű rekordjával olyan korszakhoz jutott, amely a repülőgépet szinte pgv sorba helyezte a szárazföldi és űzi alkalmatosságokkal. Ma már nem játékszer, nem is sporteszköz :öbbé, hanem a levegő automobilja. Micsoda csodálatos haladás tárul Ilénk, ha a Mongolfier-testvérek primitiv balonját összehasonlítjukBlé- »iot monoplánjával ! A legújabb éviized, sőt azt lehet mondani, hogy múlt év és a most folyó esztendő fejesen háttérbe szorította, lejárttá a levegőnél könyebb balo- ookat, amelyek a szél játékszerei, oeppelin gróf sikere csak látszóla- cos, a német önérzet és gőg fújta löl. Legutóbb eljutott ugyan a Zep- lelin III. a bódeni tótól Berlinig, £2 tizennyolc óra helyett ötvennégyig tartott az útja. Még ötméteres 5 Esztergom és Vidéke“ tárcája 5^mit a toll mesél. Irta: Ferenczy Paula. dLázas, sötét éjjel. Ébren, tágranyitott nemekkel bámulok a nagy semmiségbe, ^gondolataim pajkos gyermekek módjára g-rgetik, űzik egymást. Kint, az Isten Btagja reszketteti meg a léget, s mint \y elhajított fáklya, világítja meg az éj- 5Í«kát a villám ragyogása, mely fényes jzkban csillárnlik meg egy-egy pillanatra enehéz felhőkön. sirapasztalatok is bizonyítják, hogy ily éj- :ß az ember gyarlónak, végesnek érzi lelkét, dhllemét. Elhagyva gondolja magát, fél il9*elemek haragos bosszújától, mit nappal, ossokkal egyetemben egyszerű tünemény- I 'í tart. Régi dolog az, hogy az ember, int tömeg bátor, de mint csupán csak íá'én félve lapul meg, bátortalan minde- 5/l:kel szemben. ilElmém munkássága, már-már kuszáló- í ,, zavart lesz, tekintetem ryugtalanul bí^dezik, s a bútorok homályos körvonalban, képződésem alakokat sejt. S mintha geg reszketésére, azok is remegnének, o-j ég izgatottabban figyelek, nézek, mintha lellemi lények megjelenésére várnék. másodpercenkinti sebességet sem ért el, holott például Zeppelinnek egyik honfitársa, Haenlein már 1872- ben vitte ennyire motoros léghajójával. Azóta elmúlt negyedfél évtized s a nemes gróf nem igen fejlesztette az aeronautika tudományát. Az ő levegőbeli Dreadnought- jai hat méteres szélben már megbízhatatlanok, ennél hevesebb szélben pedig tönkremennek. A levegőnél könyebb rendszer tehát Zeppelin ellenére is megbukott és a Wright-testvérek szereplésével a levegőért folyó küzdelemben már elvitázhatatlanul az aerop- láné, az úgynevezett sárkányröpü- lőé az elsőség. A Wright-testvérek repülőgépe kétsikú és legnagyobb sikerét 1908. december 31-én aratta, amikor Fran- ciaországban kilenc negyed óránál hosszabb ideig maradt egyfolytában a levegőben. Azóta még el sem múlt egy esztendő s a Wright-testvérek máris túlszárnyalták, gépüket egyszerűsítették, módosították, javították. Blériot például elvetette a kétsikú rendszert s áttért az egysíkúra, a monoplánéra. Még ugyan vitatkoznak a hozzáértők, melyik jobb, a Eszembe jutnak a régi dajkamesék s lassan-lassan egész hatalmukba kerítenek, s habár eleinte küzd a felvilágosodás a képzelet alkotásával, de ez a harc, ez a gyötrő tusa mindig lanyhább lesz az értelem részéről, s nemsokára mintha meg is adná magát a hős éji madárnak, a képzeletnek. Küzdött a józanság, hogy léteznek-e való mesék, élhettek-e a költöttnek tartott alakok, tudnak-e beszélni a virágok, az élettelennek tartott tárgyak ? . . . Mind oly kérdés, melyre az emberi elme csak gondolkodás nélkül tudhat felelni, a régiektől hallott mondákkal, melyek ős eredetüknél fogva, a mai fénylő sötétségben, valami csodás világítást, valami éji homályosságot nyernek, amelyet a korszak felvilágosult szelleme kacagva dob félre, a mesék, a mítoszok lomban heverő cso- portaihoz. S elmémre valami különös zsibbadás nehezedik nyomasztólag, s már-már azt hiszem, hogy az álom jótékony tündére fátyolt vet káprázó szememre, midőn különös kaparáshoz hasonló hangok ütik meg füleim. Körülnézek, lélekzetem visszafojtom s valóban csodás dolgokat látok. Szobámban kellemes, bár gyér világítás, s íróasztalomon, egy csomó rozsdától evett toll sétál, melyek gyermekkorom óta őrbiplán-e, vagy a monoplán s e kérdés nem dőlt el a reimsi versenyen sem, ahol mindkét rendszerben készült aeroplán fényes győzelmet aratott, de annyi bizonyos, hogy Blériot gépei a legbámulatosabb repüléseket produkálták. Fölszállásai közül világhíressé vált a csatornán át tett útja, amelynek elsősége épen úgy az ő nevéhez fűződik, mint Cookéhoz az északi sark felfedezése. Népszerűségére rá is szolgált s valószínű, hogy október 17-én, amikor a budapesti Vérmezőn felszáll a magyar közönség szemeláttára, olyan tapsorkán üdvözli itt is, mint akár Londonban, vagy Párisban. Ezt a ritka alkalmat bizonyosan fölhasználja nemcsak e főváros lakossága, hanem a vidéki közönség is, amelynek végre alkalma lesz, hogy a jövő évtized közlekedő eszközét, a repülőgépet lássa is, mert eddi- gelé csak az újságok halavány leírásából ismeri. A bejelentő hivatalok szervezése. Nemcsak helyi érdekek, hanem országos érdek is követeli, hogy a zött toll-gyűjteményem legfontosabb kincsei közé tartoztak. Jól emlékeztem, hogy este, nézegettem, több régi gyermek éveim féltve őrzött emlékeivel s ezt kint hagytam íróasztalomon. Feszült várakozással figyeltem, inig végre halk, recsegő hang szólal meg, előbb több hosszú, mély sóhajjal hozza hullámzásba az éter réteget. — Pár évtizeddel előbb, a földi — igazság — szolgálatában álltam. Komoly, rideg, érzéktelennek látszó emberek között voltam, kik önzetlen megfontoltságukkal arra voltak hivatva, hogy bűnös embertársaik felett igaz ítéletet mondjanak s ezen meggyőződésüket soh’se a szív, részvét, szánalmi sugallata, avagy az önszeretet, az önzés, hanem az ész, számitó bírálata folytán adják elő a világnak. Láttam a vádlottak tépelődő, kínos lelki vo- naglását, láttam sok gonoszán megátalkodott arcot, hallottam a hamis, csalárd eskü kiejtését, hallottam jajkiáltásaikat mikor kapkodtak az örvény áradataiban, mely mélységével már-már elnyeléssel fenyegette. Velem Írták le a szót, mely őket tetteikért szabadságuktól fosztotta meg, s hogy kitegye a vétek legnagyobb büntetésének, a társadalom lenézésének s önmaga megvetésének. városokban bejelentő hivatalok szer- veztessenek. Ha az ország bűnügyi statisztikáját, vagy a napilapok hírrovatát figyelemmel kisérjük, azt látjuk, hogy a bűneseteknek kétharmad részét a hazai városok területén olyan egyének követték el, akik tettüknek színhelyén nem ismeretesek, vagy ha igen, úgy ismertekké akkor váltak, amikor már a bűnt elkövették, holott, hogyha a bejelentési intézmény és a bejelentési kényszer meglett volna, a rendőrhatóság az illetőt vagy megérkeztekor vehette volna nyilvántartás alá, vagy pedig folyton szemmel tartva akadályozhatta volna meg, hogy cselekményét elkövesse. Azt nagyon jól tudjuk, hogy a külföldiek letelepedését a városi rendőrségnek figyelemmel kell ki- sérniök; az is bizonyos, hogy a szállodákba és herbergekre szálló vendégek bejelentési kényszere is divatos, de e kettő együtt sem elégséges, mert ugyan ki tudhatja azt, hogy a leggyanusabb egyén hol talált szállásra és jó búvóhelyre ? Annyi bizonyos, hogy az, akinek elég oka van, magát a rendőrség vizsla tekintete elől elrejteni, nem száll vendéglőbe, vagy iparos szállókba, hanem — mert minden zsák megtalálja a maga foltját — oda, ahova az ellenőrzés nem terjed ki. A gyanús alakok nappal amúgy — Én a közvéleményt szolgáltam, — szólt egy másik toll, melyen az oxidálás erős nyomokat hagyott, s mondhatom, önzetlenül. A rideg, gondolkozó ész gondolatait voltam hivatva alakba önteni: ítéletet hoztak velem a halottak és élők felett. Túlharsogta szavunk százak üvöltését, az ég dörrenését, túl az Istennek harcát, a népek jajkiáltását. A mi vádlot- taink szabad foglyok voltak, kint a világi életben, milliók szemei előtt mondtuk ki a vádat, milliók előtt állítottuk pellengérre egyének, tömegek, nemzetek nevét, erkölcsét. S a világ elitélése volt a büntetés. De ha a bűnöst megtérni, vezekelni láttuk, elismertük igyekezetét, feloldoztuk a világ szó-tüskéinek kínzásai alól, elismertük új érdemét, megbocsátottuk, vétkét, s felemeltük a mélységből, az emberi magaslatra. Harmadik, vastag toll emelkedik fel a beszédre: — A szenvedő, vergődő emberiség javulásának, felépülésének tettem szolgálatom. Holt, latin szavakat Írattak velem, s volt, hol használtam, volt, hogy semmit sem ért munkám, előfordult, hogy későn érkezett. Oh! hány aggódó arcot láttam, hány
