Esztergom és Vidéke, 1909

1909 / 42. szám

2

ESZTERGOM és VIDÉKE.

1909. május 27.

nul és szerencsére minden költség nélkül foly egy másik leszerelés, merem mondani szintén az ország fejlődése javára.

Evről-évre a káros rovarok és hernyók milliárdjai lepik el és pusztítják szántóföldjeink, kertjeink, gyümülcsöseink, szőlőink termését, erdeink szálfáit és évről- évre milliónyi kiadásokkal egybekötött hatósági intézkedések, szerek, gépek és eljárások vétetnek alkalmazásba a mező- és erdőgazdaságot sújtó rovarkárok ellen, lehet mondani, minden számbavehető eredmény nélkül. A káros rovarok milliárdnyi seregeivel eredményesen csak az erdő- és mezőgazdaságra nézve olyannyira hasznos rovarevő madarak küzdhetnek meg.

Ahol ezek a madarak honosak, ott nincs maradása a káros rovarnak, melynek csapásától a földmivelőt és a kertészt semmiféle más hatalom, eszköz, vagy mód meg nem mentheti, mint a rovarevő madár áldásos működése.

A rovarevő madarak a mi legigazibb, legbecsesebb, mondhatni, nélkülözhetlen szövetségeseink.

Hála Darányi Ignác földművelésügyi miniszter által a hasznos madarak védelme érdekében évek hosszú során át vaskövetkezetességgel folytatott intézkedéseinek, intézményeinek, ismeretterjesztéseinek, telepeinek és propagandájának, ma már úgyszólván az egész ország vérébe ment át az az igazság, hogy a madarat védeni kell és hogy a hasznos madarak védelme országos, sőt nemzetközi érdekű ügy.

Ennek a madárvédelemnek a szolgálatába állott a földművelésügyi miniszter biztatására a magyar társadalom is és ennek szervei közül az Országos Állatvédő Egyesület néhány év óta egész rendszeresen és céltudatosan fejti ki ez irányban tevékenységét.

Annak, hogy nemcsak, hogy hasznos madaraink nem szaporodnak, hanem inkább fogynak, igen sok oka van. A mező- és erdőgazdasági kultúra fel nem tar tóztatható haladása fokozatosan kevesbíti a madarak természetes fészkelőhelyeit. De rendkívüli nagy a madarakat

régi renden s e miatt Károllyal megint ellenkezésbe jött. A tervbe vett ebédet megelőzőleg, igy szólt Károly :

— Szegény papa, de jól találná magát kedves vendégei között ! De biztos vagyok benne, hogy ha letekint a magasból s látja, hogy helye nincs betöltve, ez kissé megvigasztalja őt. Hisz’ ez annyi, mintha ő is köztünk lenne.

Az anya nem tudott mit válaszolni, fiának szavai megkapták lelkét s nem tudta megragadni az önként kínálkozott alkalmat, hogy megváltoztassa azt a szokást, melyben a bánat magasztossága rejlett, de amely most már annyira ellentétben állt valódi érzelmeivel. Most még az egyszer kiadta ugyan a parancsot, hogy a megboldogult helye ennél az ebédnél üresen maradjon, de azután milyen ürügyet találjon ? Hogyan szakítson ezzel a tradícióval, mely szemlátomást egyre szentebb lesz gyermeke előtt,, de amely egyre kínosabb az anyának, amióta Foucault képe szivébe lopódzott. De ma reggel, mikor eljegyzésének küszöbén áll, mikor már végleg eltökélte magát, valami elviselhetetlen érzést, egy nemét a fizikai rosz- szullétnek okozta neki annak a terített asztalhoz tolt széknek a látása. A terítékek elrendezése, a halottnak üresen hagyott helye, mint néma szemrehányás állt fiának kifejezett szemrehányásával s ezek ellen abból a gondolatból merített erőt, hogy hiszen gyermekei miatt kezd uj életet. Hirtelen elhatározással, minden további találgatás nélkül igy szólt a szolgához :

— Lajos ! jövőben nem kell többé az ur karosszékét az asztalhoz tolni. A Mon- neron kisasszonyé jön arra a helyre.

üldöző ellenségek száma is. Igen sajná- latraméltó tény az, hogy a madarak ellenségei közül a legfélelmetesebb a gyer- mekssreg, mely a legmagasabb fákról is leveri a madárfészkeket, elszedi a tojásokat, kivégzi a fiókákat, mely gumipuskával, parittyával, Flaubert-puskával, lép- lépvesszővel, csapdával, hálóval, hurokkal stb. úgyszólván egész éven át kíméletlen és kegyetlen irtóháborút visel a mi kedves barátaink, a madarak ellen.

Ennek a kegyetlen, évről-évre friss erőkkel gyarapodó, apró, de veszélyes ellenségnek leszerelését készíti elő, az ország lelkes néptanítóinak hathatós támogatásával, az Országos Állatvédő Egyesület.

Hogy minő eredménnyel, azt néhány számadattal óhajtom megvilágíitani.

Az Országos Állatvédő Egyesület 10 fillérért egy gyermeknaptárt terjeszt a népiskolákban, mely erkölcsös és állatvédő olvasmányaival már a tanév elején igyekszik a gyermekek közt hangulatot kelteni.

Ennek a naptárnak 1908/909. évi folyamából közel 90,000 példány kelt el a népiskolákban, majdnem kétszerese a múlt évi eredménynek.

Az egyesület által kezdeményezett és Apponyi Albert gróf vallás és közoktatás- ügyi miniszter által rendszeresített szép iskolai ünnep, a „Madarak és fák napja“ mindig jobban gyökeresedik meg országszerte. Az Országos Állatvédő Egyesület a mai napig 4000 néptanítót látott el oly pályaművekkel, melyek a madarak és fák napjának miként ünneplésére nézve útbaigazítást nyújtanak. Ha e néptanítók megtartják Apponyi szép intencióinak meg- felelőleg a „Madarak és faknapjá“-t, annak hatása alatt évenként több százezer apró madárpusztitó inog meg botor, ellenséges indulatában.

De az Országos Állatvédő Egyesület Apponyi Albert gróf valóban liberális és mély belátásit helyeslésével ugyancsak a népiskolák keretében egy oly intézményt létesített, mely a hasznos madarak félelmetes kis ellenségeinek seregét a végképen leendő leszerelés elé állítja.

S azután gyors léptekkel hagyta el a szobát, mint aki siet túlesni ezen a fájdalmas változáson, hogy egy félóra múlva minden izében remegve lépjen be ide Monneron kisasszonnyal, a nevelőnővel, Helénnel, Renével, és Károllyal. Vájjon milyen hatással lesz reájuk ez a kis államcsíny, amely amilyen kicsiny, ép otyan nagyjelentőségű. Ez volt a kezdete az utolsó felvonásnak, amelyben véget ér Ligier asszony özvegysége. Nagyon is érezte e perc jelentőségét, annyira, hogy most már szívesen visszalépett volna az uj élet elől, s kis Fenéjének aranyszőke haját kezdte remegő kezeivel simogatni.

Károly megáll. Nézi az asztalt. Nézi anyját. Arca elsápad, majd elvörösödik. Ligier asszony megdöbben, minden vér a fejébe tóiul, miközben fia lassú léptekkel közeledik a székhez mely azelőtt atyjának fentartott helyen ál't. Anyja nem merte ismételni a szolgának adott parancsot s nem merte a nevelőnőt az elköltöződnek vele szemben álló székebe ültetni, mely hely inkább az elsőszülött fiút illeti meg. Egy körülmény még inkább növelte zavarát: amint kezét a szék támlájára tette s kissé félrevonta, jelezvén, hogy oda senki ne üljön, fiának hálás tekintetével találkozott. A fiú szemében könnyek csillogtak, de nem a méltatlankodás, nem a harag könnyei. A hála érzése érzékenyitette ennyire el. De miért? Nem gyanít semmit, mit gondolhat ? Károly anyja kézmozdulatát félreértette, azt hitte, hogy anyja neki szánta e helyet, hogy mintegy ezzel válaszoljon fiának gyötrő aggodalmára, holott az anya azért fogta meg a széket, nehogy Károly foglalja el. De Károly azt hitte, hogy e mozÉs ez az intézmény az Országos Ifjúsági Madárvédő Liga.

Ez egy tisztán a mi viszonyainknak megfelelő gyakorlati, egyszerű, de hatásában nagyarányú magyar eredetű intézmény.

A Ligának nincsenek alapszabályai, nincsen sehol sem elnöke, sem titkára, sem bevétele, sem kiadása, sem ülései, sem jegyzőkönyvei, egyszóval semmi, ami egyleti szervezetre vall, tehát ami pedagógiai szempontból nem igen való az iskolába.

A ligának csakis egyenlő kötelességekkel biró tagjai vannak. A Ligának tagja minden iskolás gyermek, aki fogadalmat tesz, hogy az állatokat és madarakat szereti, hogy a háziállatokat kíméli, a madarakat s azok fészkeit, tojásait és fiókáit nem bántja stb.

Az öt bekezdésből álló és az állat- és madárvédelemnek úgyszólván teljes kódexét dióhéjban magában foglaló fogadalmat a kis orvvadászok ünnepélyes alakban a tanítók előtt leteszik, egy külön nyomatott lapon aláírják és ugyanilyen szöveggel ellátott tagsági jegyet kapnak, mely az egész országban egyformán a Liga megalkotójának, az Országos Állatvédő Egyesületnek nevében van kiállítva. . Ezeket az alakiságokat kedvező módon egészíti ki az Országos Ifjúsági Madárvédő Liga csinos kiállítású jelvénye, mely szintén az egész országra nézve ugyanegy.

Ez a jelvény azonban miután 10 fillérnyi kiadást igényel, nem kötelező, mig a többi, a Liga szervezésével járó kiadásokat az Országos Állatvédő Egyesület fedezi, a nyomtatványokat dij- és portómentesen szállítja a népiskoláknak.

Eddig (1909. április hó) 140,000 iskolás gyermek ' ne le a fogadalmat és lett a Liga tágjává.

Mindenünnen csak azt halljuk, hogy ahol a Liga megalakult, ott a kis madár- pusztitókból a madarak barátjai, a madarakat üldöző kis és nagy embereket fürge szemmel ellenőrző őrsereg keletkezik.

Apponyi gróf ennek a Ligának terjeszdulat neki szóló felhívás arra, hogy foglalja el a széket s ő oda ült. Mikor asztalkendőjét kibontotta, nem vette észre, hogy az nem az övé. Alig tud enni, úgy dobog a szive s valami úgy szorongatja a torkát. Az anyának sem izük az ebéd. S ez a félreértés, melyet pedig ő maga idézett elő, úgy tűnt fel előtte, mint a balsors egy neme, mint a végzet fenyegetése. Szeretett volna már túl lenni az ebéden, s bármennyire is félt, mégis szerette volna már tudni, hogy mit gondol Károly, kinek gondolatát arcából igyekezett kiolvasni. Az ebédnek vége. Szótlanul kelnek fel az asztaltól. Károly vár mig a nevelőnő kis testvéreivel eltávozik. Monnern kisasszony kimegy a gyermekekkel. Anya és fia magukra maradnak. Károly átkarolja anyját, megerednek eddig visszatartott könnyei s meleg cseppekben hullanak anyjának arcára.

— Óh ! Anyám 1 Köszönöm, nagyon köszönöm 1

— De mit ? kérdi anyja.

Anélkül, hogy anyját szóhoz juttatná, sietve felelt:

— Igen. Köszönöm, hogy engem ültetett az asztalhoz atyám helyére, ma, mikor gyászunk véget ért. Mama nem is sejti, hogy mily jót tett velem. Egész őszintén szeretnék mamával beszélni. Úgy félek egy idő óta valamitől . . . De nem haragszol meg, mama ?

És ebben a tegezésben jutott kifejezésre uj életre kelt gyermeki szeretetének tüze, mit az a tévedés gyújtott uj lángra benne.

— Most már, hogy a lidércnyomás megszűnt, azt hiszem, hogy nem fogsz megharagudni, ha őszintén megvallom,

tését az összes tanfelügyelőségek kötelességévé tette.

Ha e nagyértékű rendelet alapján előreláthatólag rövid idő múlva minden iskolás gyermek a madárvédő liga tagja lesz, ha derék tanítóinknak sikerülni fog ez intézmény jelentőségét a gyermekekkel jóakarólag megértetni, ha minden évben a fogadalmat a gyermekek ünnepélyesen megújítják és az iskolába ujonan belépők során évről-évre uj osztályok válnak a liga csapataivá, akkor bátran mondhatjuk, hogy az országos Állatvédő Egyesület nemcsak leszerelte a hasznos madarak legveszedelmesebb ellenségeinek seregeit, de szövetségeseket teremtett belőlük.

Máday Izidor.

Néhány szó a ruházkodás higiénéjéről.

(Folyt, és vége.)

A ruházat czélszerűségének megállapítása már a zsenge gyermekkor idején messzemenő gondot és előrelátást igényel, úgy a szülők, mint az internátusokat fen- tartó egyenruhás növendékeket nevelő tanintézetek részéről. Amit a hygiéne itt, mint czélszerüet megállapítani tudott, annak általánosan elösmert és bevált módszerei vajmi sokban mérvadók a felnőtt ember ruházkodásánál is.

Az egészséges ruházkodás általános szabályainak kiinduló pontja már a gyermekévek első szakára esik ; igy tehát általánosságban legalább ebből kell a későbbiekhez következtetéseket vonnunk.

A ruházkodás, ha nem is a legelső, de mindenesetre nélkülözhetetlen szerepet visz ma az emberi kultúra és az egészségügy szolgálatában egyaránt. Nélkülözhetetlenségénél fogva a fölösleges fényűzést minden részében mellőzendőnek kell tehát tartanunk. A katonaság egyenruhá- zatát megszabó hadvezetőségeket ma mindenben az az elv vezeti, hogy az egyenhogy attól féltem, hogy egy szép napon csak újra férjhez mész . . . Hisz oly szép vagy és oly fiatal . . . Azután még három osztálytársamnak a mamája ment újból férjhez az idén . . . S akkor, mikor engem veled szemben odaültettél az asztalhoz, tüstént láttam, hogy beleláttál a telkembe. Mintha ezzel azt mondtad volna: „Töltsd be az ő helyét testvérkéiddel s velem szemben is.“ Oly nehéz őt helyettesíteni, aki maga volt a jóság, a derék- ■ ség, az intelligentia. De esküszöm neked, , hogy megkísérlem e nehéz feladatot!

És mig az ifjú ily szokatlan hévvel, ily t i hálás lelkesültséggel tárta fel szivének : titkos fájdalmát, meghalt atyját bálvá- - nyozó szeretetét s amiatti rettegését, hogy i i családi tűzhelyükbe egy idegen fog belő- - pózni: — az anya úgy érezte, hogy a i vér kezd fagyni ereiben. A sorsnak kérlelhetetlen keze fellebbentette a jövő fá- - tyolát. Ha most átengedi magát szenve- í - délyes szerelmének, melyet harmincöt 11 évének még boldogságra vágyó érzése I e keltett fel benne Foucault György iránt,!, ha a szeretett férfiúnak, ki nemsokára itt IJ lesz, „igen“-t mond : akkor a fia szerete- 1 - tét örökre elveszti.

És a gyengéd érzésű gyermek, kinek | j atyja még mindig oly élénken van emlé- I - kezeiében, sohasem tudná jó szemmel I nézni ezt a második férjet.

Kikerülhetetlen volna az összeütközés. j Az anyának, ha fiával nem törődne, vendégét magával szemben kellene az asz- j tálhoz ültetni, abba a karosszékbe, me- 1 lyet Károly, mint atyjának örökét, oly y meghatottan foglalt el az imént, abba a • ß székbe, amely fiát mindig a régi tulajdo- -i nosra emlékeztető. S hirtelen úgy érezte,

■■