Esztergom és Vidéke, 1909

1909 / 69. szám

ESZTERGOM és VIDÉKÉ. 1909. szeptember 1.

Az „Orsz. Kath. Tanítói Segélyalap“ negyedszázados jubileuma.

Alapszabályszerűleg a székésfő- város falai között folyt le a nem csekély jelentőségű ünnepély, amely az egész ország ünnepsége volt. A kath. tanítói Segélyalap, a haza egyik legnagyobb testületéé. A kath. tanítóságé. Jótéteményei szótáradnak az egész országra, mert nincsenek korlátok, amelyek ez alaptól a kath. tanítói kar egyetlen tagját is távoltartanák. Kívánatos is lenne, hogy minden kath. tanférfiú kötelékébe tartozzék ennek a Segélyalapnak. Mert ha az a 20 ezer kath. tanító mind támogatná ezt az alapot, vagy segítő egyesületet, csodákat művelhetne a kath. tanítóság javára. Olyan hatalmas biztositó intézete lenne az a kath. tanítói karnak, amely minden esetben, minden legkisebb bajban hathatós támogatást nyújthatna.

Városunkat különösen azért érdekli a Segélyalap léte és virágzása, mivel az tette tulajdonképpen feladatává az „ Orsz. Kath. Tanítói Árva ház“ létesítését, amely városunkban fog felépülni.

Az augusztus 28-án tartott disz- gyűlésen nagy és előkelő közönség jelent meg a középponti papnevelőintézet nagy termében. Az ülés előtt dr. Koszival István p. praelatus, kanonok, mint az alap egyik volt elnöke, fényes segédlettel hálaadó istenitiszteletet végezett, amelyen Pichler, a magy. kir. operaház tagja, régi magyar egyházi énekeket enekelt. A templomból a díszterembe vonult a közönség, ahol pontban 10 óra- akor dr. Walter Gyula cimz. püspök, az alap elnöke a Következő tartalmas beszéddel nyitotta meg az ülést.

Mélyen Tisztelt Középponti Bizottsági

Az őszinte öröm és mély tisztelet azon éráiméi, amelyek keblemben hullámzani szoktak, valahányszor az „Orsz. Kath. Tanítói Segélyalap“ m. t. középponti Bizottságát üdvözölhetem, fokozott mértékben hatják át ma bensőmet.

Nemcsak az alapszabályok által meghatározott tanácskozásra gyülekeztünk ma össze. A Segélyalap első nevezetesebb ünnepét üljük. Fennállásának 25. évfordulójára virradtunk.

Negyedszázada, hogy a Nmu. Püspöki Kar a kath. tanügy oltárára helyezett áldozatainak hosszú sorozatát 1884-ben azzal a közhasznú alkotásával gazdagította, amely céljának és rendeltetésének megfelelően „Orsz. Kath. Tanítói Segélyalapnak“ neveztetik.

Az evangélium tanai értelmében gyakorolt nagylelkűségével 20,000 írtra menő alapítványt létesített, hogy legyen oly forrás, amelyből a kath. tanügy érdemes munkásai helyzetük kedvezőtlenebb alakulása esetén önmaguk, vagy gyermekeik számára támogatást remélhessenek.

Nem elhangzó szavakkal nyilvánította a Nmú. Püspöki Kar elismerését, méltánylását és nagyrabecsülését a kath. tanügy sok fáradsággal és nem kevesebb anyagi gonddal küzdő bajnokai iránt. Bőkezű áldozatkészséggel akarta bebizonyítani, hogy hű letéteményese azoknak a tiszteletre méltó hagyományoknak, amelyeknek tanúsága szerint a kath. tanférfiak mindig és mindenütt meleg előszeretetével és tevékeny gondoskodásával dicsekedhettek az egyház nagyjainak.

Azért is, ha van szó, amelyet ez ünnepi pillanatokban hangoztatni szükséges és igazságos, az csak azoknak a nemes indító okoknak őszinte magasztalása lehet, amelyek a Nmú Püspöki Kart az alap létesítésében vezérelték. Ha van érzelem, amely az érdekeltek kebleit ma eltölti, az csak annak a hálának érzelme lehet, amellyel a hath, tanítói testületnek a Nmú Püspöki Kar e jótékony alkotásáért adóznia kell.

Rohanó gyorsasággal, szinte észrevétlenül surrantak el az évek, amelyekre a a segélyalap ma visszatekinthet. Intézmények életében egy negyedszázad különben is nem hosszú idő. Sokkal rövidebb, hogysem a rohamos fejlődés megvalósítására elégséges alkalmat nyújthatna. Legfeljebb arra lehet elég, hogy valamely intézmény lét- jogosultságát bizonyítsa be és megszilárdítsa fennmaradásának alapjait.

Nem lehet ennélfogva meglepő, hogy segélyalapunk sem tüntetheti fel a rendkívüli haladás, a bámulatos fejlődés kiváltságos mozzanatait. Tágultak ugyan évről-évre a keretek, amelyek között áldásos hatásait érezhetőkké tette: de távolmaradt azoktól az óriási lépésektől, a melyekkel egyes intézményeknek feladataik megoldása felé haladniok sikerült. Hiányzott növekedésének és izmosodásának az a tényezője, amelynek közreműködésére joggal számíthatott volna. Hiányzott a kath. tanítói karnak szoros tömörülése a Segélyalap körül. Hiányzott lelkes és osztatlan felkarolása azok részéről, akiknek legelső sorban kellett volna bölcsen átlátniok, hogy oly intézménnyel állanak szemben, amelynek támogatása által tulajdonképpen csak az okos előrelátást az üdvös takarékosságot gyakorolják és saját jól felfogott érdekeiknek tesznek gyümölcsöző szolgálatokat.

A joggal feltételezett pártolás és tömörülés hiánya, természetszerűleg szűkebb határok köze szorította a segélyalap munkásságát. Mindazáltal — hála a m. t. előző Elnök urak odaadó buzgalmának és a Mtgos egri főkáptalan szigorú vagyonkezelésének — nem csekély áldozatokat helyezett a jótékonyság oltáraira. Ösztöndíj gyanánt u. i. 821 tanuló számára 86,ggo koronát fizetett. Segélyek címén 2500 tag között 112.248 koronát összesen 199,198 koronát osztott ki.

A körülmények figyelembe vétele mellett kétségkívül fényesnek nevezhető ez eredmény. Olyan siker az, hogy a segélyalap még abban az esetben is, ha ezzel kellene pályáját lezárnia, előkelő helyet foglalhatna el korunk tanügyi szociális intézményei között.

A Segélyalapnak azonban nem szabad üstökösnek lennie. Nem szabad csak rövid ideig tündökölnie a népoktatás egén. A naphoz kell hasonlítania. Állandóan kell a jótétemények áldásos sugarait az országban szétárasztania. Erejének nem szabad megfogyatkoznia. Folyton és minél hathatósabban kell szolgálnia azt a magasztos feladatot, amelyre hivatva van. Bőségesen kell mindig azokat az eszközöket nyújtania, amelyek a könyeket felszántani, a sebeket behegeszteni, a keserűségeket megédesíteni képesek.

Erősen hisszük, hogy lesznek mindig nemeskeblű Maecenások, akik az Alapítók nagylelkűségét követve, nem fognak elzárkózni annak a fának izmositásától, amely a nemzet legérdemesebb munkásai számára érleli üdítő gyümölcseit.

Ha azonban csalódásokat kellene is az alapnak e tekintetben tapasztalnia, megszűnése idejének mégsem lesz szabad bekövetkeznie soha! Meg kell azt a tanítói karnak akadályoznia! Tömörülnie kell a Segélyalap körül. Mint tulajdonát kell azt gondoznia és ápolnia. Fel kell azt a virágzás legmagasabb fokára emelnie. Támogatása alig jelent valami súlyosabb terhet. Azok a fillérek, melyeket a Segélyalap kér, csak morzsák a rendes kiadásokhoz képest. Morzsák, amelyekre joggal alkalmazhatjuk az isteni Üdvözítő szavait: „Gyűjtsétek össze, hogy el ne

vesszenek.“ Saját jól felfogott érdeke szempontjából meg kell e fillérek áldozatát minden kath. tanítónak hoznia. Meg kell hoznia azon messzebbre tekintő feladatok előmozdítása céljából is, amelyeket az „Orsz. Kath. Tanítói Árvaház“ és a budapesti „Főiskolai tápintézet“ létesítése által megvalósítani törekszik.

Mig azonban lelkesen felkarolja és támogatja a Kath. Tanítói Kar a Segélyalapot, ne feledkezzék meg a háláról, amellyel a főnkéit gondolkozáséi Alapítók nagylelkűségének adózni tartozik. Ügyekezzék azt a szigorú vallásos szellemű és határozottan nemzeti irányit nevelési munkának kitartó folytatása által tanúsítani, annál is inkább, mivel ily módon fontos és üdvös szolgálatokat tesz a hazának is. A szebb jövő egyedüli biztosítéka tagadhatlanul a serdülő nemzedék vallásos és erkölcsös nevelése. A hit szilárdsága és az erkölcsök nemessége az a hajtó erő, amely nélkül sem az igazi műveltség fel nem lendülhet, sem az anyagi jólét haladást nem mutathat. Az a tényező, mely úgy az egyed, mint a társadalom nyugodt és boldog létéhez feltétlenül megkivántatik.

Súlyos mulasztás vádja illethetne M. T. Középponti Bizottság, ha megfeledkeznénk ez ünnepi alkalommal azoknak a férfiaknak érdemeiről, akik a negyedszázad folyama alatt tudásuk egész erejével és lelkesedésük lángoló hevével ügyekez- tek előmozdítani a Segélyalap érdekeit.

A legelső élnök, néhai Márkus Gyula volt cimz. püspök és a középponti papnevelőintézet kormányzója már elköltözött az élők sorából. Emléke azonban él közöttünk. Nem lehet, nem szabad a feledés tátyolába burkolni azt a tevékenységet, amellyel a kezdet nehézségeit sikeresen leküzdötte. Övezze emlékét a hálás kegyelet hervadhatlan koszorúja.

A második elnök, dr. Koszival István p. praelatus úr ő Mlga kegyes volt mai ülésünket megjelenésével megtisztelni. Szerencsésnek érzem magamat, hogy élő szóval tolmácsolhatom ő Mtga előtt a leghá- lásabb köszönetét azokért a buzgó fáradozásokért, amelyeket Alapunk emelése tekintetéből kifejteni méltóztatott. Fogadja Mtgod szívesen hálánk érzelmeit és engedje reménylenünk, hogy alapunk a jövőben is élvezhetni fogja nagyrabecsült jóindulatát.

Hálás köszönettel kell adóznunk m. t. Középponti Bizottság a Mtgos egri főkáp- talanak és főleg Begovcsevich Róbert cimz. püspök úr ő Mtgának, azért a körültekintő, fáradhatlan gondoskodásért, amelyet alapunk vagyonának kezelése körül — csaknem az egész negyedszázadon keresztül — tanúsítani kegyeskedett. Hőén kívánja a kath. tanítóság, hogy ő Mltga áldásos munkásságát még igen sokáig folytathassa.

Szivem mélyéből fakadó köszönetét mondok a Középponti Bizottság mindazon m.

t. tagjainak, valamint az összes jegyző uraknak, akik a negyedszázad folyama alatt alapunk ügyeinek rendezése és intézése körül fáradozni szívesek voltak.

Megvagyok győződve, hogy a m. t. Bizottság érzelmeit tolmácsolom, midőn ez ünnepi alkalomból elismerő köszönetét nyilvánítok t. Fekete Árpád úrnak is, aki a titkári teendőket évek óta lelkiismeretes pontossággal végezi.

Őszinte hálát és forró köszönetét fejezve ki végül az összes adományokért, amelyekkel a nemesszivű jótevők alapunkat gazdagítani kegyeskedtek, még egy igen kedves kötelességet kell teljesítenem.

Tiszteletteljes meghívásomra kegyesek voltak a kath. tanügyi tanács; az orsz. Eötvös alap; a kath. hittanárok és hitoktatók egyesülete; a székesfővárosi tanítók segítő egyesülete képviselőikkel megtisztelni alapunk mai ülését. Fogadják kitüntető megjelenésükért forró köszönet linket és

méltóztassanak azt a m. t. rokon-egyesi letek előtt is tolmácsolni.

Ezek után ismételten mély tiszteleti üdvözlöm a m, t. Középonti Bizottság és a jubiláris ülést megnyitódnak nyilv nitom.

Az általános tetszéssel és zajc tapssal fogadott beszéd elhangzás után indítványozta elnök, hogy

bíbor nők hgprimáshoz, Apponyi A bért közokt, miniszterhez, valamir a püspöki kar összes tagjaihoz h( doló üdvözletét küldjön a jubilár; gyűlés. Majd a megjelent roko egyesületek képviselői üdvözölték diszgyűlést. A sok rokonszenvn és méltánylásról tanúskodó szé üdvözletek után az olvasó as; tálhoz ült Bertalan Vince és r< viden előadta az alap negyedszi zados történetét. A figyelemmi hallgatott előadás után elhatározd tott, hogy a dolgozat ki fog ny< matni. Aztán áttért a bizottság z ösztöndíjak és segélyek kiosztásán Ösztöndíjakra 3000 koronát, sege lyekre 3200 koronát szavazott mei

Az Orsz. Arvhház ügyeinek f mertetése tekintetéből előadta az e nők, hogy a gyűjtés állandóan f< lyamatban van és mindig — jólh hét lassan — emelkedik az árvj ház vagyona. Köszönetét szava: ván a gyűlés az elnöknek idevc natkozó fáradozásaiért, áttért a indítványok tárgyalására.

Több indítvány lön beterjesztv Egy indítvány felkérendőnek mond Pór Antal p. praelátus kanonoka hogy a saját neve alatt létesítene árvaházra adományozott alapitv; nyát engedje át az „Orsz. Kati Tanítói Arvaháznak“ oly módo: hogy az ott örök időkön át, mii Pór Antal - alapítvány szerepelje: A diszgyűlés egy szűkebb bizotJ ságot küldött ki, hogy e kérelmi Pór praelátus úr elé terjessze.

Már egy óra volt, midőn a lélel emelő jubiláris gyűlés befejeztetek és a jelenvoltak emelkedett hangú latban távoztak.

ti ÍR EK.

— Szabadságon. Tiefenthal Gyula v\ rosi mérnök, ma kezdi meg négyhét:) terjedő szabadságát, mely idő alatt őt gazdasági tanácsos helyettesíti.

— Kirándulás. A komáromi polgári II ányiskola mintegy másfél száz növendék! érkezik ma városunkba, hogy annak nu vezetésségeit megtekintse.

— Halálozások- Vettük az alábbi gyáss jelentéseket. „Alulírottak úgy a magúd valamint az egész rokonság nevében fáé dalmas szívvel tudatják, hogy szeretet; jó testvérük Flock Jakab bakai r. katit plébános, életének 61-ik évében hossz szenvedés s halotti szentségek ájtatos fe' vétele után visszaadta lelkét teremtőjénes Holttestét hétfőn délelőtt 10 órakor hri lyezzük örök nyugalomra az esztergon bajnai temetőben, az engesztelő sz. mise áldozat a temetés előtt lesz a Mindenhrl tónak bemutatva. Bajna, 1909. augusztus hó 30. Béke poraira ! Flock Károly, Flooi Gyula, Nagy Titusné szül. Flock Karolám özv. Jäger Józsefné, szül. Flock Márin — „Alulírottak fájdalommal telt szil; vei jelentik, hogy a legszeretőbb jó h.ri vés, anya, testvér és rokon Homor Imrei né, szül. Waldt Rozina életének 53-ik, bo< dog házasságának 29-ik évében, folyó H 30-án déli 12 órakor, az utolsó kenn szentségének ájtatos felvétele után, hos:g szantartó kínos szenvedés következtéből az Úrban csendesen elhunyt. A megboc dogultnak hült tetemei szeptember l-ó-