Esztergom és Vidéke, 1909
1909 / 69. szám
Esztergom, 1909. XXXI. évfolyam 69. szám. Csütörtök, szeptember 2. |egjelenik Vasárnap és csütörtökön. —r Előfizetési árak : ===== Sgész évre . .12 kor. Negyed évre . . 3 kor. réi évre ... 0 kor. Egyes szám ára 14 fillér. Nyilttér sora 60 fillér. Felelős szerkesztő : D'<- PROKOPP GYULA. Laptulajdonos kiadók : Szerkesztőség és kiadóhivatal: (hova a kéziratok, előfizetések, nyiitterek és hirdetések küldendők.) Kossuth Lajos (azelőtt Buda) utca 485. szám. Dí. Prokopp Gyula és Brenner Ferenc. Kéziratot nem adunk vissza. Gyermek-szanatóriumok. A tuberkulózis az emberiség lért folyatatott küzdelmének egyik sérője. Az a fokozott munka, meet a civilizáció haladása s az jjyéunel szemben támasztott igének kielégítése megkövetel, mind 'kozottabb mértekben veszik énybe az egyes emberek szellemi * testi erejét és gyengítik szervedét a káros behatások ellen. A fberkulózis épen a testileg és szel- imileg gyengült szervezetet tá- adja fneg előszeretettel; óriási el- rjedese és fertőző természete ál- 1 egyaránt fenyegeti az egész emberiséget. Európában évenként öt- begyed millió ember pusztul el gü• ókorban, mig a megbetegedések: ::áma, az öt milliót is meghaladja. Magyarországon évenkint atlag 70000 mber hal meg tüdővészben, ami összes halálozások 15 százaiéit teszi ki. Természetes ennélfogva, ügy az ilyen elterjedt megbetege- és hatása nemcsak az egyénekre, anem a családokra s igy az egész uradalomra is kiterjed. Általános I lentőségét fokozza az a körülmény is, hogy a tüdővész leginkább munkabíró korból szedi áldo- atait, igy németországi statisztikák szerint a 20—29 év között I.Esztergom és Vile“ tárcája- ■ --=T-.......... . ........ ...........■■ ■■-Az első poéta. Irta: Pásztor József. \ Az emberek nagyon elfáradtak már a siizdelemben. A boldogság utáni vágy ^seg sem születhetett lelkűkben, mert min- n;n pillanatukat elfoglalta az irtózatos mrc, a megélhetésért. A paradicsomi idők egendái elvesztek az idő végtelenségébe, leak homályosan élt a sejtelmekben, hogy holt valamikor szebb, boldogabb idő, köny- Im'ébb élet is, de hogy ez megint úgy ■/gyen, arra senki sem gondolt. 2 S egyszer született egy gyermek, csak ,y;;y, mint a többi, valahol egy nagy bar- gng fenekén. Még az arca sem olyan (lí«lt, mint a többinek, azért az anyja is lúiordult tőle. Olyan volt, mint a fehér ve- eb a szürke verebek között. A szemeiben .rbdig volt valami különös ragyogás, ami- 5 1 a többiek féltek. M Mikor nagyobb lett, nem dobálózott kö- >J>!kkel, mint a többiek, nem verekedett s rrrm mászkált a fák tetejére, hanem elba- g, ngolt a mezőkön, letépett egy-két virá- ht s ezekkel csevegett, mert az emberek munkaképtelenné lett 1000 munkás közöl 500 ép tuberkulózis által lett azzá. A tuberkulózis ellen irányuló küzdelem tehát közegészségügyi és közgazdasági érdek egyaránt, miért is a társadalom minden rétegének szövetkeznie kell az orvosi tudománnyal, mert együttes munkájuk által érhető el csak igazi eredmény. Hogy hazánkban a gyermekek között is mennyire pusztít a tuberkulózis, annak illusztrálására csak úgy találomra a következő számbeli adatokat hozzuk fel : 1904-ben 9977 hét évnél fiatalabb és 68,9a4 hét évnél idősebb egyén halt meg gümőkorban. Hogy ez utóbbiak közül mennyi volt 14 évnél fiatalabb, tehát a gyermekkor határain innen, erre nézve nincsenek adataink. Még nagyobbaknak tünteti fel a gyermekeknek gümőkorban való halandóságát a következő megfigyelés. Ugyancsak 1904-ben, 20,050 hét évnél fiatalabb és 23,960 hét évnél idősebb egyén tüdő- és mellhártya- gyulladásban halt meg, tehát olyan kórismével, melyet a gümükórtól pontosan elkülöníteni sokszor csak a kórlefolyásnak legpontosabb követelésével és speciális ismereteket igénylő diagnostikai eljárásokkal lehet. A gyermekek gümőkorban való nem értették meg a szavát. Leült a vizek partjára s nézte a nap csodálatos szineit a viz tükörén, a feje fölött tova úszó aranyos fellegeket s hallgatta az erdő titkos suttogását. A mikor ifjú lett, teljesen hasznavehetetlen volt: nem értett a medvék agyonveréséhez, a bőrök lenyuzásá- hoz s egyéb hasznos, férfihoz méltó dologhoz : az asszonyok is kicsúfolták, mert nem volt olyan, mint a többi, de azért féltek tőle s aki egyszer látta, soha sem feledte el. Egyszer aztán elűzték a szegény ifjút teljesen s oda is maradt sokáig. Az erdők, hegyek között járkált, a nagy tavak partján s leikébe csodaszép színek, hangok gyűltek egybe. Egy este együtt ültek a barlang lakók, a tüzek mellett. A füst felszállott a magasba, a csillagok felé, a vörös fény szétszóródott a fák, bokrok között, melyek rettenetes szörnyeknek látszottak most. A fák között suttogott valami, halkan, szelíden, egy két éjjeli madár vijjogott s egyszer megszólalt, bent az erdő mélyén valami ismeretlen, édes hang, reszketve, siralmasan mégis telve gyönyörteljes érzéssel, végig zengett a fák között s a sziklák faláról megint visszaverődött az erdőbe. A hang jött közelébb s a barlanghalandóságára fényt vet még a következő adat is, melyet Beitzkenak a Béri. Kiin. Wochenschr. 1909. évi 9. számában megjelent közleményéből merítettünk: 89. 1 —15 éves gyermek hullájának boncolásánál B. 48 esetben talált tuberkulózist, tehát a gyermekhullák 48%- ánál. E gyermekek közül 1—5 éves volt 26, 6—15 éves 17. Mások még ennél is nagyobb számokat találtak. Kétségtelen tehát, hogy a gyermekszanatóriumok építése hazánkban égetően szükséges s csodálatos, hogy nálunk, ahol a gyermekvédelem annyira fejlett, hogy az egész világ tanulni jön hozzánk, a tüdőbeteg gyermekek megmentése érdekében úgyszólván semmi sem történt. A gyermek szervezetének a tuberkulózissal vívott harcában való segítése, erősítése a későbbi nemzedékre is kiható, mérhetetlen hasznos feladat, mely elől továbbra is elzárkóznunk vétkes mulasztás volna. S ha eddig még nem történt ebben az irányban semmi sem, úgy ennek egyedüli oka az, hogy társadalmunk áldozatkészsége s az állam anyagi forrásai ezer más irányban vannak igénybevéve, röviden; egy gyermekszanatórium létesítésére eddig nem volt pénz. Humálakók elhallgattak; elfeledtek mindent, leejtették fegyvereiket, az asszonyok is mind az erdő felé fordították fejeiket s keresztül futott rajtuk valami édes borzongás. Az elűzött ifjú megjelent az erdő szélén, szájában nádsipot tartott, az ujjai mozogtak, tovább hangzott a dal s végig folyt az erdők, hegyek között, az emberek lelkén, mint valami estéli varázslat. A fiú leült azok közé, akik között árván nőtt fel, akik soha meg nem értették, akik folytonosan üldözték s most ezek szótlanul, édes vágyakozással hallgatták a dalt s azon gondolkodtak, hogy az erdőn, a begyeken, a barlangon s a medvéken kívül talán még más világ is van, szemeik pedig fent jártak a csillagok között — most először. De reggel lett és valamennyien megéheztek. A fiú most sem értett jobban a dárda vetéséhez, a medvék agyonveréséhez, azért nappal megint kicsufolták s elűzték. Amint azonban feljöttek a csillagok, megint várták az elűzött fiút s ő mindig eljött. Sokat koplalt s a vége az lett, hogy meghalt, mint minden más ember, a cso- dasip pedig nem szóllott tovább. Ezt nanus mozgalmaink a helyett, hogy közös célok elérésére együttesen haladnának, sokszor azt a látszatot keltik működésükben, hogy egyik a másiktól félti a terrénumot. Konce- dáljuk, hogy ez a „féltékenykedés“ nemes intencióból ered s azt célozza, hogy annak az ügynek szolgálatában, melyet az egyes humanitárius mozgalmak vezetői kiki saját meggyőződése szerint legnemesebbnek és leghasznosabbnak hisznek, mentül intenzivebb működést fejthessenek ki. Az intenció nemes, de nem praktikus, mert alapjában véve az összes humanitárius mozgalmak egy célt szolgálnak : a tár- sadalom szervezését a szociális nyomor enyhítésére s ha ennek a közös célnak a tudatában együttesen haladnának, az eredmény talán szebb ás nagyobb volna, de mindenesetre egységesebb. Mert ha az egyiknek erkölcsi vagy anyagi tőkéjéből nem telik, segítségére jönne a másik, amelyiknek telik, tudva azt, hogy hiszen mindegy, Togy ki csinálja, a fődolog az, hogy ez vagy amaz az intézmény a köz érdekében meg legyen alkotva. Álljanak össze jótékony intézményeink és vállvetve alapítsák meg az első magyar gyermekszanatóriumot gyón rossz néven vették tőle a barlanglakok. A dalos fiú pedig ott feküdt az erdőben feje fölött lombok suttogtak, az arcára ráborultak az erdei virágok s arany lepkék kergetőztek a levegőben. Itt találták meg s nagyon csodálkoztak rajta, hogy meghalt. Hogyan? Ép úgy, mint akik medvéket vernek agyon kőbaltával ? . . . A sípot is megtalálták, de senki sem tudta megszólaltatni s amint a fiú sápadt arcát bámulták, visszacsengett lelkűkben a dal utolsó akkordja s felébredt a részvét szivükben a halott iránt. Eltemették szépen ép úgy, mint azon tiszteséges barlanglakokat, akik kőbaltákkal harcoltak nagy medvék ellen, vagy ügyesek voltak a bőrök szárításában s egyéb okos dolgokat miveitek földi életükben : eltemették ép úgy s a sírjára szép nagy cserépedényekben töméntelen ételt raktak, sok jó húsokat az elejtett állatok legszebb részeiből, nehogy a szegény valahogy megéhezzék a más világon. Szépséges leányzók, kik majd meghaltok a poezisért s férjhez mentek az első kényelmes barlanghoz : — ez volt az első poéta története.
