Esztergom és Vidéke, 1909

1909 / 42. szám

Esztergom, 1909. XXXI. évfolyam 42. szám. Csütörtök, május 27.

Megjelenik Vasárnap és csütörtökön.

— Előfizetési árak : =====

Egész évre . .12 kor. Negyed évre . . 3 kor.

Fél évre ... 11 kor. Egyes szám ára 14 fillér.

Nyilttér sora 60 fillér.

Felelős szerkesztő :

DR PROKOPP GYÜLA.

Laptulajdonos kiadók :

De Prokopp Gyula és Brenner Ferenc,

Szerkesztőség és kiadóhivatal:

(hova a kéziratok, előfizetések, nyiltterek és hirdetések küldendők.) Kossuth Lajos (azelőtt Buda) utca 485- szám.

■

..—Kéziratot nem adunk vissza. ---- ---M

ételyhintők.

Úton-utfélen a pornográfiába botlunk, elannyira, hogy már a törvényhatóságok is komoly átiratokban foglalkoznak vele.

Valóban nagy ideje, hogy a szeny- nyes áramlatnak gátat emeljünk, megmentve még a megmenthetőt, legkivált az ifjúságot. Mert avval az elcsépelt frázissal többé senki ne áltassa magát, mely szerint aki nem érti annak még nem árt, aki pedig érti, annak már mem árt.

Ez a mondás igaz lehetett a régi, naiv és romlatlan világban, de a mai romlott és raffinált időkben, a mikor már nemcsak az alantas, de a legelőkelőbb körökben is annyita megromlott a társalgás, hogy a dé- vaj kétértelműség helyét a párolgó egyértelműség foglalta el; ebben a mocsárban már csak lápvirágok nyílnak a liliomok helyén es maszlag terem a tiszta búza helyett.

A pornográfia ellen tehát irtóhadjáratot kell indítani az egész vonalon.

Az iskolában a tanítók és tanárok eddigele is tiszteletreméltó harcot vívtak e tekintetben, de mit ér, ha a pásztor a bárányt iszapban

„Esztergom és Vidéke“ tárcája

Aöú.

Irta : Bourget Pál.

(Folyt és vége.)

Tovább fűzte gondolatait :

— Igen. Györgynek igaza van. Jogom van újra kezdeni az életet. A halottat nem rablom meg ez által. A gyermekektől sem veszek el semmit, sőt atyát adok nekik, hisz’ György szereti őket 1 ... A kicsinyek is ragaszkodnak hozzá. Idővel Károly is megfogja szeretni. Most még fiúi meggyőződésében azt hiszi, hogy az ember elválaszthatatlanul összefügg múltjával s csak annak élhet. Pedig nem igaz! Óh, mennyire bánt, hogy már tegnap nem szóltam neki. Nem is szólhattam, hisz’ a temetőbe mentünk, virágot vittünk ki atyja sírjára. Istenem! mennyire szerette őt fiam, aki csodálatoskép megférfiasodott tegnapról mára.

Egyszerre csak az ágy tűnt fel emlékezetében, melyen urának holtteste feküdt. Csak ki kellett nyitni az ajtót, hogy lássa azt az ágyat a szomszédos szobában. Lelkében megelevenedett a halványuló emlék: látta a legnagyobb gyermeket,

füröszti, mihelyt azonban kiengedi, a többi magával csalja a pocsolyába és újra piszkos lesz. A tanítók és tanárok ilyetén munkáját az utcapora, a szülői ház szennye, a társadalom iszapja minduntalan megsemmisíti. Itt tehát külső segedelem, sőt egyöntetű eljárás szükséges kivül-belül, más szóval társadalmi és törvényes összefogás s úgy tartandó kíméletlen és szakadatlan razzia az egész vonalon, vagyis: iskolai, családi, társadalmi és hatósági nagymosás,

Akik pedig még világosabb körülírást akarnak, hogy a pornográfiáról legalább is vázlatosan fogalmuk legyen, ime egy pár példa.

A sajtó, az irodalom, a műveltség vérkeringése ma már hova fajult? Bakonyi kirándulásokra és örömházi kéjelgésre használja fel a sajtószabadságot és az irodalom berkeit. Előlapjaink telítve vannak a legtrágárabb malackodásokkal. Napilapjaink harmadát a szenzációs esküdtszéki leírások foglalják el, a melyekben szinte versenyeznek egymással a pikáns részletek minél bővebben való leírásában. A tárcáikban Zola-utánzatokkal kedveskednek és a kishirdetéseik valóságos

amint a másik két kis árvát kézenfogva ott áll a halottas ágy lábánál, mig az anya homlokán mély bánat ült, melynek jelét: a ráncokat két hosszú év sem tudta onnan letörülni.

Valami elszánt határozottság látszott Károly koraérett, komoly arcán, az ajkai körül, melyek nem fúltak soha arra a gondtalan, vidám kacagásra, mely a boldog gyermekkornak a privilégiuma. Szorgalmas, kötelességtudó, munkaszerető fiú volt, az iskolában mindig első tanuló. Kétségkívül lelkiismeretbeli kötelességének tartotta az övéi mellől kidőlt támasznak helyét betölteni, hogy feje legyen koronájától megfosztott tűzhelyüknek. Hogy ne hatotta volna meg az anyát, fiának ez a naiv, regényes terve ? Az asszony, aki ép most tervezte, hogy uj főt ad az elárvult tűzhelynek, hogyne remegett volna meg e gondolatra, látván fiának férfias buzgalmát. S elszántan kezdett e rém ellen küzdeni . . .

— Miért volna ellenmondás Károly elhatározása s a között, hogy György engem nőül venne ? Hiszen Károlynak leghőbb vágya kis testvérei érdekében valakivé lenni. Tehát ő is érzi, hogy kell nekik valaki. Ezt a valakit, ezt a második atyát adom én nekik Györgyben . . . Most már nincs idő habozni . . . Károly mindjárt megjön a kollégiumból . . . megperverz csarnokok, ahol a ledérség, a flaszterbetyárság, a nyilt csábit- gatás, a házasságtörés, a szemérmetlen szerelmi vásár, az angyalgyártás és a pornográfia ezerféle portékája naponta kirakodó vásárt tart.

Az irodalom, komoly tehetségek hijján, kontár kalózok és feminista bőrbe bujt odaliszkok (olvasd ma- lackodó) tárháza ; amelynek aztán; a Szanin és Vénusz-könyvtár modern koronája.

A szinműirodalom valóságos bacillus telepe az erkölcstelenségnek és előadó művésznői a harisnyakötőnél kezdődnek s a Diána-ővnél végződnek.

Az ifjúsági irodalom hemzseg a sodomistaságtól és a homo sexuali- tás ismertetésétől s végződik a detektív rémregényekkel.

A kirakatokban a nuditás és mindenféle perverzitás képeskártyái díszelegnek.

A tárlatokon a secessió és eredetiség leple alatt a nuda veritás karikatúrái éktelenkednek, nagyképűs- ködnek, farizeuskodnak: festmény és szobor alakban egyaránt.

így megy ez véges-végig, a társadalom minden közhelyén. Trágárölel majd, mint reggelenkint szokta . . . Beszélni fogok vele. Igen, beszélek vele.

Ide-oda szökellő gondolatai közben múlt az idő, a mutató már tízre járt.

— Még ötven perc . . . s Károly itthon lesz . . . s azután még egy negyed óra s György is itt lesz . , .

S a várakozás e nehéz perceiben, hogy magát erősítse, elhatározását ismételgette.

Hirtelen elszégyelte magát, hogy ily későn még az ágyban van. Oly gyorsan kezdett öltözködni, mintha valaki kergette volna. Épen óraláncát akasztotta a nyakába s a már két év óta nem viselt karperecéit csatolta fel, mikor kopogtatás hallatszott. Szive hangosan kezdett dobogni, mert fia, kiben egy idő óta biráját látta, kért bebocsátást. Nem érezte magát bűnösnek, mégis megremegett.

Tényleg Károly volt, ki megdöbbenve, mozdulatlanul állt meg a küszöbön.

— Mi bajod ? kérdezte anyja, látva fia arcán a hirtelen változást.

— Semmi! — válaszolt Károly. — Nagyon meglepődtem előbb . . . Annyira megszoktam mamát feketében látni . . . De . . . Igaz . . . Letelt a gyászunk . . .

Önkéntelenül is a tükörbe pillantott Li- gier asszony. Szőke hajához oly jól állt halványszürke ruhája, oly csinos volt sziluettje a nagy tükörben — de mily ellentétben állt fiának komor öltözékével.

ság, ledérség, párolgó bűn a valóságban s ezeknek hű kópiája Írásban és képben. Ez a mai kor közmorálja, éltető és alaptónusa.

Aggódó anyák, komoly apák, akik még nem sülyedtek el a megromlott közerkölcs, jobban mondva közerkölcstelenség iszapjába, ijedten menekülnek zsenge leányaikkal és fiaikkal félre a magányba és mintha minden bokorban zsákmány- raleső vadorzót látnának, állandó remegésben és aggodalomban telnek napjaik.

Valóságos megváltás lenne tehát ily körülmények között, ha a törvényhatóságok megindult üdvös mozgalma minél előbb eljutna a legfelsőbb törvényhozó fórum elé s megrendült közerköicsiségünket alátámasztaná, még mielőtt összeom- lanék.

Aki tehát a pornográfiát üldözi, az a közerkölcsiséget védelmezi.

Országos Ifjúsági Madárvédö Liga.

Most, hogy az ország békés fejlődésének javára elég nagy zajjal és költséggel leszereltettük a közel szomszédból reánk agyarkodó ellenséget, mondhatni zajtalaReszkető hangon válaszolt fiának, másra akarván fordítani a beszélgetést :

— Meg volt ma veled elégedve a tanár ur ? Feleltél? — s magában igy szólt:

— Várok még kissé. Nagyon meglepte, hogy igy látott engem. Ebéd után is lesz még idő — —

III.

Ligier asszony, noha férje tekintélyes vagyont hagyott hátra, mert pénzét jól tudta forgatni s magas összegre biztosította magát, mégsem hanyagolta el a francia középosztályt jellemző, szinte közmondásszerűvé vált gondosságot, takarékosságot, a háztartás vezetésében.

Nyugtalanították fiának szavai, de már nem segíthetett rajta, kijött öltözőjéből s szokása szerint körüljárta az egész lakást, rendezgetett a szalonban s finom kis kezeivel sorba simogatta, emelgette a zöldülő diszvirágok leveleit, hogy meglássa öntözték-e s kissé a függönyt félrehúzta, hogy jobban lásson. Betekintett az ebédlőbe is. Az inas már megtérített. Két éve már, hogy meghalt a családfő s azóta helye az asztalnál mindig üresen maradt. Ez is egyik egészen természetes neme volt a kegyeletnek. Ligier asszony is hódolt ez ősi szokásnak s mindig megtartotta a gyásznak e jelét. Most, hogy vendégeket várt ebédre, változtatni akart a