Esztergom és Vidéke, 1909
1909 / 61. szám
2 ESZTERGOM és VIDÉKE. 1909. angusztus 1. Délután 4 órakor : országos rega ttaver- seny a Dunán, az esztergomi hajós-egylet rendezése mellett. Este 8 órakor: velencei éj a Dunán és nagy tűzijáték a várfokon. Az ünnepen a város, a főszékesegyház és primási palota összes nevezetességei mint: Szent István király születési kápolnája, a Bazilika gazdag kincstára, a Bakács-kápolna, a katakombák, a műtörténeti becsű primási képtár, diszművek- és metszvénytár, könyvtár stb. megtekinthetők. Esztergom ez az ősrégi szab. kir. város, melynek századok viharaival megdacolt várfalain a nemzeti lobogó az ezeréves Magyarország dicsőségét hirdeti, örömmel kéri és várja a nemzeti zarándoklat ünneplő közönségét. A városi tanács. Evezős verseny Esztergomban. A Sz. István napi ünnepély programjának egyik tagadhatatlanul érdekes pontja Hajós Egyletünk által rendezendő növendék evező-verseny lesz, melyről tájékozást nyújt az alábbi meghívó, mely most van szétküldés alatt. A meghívó szövege ez : Mellékelve van szerencsénk az Esztergomban, 1909. évi augusztus hó 20-án, Szent István napján == rendezendő II. orsz. növendék evezős-verseny kiírását megküldeni. Tisztelettel kérjük, hogy evezős egyesületünk ezen sport-ünnepélyén résztvenni méltóztassék. Esztergom, 1909. julius havában. Az Esztergomi Hajós Egylet Igazgatósága. Lakásról előzetes értesítésre gondoskodunk. Pepi: Én kérem azért jöttem, hogy . . . engem kérem azért küldtek, hogy ... én kérem azért vagyok itten, hogy . . . Nem merem kérem ilyen hamar megmondani. Azt mondta a mamám, hogy csak a végén mondjam meg. Klári: Hanem fejezi világosan ki, hogy mit akar itt tőlem, behívom a mamámat. Pepi: Ő küldött be. Már vele beszéltem. A Borcsanénivel is beszéltem. Meg is mutattam a takarék könyveimet nekik. Klári: (Magában) Szent Isten! Hisz ez a milliomos lesz. (Pepihez) Nemde Duna- rétségről jön az úr ? ! Pepi: Tegnap onnan jöttem. Most mondom édes Klárika, hogy a mamájától jövök. Klári: (Udvariasan nyájaskodva) Pepike ! Hát maga az a Pepike, akiről annyi sok szépet hallottam már ?! Ezer bocsánat, hogy nem is vettem észre, hogy Ön az. Vesse le szépen a felöltőjét, tegye le a cilinderét. (Elveszi a cilindert kezéből és lehúzni segíti a felöltőt) így ni! De még ilyent 1 Ugy-e nem haragszik Pepicze ! ? Most üljön szépen ide mellém és meséljen sokat. Nagyop sokat meséljen . . . Hova parancsol ülni ?! Az ottománra, vagy a székre ? Pepi: A székre. KfH-( (Leülnek) Pepi : J Klári: Persze, hogy a székre. Bizonyára nem szeret puhán ülni, mint a férfiak legtöbbje. Most pedig gyújtson rá egy szivarra, vagy cigarettre és meséljen, Pepice. (Megkínálja a dohánykészlettel.) Az „Esztergomi Hajós Egylet“ által Esztergomban, 1909. augusztus 20-án, Szt. István napján rendezendő II. országos növendék evezős-verseny kiírása és feltételei; I. Négy evezős verseny kormányossal. (Four-oar). Ezüst érem a győztes csapat tagjainak, bronz érem a másodiknak beérkező csapat tagjainak. II. Egyes verseny. (Skiff) Díjazás mint az I. alattinál. III. Kétevezds verseny kormányossal. (Pair- oar). Díjazás mint az I. alattinál. IV. Vigasz négyevezős verseny kormányossal. Díjazás, mint az I. alattinál. (Csak az esetben tartatik meg, ha az I. számú versenyben legalább négy csapat vesz részt). Az I. és II. számú versenyek között a halászok : a III. és IV. számú versenyek között a molnárok versenyeznek. Díjazás elsőnek 10 korona, másodiknak 5 korona, harmadiknak 3 korona. A versenyek országosak s azokban a szövetséghez tartozó hazai evezős egyletek növendék csapatai vehetnek részt, csakis palánkos (Klinker) hajókkal. A versenyeknél a Magyar Evezős-Egyletek Országos Szövetségének verseny- szabályai kötelezők. A versenyek délután 5 óra 15 perckor kezdődnek; az egyes verseny számok 15 percnyi időközökben a fent megállapított sorrendben következnek egymás után. A versenypálya az esztergomi part men1 tén tűzetik ki ; a pálya hossza minden versenynél 1000 méter folyammentén fordulás nélkül. A starthelyek számozása a szigeti parttól kezdődik ; a starthelyek kisorsolása a nevezések felbontásakor történik meg. Nevezési határidő: 1909. augusztus 14. {szombat) déli 12 óra.. Nevezések az Esztergomi Hajós Egylet igazgatóságának, Brenner Sándor e. titkár címére zárt borítékban küldendők be. Esztergom, 1909. julius havában. Az Esztergomi Hajós Egylet Igazgatósága. Pepi: Talán mégis jobb volna az otío- mánra ülni, mert én nem vagyok dohányos. Klári: Azért itt maradhatunk. Lássa én meg szenvedélyes dohányos vagyok. (Ka- céran rágyújt egy cigarettre és a füstöt Pepi orra felé fújja.) Pepi: (Köhécselve) Kérem én addig kimegyek, mig elszívja a cigaretlit. Én megsárgulok a dohányfüsttől. Klári: (Tovább fújja. Félre) Várj csak! Embert faragok én belőled, ha a pénzed nálam lesz. (Pepihez) De Pepice ! Hiszen egy férfinak nem szabadna igy beszélni egy hölgyhöz! Azt kellene mondania, hogy — édesen fújja a füstöt; elbájoló, mikor fújja a füstöt. Aztán meg lássa Pepice . . (Közelebb huzza a székét Pepihez és megfogja a kezét.) Pepi: (Szavába vág. Nevetve, sikoltva) Jajj ne csiklandozzon . . . Én igen csiklandós természetű vagyok. Jajj de füstöl. Klári: Eloltsam ? Pepi: Nem szükséges. (Befogja az orrát.) Klári: (Félre) Szervusz világ ! Ez legyen egy vőlegény jelölt. De milliomos és egyetlen fiú. (Eloltja a cigarette-jét. Pepihez) Lássa Pepice, a maga kedvében akarok járni. És hogy is ne járnék, ha valaki ilyen helyes legény. Pepi: (Zavarodva) Én zavarban vagyok. Ezt még nem mondta leány nekem soha. Klári : (Félre) Elhiszem. (Pepihez) Már hogy állíthat ilyent. Fess, szép szál legény maga. Okos. A szemeiből pajkosság Színház. Halmai Kornélia a tökéletes művészi stílusig elérkezett színésznő. Nagy barátságban lphet ugyan a sziniakadémiával és annak antik játszási modorával, de azért át tud törni hazug theatralis lim- lomjain. Csak ott kezd minket minden előadásában érdekelni, ahol a kérdés már a legizgatóbb, a várakozás legfeszültebb, a lélek szinte nekipirultan izzik a megértés vágyától. És ilyenkor a legkomplikáltabb szituációkon is átsiklik velünk egy temperamentumos nekilendüléssel. Minden mozdulata egy-egy hipotézis, mely alatt valami elrejtett históriák misztériumait sejtjük. Néha fellebbenti a fátylat e világ fölött és mi gyönyörködünk. Néha azonban meg kell elégednünk a hipotézisekkel. Annyira temperamentumos, hogyha komolyan nekilendül a játéknak: mindent elkövet, ami csak felesleges. Egy-egy szerepében annyit fárad és dolgozik, ami ebben a kánikulában három színésznek is sok volna és annyi jellemzetességet követ el, amennyi tiz szereplőnek is sok volna. Néha olyan lehetetlenséget produkál, amilyen csak' lehetséges. A vergődéseket nagyszerűen hajtja végre. Mikor szemébe vág az éles, hideg világosság s a szivének meg kell halni egy láthatatlanul levi- harzó katasztrófában : játékában benne izzik a spanyol drámák kreálójának minden fulladt forróságú szenvedelme. A félszeg madámok szerepét a női komikum tökéletes átidegezésével (bocsássanak meg e merész szóképzésért) oldja meg. Szalma Sándor. Mikor őt látom játszani, mindig eszembe jut a vita brevis ars longa elvének legnagyobb bizonyítója: Michel-Angello. Elképzelem, amint a kar- rarai márványbányák öblén alkotó kezével simitgatta, dédelgette a hófehér márványtesteket, mondván: „Úgy szeretem e kőtömböket, mert hiszen mindegyike egy- egy remekmű: csak le kell fejteni róla a fölösleges réteget.“ Ezt minden fiatal színésznél el lehetne mondani. De ahol ilyen lukulus anyagot látunk beburkolva, mint Szalmánál: kétszer is hangsúlyoznunk kell. Az ő kvalitásairól még nincsenek teljesen lefejtve a fölöslegesek. Mindazonsugárzik ki és vágyak égnek benne . . . Apropos! Nem tartalékos huszárhadnagy maga ?! Pepi: Ha nem féltem volna a lótól, meg nem mondták volna „untauglich“, lehetnék. Pénzem lenne hozzá. Klári: (Hamiskásan) Maga ne akarja bebeszélni nekem, hogy nem volt katona ?! (Megfricskázza az orrát.) Pepi: (Hátrafordul a székről) Jajj! Meghalok ! Jajj! Klári: (Felugrik a helyéről és felsegíti) Az Isten szent szerelméért, csak nem történt valami baja?! Hívjak orvost? Pepi: Nem kell. A nyakam nem törtem ki. (Sántítva jár a színen. Klári karján) Lássa én ezért nem szeretek még beszélni se a lóról. (Leülnek az ottománra.) Klári: Vagy talán a székre akar ülni ? Pepi\ Nem. Most jólesik itt ülni. Megütöttem a . . . Klári: (Szavába vág) Ne . . . ne tovább az istenért! [Láttam, hogy megütődött. (Félre) Micsoda állat! (Pepihez) Nem hódol valamilyen sportnak ? Pepi-. (Nyögve) Mit ért ez alatt, Klárika? Klári: Szeret-e tornázni, úszni, csúszni, tenniszezni, futbalozni, birkózni. Pepi: Én csak magát szeretem. Klári: (Félre. Nevet. Pepihez.) Jókor mondja. Hát azután igazán szeret ? Pepi : Igazán. Klári: (Félre) Hála neked jóságos Isten, hogy már itt tartunk! (Pepihez) És mit érez Pepice akkor, mikor szeret valaáltal konstatáljuk, hogy Szalmát szereti i közönség, mert olyan behízelgő modorú exact stilusu művész, hogy lapsus lenm tőlünk, ha azt mondanánk, hogy nem fe lel meg a kívánnivalóknak. Ő az a bizc nyos „jó fiú“ a színpadon, akit az éle ben mindenki szeret és becsül, de - sokra nem taksál. Egy-egy blagueur-tei mészetű szerepben azonban tökéletes enr bermásolást produkált. Amit a natúr* lista iskola úgy elhanyagolt : a szép cser gésű orgánum plasztikus beszédjét : az kellemesen csengő baritonjában teljes te kéletességében látjuk. Vadász Lajos személye folyton ti szükségben tartja kíváncsiságunkat. A ő művészi stilusa eltér minden eddig e fogadott törvénytől; sőt azt mondhatnól hogy ő az első dekádensze a színpadnál Természetesen nem abban a kifordító értelemben használva e szót, mint az modern költők bírálásánál divatos. Mi az orgánuma is érdekes. Mint egy szá káshangú bombardoné, olyan annak n; túrája. És ő mégis finom művészeit lelkesíti át e hangot, jól tudja, hogy rr már nem a hang matériája dominál, mi annakidején a deklamációs iskolában, visszamegy az élethez, amint azt a nah ralista princípium megkívánja. Ponto megfigyelő, objektiv látó, s még az egy niségre is haragszik, mert tiszta, hamis tatian valóságot akar. A praxisban azo ban néha túllő a célon s az igazss ürügye alatt, válogatós és stilizálás nélk dolgozik. Tipikus és sablonos alakok: ábrázol oly kifejezésmóddal, mely néH theatrális és amely mögött hiába keressü az — embert. A publikum nem rajor érte. És ezt természetesnek is találón mert a tulharsogó dikciózás kényein helyett a kitalálás nehézségeivel fáraszt! gyakran Filiszter úr ő kegyelmességét. A támtónő Árkosiné Szabó Irmává Már irtunk Á. Szabó Irmáról, de hog péntek [este láttuk őt A tanitóuő v zérszerepét játszani: meg kell újra állnun Csak hallgatni jó Árkosiné finom, selyme szomorú szavait, de itt csütörtököt mon a kritikus penna. Megdicsérni sem tudj j őt méltóan. Az ő nagy művészetét ne mások csodálásának extasisai teremtette kit? Hogyan nyilvánul ’meg magánálI szeretet érzése ? Pepi: (Elgondolkozva) Hát izé . . . m tudom én ? A mama azt mondta, hogy\ beteges s hogy engem jó kezekre ak! bízni. Hogy maga okos, szép, tanult leány ' magát szeretnem kell. Klári: (Félre) Pompás egy legei; (Pepihez) Maga még sosem szeretett szíj bői úgy magától ? 1 Pepi: De igen. A papát addig mig é A mamát is szeretem. Ja meg a Gyy rikát. Klári: Pepicém, én is szeretem ám rrr gát. Maga szép fiú. (Ábrándozva) Mas olyan, mint amilyent az álmaimban kó: zeltem el magamnak. Királyfi, ki eljöm szegény hivatalnok leányáért és el fogc vinni. El a birtokra, sok pénz közé, hoo örökre boldogak legyenek. A mamája,*, a jó édes mamája meg szeretni fog e gém, mintha saját leánya lennék. És jük majd világunkat, mint a gerlicék > fészkükben és nem törődünk senkivi semmivel, csak azután menve, amit se relmes szivünk diktál. Pepi: (Feláll a helyéről) Klári kérei maga engem nem szeret. Maga meg aT engem ríkatni evvel a szomorú mesés, és aki engem megrikat, az engem nn szeret. Klári: (Megsimogatja a fejét) Hol gondolhat ilyent Pepice ? Sőt azt akartál elérni, hogy megértse boldogságomat. . szegény leány milliomösné leszek. Pepi : Akkor miért volt könnyes a msn szeme is ?
