Esztergom és Vidéke, 1909
1909 / 56. szám
XXXI. évfolyam 56. szám. Esztergom, 1909. Csütörtök, julius 15 / 9 etbelép a kivándorlási törvény. [ ■ Mi voltunk azok, akik ismételten inrgettük a kivándorlási törvény uirgős életbeléptetését, mertjazt tartattuk, amit a belügyminiszter a o:ost kiadott életbeléptetési rendedében mond, hogy a „nemzeti, jogi i erkölcsi szempontok elengedhe- 'litlen kötelességünkké tették, hogy ú I kivándorlásra az eddiginél szigo- djbb rendeletet léptessünk életbe.“ 3©en ezért örülünk annak, hogy a ^/vándorlási törvény folyó évi szep- rrmber 1-én életbe lép. Az életbe- tcptetési rendelet most érkezett le nirosunk vezetőségéhez, és hat fe- sszetből áll. Legfontosabb része a mindeletnek az ötödik fejezet, mely fit a fontos társadalmi szervet ismerteti, amely hivatva lesz társaim mi utón hazánk legvérzőbb se- tíet, a kivándorlást enyhíteni. Ez a iZTsadalmi szerv a kivándorlási tárnics, amely megalakul közpon- gßag és a vidéken is, s min- inmütt a helyzethez illő, a kérdés 2Ó;ész egyetemét átölelő programtant állapit meg, a helyi körűimének szerint, amely a ránkzúdult szociális veszedelmet, melyet mirnyedve érez gazdag és szegény: Felelős szerkesztő : DR- PROKOPP GYULA. Laptulajdonos kiadók : Df. Prokopp Gyula és Brenner Ferenc. Szerkesztőség és kiadóhivatal : (hova a kéziratok, előfizetések, nyiltterek és hirdetések küldendők.) Kossuth Lajos (azelőtt Buda) utca 485 szám. ■ ■ Kéziratot nem adunk vissza. ===== a nemzeti vérveszteség következtében beálló gazdasági termelés drága, elviselhetetlen voltát. Azt hisszük azonban, hogy a hatóságnak a kivándorlás enyhítésére irányuló munkáját csak az esetben kisérheti teljes siker, ha a társadalom nagy érdeklődéssel fog az uj feladathoz járulni és sikerére széles körben közremunkálkodni. Abban a jóleső hitben vagyunk, hogy épen a társadalomnak a munka vonalába való állítása — ha ugyan a társadalom kellő módon felismeri azt a szinte hazamentő célt, amely munkára hívja — segít majd megorvosolni a nemzeti veszedelmet. Egy dolog mindenesetre vigasztaló. Amerika tiltó táblákat állít föl azokra a helyekre, ahonnan a beözönlés állandó. Paralel Európának a kivándorlást nehezítő intézkedéseivel, Amerika is hasonló, komoly intézkedéseket tesz a bevándorlás meggátlására. Úgy tetszik nekünk, hogy Amerika ide-oda hasonlít egy olyan budapesti villanyos kocsihoz, melyre a kalauz leakasztani készül a „Megtelt“ táblát. Hogy ez így van, idézzük az amerikai „Szabadság“ című lap feltűnő helyén közölt sorait: „Már több Ízben hírül hoztuk, hogy mióta Wil- lians az úr Ellis Island szigetén, a kivándorlók iránt nincsenek elnézéssel és ha azok nem felelnek meg a törvény követelményeinek, visz- szaküldik őket régi hazájukba. Sohasem figyelmeztettük honfitársainkat komolyabban, mint figyelmeztetjük most, hogy a lehető legjobban megfontolják, mielőtt útra kellnek az Egyesült Államokba. Szól pedig ezen figyelmeztetésünk nemcsak azoknak, kik önként, saját akaratukból indulnak el hazulról, hanem azoknak is, kik az Egyesült Államokban élve, vagy itt megtelepedve, hozzátartozóikat hozatják ki. Bármilyen testi fogyatkozással birjon valaki, ha péld. vak, sánta, béna, púpos — szenvedjen sérvben, vagy valamely más betegségben — a bevándorlási hatóság kérlelhetetlenül visszaküldi. De visszaküldi azon esetben is, ha nincsen anyagiakkal kellőleg ellátva. Példa erre két erős, fiatal, munkabíró honfitársunk, kikről legutóbb lapunkban emlitést tettünk és kiket a hatóság a szükséges továbbutazási költség hiányában kizárt. Egyébként, mi már hetek óta utalunk ez eként megváltozott viszonyokra és az ezzel kapcsolatos, mindinkább sűrűbben előforduló deportálásokra. Azok tehát, kik jóindulatú tanácsunkat nem szívlelik meg és könnyelműen útra kelve, ideér kezésük alkalmával bajoknak és kellemetlenségeknek vannak kitéve, önmaguknak tulajdonítsák az ily káros következményeket.“ Ebből a kis szemelvényből és abból a körülményből, hogy a kivándorlók szigetén, Ellis Island nevű vesztegzárban ez idő szerint háromezer olyan kivándorló várja sorsát, akiket a szigorú bevándorlási ügynök nem engedett partraszállitani. Megállapítható, hogy a kivándorlásra vonatkozó hirdetett szigorúságnak a fele sem tréfa: Amerika palliativ intézkedésekkel korlátozza a kivándorlást mindaddig, mig a szenátus előtt levő törvényjavaslat az Amerikában követelt nagyobb biztosítéki alap és 12 dolláros fejadó behozásával amúgy is lehetetlenné teszi a kivándorlást. Mondanunk sem kell, hogy a munkaadók érdekeinek ezek a rendelkezések nem tetszessek : az amerikai szén, petroleum, hús és egyéb királyok, akik az olcsó munkabérek követEsztergom és Vilié“ tárcája Versek. — Wilde Oszkár. — I. Hél as! 3Elragadnak olykor a szenvedélyek, 'Pedig a lelkem zengő hárfa csak, hAmin kósza szelek játszanak, v\Mig elfelejteni az ó bölcseséget. fű;; életem kétszer megirt papírlap, fAmelyre csendes ünnep-délután, tiMinden mély értelem nélkül, kuszán, ^SZenére, táncra balga nótát imák. .£Aszalta véremet a Nap, — hiába ! élet-disszonanciát bohón f Vig liurjáték törte melódiába. NVle fialt az az idő? Vagy a dal mézet Mzért kóstoltam meg csak oly mohón, \ 'logy elveszítse lelkem örökségét? . . . II. Miltonhoz. N-ton! E fehér zátonyt, sok cintornyát wagyta a te szent géniuszod, S e büszke ország óh, mi lett: tudod ? Parázs Hamvát a szelek szertehoráták. Bohóckodtunk. Megfordult az idő futása. Az óra kong, de tettre nem fakaszt. Voltunk... s m őst nem láttu nk semmit csak azt, Hogy a sirt minden kar közösen ássa. Kis szigetünk, a tenger oroszlánja, Mig alszik: vad demagóg nekiront. Nem rendül meg Isten, hogyha látja ? Fáj szivem úgy látni Albiont! Nemrég Cromwel igéje vitte sorsát . . . Hová züllött e büszke, úri országi III. La Fuite de la Lune. Nagy csendesség az álmodó fasorba’, Borongó fénnyel tündököl a hold. Ott messze kúszik egy-két lila folt, S lomhán, fáradtan nyugszik le a porba. Csitt, csitt! Mi hang riad? mi félénk lárma? Egy pillanatra megreped a csend : Egy kis madárka siró hangja cseng, S a dombos erdőből felel a párja. S az égen ezüstköntösét ledobva, Lágy, sárga fátyolt ölt magára — és Ahol tátong a sziklarepedés : Felhőbarlangba búvik Lima lopva . . . Fordította : Drozdy Győző. Béla. 1225-1909. Esztergom vármegyének egyik legszebb és legregényes'bb fekvésű községe, Béla, hajdan Boros Béla. Magas fensikon fekszik, s a jó borairól hires rézhegyről remek kilátás nyílik a Duna völgyére, látni amint lassan, méltóságosan hömpölyög tova mederágyában s a partján elszórva fekvő falvak templomtornyáról itt-ott visz- szaverődő búcsúzó biborfény olykor egészen bearanyozza útját. Libád felől a a Garam völgye látszik, mintha csak előttünk sietne, tájtékozva kavicsos medrében Garam, s remek völgye a legszebb panoráma : távolabb komor, mogorva havasoknak hóval boritott bérctetői látszanak, melyeknek tövében él még most is emléke ami nagyságos urunknak, Rákóczinak, s melyeknek oldalán elterülő sűrű erdők mélyében szólott nem is oly régen a tárogató s takarta el a piros csizmák nyomát a bő. Komor, zord hegyek és mégis ott nyílott ki mindig a szabadság virága először. Csak az erdő érzi, csak az erdő tudja, csak annak lakója él a szabadságért. Béla község maga olyan mint egy berek, tavasszal a lombos fáktól alig látszanak a házak, melyek tisztasága rendszerető föld néprőlbeszél. Múltjáról vajmi keveset tudunk. 1225- ben merül fel legelőször. Ebben az évben a község lakosai Badony, Cséfőny, Ciba, Tapsa, Hilárius Danes (Doncus-Domonkos) Gödé és Bot elismerik mint vármegyénk nagy tudásu arheologusa dr. Wertner Mór irja, az egész községük nevében, hogy az esztergomi káptalan kanonokjai- nak Bélán három ekealjnyi földje van. Egyúttal elismerik, hogy Paskáz Comes fia Kozma, a szt. Adalbertról címzett egyháznak valamikor Bélán egy ekealjat hagyományozott. (Knauz 1256.) Egy ekealj földterület-, mintegy 150 hold szántó, rét, legelő, erdő vegyest. 1247-ben olvassuk, hogy Sárkány, Köbölkút és Béla között fekszik. Tíz évvel később a muzslaiak földeket adván el az érseknek, arról értesülünk, hogy a földeknek Béla felé fekvő részei a szőlőhegyekkel együtt egészen a királyné birtokához tartozó Béla falu határáig érnek. (Knauz 1. 445.) 1287-ben olvassuk, hogy IV. László neje Erzsébet, Véty unokája Miklós mester fiának Szovárd ul Péter Comesnek a Boros Béla nevű és Esztergom megyében fekvő földet adományozta, s hogy ő maga László ez adományozást Péter és rokonai számára megerősíti. Ebben az időben Béla község mindenütt mint Boros Béla emlittetik, s miután még csak a közelMegjelenik Vasárnap és csütörtökön. —; Klőfizecési árak : — ájjgész évre . .12 kor. Negyed évre . . 3 kor. ■•jól évre ... (5 kor. Egyes szám ára lt fillér. *•> Nyilttér sora 60 fillér.
