Esztergom és Vidéke, 1909
1909 / 75. szám
2 ESZTERGOM és VIDÉKE. 1909. szeptember 23. sem mutatkoznak s ha igen, ki tudja, hogy mily megtévesztő tormában. Az övék az éjszaka, a ködös, zi- mánkos éj, ezután voltak, nincsenek többé. A bejelentéskényszer azt, hogy városainkban bűncselekményeket tervező emberek napokig rejtőzhessenek, rövid idő alatt kizárja, mert igaz ugyan, hogy az azokat elrejteni igyekvőknek terve egyszer-két- szer sikerül, de bizonyos az is, hogy a rajtakapás esetén szenvedett példás büntetés az egész város lakosságára tanulságos lesz. Hogy a bejelentő hivatalok és a bejelentési kényszer hiánya menynyire nagy baj Magyarország köz- biztonságára, mi sem igazolja jobban, mint a székesfővárosi államrendőrség. Budapest ugyanis, mint minden főváros, vonzza a vidéket. A becsületes vidékiek közül irtózatos sokat csábit bűnre a mi Budapestünk. Az egyik koldusbotra jut és lopni kényszerül, a másik nem hozott magával egyebet koldusbotnál és egykettőre a bűnbe sülyed. Internacionális és kisebb kaliberű gonosztevők gravitálnak ide, hogy egy sikeres bűncselekmény elkövetése után elmeneküljenek a csöndes vidékre, a vidéki városokba. Itt van az ő eldorádójuk. Bejelentési kényszert nem találnak, ellenben gyanútlan egyént eleget. A vidéki kis városokban élősködnek sokszor hónapokig s köziben kilesik, hogy hol lehet a zavarosban halászni és a kis város közönsége nemsokára, a királyi adóhivatal, egy szövetkezet, vagy más intézmény kirablásának szenzációjával lesz gazdagabb. Különösen nagy előszeretettel keresik fel a gonosztevők azokat a vidéki városokat, amelyek közel vannak a fővároshoz s bennük bejelentési kényszer nincs, ellenben a vasúti összeköttetése a lehető legjobb. Ilyen a mi városunk is! Ha már mosta bejelentési kényszer fennáll, ha továbbá a város zokogó képét, hány megtört büszke alakot, melyek reszketve, könnybe borult szemmel, feszült aggódással néztek a titokzatos jövő elé. Hány sötét felhőt oszlattam szét, hány napsugarat törtem a légen át a szívbe, az ajkra, az életbe ! — Tinektek mind dicső, szép múltatok van. Büszkeség tölthet el, ha a letűnt múltra gondoltok, — sóhajtott fel, egy elég tiszta toll — melynek rozsdafoltjai közül még elő-elő tör egy kis halvány fényesség. Dolgoztatok, a jónak az igazságnak, az emberiségnek hasznot hoztatok. De én ?! Tétlenül éltem s csak egyszer használtak . . . csak egyetlen egyszer s akkor is bűnre, rosszra, a gyávaság és köny- nyelműség miatt! Jól emlékszem, midőn egy ilyen sötét éjszaka, gazdám nesztelenül lépett be a szobába. Lopva, óvatosan surrant Íróasztalához, s mély gondolatokba lehetett elmerülve, időnkint, hosszú, finom ujjaival idegesen simította végig homlokát, mintha valami terhes felhőt akarna onnan elűzni. Végre címeres irópapirt vett elő, engem tintába márlott s azután ismét, meredt tekintettel nézett maga elé, talán gondolatait rendezte. íráshoz fogott. A megszólítást nehezen leírta. Ekkor ismét töpren- kedni látszott s ijedt tekintete szülei arcképére esett mely mintha bánatosan nézett volna le rá. Fájdalmas, görcsös zokogás tört ki kebléből. Majd Ismét tinfolyton érvényesíti az 1886. XXII. t.-c.-nek a letelepedőkről intézkedő §§-ait, világos, hogy a települő alakról egy-kettőre kideríthető, vájjon kicsoda ? A bejelentéskor történt névbemondás, a foglalkozás valóságának szemmel kisérése, a magatartás megfigyelése, erkölcsi bizonyítvány bekivánása, esetleges tárgyalás azon hatósággal, a honnan az illető jött, végül az államrendőrség nyilvántartása számos esetben oly leleplezéseket biztosit, amilyenekkel a kis város rendőrsége nem is álmodott. Ezzel egyidejűleg országos érdekű lévén a dolog — helyesnek vélnők, hogyha ezen kérdéssel a belügyminiszter is foglalkozna, még pedig akként, hogy törvényjavaslattal lépne a törvényhozás elé, a végből, hogy a városokban mindenütt bejelentési intézmény terveztessék. Ha lehet törvényt hozni, hogy a városok orvost, szülésznőt, árvaszéket, rendőrséget, vágóhidat stb. tartsanak fenn, úgy véljük, lehet egy kis állami segítséggel ez irányban is intézkedni. —O. Városi közgyűlés. Kedden d. e. 10 órakor a város képviselőtestülete rendkívüli közgyűlést tartott, melyen a képviselők igen gyér számban jelentek meg. Feltűnő bizonyságául annak, hogy mily kevés érdeklődéssel viseltetnek nálunk a közügyek intézése iránt. Napirend előtt kegyeletes szavakkal pa- rentálta el az elnöklő polgármester Kollár Károly nyugalmazott gazdasági tanácsost, aki városát mindenekfölött szerette, nemes jelleme, megbízhatósága pedig meg szerezték részére azt a polgártársi szere- tetet és becsülést, melyből most méltán fakadhat az elhunyta fölött érzett mély részvét. Emlékének a közgyűlési jegyzőkönyvbe leendő megörökítését a képviselőtestület elhatározta. A rövid tárgysorozat a polgármesternek jelentésével, illetve válaszával kezdődött, melyet Schwarcz Adolf városi képviselőnek a múlt közgyűlésen tett és a tába mártott és elszántan, de azért remegő hangon suttogta : Meg kell történni, óh én nyomorult ! S a levelet folytatta: Midőn e sorok kezébe kerülnek, az ön könnyelmű öccse, lezárt szemekkel, merev testtel a földbe lesz, hova az Ön rideg fukarkodása taszította. E pillanatban azonban egy fénysugár futhatott át agyán, mert hirtelen öröm- ittasan ugrott fel, s felkiáltott: — Mit, eldobjam az életemet, gyámom kegyetlenkedése végett? Ily ifjan meghalni, mikor még alig éltem? Nem, soha! S fiókjából hosszúkás, halványsárga színű ivet vett elő, melyet kitöltött számokkal, betűkkel s végül két nevet irt alá reszkető kézzel. Mikor végzett evvel, diadalmasan mormolta önmagának : — Nem adtál kérésemre, úgy veszek erővel, nem lesz bátorságod ősi nevünk pellengérre állítani ! Azután engem kidobott a vad sötétségbe, honnan, sok küzdés után közétek kerültem. Mély csönd állott be. A némaságot csak időnkint a rozsdás tollak sóhaja törte meg. Talán újra átélték izgalmaikat. S én hosszasan elgundolkoztam a beszédes némaságról, a mesékről, mialatt a képzelet diadalmasan mosolygott a legyőzött józan megfontolásra. „Szabadság*“ cinül helyi lap „Szédelgés a közvagyonnal" című cikkében foglaltakra vonatkozólag beterjesztett. A válasz erélyesen visszautasítja a cikkben foglalt vádaskodásokat és utal arra, hogy a zárszámadással a képviselőtestületi tárgyalás előtt a bizottságok behatóan foglalkoztak és az a képviselők között nyomtatásban kiosztatott és igy az alkalom meg volt adva annak tanúlmányozására, bírálatára. Utal a válasz azon közismert tényre, hogy a múlt évben pótköltségvetés is készíttetett, melyet a közgyűlés elfogadott és az ezenkívül felmerült túlkiadás is a közgyűlés jóváhagyását megnyerte. A válasz ezek- után azon kijelentést tartalmazza, hogy a valótlanságokat hozó cikkben foglaltak a polgármester irányában többször megnyilvánult közbizalomnak csökkentését nem vonhatják maguk után és épen ezért a cikk szerzője ellen a város tekintélye érdekében sajtópert indítani nem hajlandó. Nem vagyok pedig hajlandó — úgymond — 1-ször azért, mert a város tekintélye minden posványon felül áll, felül állana még a szédelgő és hűtlen vagyon kezelésen is, mi ha előfordulna, a város tekintélye, anyagi és erkölcsi érdekei nem sajtópert, hanem más megtorlást követelnének. 2-szor nem indítok sajtópert a magam erkölcsi érdekében sem, mert a magánmegtorlás is bárhánj^szor alkalmaztatva köztapasztalás szerint mind foganat nélkül maradtak s egyik eset megtorlása után kenyérkeresetből vagy fékezhetetlen indulat és szenvedélyből a másik szenzációhajhászás közundort keltő tényei nyomban következtek ; akivel szemben mellettem és erkölcsi elégtételemül városom képviselőtestületének felemelő határozatai állanak ; ott és azzal szemben állásomnak a jelentésben is kimutatott tisztasága alapján erkölcsi jogom van, hogy öntudatom békéjébe visszavonulva maradjak, a sajtóper zaklató herce-hurcái helyett, kivált miután még városom polgársága egy tekintélyes nagyszámú értekezletének kétségtelen erkölcsi súlyú határozatára is hivatkozhatom, mellyel az a város közbékéje érdekében kimondotta, hogy az itt tárgyalt ujságcikkely írójának támadásai és becsmérlései senkinek sem magánjellegére árnyat nem vethetnek és lapjának személyes támadásai senkit arra nem kötelezhetnek, hogy azokkal szemben elégtételt keressen. A válasz elfogadása közben a polgár- mestert többször megéljenezték. Ezután ugyancsak egy interpellációs válasz következett, melynek oka szintén Schwarcz képviselő volt, ki a múlt közgyűlésen a városi faraktár faöle- zésének szabályosságát vonta kétségbe. A válasz, mit a polgármester, gazd. tanácsos, mérnök és számvevő együttesen adtak be, kétségtelenül beigazolták, hogy a Schwarcz által terjesztett hírek és állítások kellő alappal nem bírnak, mert az egypár ezer méterre tehető famennyiségnél alig 20—40 méter találtatott, melynek méretei a rendeseknek nem egészen feleltek meg. De ezt nem célzatos és a közönség becsapására irányuló intézkedés okozta, hanem ez az ölezésnél a legnagyobb vigyázat mellett is előfordul és más faraktáraknál is gyakori. A város tanácsa egy alkalommal intézkedett ezen hiányok pótlása iránt. A közgyűlés a választ tudomásul vette. Majd a reáliskola első osztályának párhuzamosítása ügyében előterjesztett tanügyi és tanácsi javaslatokat fogadta el a képviselőtestület, belátva annak a reáliskola fejlesztése érdekében vitán felül álló szükségességét és célszerűségét. Ezután a bérkocsi szabályrendelet módosítás következett. Az érdekelt bérkocsi tulajdonosok kívánságainak mérlegelésével kiigazított tervezetet a közgyűlés elfogadta. A módosítás lényegesebb részeit illetőleg megemlítjük, hogy a bérkocsik száma 20-ról 30 ra emeltetett, tekintettel az emelkedett forgalomra; a katonai barakktáborhoz irányuló forgalom pedig uj díjtételekkel szabályoztatott. Majd több kisebb jelentőségű ügy elintézése után, melyek közül a közpénzek elhelyezésének ügye dr. Földváry István j főügyész javaslatára a képviselők csekély • száma miatt a napirendről letétetett. A . közgyűlés fél 12 órakor véget ért. BIKE K. — Szabadságon. Vimmer Imre polgár- - mester tegnaptól kezdve két heti szabad- - Ságra ment. A polgármester szabadságát! Kis-Kéren tölti. F. hó 23 án kezdi meg 1 1 hónapra terjedő szabadságát dr. Brennen Antal v. tanácsjegyző, távollétében hiva-i los teendőit a szabadságáról visszatért!] O'sváth Andor főjegyző fogja e látni. — Halálozás. Vettük az alábbi gyász—: jelentés. „Alulírottak mélyen szomorodott! szívvel tudatják a legjobb anya, nagyanyáé’ anyós és rokonnak özv. Kovács Albertnéet szül. Vaály Magdolnának életének 75-ikT évében, folyó hó 18-án reggel 8 órakonc rövid szenvedés és a halotti szentségek! ájtatos felvétele után történt gyászos el-I: hunytát. A felejthetetlen halott földi ma-e radványa Budapestről hazaszállítva f. hói 21-én d. e. fél 11 órakor fog a sz. kir.ii város temető kápolnájából örök nyuga-e; lomra helyeztetni. Az engesztelő szenn mise-áldozat pedig ugyancsak 21-én d. ee fél 10 órakor fog a belvárosi plébániai] templomban a Mindenhatónak bemutató tatni. Kelt Esztergomban, 1909. szeptemrr bér hó 20-án. Áldás és béke poraira ! Kool váts Béla, Kováts István, Kováts Ilonám Kováts Kálmán, dr. Kováts Géza gyens mekei. Mezey Sárika, Meze}/- Ilonka, MeeJ zey Rózsika, Kováts Erzsiké, Kováts Kiás! rika, Kovács Irénke, ifj. Kováts Kálmánrri Kováts Lajos, Kováts Pistike. Kováts FeA rike unokái. Kováts Beláné szül. Adolfo Teréz, Kováts Kalmánné szül. Vadásai Viola menyei. Mezey Ferenc veje. “ — Chyzer Kornél meghalt. Chyzer Kono nél dr. a belügyminisztérium közegésss; ség ügyi osztályát vezető miniszt. tanácscoa tegnap agyszélhüdés következtében 7\ éves korában meghalt. A közegészségüggf modern alapokra fektetése körül az elhunyyr nak bokros érdemei vannak. — Igazoló választmányi ülés. a vágsv megye igazoló választmánya kedden, f. hri . 28-án d. e. 10 órakor ülést tart, melyey a törvényhatósági bizottsági legtöbb adobi fizetők jövő évi névsora lesz megállná pitva. — Halálos elgázolás. Fehér Márk W csindi gazda embert a garamkövesdi oo szágut egyik kanyarulatánál egy szágulok automobil elütötte. A súlyosan sérült gajsg dát kórházunkba szállították, hol a lesi pontosabb ápolás dacára a szenvedett se j rülésekbe tegnap belehalt. — Öngyilkosság. A helybeli állom.rrn egyik tisztviselője, Rada hivatalnok, szoqoj baton öngyilkossági szándékkal hároloi szór a szájába lőtt, majd pedig eredmén né telennek látván ezt, neki ment a Dunui nak, ahonnan kimentették s a helybei kórházba szállították. Értesülésünk szse rint már a javulás utján van. vizsgálat alkalmával nem tudta ő masi. sem, miért akarta életét eldobni magát'! . Hivatalában pontos, szorgalmas tiszt!\e selő volt s fiatal feleségével a legszesxc harmóniában élt. — Vonatösszeütközések. Nap-nap úti arra ébredünk, hogy az ország egy vakv más táján, többé-kevésbbé súlyos kiitiid netelű vasúti szerencsétlenségről ho.--.iu. hirt a lapok. Alig múlik nap, hogy *1 \
