Esztergom és Vidéke, 1909
1909 / 61. szám
Megjelenik Vasárnap és csütörtökön. ===== Előfizetési árak : -^ígész évre . .12 kor. Negyed évre . . 3 kor. yirél évre . . . <> kor. Egyes szám ára It fillér. Nyflttér sora 60 fillér. Felelős szerkesztő : DK- PROKOPP GYULA. Laptulajdonos kiadók : Di1. Prokopp Gyula és Brenner Ferenc. Szerkesztőség és kiadóhivatal: (hova a kéziratok, előfizetések, nyiltterek és hirdetések küldendők.) Kossuth Lajos (azelőtt Buda) utca 485. szám. Kéziratot nem adunk vissza. == illány termés — nagy fényűzés. t[ Még javában peng a kasza kint 1 határban. Serény aratók vágják Trendet. Az arató lányok vig daliját messze széthordja a szellő, initt, amott már hangosak az ud- Tirok, a szérűk, búg, zakatol a péplőcsép. Felhangzik itt is a vi- nim nótázás. A magyar ember ha- nsar gyújt nótára. J De a gazda arcáról leri a kese- Ő2;ség, a néma panasz, az elégedet- amség, rossz a termés megint. tfSNem lesz tele az idén se a mag- ,t, a csűr. Csak az adósságok vágnak növekedni, ha ugyan nem terült ki még teljesen a hitel. 8 Szóval, gondterhes a gazda arca, aztán semmi — épen semmi rrm mutatja külsőleg, hogy a tejjel- sézzel folyó föld ismét rácáfolt a ea'séget kifejező jelzőjére, hogy nem nen termett mindennapi kenyér. iS Pedig hát nemcsak a gazda érzi geg majd a rósz termés nyomasztó Bítasát. Sújtani fogja az a hivatalik, a kereskedő, az iparos, a pórias osztályt is, mert természetesen um mostani nagy drágaság csak nö- Silkedni fog. De hát azért csak a gazda arca szomorú. A többi marad a régiben. A mulatságok, a dáridók egymást érik, ahová drága toalettek kellenek, ahol folyik a pezsgő, huzza a cigány, hull a bankó. A hazai és a külföldi fürdőhelyek, nyaraló-telepek tele vannak ennek a szegény hazának fiaival, akik nem annyira egészségügyi szempontból, mint inkább világmaj- molásból töltik idejüket és költik a pénzüket, amelyet sok kilincselés a hitelezők, a jótállók ajtaján, sok álmatlan éjszaka után valamelyik pénzintézetből, vagy uzsorástól vettek fel bőséges kamatokra. A gazda csűrje üres lehet, de a kávéházak, a mulatóhelyek, a divatárukereskedők boltja soha. Magyarország a fitogtatások, a külsőségek országa, ahol még egy asszony se mondott le a drága toalettjéről, a rémséges nagy kalapjáról, ékszeréről, egyetlen leány se a bálozásról, egyetlen család a fürdőzésről azért, mert rósz a termés, nagy a drágaság. Hogyha valamelyik családról azt sugdossák, hogy nyakig ül az adósságban, hogy most is kölcsönt vett fel, azt senki se veszi magára nézve olyan kellemetlennek, mintha azt tudja meg a világ, hogy egy toalettről, a nyaralásról le kellett mondani. Lehet üres a csűr, a magtár, a mulatságok, a fényűzések száma nálunk sose fog csökkenni. Bizony ez szomorú igazság. Élni a világnak és nem önmagunknak. Szent István napja Esztergomban. Szt. István napja alkalmából rendezendő ünnepélyre a város tanácsa az alábbi felhívást bocsájtötta ki és küldötte szét az egész országban. Nemzeti zarándoklat Esztergomba! „Csak törpe ncp feledhet ős nagyságot, Csak elfajult kor hős elődöket; A derék eljár ősei sirlakához S gyújt a régi fénynél új szövétneket.“ Garay. Esztergom szab. kir. város közönsége, áthatva a primási székváros ezeréves múltjából merített hazafias érzelmektől, dicső szülöttjének Szent István király első magyar apostoli királynak, a magyar alkotmány megalkotójának emlékét hálás kegyelettel megőrizni és ápolni kívánja. E végből a nagy király szülőhelyének és székvárosának ősi falai között Esztergomban augusztus 19-én és 20-án kegyelctes és hazafias ünnepségeket rendez, melyre Szent István király minden tisztelőjét és az egész ország közönségét hazafias tisztelettel ezennel meghívjuk. Az ünnepség sorrendje : Augusztus 19-én : Délután 3 órakor : az Országos Katho- likus Szövetség által rendezett mária-zelli zarándoklat megérkezése a Dunán külön hajóval és ennek ünnepélyes fogadtatása. Este 8 órakor : Szent István király születési helyének kivilágítása és toronyzene á kápolnánál. Szent István napján: Reggel 8 órakor: diszfelvo?mlás a főszékesegyházba a város zászlajának elővi- tele mellett, melyben a törvényhatóság és város tisztviselői és képviselői, az összes egyesületek, valamint a csatlakozott körmenetek részt vesznek. Délelőtt g órakor: a főszékesegyházban pontifkális nagymise, mely alatt a kóruson egy mesterművei adnak elő. Utána ünnepi szentbeszéd, melyet az idén Dombay Nárcisz szt. Benedek-rendi főgimn. tanár tart. Délelőtt ii órakor: Szent István király születési helyének megkoszorúzása Vimmer Imre polgármester által a nagyemlékű Simor János hercegprímás által művésziesen és korhűen restaurált várkápolnában. Délben 12 órakor : egyházzenetórténeti énekelőadás a főszékesegyházban, melyet Bo- gisich Mihály v. püspök, prelátus-kanonok rendez. Esztergom és Vidéke“ tárcája U.j Versek. i. Az én hedonizmusom. i álmoh kósza pókját várom, hogy any-palástját szememre szöjje. zcszen én vagyok a lehetetlen, yíp hazudságok örök hívője. Szeretem nagyon a füleimet, Mert ezt az édes szent szót: szeretlek Illatos esték halovány csendjén Selymes, lágy hangon azokba zengted. Halovány kezem, két erős karom Mióta téged forrón öleltek : Szeretem, óvom és csókolgatom. Szeretem szegény elfáradt ajkam, Mert megcsókolt és szeretem magam, — Mert te is szeretsz valamit rajtam. III. Szegény szivedből dalon, könnyön kincsen Vásárolja a valót, hogy kivándd A lehetetlent s mindent, ami nincsen. S te hiszel a sok sápadt, beteg dalnak S nem látod, hogy a hús melódiák Uj tüzeknek, aj örvényeknek csalnak. Szived igáján lázongani sem mer. Zokogva tűröd : hadd tépje lelked A nomádszivii, bús, késői ember. Drozdy Győző. ■, fly szép minden, ami sose volt s lesz: Ibvnden szent mítosz s minden álom-ég, fsnig végtelen illatos csendjén miborulnak vén, sápadt áloék . . . ihfpek a mesék, szépek az imák Xllörökké szépek : fakó könyvekbe ■Méréseit rózsák, barna múmiák. fywnig a múlt álmok ködén ringat át: m <$p visszavárni halott virágok -zWJaszban feledt kósza illatát . . . II. Az én egoizmusom. ^Ksilzeretem nagyon a saját szemem : , \úlzt a két piszkos, opálos foltot, goWdióta téged boldognak látott t\u ■ mióta érted könnyeket ontott. Alkonyi látogatás. Csitt. Maya alszol ? Szived csendesen ver. . . . Ilyenkor mindig beállít hozzád Egy nomádszivii, bús, késői ember. Titkon jő, mint az alkony, hogy szeressen, Rádhintse, az ő sok hűvös álmát S beteg meséken sírjatok mindketten. Eljön, hogy lelked fájdalomba törje, Hogy megrikasson s beteg szivével A homlokod s a szemed meggyötörje. Eljön, hogy búsan emlékezz meg róla; Szenvedést szórjon zöld szemeidbe : A két álmatlan, őszi, hegyi tóba. Hogy az ö csókja mindörökre fájjon S ha szája helyén biborgyöngy buggyan : Égesse ajkad holdas éjszakákon. mannák akarják. Szin: Szoba: Balra török-asztal két török székkel. Sarokban virágváza egy rózsával. Előtte dohányzó asztal. Jobbra ottomán. Klári: (Az ottománon fekve olvas, jobbkezére támaszkodva, majd sóhajtva összecsukja a könyvet.) . . . Istenem I . . Leszúrták szegény Lórándot! . . . Mit csinál majd szegény Arabella hercegnő, ha megtudja ? ! . . . Biztosan mérget fog inni . . . Én is azt tenném helyében . . . Fuj, azok az utálatos angolok . . . Egy ilyen boldog .. . Pepi: (Háttal jön a színre. Igen esetlen alak, lehetetlen ruhában öltözve. A fején cilinder van. Testén nyitott felöltő. Megáll a szin közepén, háttal Klári felé.) Istenem ! Én jóságos Istenem ! . . . Mi lesz velem ? ! Klári: Nem itt lakik. Feljebb a második, vagy a harmadik emeleten. (Mosolyogva nézi.) Pepi: (Még mindig háttal Klárinak) Kérem . . . (félre) Asszony ez vagy leány? (Klárinak) Nagysád kérem én ide jöttem. (Lassan megfordul és leveszi a cilindert a fejéről. Meghajolva) Bocsánatot kérek, hogy ciiinderemet csak most veszem le a fejemről, de nagyon meg vagyok hűlve és igen érzékeny a fejem. (Hülyén) Pepped Pepi tőkepénzes vagyok. Klári: (Felugrik helyéről. Félre.) Tessék? Tőkepénzes?! Ezt megfogjuk nézni. (Pepihez) Vajda Klári vagyok. Engem tetszik keresni Pepp . . . Pepp . . . Hogyan is hívják az urat! ? Pepi: Kérem engem sokféleképen hívnak. A mamuskám : Pepucinak ; a gyerekek Pepusnak (zavarodottan) és a leányok, kérem a leányok meg Pepikének ; a . . . Klári (Szavába vág) Kérem én azt szeretném tudni, hogy hogyan nevezzem én ; de legjobban meg azt, hogy minek köszönhetem ittlétét ! Pepi: Nevezzen engem, aminek akar, Klárika. Klári: (Ingerülten) De uram, mondja meg, hogy mit akar itt! ?
