Esztergom és Vidéke, 1909

1909 / 44. szám

Esztergom, 1909. XXXI. évfolyam 44. szám. Csütörtök, június 3. jjeójelenik Vasárnap és csütörtökön. = SlőfizeLési árak : — aügész évre . .12 kor. Negyed évre . . 3 kor. ‘Tél évre ... 0 kor. Egyes szám ára 14 fillér. Nyilttér sora 60 fillér. Felelős szerkesztő : DR PROKOPP GYULA. Laptulajdonos kiadok : Di1. Prokopp Gyula és Brennan Ferenc. Szerkesztőség és kiadóhivatal: (hova a kéziratok, előfizetések, nyiltterek és hirdetések küldendők.) Kossuth Lajos (azelőtt Buda) utca 485. szám. — Kéziratot nem adunk vissza. ■ Magyarország mezőgazdasági politikája. VA földmivelésügyi minisztérium jjunkásságának három évi sommá- s.sát azért adja közre, mert az a űj fogás vezeti, hogy a helyes irány­om való előrehaladás és sikeres ixinkálkodás fontos eszköze, sőt isngedhetetlen feltétele az, hogy icőről-időre megálljunk és a befu- Jit útra visszatekintsünk. Nemcsak L ; jövőbe való reményt és bizal- íjst meríthetünk a múlt eredme- 9reiből, hanem ezek szolgáltatják 3Í legbecsesebb útmutatásokat is a )wő teendőire nézve, mert belőlük ßlapithatjuk meg azt, hogy mily iSíZel, vagy mily távol vagyunk cé­lúnktól és mily feladatok a legfon- ßcsabbak célunk munkálása szem- mmtjából. 3 Ennek az igazságnak köszöni a munka létrejövetelét. Feladata visz- quapillantani a földmivelésügyi tár­sának utolsó három évi működésére, [lélj a megmutatni, hogy mi történt loen idő alatt, azért, hogy egy- scszről a jövőben megoldandó fel- ißiatok annál világosabban álljanak Ütöttünk, másrészről pedig mód [Lrujtassék az illetékes köröknek a Esztergom és Vidéke“ tárcája feleségemhez. Irta : Dóczi József. Aranyhaju szőke kis menyecske ! Gyere ide, ülj le az ölembe ; Add ide a pici piros szádat Hadd nyomok rá édes csókot százat. Szép szemedben a menyország kéklik, Arany hajad, mint a csillag, fénylik; Csókod nélkül mit érne az élet ? A jó Isten de megáldott véled. Sziaészházasság. Irta: Zöldi Márton. io>Komoly, legális házasságról volt szó. Jt szerető szívnek törvényes frigyéről. 3S3 szerelemnek első szálai a kulisszák norhomályában kuszálódtak össze, mikor ßmrnay Jóska, a kitűnő bonviván és Izsa <nfián, a fiatal hősnő a jelenését várta. B2slzsa Jolán hírnevéhez a gyanú árnyéka 1 mi fért. Sőt ami a gyanú árnyékánál j9Sözedelmesebb, Vastaghné a drámai anya 9vlí2lve sem. Pedig ez a derék úrnő ritka iBlii.uitással és bámulatos memóriával tar- g ráta számon harminc év óta pályatárs­ban nek összes botlásait. Valósággal laj­tárca működését illetőleg a tárgyi­lagos hozzászokásra. A szociális téren reá váró köte­lességek teljes tudatában igyekezett a tárca ezeknek megfelelni és a termelési ágak fejlesztésénél is ab­ból a szempontból indult ki, hogy a mezőgazdaság fejlesztése csak úgy nyugszik szilárd alapon, ha a földet közvetlen megmunkáló mun­kás és kisbirtokos is minél nagyobb hasznát látja a mezőgazdaság pro- ductivitása emelkedésének, magya­rázza meg a mezőgazdasági mun­kásügynek és a birtokpolitikai kér­déseknek az előtérbe nyomulását. Fontos törvényhozási intézkedések jelzik az e téren kifejtett működést. Ebbe a korszakba esik a gazda­sági munkáshazakról szóló törvény, valamint a cselédtörvény meghoza­tala, hasonlókép a birtokberende- zesről szóló fontos törvények meg­alkotása és a birtokpolitika uj fej­lődésének korszakát megnyitó tele­pítési és ingatlan feldarabolási tör­vényjavaslat kidolgozása. Szociális feladatai mellett, az egyes, a nemzet életgyökereit alkotó gazdasági ágaknak a gondozásáról sem feledkezett meg a tárca; az állattenyésztés fejlesztéséről és a stiomozta, leltározta és raktározta a bot­lásokat. Nagy gyűjteménye volt belőle. És ha kellett, — azaz, ha nem kellett is — úgy idézte az egyes botlásokat dátumszerűen, mint a történelem professzora a marat- honi csatát, vagy a szatmári békét. De ízsa Jolánra vonatkozólag nem min­den keserűség nélkül igy nyilatkozott: — Nem tudok róla semmit, abszolúte semmit. Annál több volt Darnay Jóskának a rovásán. Ez a fiatal, könnyűvérű színész javíthatatlan szoknyahős hirében állott s mikor szemére hánytorgatták, színpadi emfázissal kezét szivére téve, igy kiáltott fel; — Egészen a Staurt Mária esete, jobb vagyok a híremnél s talán jobb Staurt Máriánál . . . És mégis mikor hírül adta, hogy Izsa Jolánt feleségül veszi, a gratulációk őszin­tén omlottak feléje. Még a rettenetes nyelvű drámai anya is összeillő párnak mon­dotta őket, akiktől nem sajnálja a szín­padi anyai áldást. Másnap tizenegy órára volt az esküvő kitűzve. (Notabene a polgári kötés előtti időben történt.) Az igazgató, az öreg Nyiry, a legszebb attillát választotta ki a garderopból, hogy méltóan feszíthessen mint násznagy a templomban. borhamisításról szóló törvények meg­hozatala, a takarmányhiány enyhí­tésére irányuló akció, az állati oltó­anyagok állami termelésére, az ön­tözés fejlesztésére, növények állati és növényi ellenségeinek irtására vonatkozó intézkedései ép oly két­ségtelenül bizonyítják ezt, mint a sikeres termelés alapfeltételét képező gazdasági szakoktatás kérdésének folytonos fejlesztése, melynek érde­kében a földműves iskolák számát gyarapította a vallás és közoktatás- ügyi miniszterrel egyetértőleg a gazdasági népiskolákról szóló tör­vényjavaslatot előkészítette, a gaz­dasági tanintézeteket átszervezte, fejlesztette a kertészeti és erdészeti szakoktatást, fellendítette a népies szakirodalmat és a katonák gazda­sági oktatásáról gondoskodott. A tárca sokoldalú működését nagy vonásaiban is vázolni nehéz. A fen­tiek kiegészitésekép csak a gazda­sági termények értékesítésére nézve oly fontos vizihálózat kiépítését célzó a vízi beruházásokról szóló törvény- javaslatot és a tárcának azt a tö­rekvését kívánjuk felemlíteni, mely az Ausztriával létesített kiegyezés­nél és a külföldi viszonylatokban a magyar mezőgazdaság értékesítése A közönség soraiban is élénk érdeklő­dés mutatkozott a művészi frigy iránt. De a dolog nem ment simán. Történt ugyanis, hogy az esküvő előtti napon Darnay Jóska, a vőlegény, a színházban találkozott egy kedves iskolatársával, a csákosi jegyzővel. A találkozás örömére elhatározták, hogy együtt vacsoráznak, sőt ünnepet rendeznek a vacsorából, a legényélettől való bucsuzás ünnepét. Úgy is történt. A város szélén volt egy kis vendéglő, hol a csákosi jegyző kocsija állott. Ott mulatott a vidám kom­pánia éjfélig. Nagyrésze aztán szépen ha­zament, csak a két iskolatárs maradt együtt s még jó sokáig elbeszélgettek a gimnáziumi életről, az öreg professzorok­ról és a többiről. Már szürkülni kezdett a nyári égbolt, mikor a csákosi jegyző hirtelen befoga­tott. — Sietnem kell — mondotta — mert reggel a szolgabirót várom. Megölelték egymást és a jegyző elhaj­tatott. A fiatal bonviván ott állott a korcsma tágas udvarán. Gondolkodott egy ideig. — Most hazamenjek, meglátják, hogy hajnalban ... ez nem illik az esküvőm napján ... de az bizonyos, hogy álmos vagyok ... Jó lenne egy kissé ledőlni,.. ha csak egy órára is . . . számára piacot biztosított anélkül, hogy hazánk mezőgazdaságára zú­dította volna a külföld versenyét. Hogy a földmivelésügyi minisz­tériumban tervszerű és becsvágyó munka folyik a magyar föld szere- tetének jegyében, azt eddig is tud­tuk. De, hogy mily elágazó a te­vékenység, azt ez alkalmi műből fogják meglátni az érdekeltek. En­nek a könyvnek adattára beszámol s egyben a mezőgazdasági haladás tüköré. Tekintsünk bele sokan, mert nagy tanulságokkal szolgál. Vaszary Kolos beszédei.*) Vaszary Kolos mint szónok. 1. Szónoki egyénisége s beszédeinek eszté­tikája. (F olytatás.) Hogy korának mozgalmai szónoki ké­pességeinek fejlődésére mennyire befoly­tak, pápai tanári szereplése csakhamar igazolta. Itt már részt vett az 1860-iki, az alkotmányos mozgalmakat követő po­litikai s társadalmi mozgalmakban s itt alapítja meg szónoki hirnevét. A pápai újjászervezett alkotmányos tisztikart ő üdvözölte a polgárság nevében ; Szabó Imre iszkázi esperes-plébános számára az *) Keményfy K. Dánielnek, Vaszary Kolos tábor­nok hercegprímás beszédei című munkájából. Körülnézett és megpillantott az udvar közepén egy hatalmas szénás szekeret. Pillanatig sem habozott, macskaügyesség­gel felkuszott a széna tetejére, feje alá csapta puha kalapját, magába szíttá a friss szénaillatot és két perc múlva el­aludt . . . Mikor felébredt, bámészan tekintett kö­rül. Akármerre nézett, nem látott egye­bet, mint végtelen síkságot, itt-ott egy kis délibábot és messziről egy-egy torony­nak csillogását a napfényben. Hogy került ide ? Mi történt vele ? Sémin egyéb, minthogy kivitték a szénásszeké­ren a messze tanyára. A szénás szekér gazdája maga is nagyot csodálkozott, mi­kor a ritka vendég lereszkedett a széna tetejéről. Csakhamar tisztában voltak a helyzet­tel. A derék tanyásgazda tréfás oldaláról fogta fel a dolgot. — Hát a fuvarért nem kérek semmit, ha egyéb baj nincsen. — Dehogy nincs — mondotta kétség- beesett arccal — nekem ma délelőtt es­küvőm van. — Az nagy sor. — Tizenegykor a templomban kell lennem. A gazda a nap felé fordította a tekin­tetét, aztán egy asztronomus biztosság- gával igy szólt:

Next

/
Oldalképek
Tartalom